Nyilván az első vágatlan előzetes óta egyértelmű volt mennyire kihagyhatatlan az eddig rohadt jó filmeket szállító Damien Chazelle következő filmje, de arra nem számítottam, hogy szabadon engedték, és minden energiáját beleöli ebbe a 3 órába. Úristen milyen csúcspontjai vannak a filmnek, azok amikor 2-3 szál egyszerre zajlik, üvölt a zene, hullik az azbeszt hó, a nap lemegy, de még az utolsó sugaraiban le lehet forgatni egy jelenetet csontrészegen.
Nem vicceltek, amikor a Hollywood legdekadensebb korszakát emlegették, mert itt aztán megkapjuk. Konkrétan egy 30 perces bulival indít a film, amit csak egy elefánt tud jobban felpörgetni, szóval nyilván behajtanak egyet a tömegbe.
A történet egy, kettő, három ember körül bonyolódik, és kicsit olyannak is tűnik, mintha ennyi filmet néznénk külön. Ketten épp feltörni akarnak Hollywoodban, valami maradandóban részt venni. Margot Robbie felfedezés előtt és alatt álló sztár New Jersey-ből érkezve, Diego Calva egy mexikói bevándorló, aki a szó szerint legszarabb munkákból kapaszkodik fel, és Brad Pitt a némafilm korszakban befutott sztár, aki maradandót akar alkotni, olyat, mint a Bauhaus az építészetben, felsőbb, örök cinemát. Amikor majdnem megölik egy lándzsával, akkor az első szava, hogy miért nem elég rozsdás a kellék, nem korhű. Mindene a craft. Meg a piálás és a bulizás persze.
Mindeközben a város, a filmkészítés változás előtt áll, hiszen érkeznek a hangosfilmek, amik kiszűri a.. most nem ugrik be milyen jelzőt használtak a rossz hangú, és a merev szabályokat betartani képtelen sztárokra abban a jelenetben, amikor Margot Robbie egy szál overálban bezárkózott a WC-be. Az megvan, hogy nem szabad a fejlődés útjába állni, na de az érdekes, hogy miképp élik ezt meg mindhárman.
Igazából persze arról szól, amit Brad Pitt a képünkbe is mond: az emberek a moziba menve, a nagy vászont bámulva ki akarnak szakadni az életükből, amit egy eléggé megosztó montázzsal alá is húz a Babylon az utolsó percekben. Ehhez hozzá lehet tenni azt is, ami még jelen van a filmben, hogy a mozgókép segít fenntartani történeteket, emlékezni.
Persze lehet azt mondani, hogy orgiák, fúj, de igazából érdekes volt a kontraszt, hogy a teljesen szabad szellemű korszak miképp ment át konzervatívba a rasszista öreg pénzes faszik májfoltos, ráncos keze alatt. Ehhez le is lassított a film, szóval nem végig csak orgiák vannak, egyértelmű az átmenet valami másba, ami megvalósításilag is érzékeltetve van. A Babylon egyik korszakról sem fest igazán rózsás képet. Láttam több helyen kiakadtak az elefánt rászarik az idomárra jelenetre, de ténylegesen be van mutatva, hogy miképp bántak akkoriban az “átlag” dolgozókkal, felhozhatnám a halott emberes jelenetet is akár. Aztán az orgiákból a teljesen jólfésült, kifinomult, de mélyen, a Los Angeles segglyukában is bemutatott romlott világba csöppenünk, ami ugyanúgy eltapos mindenkit, aki az útjában áll.
Viszont a Babylon mindeközben megtartja a varázslatot. Nem azt mondja, hogy a konzervatívabb kor egyértelműen szarabb volt, hiszen a Singing In The Rain korábbi párhuzamai után konkrétan bemutatja a tényleges filmet, és annak erejét a nézőre. Bár a mű Hollywoodról, és a filmek (és a jazz:) erejéről szól, de egyáltalán nem mondanám rá, hogy “hollywoodi faszverés”.
Mindemellett pedig megvalósításban, technikailag iszonyat erős darab. Nyilván a zene és a vágás (vagy néha a nem vágás) ami előre vehető, de helyszínen, kodak filmre forgatott, rengeteg statisztás jelenetekkel van tele, gyönyörűen fényképezve, és eszméletlen nézni a káosz összeállását valami egységessé. Ebben teljesen érthető módon lubickolnak a már említett főszereplők. Eddig az év filmje, bravúr, hogy ekkorát markolva sikerült egészben maradnia. Egy picit riasztott a 3 órás játékidő, de basszus, a midpointnál az órámra néztem, hogy “tényleg eltelt másfél óra? WTF”. Hatalmas moziélmény!
Kicsit el sem hiszem mit láttam. Erre hogy adtak pénzt? Már azon kívül, hogy esetleg a “a mozi fontosságát aláhúzza” szlogennel betámadták a producereket. Rendben, talán a sztárgárda is, de elnézve, filmre forgatták, és elvileg 110 millióba került, atyaég. Élvezzük ki a tavalyi és idei évet, mert szerintem sajnos utánuk apály érkezik majd a szabadon engedett szerzők filmjeiből, beüt az a gépezet, amit itt is láttunk, lehet majd a jólfésült, senkit nem megsértő műveket nézni.
