Az előző részeket rendező Gore Verbinski sokkal jobb popcornfilmet csinált a témában, mint most Rob Marshall. Kész, itt most mindent a rendezőnek tudok be, mindegy hányezer ember dolgozott a filmen, mind profi, hiányzott a plusz. Nem a pénzen múlt, hiszen a Disney azért rendesen nyomatta a suskát.

Na jó, nem tudok be mindent a rendezőnek, pedig olyan egyszerű lenne. Egyszerűen egy szürke rutinfilm lett, nem pedig egy igazán méltó folytatás. Vannak remek pillanatai, de az akciójelenetek fele például rögtön kiesik ebből a pixisból. Pedig ha nem a párbeszédekért megyünk, akkor azért legalább ezeknek kiválónak kéne lenni.

A már látott szökés például ugyanolyan erőtlen volt vásznon, mint a yahoo lejátszójában nézve. Kit lehet hibáztatni? A koreográfust? A vágót? A rendezőt? Hadonászós, erőtlen, és valahogy lassú. Olyan, mintha bármikor elkaphatnák Jacket, mert csak legyinteniük kell.

A forgatókönyvíró sem tett ki túlzottan magáért. “Legyen benne minden ami kalózos”, kaphatta az ukászt természetesen, aztán 12512 fókuszcsoportos vizsgálat után kész is lett szoba hőmérsékletű üdítő. Felrázva. Valahogy nincs tétje az egésznek, mert miért is keresik a forrást? Egyszerűen nincs eléggé megindokolva az elején, Jack konkrétan fel is adta a keresést mikor becsatlakozunk, kivéve Feketeszakáll motivációja, de ő meg érdekesen veszi rá a segítségre a többieket. Így a három fő csapatos verseny egy nulla. Főleg, hogy nagyon kevés embernek tud jót adni, lévén ez nem a Grál.

Valahol szomorú, hogy a Depp-Rush-McShane trión kívül minden szereplő rossz volt. Johnny rutinból hozta a részeges, dülöngélő Jack Sparrow kapitányt, szerintem álmából felkeltve is menne neki. Geoffrey Rush remekül illett mellé, a szökés utáni közös jeleneteik teljesen jók. Ian McShane pedig szinte tökéletes gonosz, pedig még azt sem mondja, hogy cocksucker.

Na jó, még az egyik vicces kalóz “- mi minek harcoljunk? – oké!” valamennyire elment, de a többiek… Nekem tetszik Penélope Cruz, de közte és Depp között sokkal alacsonyabb hőfokkal lobogtak a lángok, mint anno Keirával. Pedig basszus, ők már csinálták is, több az aktivált hormon. Az egymás játékos ugratása egyszerűen nulla volt. Ehhez hozzájön a Bloom és Knightly helyére érkezett papírlap szépfiú és csendesen szenvedő sellő, aztán meg is vagyunk. Amolyan fele-fele a jó és a rossz aránya.

Ez úgy az egész filmre illik. Ha valami véletlenül jó, például a lázadás leverése, vagy a Sellők kapcsán eleresztett beszéd Barbossától, azt rögtön ellensúlyozzák valami gyenge cuccal. Egyszerűen nem annyira popcorn, mint régebben. Nincs tétje, de füstje azért néha akad.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken értékelés

A szürkesége ellenére fogyasztható, de csak amolyan 6/10-es élmény. Nem bántam, hogy elmentem rá, de ha véletlenül kihagyom, hát nem egy maradandó élmény veszett volna el.

Még valami: valaki szóljon már Hollywoodnak, hogy a 3D még ha oké is, baromira nem az olyan filmekben, amiknek jó része sötétben játszódik. A kényelmetlen szemüveg – Dolby 3d vagy mi, borzasztó, és még tükröződik is belül, plusz baromira el lehetett mosva, ha ujjlenyomatot találtam a lencsén) – alapból kicsinyít ugye a vásznon, sötétít a képen, erre még kapjuk azokat a jeleneteket is dögivel, amiken keveset látni: na itt aztán el tud tévedni a szem. A fejem nem fájt, vagy ilyesmi, csak nem volt jó érzés.

Azért az pozitívum, hogy nem konvertált, hanem 3D-ben forgatták. Ha már kell a plusz pénz a pénztárnál, akkor tessék csak befektetni a kamerákba.