Hát emberek, ez iszonyat gyenge volt. Mondom ezt úgy, hogy az előző részt még egész szórakoztatónak tartottam. Itt mindent forintot sajnálok, amit beleöltem, ahogy minden percet is, bár azt el kell ismernem, hogy legalább rövid volt a Resident Evil 3D-s felvonása.

A történet? Scofieldnek ismét meg kell szökni egy börtönből. Na jó, ezen vigyorogtam. Mindjárt mondom a tényleges sztorit, gondolom nagyon érdekel mindenkit, de előbb Wentworth Miller castingolása az, ami mellett nem lehet elmenni. Tényleg azért rakták a filmbe, hogy főhősnőnk egy börtönben akadjon rá, ahonnan ki kell törni, mert zombik veszik körül az épületet.

Az Afterlife tényleges főszálja az, hogy ismét Arcadia-t akarják elérni hőseink. Alice aprít a film elején egy picit, amolyan gagyi mátrix módon – az előtéri jelenet és a bullett time, még olyan hullámokat is húznak a levegőben a golyók, teljesen át van véve, nem csak a lövöldözve zuhanás, de persze bénán – aztán pedig elindul Alaszkába. Természetesen semmiféle menedéket nem talál ott, ez már a trailerből kiderült, ahogy az előző rész végén oda induló barátait sem. Innen közvetve Los Angelesbe vezet az útja, ahol mint már említettem, egy börtönben cuccol össze pár túlélővel, aztán jönnek a zombik. Vagyis hát ez utóbbi kijelentés eléggé nem állja meg a helyét, hiszen magával a tömeggel elég kevés a konfrontációjuk, bár azért szerencsére akad pár harc.

Maga a film amúgy leginkább olyan, hogy volt pár jobb jelenetre ötlete Paul W.S. Andersonnak, agyon is lassította ezeket ahogy kell, aztán “valamivel össze is kéne kötni? Na akkor idehányok pár mondatot közéjük”. Nem a kezdő aprításra gondolok, hanem később akadt pár olyan mozzanat, ami elment, de köztük tényleg ott volt a borzasztóan nulla forgatókönyvírói tudás.

Sajnos a színészi játék sem tudja megmenteni a filmet, mert nincs benne. A főgonosz konkrétan nevetséges, ő volt a mélypont. Várjatok, tudom már hogy lehet jól érzékeltetni: Wentworth Miller alakítása kiemelkedett a többieké közül, ő számított jónak a filmben. Az a Miller, aki kb. azt a simlis arcot tudja csak vágni színészet címén. Most akkor képzeljétek el a többieket. Ide vagyok kénytelen sajnos sorolni Millát is, bár alapban vele sem volt baj, csak amint érzelmet kellett volna kimutatnia.

Maga a 3D amúgy nem a gagyi konvertált fajta, ezt az egyet el kell ismernem. Bár jó párszor játszottak azzal, hogy valami az arcunkba repül, de közben mindennek mélysége volt, bár szerintem nem adott sokat a filmhez. A Clash of The Titans-szal és a Last Airbenderrel szemben viszont mindenképp profibb a térhatásban. Ez sajnos a CGI-ra már nem érthető, ott azért látszik, hogy olcsóbb volt. Mondjuk akadtak jobb pillanatok, hiszen a lepusztult Los Angeles mindig remek, és ha valami normális ember írta volna a filmet, akkor technikailag simán elment volna mellette. Na nem filmes mérföldkőként, de azt senki sem várja el, hanem szórakoztató anyagként.

Resident Evil: Afterlife értékelés

Ez a film nagyon semmi. Benne lettem volna valami jó kis zombis 3D aprításban, de a színészi játék, vagyis annak hiánya, a borzasztó történet és a béna főellenség is szépen fokozatosan letört. Ez 4/10. A technika megvan, hogy viszonylag olcsó remek horrort csináljanak 3D-ben, de a Resident Evil 4 nem lett az, ahogy akciófilmnek is kevés. B-mozi, nem akart más lenni, de azok között a rosszabb fajtába sikerült besorolódnia.