Az a helyzet, hogy a Star Trekkel J.J. Abramsnek könnyedén sikerült az, ami a Wolverine-mozi készítőinek a múlt héten nem igazán: olyan popcorn filmet szállítani, ami csak kicsit buta, amellett, hogy pokolian látványos.
Azzal a vallommással kezdeném, hogy én sosem merültem el a Star Trek-sorozat mélységeiben, egyszerűen csak a filmeket láttam és ennyi. Igazából ezzel a mostani filmmel még a nálam is kevesebbet tudókra gondoltak leginkább, hiszen egész egyszerűen fogják, és olyan helyzetet teremtenek, amiben nem kell annyira a régmúltra figyelniük, így majd kvázi bármit csinálhatnak úgy, hogy az ősrajongók is nehezen kötekednek vele.
Innen oda jutottunk, hogy ez egy fasza űrscifi volt, a szokásos Abrams recept szerint: brutális jó kezdés, ahonnan csak pillanatokra ül le a pörgés. Alig hittem a szememnek, erre már vége is volt a 2 órás filmnek. Az egész gyorsan gördülő egyszerű történet mellett rengeteg idejük volt bemutatni, hogy hol tartunk számítógépes trükkök terén. Bocs, hogy a Wolverine-hez hasonlítom még egy picit, de míg ott némelyik trükk után csak néztünk, hogy ez végleges-e, addig itt ilyen pillanatból nagyon kevés volt, pedig robbant minden, meg atmoszférában ejtőernyőztek, meg ilyenek.
Igen, kicsit a látványnál ragadtam le, főként mert a történetről nem akarnék túl sokat mondani. Fiatal, lázadó, vagány csávó beugrik az akadémiára, aztán 3 évet ugrunk előre az időben, és a friss végzősöknek kell elvezetni a most épült, gyönyörű Enterprise-t az első küldetésére. Természetesen rögtön a legnagyobb bajba kerülnek, mert a Romulánok beleszólnak a pezsgőzéses visszatérésbe.
Igazából az előzetesek alapján tartottam a fiatal Kirk-öt játszó Chris Pine-tól, nem attól, hogy esetleg nem illik a Kirk névhez, hanem hogy túl nyálas lesz, de szerencsére nem volt vele gond, mondhatni pozitív meglepetés volt a srác, főleg, hogy a komikus részeket is könnyedén vette — aha, voltak vicces részek. A többiekről is csak jókat tudok mondani, bár pont Zachary Quinto egy kicsit átlagos volt, ellenben Karl Urban az élete alakítását hozta szinte, szintén a komikus részeknél, ahol bizonyította, hogy marhajól, a ritmus közepébe tud időzíteni. Na nem sorolok fel mindenkit, mert hát a többnyire fiatalokból álló szereplőgárda úgy tűnik megbirkózott a feladattal, de Simon Pegg még mindenképp kell, hogy külön említést kapjon, hiszen szintén a nevető részt erősíti, de nem is akárhogy.
Mielőtt azt hiszitek, hogy ez valami komédia volt, azért elárulom, hogy hihetetlen mennyiségű ember hal meg — mind űrharcban, mind másban. Konkrétan annyi, hogy igazából nem tudják érzékeltetni, mert nem lehet, “élőben” is nehéz lenne felfogni.
Star Trek értékelés
Hát ez simán 8/10 volt, majdnem 9. Amúgy ez a gyerekkel néztem, aki nagy Star Trek rajongó — írjatok neki leveleket, hogy ilyen szemszögből körmöljön a filmről —, és neki is tetszett, szóval aki ősnéző, annak sem kell annyira aggódni. Ő megjegyezte, hogy végre mindent beleadtak amit lehetett technikailag, meg hogy Spock túl öreg.