Engem itt megint megvezettek. Az tény, hogy Daredevil azok közé a hősök közé tartozik akiket sosem kedveltem kiemelten, amikor feltűnt a hazai pókember füzetekben, még anno nagyon régen amikor kaptam ilyesmit. Viszont erre a rendezői változatra azt mondták, hogy teljesen átformálja a filmet, azt a filmet ami nem túlzottan jött be moziban. Röviden: nem teszi ezt.
A szuperhős születése röviden annyi, hogy az apja az alvilágnak dolgozott, de ez mardosta a becsületét, és amikor Matt rajtakapta egy pénzbehajtáson, akkor visszatért az eredeti szakmájához, ami a boxolás. Az egészben az a bibi, hogy Matt a pénzbehajtást meglátva, és a rendíthetetlen bálványának megingását nehezen viselve, elrohant a helyszínről, egyenesen egy mérgező anyaggal teli hordóval szembe, és az abból kiömlő folyadék megvakította. A látása elvesztéséért cserébe viszont a többi érzéke olyan éles lett, hogy többszáz méterről hallja ha egy hangya fingik. Emellé még társul az is, hogy deneverszerűen “lát” a visszaverődő hangok segítségével.
Mondhatnám, hogy így született meg Daredevil, de még hátravan számára egy tragédia is, hogy igazi meghasadt hős lehessen belőle. Nem kell sokat várnia erre, még gyerekkorában beköszönt a halál a családba, amikor az apját egy meccse után megölik, mert nem működött közre a bundában, így okozva a szervezett bűnözésnek bevételkiesést. Innen ugrunk a jelenbe, ahol Daredevil már felnőttként keresi az igazságot, nappal kócoshajú ügyvédként, éjszakánként meg az álarcos hősként.
Kezdjem a pozitívumokkal? A denevérszerű látás megvalósításra szerintem a tökéleteshez közelire sikerült. Az első komoly akció forgataga most is magával ragadott könnyedén, így másodszor látva. A másik jobb húzás a filmben pedig Colin Farrell, aki az ultracool Célpontot játssza kicsit túl. Azt a karaktert én imádtam a képregényben, legalábbis abban a 2-3 füzetben amiben feltűnt az általam birtokoltak között. És sajnos itt ki is fújtak a pozitívumok.
Ugye direkt a rendezőit néztem, mert olyan jókat lehetett hallani róla, hogy sokkal inkább a karakterekről, a drámáról szól, amit az akciók csak kiegészítenek, és mivel a dircut besorolása már “17 éven alattiaknak csak felnőtt felügyeletével” besorolást kapott, így véresebb is, de ez sem menti meg. A főgonosz borzasztó papírmasé maradt, és Ben Afflect, hiába nincs bajom vele, ide borzasztó választás volt. Oké, vak embert kell játszania, de amikor a semmibe révedő szemeit mutatták, akkor az arcáról valami 100 alatti IQ-s bamba kifejezés sugárzott. És az egészet tetézte a narrálással, amihez bizony kevés Ben hangja, és ki is végezte így a mondanivalót súlykoló átkötéseket.
Az viszont dícsérendő, hogy nincs szerelmes jelenet, ezzel is növelték a komor hangulatot. A hősnek pillanatnyi élvezet sem jut, csak a szenvedés folyamatosan (meg egy kis rosszul és lassúramegkoreografált bunyó a játszótéren a szíve hölgyével – leglámább ismerkedős jelenet?)
Daredevil (rendezői változat) értékelés
Ez maradt 5/10. Kicsit tényleg sötétebb, de sajnos kevés. Mérföldekkel marad le a rendesebb képregényfilmek mögött. Azt meg már csak félve említem meg, mert a képtelenség detektorom szerint még ebből a világból is kilógott, hogy 10 emelet zuhanás után akármilyen akrobata egy ember, akkor sem kapaszkodik meg semmi drótban, mert leszakad a karja. Direkt arra mentek, hogy a főszereplő sebezhető, mutogatták a zúzódásait, erre olyan képtelen akrobatikát nyomott néhol, hogy csak mosolyogni lehetett.