Azzal kell kezdenem, hogy untam. Pedig azok közé tartoztam, aki várták a rendező és a főszereplő miatt, bár a rebootsága kapcsán azért akadt egy-két kétségem, és sajnos nálam be is ütöttek ezek.

Mielőtt valaki félreért, a csodálatos pókember egy remek film. Raimi rajongók kivételével a többség szerintem azt fogja mondani, hogy jobb az előző Pókember-filmeknél, vagyis mondják is, hiszen a film keveset esett odakinn második hetére, szóval jó a szájmarketingje. Engem mégis untatott.

Konkrétan a hazai premier napján elbandukoltam rá, aztán majdnem elaludtam a film közepe felé, amikor újra átvettünk mindent szép lassan, a csípésen át a fontos halálesetig *ásít*. Nem is nagyon volt kedvem írni róla, de azért pár értelmesebb gondolatot is megpróbálok.

Az a helyzet, hogy ha ez lenne az első modern Pókember-film, az előzőek rég feledésbe merülve, akkor Marc Webb szinte Nolan mellé mehetne, bár kicsit jobban meg lehetett kötve a keze, mint utóbbinak a Batman Beginsnél. A filmben erős a drámai szál, van benne rengeteg hülyülés és poén, szóval olyan igazi Peter Parkert kapunk.

Andrew Garfield remek főszereplő. Kicsit introvertált a karaktere, de szépen kinyílik a képessége segítségével, miközben a rossz emlékek azért nyomják a lelkét. Mellé nem is találhattak volna jobbat, mint Emma Stone, aki aranyos meg eszes meg Easy A itt is. De a showt mindenképp Dafoe… ööö.. Leary nyúlja le. Szerintem neki vannak a legjobb poénjai, bár a rendőrfőnök szokásos Leary-karakter, szóval kicsit elfogult vagyok, mert pont ezen humora miatt kedveltem meg anno, amit itt hozott.

Minden adott egy jó Pókember mozihoz, de egy kicsit azért érződik a stúdió keze. Webb eléggé karaktercentrikus filmet forgatott látszólag, viszont a Sony pörgősebbet akarhatott, így bizony bevetették a vágóollót: érezni néhol ahogy a mélységéből veszít a film.

A másik nagy fájdalmam, hogy az “FPS” (valójában POV, de ezen felesleges lenne vitatkozni) nézetből nem sok maradt a filmben. Lehet, hogy pár embernek táriszonyt okozott, ahogy belső nézetből repkedtek a házak között, ezért a tesztvetítések után mennie kellett ennek. Vagy csak a CGI nem lett elég jó hozzá, de amikor mégis odavágnak, akkor remekül néz ki Spidey kalimpáló keze, fájó a hiány.

Ha a vágás nem lenne elég, akkor bizony a főgonosszal akadnak még bajok. Konkrétan az, hogy teljesen átérezhetőek a cselekedetei. Ez szintén erősíti a feltételezett Webb-víziót, erős karakterek, viszont így nem a jó és a rossz harca lesz, hanem mivel sajnálható a Lizard, így bizony a jó és “akin segíteni kell” harca van. Ez erősen másfajta konfliktus, még ha így is születik jó pár látványos akciójelenet.

A csodálatos pókember

Bár számomra korai volt így rebootként, viszont a folytatáshoz a Sony úgy érezte, hogy kell eredetsztori is, így nem bánom a létét, ha tényleg jobb dolgok jönnek majd. Az biztos, hogy Webb leginkább a párkapcsolat részen volt érezhető, az akciót meg szinte bárki leforgathatta volna, főleg ha tényleg belenyúlt ott a stúdió rendesen.