Gyönyörű tollbamondás. A film egészében sajnos a forgatókönyv volt a leggyengébb pont, de Snyder ellensúlyozza kicsit az akciójelenetekkel. Igazi blockbuster, ami azért normálisabb, mint egy Transformers 3?
Tényleg a pozitívumokkal kezdeném: úristen a látvány. Sikerült a szupererős, lézerszemű acélembert olyan akciókba helyezni, hogy az ember csak kapkodja a fejét, de nem a rossz módon. A történet szerint szülőbolygójának többi lakója akarja a vérét, így a hozzá hasonló fizikumokkal kell összecsapnia. most képzeljük el ez mit jelent… Bizony, a másik vonattal való fejbevágása normális mozzanat, egy felhőkarcoló kidöntése sem probléma igazán. Az emberi tényező szinte nulla, bár belekontárkodunk, de más szinten folyik a harc.
Komolyan bekezdéseket lehetne megtölteni azzal, hogy a látványt mennyire ügyesen sikerült megragadni a Man of Steelben. Térjünk inkább a negatívumokra: az írás minőségére. A film első felében rengeteg olyan jelenet van, amin az érződik, hogy “ezt is el kell mondanunk, meg ezt is”, teljesen mechanikusnak tűnik a folyamat, érzelem nélkülinek.
Most is a Kriptonon kezdünk, ahonnan a szülei kilövik a gyereket az űrbe. Innentől a harmincvalahány éves baromi izmos Supermant látjuk, aki flashback formában emlékezik vissza gyerekkorára. Itt jegyezném meg, hogy mekkora mázlink van, amiért Kenték farmjára esett az az űrhajó, amivel érkezett az idegen. A józan paraszti ész mellé valami eszméletlen magas szintű megvilágosultsággal bír Kent papa, pont úgy neveli a gyereket, miközben Platónt olvastat vele, hogy az felnőttként kibírja majd azt, ahogy az emberiség őt kezeli.
Hiszen végtére is erről van itt szó, az ember szerű, isteni képességekkel bíró Kal-El beilleszkedik a társadalmunkba. Eleinte rejtegeti képességeit, hiszen miképp kezelnék az emberek, de kénytelen felvenni a piros alsó nélküli ruhát, amikor Zod tábornok megérkezik szülőbolygójáról, és a Földet fenyegeti. Igazából ebben még egész korrekt is a film, ahogy az emberek reagálnak végül Supermanra.
A másik amiben még erős a film, az a casting. A főbb szereplők baromi jól lettek kiválasztva, ezen Henry Cavill, Amy Adams és Michael Shannon trióját értem. Nyilván a film második felében Adams baromi bénán van kezelve, de a végén kap egy olyan gyönyörű jelenetet, hogy megéri a hatalmas zúzásba erőltetése. Cavillben pedig annyira benne van ez a kívülállóként viselkedés, hogy az őserő Shannon durva kontrasztot jelent a másik oldalról. Az ehhez asszisztáló Diane Lane, Russell Crowe és Kevin Costner szintén jó választás, a tollbamondó részbe is lehelnek némi életet. Amit nem értettem, hogy minek erőltették a Daily Planet teljes szerkesztőségét már most, az eredettörténetben.
Vannak érzelmileg erős pillanatok a Man of Steelben, és a gritty dolgot sem vitték túlzásba, bár a poénokat sem, és hát az akció fantasztikus, így a végére az ember szemet tud hunyni a közepes forgatókönyv felett. Nem baszták el.
