A Műkincsvadászok simán lehetett volna jó, elég csak megnézni a szereplőgárdát, de valami rohadtul mellément benne.
Most komolyan, megnézed ezek az arcokat, és máris kialakul benned egy előzetes kép a filmről. A legfőbb probléma a Monuments Mennel, hogy kibebaszott ritkán vannak mindannyian közös jelenetben. Az a pár perc, amikor ez megtörténik, az szórakoztató, és olyankor úgy érzed, hogy ebből lehetett volna valami, aztán…
A történet ez esetben ugye annyi lenne, hogy a második világháborúban volt egy osztag, aki a műkincsek után eredt. Jó öreg Hitler összeharácsolt mindent, ki is akarta állítani a Führer múzeumban, de a saját hadseregük által is akadályozott eltökélt férfiak a nyomára akadtak a képeknek és szobroknak, mentették a náciktól amit lehetett. Sőt, nem csak a németektől kellett tartaniuk, hiszen az oroszoktól is a műkincsek után eredetek páran.
El is jutottunk a második problémához: Clooney, aki ugye rendezte, igyekezett minden állomását tudósítani ennek a műkincs keresésnek. Ez többnyire azt jelenti, hogy ilyen 5 perces kisebb epizódokból áll a film. Oké, ez tipikus lenne, a probléma, hogy nem igazán kötődnek össze élvezhetően ezek a szálak.
Ezzel még nincs is vége a negatívumoknak, hiszen az egész projekt már ott hibás, hogy nem döntötték el a stílusát. Egyik pillanatban Damon és Clooney karaktere hülyül, mintha az Ocean’s 11 második világháborús verzióját néznénk, a következő percekben meg halálkomoly hegyibeszédet kapunk a művészetek fontosságáról az emberiség egészének számára. Ez utóbbi jelenetek katasztrofálisak a filmben, amiben sok komolynak szánt történés paródia szerűen van előadva, és az elhulló csapattagok semmiért nem gyászolhatóak igazán, annyira nincsenek felépítve számunkra. (Kerítsük elő a szobrot, mert NEMEMLÉKSZEMANEVÉRE ezt akarná, így jóvátenné a NEMTUDJUKMILYEN bűneit.)
A Monuments Men lehetett volna jó, kíváncsi lennék arra, hogy mi veszett el a vágószobában, de tényként kezelhető, hogy nem lett az.
