Miután a szemétlerakattal könnyedén asszociatív képzettársításokat előídéző szeptembert nagy sóhajtásokkal körítve végre letudtuk, csak beütött az év egyik legszánalmasabb hétvégéje, ahol az Esőember rendezője Bill Murray-vel együtt kapitulált, Vin Diesel a falnak ment, a varázslatos G.I. Joe 2 alkotója meg kis szerencsével szakrálisan öngyilkolta magát országosan és még a Jobsot is sikerült magukkal rántaniuk.

Vin Diesel nem kis rajongótábort kalapolt magának az elmúlt években konstans közösségi médiás jófejkedésével, követői úgy szórják neki a like-okat, ahogy a dollárokat pont nem: a The Last Witch Hunter, így csupa nagybetűvel 10.8 millió dollárra húzta le a közönséget kb. 100 millió befektetés mellett. A kopasz fiatalember bejáratott filmuniverzumai mellett „eredeti“ alkotással 2008 óta most próbálkozott először, akkor a Babylon A.D. vette el a kedvét egy időre, most meg a milliárdos, korábbi Disney főmufti Michael Eisner igen csak jóképességű fiának filmje okoz nem kis törést az életében. Ami annyira igaz, minthogy Breck Eisner rendező túlélné az első kört egy magyar tehetségkutató műsorban, mivel Diesel kb. egy Furius filmmel tesz annyi zsét zsebre, mint amennyi a Witch Hunter komplett amerikai bevétele lesz (valahol 25 millió körül). Hogy miért éreztek ellenállhatatlan kényszert arra a Lionsgate fejesei, hogy emléket állítsanak az I, Frankensteinnek, az meg legyen az ő pszichológusaik problémája (elsőre csak tippeltem, de tényleg azt is ők forgalmazták).

Hogy az amerikai közönség mentálhigiéniáján véletlen se maradjon fehér folt, megkínálták őket a boszorkányvadászat mellett még egy jó Paranormal Activityvel is, ami így hatodik alkalommal annyira éhgyomorra jött, hogy a 8 milliós nyitással talán még 20-ig sem vergődik el, ami azt jelentené, hogy az utolsó három rész együtt nem éri el a nyitó epizód összbevételét otthon.

Na várjál, de a java most jön. Barry Levinson neve a mai korosztálynak már nem cseng túl hízelgően, pedig ő az, aki egymás után rendezett egy Esőembert és Jó reggelt Vietnámot, valamint az elmúlt 20 év egyik legzseniálisabb politikai szatíráját is neki köszönhetjük a Wag the doggal. Aztán a Gömbbel valami nála is elpattant, azóta 15 év alatt összesen nem hozott 100 milliót 8 filmmel, és a mintába lelkesen besorolt a filmbuzin is már egész csinos potenciállal megénekelt Rock the Kasbah is. 2000 moziból 1.4 millió 3 nap alatt simán katasztrofálisként aposztrofálható, és csak azért nem rúgok bele nagyobbat a bevételébe, mert akkor a Jem and the Holograms még a végén megsértődne.

Pár hete jól kiröhögtem a We are your friendst, hogy 2000 vászon felett az elmúlt 30 évben csak 3 film nyitott nála pocsékabb átlaggal, na ez a Rock the Kasbah mellett a Jem and the Hologramsnál is kihívásként jelentkezett, előbbi az ötödik, utóbbi a negyedik helyre kúszott ezen az előkelő listán 1.3 milliós bevétellel, és 570 dolláros átlaggal. John Chu így a végtelenül dinamikus G.I Joe folytatás és a Justin Bieber mozi után ismét nagyot homorított, csak verné valaki tarkón egy jó nagy szívlapáttal, hogy egyenesedjen ki mielőtt elkezdi a Now you see me 2-t.

Felejtsük is el az újakat, szerencsére a korábbi bemutatók jóval több izgalmat tartogattak az elmúlt pár napra. A Martian negyedik hétvégéjén ismét első lett, és robog az amerikai 200 millió fölé, míg Spielberg és Hanks a Bridge of Spies-szal a top10 legjobb esését hozta, és a félszázra még mindig lehet esélye. A Jobs viszont döbbenetesen karcsú széleskörű bemutatót produkált, a moziszáma majd’ 42szeresére emelkedett, a bevétele viszont még a négyszeresére sem, ez haverok között is gyengécske. Ez így összesen 7.1 milliót ért, amit nem lehet úgy szépíteni, hogy ne tűnjön csalódásnak, mivel ugyan ésszerűtlen átlagot országos terjesztés mellett senki nem várt tőle, de ennek a dupláját simán teljesítenie kellett volna. Érdekességként pedig még jöhet az Antman, ami karnyújtásnyira van a kínai bemutató után a globális 500 milliótól, ami egy harmadvonalas hőstől sztárok nélkül ismét egy nagy győzelem a Marvelnek.