Mind megöregszünk és meghalunk. It is what it is.

Ennyire keserű, szomorú Scorsese filmet ritkán látni, adná magát a fordulat, de az öreg mostanában már sokkal realistább, szóval nem annyira igaz. Mármint a ritkán rész. A korábbi gengszterfilmjeihez képest is visszafogta magát a bűn csábításnak ábrázolásával, itt nincs semmi a Nagymenők menőségéből, az itteni karakterek nem két végén égetik a gyertyát, hanem eltűnnek a semmibe, a feledés homályába.

A történet röviden ugye annyi, hogy Frank Sheeran, a maffia egyik bérgyilkosa elmeséli az életét, és abban azt, hogy mi köze volt Jimmy Hoffa (a 60-as években akkora név, mint a Beatles, most meg ki tud róla? Senki) eltűnéséhez. Persze ezt rengeteg szálon bemutatva, visszaemlékezésbe rejtett flashbackkel és hasonló trükkökkel mesélve el az egészet.

És igazából az egyik megkerülhetetlen dolog a film körül az a játékidő. Kicsit durva érzés, hogy amikor “végre” történik valami konkrét, akkor már egy filmnyi hosszon túl vagyunk, miközben még egyszer annyi hátravan. Viszont ha az öregedés, a felejtés az egyik fő téma, akkor bizony érdekes húzás, hogy ilyen hosszan mesél nekünk Scorsese. Átadja az idő múlását. Amúgy szerintem esélytelen lett volna ezt az szerteágazó történetet gyorsabban elmondani, annyi minden van benne. Vagy ki tudja, hiszen a Netflix pont a szabadsággal csábítja magához a nagy rendezőket, és nem szólnak bele komolyabban, pedig a The Irishmannél egy másik stúdió tuti megtette volna.

A másik, ami rögtön felmerülhet, hiszen tudjuk mennyi ideig készült a film a digitális fiatalítás miatt: észrevehető, zavaró-e a VFX? Erre mondjuk nincs egyértelmű válaszom. Egyrészt, és talán ez a nagyobb baj, a karakterek mozgása mindig öreguras, akkor is amikor épp a fiatal énjüket látjuk, másrészt pedig néha olyan volt az arcuk, mintha “előtte” lebegne egy maszk. Próbáltam megszeretni, és többnyire el tudtam fogadni mire beért a történet, de valahogy mélyen mégis zavart.

Milyen jó lett volna, ha ezt 20 évvel korábban készíti el Scorsese, hiszen akkor még hagyományos technikával fiatalítottak és öregítettek volna mindenkit. Ez mondjuk nem a legjobb hír, hogy ilyesmi jutott már közben is eszembe az arcokról. De persze tény, hogy a Netflix előtt senki nem adott erre a filmre pénzt. It is what it is?

Amúgy pedig durva, hogy két nagy öreg hollywoodi rendező is a múltról regélt idén, érdekes a kontraszt ugye Tarantino közönségsikere, és Scorsese realista, depressziós műve között. Itt nincs semmi túlköltve, nagy feszültségekből is csak kettő van talán, és mégis, ahogy le van festve a szeszcsempészet és a háború utáni Amerika, az valami csodálatos a Kennedy szálon.

Minden összefügg mindennel, legalábbis ebben a történetben, hiszen a korrupció mindent áthat. És a rendszer, az Amerikai álom alapjaiban rossz? A hadifoglyos jelenetben minden benne van róla, és arról, hogy Frank hova tart. Végig lojális a maffia romlott rendszeréhez, kegyetlen előretöréséhez, aminek az általa tisztelt vezetői szépen lassan kihalnak, és a vér szerinti családja pedig hallani sem akar róla a tettei miatt. A végén csak ül az üres életében, amit maga intézett ilyennek. És ez kijjebb is vetíthető, aki csak mindent megtesz a cégéért, munkájáért, az miért is teszi, miért áldoz be mindent? Megéri?

Szóval az érzelmi, emberi szálon is működött amellett, hogy a konkrét történési szinten is rohadt érdekes volt néhol a film. Ugye jó pár évtizedet átölel, és Hoffa mellett Kennedyvel, Las Vegas bővülésével, sőt, még a Kubai válsággal is foglalkozik. Van, amivel nem tény szinten, de igazából ez is fontos: nem az a lényeg, hogy a maffiának köze volt-e Kennedy halálához, hanem hogy a népek ezt hitték. Mondjuk a megválasztásához biztos közük volt.

Viszont a VFX mellett azért valahol mégis adom, hogy onnantól lett drámaibb, és kattant össze az egész, amikor Jimmy Hoffa visszatért, és elkezdett gondot okozni. És igazából a színészi brillirozás is ott kezdődött. Nyilván bírom a Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci triót, de Peschi tényleg csak a film második felében bontakozott ki igazán. Mondjuk akkor voltak nagyobbak a tétek, így lehet csak azért jött át jobban mindenki játéka addigra.

Írtam már vagy 3 féle lezárást, de ez most nagyon nehéz. Meg ki is hagytam egy csomó mindent, na majd ti kommentben. Az biztos, hogy ügyesen reklámozták tulajdonképpen, mert nagyjából megkerülhetetlen lett a Cinema szeretőinek.

Sajnos ez is megkerülhetetlen a film felvezetése miatt: aki csak bebökné, hogy “és még ő szólta le…”, annak előre szólok, hogy simán moderálva lesz. Lehet kritizálni az Irishmant, van mit, hiába tetszett nekem, de ne csak sértett Marvelesként tegyétek esetleg, hanem rendes érvekkel.