Ilyen egy tipikus blockbuster 2015-ben. És ezt most pozitívan és negatívan is értem egyszerre. A probléma mondjuk, hogy ebben a formában ez nem a Jurassic Park folytatása volt, csak egy tipikus nyári szörnyes film.

Elsőre amúgy jól hangzik a történet, értelmes folytatást sugall, de amikor nézed akkor gyorsan leesik, hogy hiába logikus, a lélek tovatűnt belőle. Az a kiindulási alap, hogy a Jurassic Park kicsit más néven végül kinyitott. Az emberek meg szépen ráuntak a dinókra az évek alatt. Tipikus hi-tech állatkerti látványosság lett a kipusztult, de felélesztett állatokból.

Ennek megfelelően a parkot üzemeltető cég igyekszik új dolgokkal előállni. Mivel lehet új látogatókat és pozitív sajtó visszhangot generálni: új dinoszaurusszal. Csinálnak is egy hibridet, aminél T-rex géneket kevernek valami mással, hogy alkossanak egy brutáloszauruszt. Izé, Indominus Rexet. Mi lehet a bonyodalom vajon… nyilván elszabadul, és jön a futás meg a sikítozás.

Mielőtt mélyebben elmerülnék abban, ami miatt leszeditek majd a fejem az mindenképp meg akarom említeni, hogy Chris Pratt baromi jó a filmben. Kellően laza, a félsoros cool dumákat természetesen szállítja. Ez a csávó még sokra viheti esetleg valami régészprofesszor szerepében is. Vagy épp a az Uncharted filmben Nathan Drake-ként. Prattben megint nem csalódtam.

Most jöhetne a feketeleves, de azért bevallom, baromi jól szórakoztam. Kicsit máshogy, mint azt a film készítői tervezhették, de például a third acten, a végső leszámoláson szinte végig nevettem. Nyilván nem komédiának szánták, eléggé komoly hangneműek a jelenetek, de addigra már teljesen elszállt a film, így nem értettem minek erőlködnek.

Igazából maga a film sem tudja mit csináljon. Egyrészt ott a kritika az állatokra ráunó, mindig nagyobbat akaró emberekről, de közben meg könnyed szörnyfilm is akar lenni, amibe azért mégsem jutott sok feszültség. Ez a tehetetlenség írói és rendezői részről talán a film legszomorúbb jelenetén érhető tetten, amikor Pratték követik a Brutálószaurusz pusztító nyomát. Látni, hogy meg kéne hatódni, de előtte annyira bénán sütötték el a vicces feszültségoldókat, hogy minden súly eltűnt az ilyen jelenetekből. Az egész önmaga paródiájává válik, ami ki is teljesedik a befejezésre.

A Jurassic World során többször is olyan érzése van a nézőnek, hogy a “ez cool lesz” “ez jó kacsintás lesz az előző filmekre” és hasonló jeleneteket nem igazán köti össze semmi. Mármint nyilván a ragadozó ösztönre fel van húzva az egész, és van történet, de az többször is erőltetetten gördül előre. Nem tartanak valahova a szereplők, hanem párszor csak belebotlanak a dolgokba.

Az előbbihez kötődik még az is, hogy a gyerekek eléggé feleslegesek. Nem olyan rosszak, főleg így, hogy a fiatal a gyermeki lelkesedést, az idősebb pedig a “telefonom érdekesebb” generációt képviseli. Mégis végig az jutott eszembe róluk, hogy vagy legyen a fiatalok szála jobban kidolgozott, vagy váltsanak már vissza a felnőttekre, akik a film tényleges cselekményében aktívabban részt vesznek, nem csak sodródnak.

Spoileresebben még el lehetne merülni mélyebben a butaságban, például a karikatúra karakteren akit Vincent D’Onofrio alakít (nem az ő hibája), vagy épp az InGen vezetőjén elmélkedni, ami szintén vicc kategória és aki miatt pont nem érhető, hogy a komolyabb hangnemmel minek próbálkozott a World egyáltalán.

Tudom, “kapcsold ki az agyad és élvezd”, ezt szinte biztos beírja valaki, de ez továbbra is borzasztó érv egy film mellett. Nem drámai mélységeket várok sosem egy blockbustertől, biztos nem a Schindler listája az ellenfele, hanem… a Jurassic Park első része.

Az hiába volt egy látványfilm, mégis koherensebb volt és a karakterei rendesen fel voltak építve. Ismétlem, a blockbusterek között rendesen. Amikor Ian Malcolm mondott valamit, az nem csak azért volt vicces, mert csattanót írtak a poénja végére, hanem mert a karakteréhez tökéletesen illett minden megmozdulása.

Mindezek ellenére elment, és a harmadik és talán a második részt is simán veri ez a folytatás, de valahogy mégsem az igazi. Ez amúgy már ott látszott, amikor szól az eddigi filmekből a felemelő zene, a gyermeki lelkesedés kinyitja a parkra néző ablakot, a kamera kirepül a szabadba és láthatjuk az épületeket. Semmi különlegesség nincs itt. Ez hiába volt láthatóan céljuk, ha rossz.