Az ember mindig nagy elvárással ül le egy Tarantino-film elé. Erről nyilván az a 7 mű tehet, ami eddig letett az asztalra. Talán pont ezért is csalódás a Hateful Eight.

De tényleg, bár igyekszem nem kiemelten pontozni mostanában, de a Hateful Eight olyan jobb fajta 7/10, amit az ember végig élvez, de nem nézne rögtön újra. Na de Tarantino-tól többet várunk!

Igazából egy kicsit úgy tűnt, hogy túl szabad kezet kapott. Bár szerintem ez szinte minden filmjére áll a Jackie Brown utániakból, viszont most rosszul élt vele. Mondjuk nem először, hiszen a Deathproofnál is megszaladt az a forgatókönyv kicsit, ami az oda tervezett filmnél végül rosszul sült el.

Az nem véletlen, hogy maga Tarantino is színdarabot akar a hateful Eightből készíteni mostanra. Hiába gyönyörűek a hóban forgatott részek, gondolom 70mm-es vetítésen még jobban, ha igazából csak a szereplőkkel teletömött fogadóban játszódó részek az érdekesek.

A történet röviden: egy fejvadász 10 000 dollárt érő foglyot vonszol át a télies vadnyugaton. A havas tájon pár elakadt emberre akad, és kénytelen velük közösen meghúzódni egy fogadóban, mivel hatalmas hóvihar közeledik. Viszont a 4 fal között már van pár vendég.

Szerintem megtippelhető, hogy valaki a fogoly kiszabadítása miatt van ott. És ez a rejtély lesz a film mozgatórugója onnantól. Persze jók a párbeszédek addig is, de igazából a plusz töltet fényében kezdenek érdekesebbek lenni az események, és domborulnak ki a jobb alakítások.

Viszont a “beindulásig”, érdekes részekig vagy 1 óra telik el a filmből, és van benne egy olyan törés is, ami aztán főleg felesleges, erre vagy 30 percet áldoz rá a rendező. Arról nem is beszélve, hogy a végére teljesen Tarantinosan elborul, a rejtély feloldásakor. Egy keményebb kezű editor kellett volna ide, talán már a forgatókönyv szintjén is, bár a párbeszédekhez neki sem kellett volna hozzányúlnia.

A szereplőgárda parádés. Szerintem egyedül Michael Madsen lógott ki, meg kicsit Tim Roth, hiszen ő a Klondikeban is tök hasonló volt. Meg szinte mindenhol. Viszont Madsen egyszerűen rossz volt, vagy csak rosszul használta őt Quentin kivételesen.

Szóval értem, hogy mi volt itt a terv, az agresszív üzenet mellett pár régebbi westernre utalást még én is kiszúrtam (mondjuk a The Thing is feltűnt, nem csak Russell meg a bezártság, de a kifeszített köteles jelenet pl.), de nem éreztem a 3 órás beszippantást az anyagban. Egy keményebb 2 órában, tömörebben az jobban ütött volna.