Azon gondolkoztam utána, hogy vajon amikor visszanézünk pár év múlva a filmre, akkor mi marad majd belőle? Mármint nyilván azon kívül, hogy a DC rajongók akkor is az egekbe éltetik majd, mivel komoly, és az tény, hogy a Marvel nem csinált hasonlót, csak a Fox a Logannel. Mert jelenleg szerintem a film körüli felhajtás érdekesebb kicsit, mint maga a mű, ami egy kompetens, nem annyira tipikus eredettörténet.

Ehhez kötődik még az is, hogy mit tehet egy rendező, ha félreértik a művét? Valójában ő rontott el valamit? Csak mert valahol furcsa olyasmibe futni, hogy milyen felszabadító volt, amikor a Joker teljes jelmezben táncolt a lépcsőn, addigra ugye már jó pár embert megölve — kicsit a Fight Club helyzete rémlik. Túlságosan elvarázsolta a nézőjét? Nem ment Todd Phillipsnek az, ami Scorsese-nek általában sikerül, bár a média őt is szereti elővenni.

És ha már a média, akkor ha valakik tényleg túltolták az előre aggódást, azok ők. Gondolom feltűnt, hogy nem annyira foglalkoztam azzal, hogy épp melyik szervezet szerint káros a Joker bemutatása, de valami eszméletlen ami ment. Az a véleményem, hogy bár ha jó is a szándék, egy dolgot húztak alá: ha valaki elkövet valamit a Joker bemutatója miatt, akkor azért a média tett meg mindent, nem pedig a film, mivel előre garantálták a figyelmet. De közben meg tudom, hogy könnyelmű ilyen mondatokat leírni, hiszen páran biztos engem is félreértenek, és általános médiaellenességet vesznek le ebből, pedig szerintem szükség van az újságokra és újságírókra, de néha kicsit jobban el kéne gondolkozniuk azon amit tesznek. Főleg amikor egy stúdiófilmet fújnak fel.

Lehet arra gondolnak, hogy ez több emberhez jut el, mint egy Funny Games, ezért még fontosabb, hogy miképp moralizál a film? Muszáj egyértelműbbnek lennie? Na de egy Joker nem fog igazán beleállni semmi komolyabb társadalmi kérdésbe, a forrongó hangulatot csak és kizárólag a gazdagok és szegények közötti ellentétre húzta itt is, meg mutogatott a médiára és az azt fogyasztóra, de ennyi.

Próbálkozott némi kritikát megfogalmazni azok felé, akik a filmbeli Jokert felemelik, és így közvetve arra utalt, akik ezzel a tömeggel éreznek együtt, de ebben csődöt mondott a film.

Viszont közben meg iszonytatóan jól volt megcsinálva. A folyamatosan klausztrofóbiás hangulat a fényképezésben nem engedett ki minket abból a nézőpontból, ahol a főszereplő Arthur érzi magát. Magára hagyta a társadalom, az apja, és mindemellett kihasználta a “fogadott” apja, a talkshow host akit imád. A film szépen lassan bemutatja, hogy eközben miképp bomlik szét minden gátja Jokernek, erősen ráfekszenek a karakterdrámára. Utalgatnak itt a “one bad day” Killin Joke-ra, de utalgatak a The Dark Knight Rises-re is.

Ami még durva, hogy fekete humorban milyen erős a Joker. Az első órát kicsit untam, bár minden jelenettel tovább ment a film valamennyire, és nem pörgésre vágyom, de valahogy üresen kongott. Viszont úgy a felétől kezdett működni, ha kilépünk ugye a művet körülvevő hisztiből. Amikor komoran viccelődött Joker karakterével a film, akkor még merésznek is hívhatnánk. Meg feszültnek. Például amikor a lakásban vannak a régi bohóc társaival, és bezárja az ajtót, az úgy magában ütött. Vagy amikor a kórházban kikérdezik a rendőrök. Vagy amikor… hát igen, akad pár iszonyat erős jelenet, és tényleg, kompetens a munka, mert a végére minden összeáll, helyére kattannak a fogaskerekek és rendesen forognak.

Még az a kérdés is felmerült újra bennem így a vége felé, hogy ha nem lenne az Aquaman sikere, akkor szerintem a DC-Warner új irányát látnánk tényleg, ami ezzel a filmmel indulna. Jól elmesélte, honnan jött a Joker, és miért van szükség Batmanre. Jöhetne a sok kisebb költségvetésű komor, dark, edgy, alkotóibb történet. Persze úgy is kezelhetjük a filmet, hogy elmesélte Joker egyik születését és nézőpontját, de… hogy fogalmazzam meg, a karakter körüli rejtély ilyesfajta elvétele lehet nem a legjobb döntés.