Megérkezett a DCU kezdő filmje, és ötletem sincs átlagembernek egy ilyen mennyit mondhat, hiszen “eddig is DCU volt, nem? Ja hogy Cavill-lal és Affleckkel az a DCEU volt? Oké.” Vagy valami hasonló. A lényeg, hogy ez az első tégla a DC hőseivel foglalkozó filmek között, de ugye sorozat formában már kezdett a DCU a mivel is… szerintem még az itteni olvasókat is meglepi a Creature Commandos cím, ami már lement James Gunn készítésében, aki írta és rendezte ezt az új Superman filmet, hogy a Man of Steel és a Superman Returns után újra elővegye a hőst nagyvásznon.

Igen, oda akarok eljutni, hogy ennyi megelőző filmmel nagy feladat állt volna James Gunn előtt már alapból is, és akkor még megkapta magától, hogy ez az új DCU kezdete, amit megnézve új történetszálakon indulhatunk, hiszen jöhet Supergirl, meg a Green Lantern sorozat, meg a Superman folytatás, meg már íródik az új Wonder Woman, meg…

Mindezek mellett nem is meglepő, hogy a film mindennek a közepébe vág. Konkrétan olyan, mintha előzmény filmek nélkül néznénk az Avengers első részét. Vagy valami sorozat közepénél ülnék le a TV elé. Superman egy bunyó közepén van, amiben vesztésre áll. Azért keveredett ebbe, mert beleavatkozott egy háborúba, amiben az autoriter vagy fasiszta ország le akarta rohanni a szomszédját, hogy felszabadítsa. Hmm, ez ismerős. Mindezek mögött az űrlényre illegális bevándorlóként tekintő Lex Luthor áll, aki egyértelműen a techbro milliárdosokról van most mintázva, és teljesen ijesztő emiatt.

Ez nem elég? Akkor még itt van egy fekete lyuk, ami fenyegeti a várost, vagy Szuperkutya, akire vigyáz Superman, vagy épp a Justice Gang, aminek az elején Guy Gardner zöld lámpás áll. Akad jó pár látványos harc is. Valamit még biztos kihagyok, annyira sok minden van a filmben. Hogy fért volna el ide egy tényleges eredettörténet. Egyáltalán kéne? Igaza van Gunnak, hogy többet már nem kell látnunk a pusztuló Kriptont és a mentőcsónakós kisgyereket? Mindenki tudja? Elég a fentiek mellett még egy 5-10 perces szálban elmondani ezt is sietősen?

Ha egy szóval kéne jellemeznem a Supermant, akkor a SOK jutna eszembe. Minden előismeret nélkül is gyanús lenne a művön levő nyomás, annyi mindent zsúfoltak bele a hasító történet mellé. Itt biztos nem lesz túlhúzás érzése senkinek. Talán pont ezért nehéz belerázódni a filmbe. Az első óra csak úgy elrepül, vannak akciók és poénok, például a trailerben látott interjú Lois és Superman között nagyon jó ténylegesen is, más csattanóval mint amit sejtettünk, de mégis nehéz elmerülni benne, nem tiszta a kép a sok néznivalóban.

Félre ne értsetek, nem a mélységet hiányolom, vagy épp az önmarcangolást és depressziót, khm Snyderverse, hanem… megvan, a sok aktuális kihallása mellett nehéz a könnyedebb pillanatait élvezni. A hangneme, tónusa ugrándozik a filmnek. Nem hegyibeszédes azért, Gunn igyekszik tényleg cselekménybe csomagolni a kérdéseket, de azok minden törekvés és ötlet ellenére is túl valósnak érződnek, miközben meg nem mert igazi országneveket használni, és “random” átvált a lihegő kutyára aki a jófiúk drónjával játszik, és a Justice Gang tagjaira, akik baromi viccesek.

Mindezek mellett mégis azt mondanám, hogy érdekes módon a sok aktuál téma és univerzumépítés mellett film lényege már szinte az elején elhangzik, és azt visszhangozza amit Gunn abban a nagy interjúban mondott az életfilozófiájáról, miszerint az az igazi punk rock, ha valaki őszintén érez, és aszerint cselekszik is. Igen, ilyen szentimentális a Superman film, na de… ez is illik a hőshöz. Vége a darkos rebootoknak, jöhet a pozitívabb világkép, ahol az emberek meggyőzhetőek az igazsággal, mehet az eszképizmus.

Ami biztos még, hogy a castingba egy percre nem tudnék belekötni. Az a kicsit naiv optimizmus és valamennyi karizma is nagyon ment David Corenswetnek, Nicholas Hoult talán a legjobb modern Luthor, és Rachel Brosnahannal jól működött a His Girl Friday-szerű ugratás is Lois és Kent karaktere között.

A látvány pedig olyan igazi Gunnos. Mer színeket használni, és “undorító” ötletek is akadnak bőven, de közben játékos a kinézet és az akció is. Ja és Superman tényleg ment embereket, folyamatosan, jót akar tenni a világban, ebben sosem kételkedik, és ezt konkrétan tényleg jó is nézni. Gunnak nem a rombolás a cool, a fontos és érdekes, hanem hogy még helyrehozhatóak a “gonoszok” cselekedetei, ha nem is lesz tökéletes a végeredmény (lásd a végefőcím 2. jelenetét).

Kerülgetem mennyire tetszett, mert igazából azt tudom mondani, hogy elvoltam vele, ami szembemegy a tegnapi kommentjeitekben levő végletek felé kacsingatással. Lehet negatívan hangzik az értékelés, pedig nem úgy értem. Van ahol nagyon fun az egész, és ha valami épp nem működne, akkor elég gyorsan túl vagyunk rajta, szóval nem tudom lehúzni. Hiába merész a közepébe vágás, mindenképp jobb ötletnek tartom, mintha már megint egy sima eredettörténetet kaptunk volna.

Az biztos, hogy teljesen más, a régebbi Superman képregényekhez közelebb áll ez a film, mint a legutóbbi kaland, de Gunn módra valahogy összeáll az említett punk rock gondolat köré a végeredmény.