Egy valamit rögtön az elején tisztáznunk kell: ez nem egy Die Hard film. Ezzel le is pontozhatjuk a fenébe, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy sima akciófilmnek is túl kevés.

Akkor most meg kell verni mindenkit, aki John Moore rendező megbízásában közreműködött. Ez bizony Bruce “i’m the gatekeeper” Willist is jelenti. A csávónak egy korrekt filmje volt az eddigi munkái között: Max Payne – Egyszemélyes háború, Ómen, A Főnix útja, Ellenséges terület. Látszik, hogy akciókat próbál rendezni többnyire, de ennyi idő alatt sem tanult bele. Itt is, max a végső leszámolásban van valami kreativitás, de az is el lett lőve a trailerben. Max Payne ugyanez volt, 1 normális akciójelenet és kész. Mindezt túlzott kamerarángatással, kék szűrőzéssel. A legelső autós üldözést szerintem tanítani kéne: így nem szabad csinálni.

Inkább nézzük azt, hogy ez miért nem Die Hard.

Konkrétan a filmben többször elmondja McClane, hogy ő csak vakációzik. Na ilyen az egész! Igyekeztek ködösíteni a történet kapcsán, ha még emlékeztek, azt hihettük, hogy a 4. rész után valami még nagyobb, világméretű dologba keveredik. Ehelyett az van, hogy a fiát megy elvileg kihozni a moszkvai igazságszolgáltatás karami közül. Nincsenek jóban, de azért mégiscsak a vére. Aztán kiderül, hogy a kölök CIA ügynök, és épp egy nagyszabású akcióban van benne, ami rosszul sül el, de szerencsére ott a fater, hogy segítsen a nehéz pillanatokban.

Ennyi a szerepe.

Nem igazán ő van a középpontban, egyszerűen csak követi a fiát, hogy úgy mondjam. A fiatal McClane viszont egy tipikus akció-thrillerben szerepel, kőék hidegháborús történettel, így arra kapaszkodik fel az öreg. És ezt végig érezni, hogy valójában nem ő keveredett bele. Ezzel a helyzettel Bruce Willis sem tud mit kezdeni. Bírom most is akciófilmekben, RED-ben is jó, de ez Die Hardnak most nem felelt meg tőle.

Mellesleg ez az egész “jóváteszem a múltat, elhanyagolt családomat” is sántít. Annyira messze van már az 1-2 mindent a feleségemért, őrülten, szerelemmel, mentalitásától, hogy rossz nézni. Nemes, meg karakterfejlődés, csak még öregurasabbá teszi McClane-t. De nem is ez a fő baj, hanem a fentebbi.

Az egy akciójelent mellett még pár beszólás apa és fia között az, ami valamennyire értékelhető. Nincs is kedvem tovább foglalkozni vele. Az a helyzet, hogy még a 4. rész is jobb, McClanesebb pár fasza jelenet miatt, hiába voltak benne eszméletlen túlzások, mint ez a.. valami. De már az is felrúgta a sebezhető Die Hard szabályait, és egy már-már szuperhőst adott nekünk, szemben az első három rész sebezhető, emberei főhősével. Itt McClane szinte már robot lett.

Tudom már mit akartam még: ez a film nem Rated R. Tudom, hogy megkapta odakinn, de ez olyan PG-13-nak készült, hogy az már vicc. Alig van benne olyasmi, ami a PG-13 kategóriatársaiban nem szokott lenni. Simán látom, ahogy megkapták az R besorolást, és csak legyintettek, mert ennél puhapöcsűbbre nem tudták vágni, aztán “na jó, akkor reklámozzuk, hogy R”. Sokan meghalnak benne, de a szokásos lelövök valakit és por repül fel módon. Káromkodás is alig van, ilyesmi.