Megérkezett a szuperhős filmek Unforgivenje. A Logan nem csak az X-Men univerzumon belül működik, hanem magában is bőven megállja a helyét.
A cím alapján nyilván egyértelmű, hogy Loganről, avagy Wolverine-ről szól a film. A történet jövőben játszódik, ahol a megfáradt Rozsomák és a Professzor bujkál a hatóságok és egy cég elől. Addigra már évek óta nem született mutáns, mondhatni csak a mítoszokban léteznek, amiket képregények mesélnek el.
Az elcsöpögtetett információk alapján az emberiség nincs annyira rózsás helyzetben. De főhősünk erre szarik, a kötelességtudata már rég elhomályosult a rengeteg áldozata miatt. Mindegy, hogy rossz embereket ölt meg, mostanra már túl nagy a létszámuk, amibe egy kicsit megrokkant. Csak békében akar pihenni a tengeren az öreg barátjával, és ehhez még hiányzik egy kevés pénz.
Így indul be a cselekmény. A limuzinsofőr Wolverine nem jót akar tenni, csak pénzért elvállal egy munkát. A probléma, hogy a szállított személyre túl rossz emberek akarják rátenni a kezüket. Egyszerű a kezdés, amit persze később bonyolítanak, de azt már csak a moziban tudjátok meg miképp, hiszen a Logan kötelező lett.
A legjobb James Mangoldék szabad kezében, hogy az R besorolást bizony jól használják. Mondjuk a rendező már a japánban játszódó szamurájos kalandban is villantott pár meglepetést, de itt konkrétan leforgatta a legjobb képregényfilmet a The Dark Knight óta. Amikor pár hete először hallottam az ahhoz való hasonlítgatást csak mosolyogtam, hogy az nem lehet. De lehet.
Az elszabaduló erőszak — Wolverine tényleg aprít, végtagokat vág, koponyákat szúr át — kellett ahhoz, hogy súlya legyen a sötét életén depressziózó, múltját épp alkoholizmussal elnyomó főszereplő történetéhez. Valahogy el kell fogadnia, fel kell dolgoznia amit tett az évek során, talán épp úgy, hogy felelősséget vállal a csomagjáért és azért, amit az képvisel.
– Someone will come along.
– Someone has come along.
Már az első trailernél elkapott a vége-hangulat, de még így is eszméletlenül ütött a végeredmény. Meg most a Johnny Cash-es előzetes újra, hogy már láttam a filmet. Atyaég mit tettek le az asztalra.
Sokszor előkerült már, de Hugh Jackman most végképp bizonyította, ami már az első X-Men filmben is egyértelmű volt, hogy az egyik legtökéletesebb casting volt a szerepre. És most tényleg olyan volt, mint amikor Clint Eastwood visszanézett a western karrierjére a Nincs bocsánatban. Véreres szemek, érthető fájdalom és zárkózottság, minden benne volt a tökéletesen hozott karakterben.
Nagyon remélem, hogy a FOX lassan rádöbben a helyére a jelenlegi piacon, és még több felnőtt szuperhős filmet csinálnak, mivel látszólag ez megy nekik, míg a súlytalan Apocalypse kaliberű gagyi nem. De ha nem lesz így, akkor is egy gyönyörű búcsút kapott a Hugh Jackman által játszott Wolverine és a Patrick Stewart által játszott Professor X.
