Mint minden sikeresebbnek mondható sorozatnál az várható, ennek is eljött a folytatása. A halál ismét tömegekre feni a fogát, de valaki megint csak átlát a szitán, és segítségével pár ember kicsúszik az öreg kaszás markából. Azonban ő nem igazán csípi, ha átverik a palánkon, és így kezdetét veszi a túlélők likvidálása, szépen sorjában.
Mint mindegyik rész, egy kisebb katasztrófával kezdődik a film. Az első részben a repülőszerencsétlenség, a másodikban az autópályás baleset, a harmadikban a hullámvasút volt, itt pedig egy Nascar-futam közönsége között aprít a végzet. Nálam még mindig a második részé vezet, de ez már közelített, volt pár jó mozzanata. És ha a felvezető nagy téma nem lenne elég, hogy hangulatba jöjjünk, a főcím szépen sorra veszi az előző részekben látható haláleseteket.
Ezután megindul a szokásos miért nem haltunk meg téma, megjelenik a hívők és a kétkedők sora. De persze végül mindenkinek rá kell jönnie, hogy csak időt nyertek csupán, a listán hátrébb kerültek ugyan, de csakis azért, hogy mostantól minden apró történés a kissé elodázott kipurcanásukhoz vezessen.
A főszereplő ehhez mindig megkapja a jeleket már előre, a halál kedvét leli abban, hogy egy kicsit eljátszadozik azzal, aki rászedte. Itt sincs máshogy, ezúttal látomások formájában jönnek a figyelmeztetések.
A szereplők olyanok, amilyenek, nem kell tőlük sokat várni, talán Mykelti Williamsont tudnám kiemelni, akit még a Boomtownban láthattunk. Női fronton pedig a Baywatchos Krista Allent. Melléjük kapunk még pár csinos leányzót, akiket eddig nem igazán láttam máshol, és nagyjából ennyi.
A rendezői székbe David R. Ellis ült vissza, aki a második rész forgatását dirigálta, a tollat szintén az azt elkövető Eric Bress ragadta meg.
Az első résznél még a történet volt számomra a főszereplő, a tanárnő halálától eltekintve nem voltak még annyira kidolgozottak szerintem a halálmódok. A második részben a történet már háttérbe szorult, hiszen az első részben már nagyjából ellőttek mindent, próbáltak egy kis csavart belevinni, de engem nem az fogott meg, annál inkább az egyre jobb halálmódok. A harmadik résztől már csakis ezt az utóbbi dolgot vártam, és ezt meg is kaptam, a történet felejthető, de az úgysem érdekelt. A negyedik résszel is ugyanígy voltam, csakis arra voltam kíváncsi, most hogyan készíti elő és hogyan valósítja meg a halál a trancsírozást, és megint csak sikerült elnyerniük a készítőknek a tetszésemet, volt pár poénos dolog.
Akinek tetszett a harmadik rész, ezt is biztosan értékelni fogja. A történetet már előre lehet sejteni, és elég kiszámítható, van ugyan benne egy kisebb csavar, de nincs jelentősége, így csak az ötletes módok a kérdésesek, és a látomásokban látott tárgyak által az ember már előre elgondolkodik, hogy áll majd össze a kép teljes egésszé, mikor lesújt az a kasza. Már most várom a folytatást. Szerintem mondjuk poén lenne egy sorozat, a Happy Tree Friends után szabadon itt is lehetnének ilyen rövid részek, mindegyikben egy-egy ötletes halálmóddal. Én biztosan nézném.
