Van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem? A jóval? Oké. Ez az eddigi legjobb játékfeldolgozás. A rossz pedig, hogy még így is csak egy közepes kalandfilm. Nem mintha ez a műfaj olyan sok indulóval rendelkezne mostanában.

A történet? Hát van valami vázlat. Azért lássuk: a Perzsák lerohannak egy szent várost, mert azt hiszik fegyvert gyárt az ellenségnek. Gyorsan kiderül: cselszövés miatt kerültek ebbe a helyzetbe, de hát hogy másképp? A lényeg, hogy a városban volt egy szent tőr, olyan amivel vissza lehet pörgetni az időt. Véletlenül Dastan herceghez kerül, de persze másnak is fáj rá foga.

A kaland meg onnan indul, hogy a herceg kénytelen menekülni a lerohant város uralkodónőjével karöltve, ami természetesen azért alakult így, hogy egymást ugrathassák meg hasonlók, betartva a filmek nagyon sok éves hagyományát. Kár, hogy a nőt alakító Gemma Arterton nem remekel annyira. Szép, szép, de nagyon kevés jelenetben tényleg jó. Közben Jake Gyllenhaal mindet megtesz, hogy működjön a kettejük közti kémia.

Tehát Jake egész jó volt, főleg amikor a tisztaszívű, kicsit buta figurát kellett hoznia. Gemmát már említettem, úgyhogy inkább Alfred Molina érdemel még külön kiemelést, aki a rövid mellékszerepével kellemesen feldobja a mókát. Mert hát erről van itt szó többnyire.

Az a helyzet, hogy trükkök szempontjából remek volt a film. Néha a rendező keresztbetett az élvezetnek, de többnyire pörgött az akció, suhogtak a kardok és ugrált Jake, ahogy azt kell, jó CGI-vel karöltve.

A játékokhoz igazából nem tudom mennyire hű – mert nem játszottam végig mindet –, főleg a modern Prince-ekhez, de hogy szinte mindegyikre volt kikacsintás, az tuti. Csontvázak és rács alatt átgurulás a 2D-s első részhez, a háztetős résznél néha Prince 2 (2D) érzés volt, a falon futás és a többi nagyon akrobatika pedig modern játékos utalás. Mondjuk ezen kívül akadt Assasin Creed is benne, de e felett hunyjunk szemet.

A negatívumok közé igazából nem sok mindent akarok sorolni, de sajnos olyan nagy az egyik, hogy durván befolyásolta a pontszámot. A kisebb hiba a néző hülyének nézése. Néha csak azért beszélgetnek a szereplők természetellenesen, hogy a fejünkbe sulykoljanak dolgokat, gyépésen, tagolva. Általában olyasmit amit simán ki lehet következtetni 80-as IQ fölött, de ők az alatti nézőket is akarták maguknak. És nem is csak simán elmondják, hanem van amit duplán rögtön, hátha elsőre nem fogta fel valaki. Ez még beleférne a popcorn kalandba simán, a nagyobb baj, hogy az utolsó 20 perc durván alávág az egész addig történt drámának és karakterfejlődésnek, de ezt majd meglátjátok a moziban.

Perzsia hercege – Az idő homokja értékelés

Már a 7 ponton filóztam, amikor elértünk az utolsó nagyobb fordulathoz, így egy 6/10 a vége, de azért bőven szórakoztató lett. Akkor mostantól ez legyen a minimum a játékfeldolgozásoknál, köszönjük.