Erről a filmről két dolog mondható el nagyon gyorsan: iszonyat véres, és több helyen a 80-as évek faék akciócuccait idézi, de sajnos pont nem jól. Sajnos, mert hát a két tömegpusztító akciójelentből az egyik baromi jó lett, de akkor is olyan érzést hagy maga után a War Zone, hogy “ezt bizony komolyanvették.” Az összes faarcú színészetet (na jó, majdnem összeset, mert Soap-ot nem) meg a templomos jelenetet és a bűnbánást… na meg a főgonosz őrült testvérét. Képregényesen, de komolyan vették, közben teljesen túljátszott paródiába hajlott néhol.
Frank Castle flashback, családját megölték satöbbi, tudjuk már rég, hogy ez a tragédia Punisher nagy keresztje, miattuk vadászik olyan bűnözőkre, akiket a törvény nem ér el. Na meg a zsebtolvajlást is halállal bünteti, ha épp úgy adódik. Ez külön vicces, mert a biofegyverekkel üzletelő zsarugyilkost nem sajnálja senki, had lőjje fejbe (fröccsenő agyvelő meg minden, 18+ besorolású a film ezerrel), de hogy a ” nem hallottad? add ide a tárcádat!” mondattal feltűnő piti bűnöző fejét is szét kell loccsantani, az vicc. Ja, a nagy súly Castle vállán amúgy az, hogy lelő egy szövetségi ügynököt, egy jófiút. Ez okoz törést a pusztításában, hozza a drámát.
Hasonlítani leginkább a Rambohoz lehetne, de míg az korrekten nyúlt vissza a 80-as évekhez, addig a Punisher: War Zone nem, hiába szállított majdnem akkora boudycountot, mint John úrfi. Viszont a filmben található pusztítás miatt nem tudok kevesebb pontot adni 6/10-nél. Amikor épp nem színészkedni akarnak a főszereplők, akkor bizony felrobbannak, hasbalövődnek, fejbelövődnek, lerakétázódnak, széklábbal a fejükben gondolkozóba esnek a rosszfiúk. A sok visszafolytott vérengzéssel bíró film között ez bizony üdítően hat.