A film amire legkíváncsibb voltam még a nyáron, erre pont nem értem rá csütörtökön és pénteken, sőt, még a sajtóvetítéskor is volt dolgom, szóval még az sem lett volna opció, ha előre gondolkodom véletlenül. Egy kicsit most ezt a várakozást okolom azért, hogy nem annyira tetszett a film…, vagyis az első fele nem jött be igazán, de aztán a második felhúzta a végeredményt.

A Warner/DC mindig beszívja amúgy? Tudom, nem így kéne kezdenem, de behozták Whedont a Justice League-be, hogy csinálja nekik jobban Avengers hangulatúra a filmet. Azt már tudjuk, hogy nem sikerült, és Snyder víziója jobb volt. Erre most behívták James Gunnt, és kevésbé ismert DC karaktereket bíztak rá, hogy ismételje meg amit a Guardians of the Galaxy-nál tett, kicsit szabad kezet kapva kedveltesse meg őket velünk. Bár ez utóbbi sikerült, de a film jóval elmaradt a Marveles párhuzamától. Na meg a Piszkos 12-től is. Kicsit olyan volt, mintha Gunn az Troma és többi múltját most nem jól keverte volna egy populáris receptbe.

Mindezeken nem segített, hogy a The Suicide Squad extra csomaggal érkezett, hiszen volt egy trailer csapat által vágott első része, sőt, az egyik karaktere már spinoff filmet is kapott a Birds of Prey-jel. Ezt kellett nagyjából rebootolni, ami tulajdonképpen a most tárgyalt film főcíme előtt meg is történt szerencsére. Egy pozitív dolgot hozott, hogy volt már első rész: nem kellett tökölni az alapok súlyos időket rabló lefektetésével, jött Waller és “levonunk 10 évet az ítéletedből, ha vállalod a munkát”, aztán már csöppentünk is az akcióba, mert ahogy a nézők, úgy a szuperbűnözők is hallottak a programról.

A filmről konkrétan az jut eszembe, hogy ilyen egy B film. Talán a sok buszozás miatt a legutóbbi Predátor-mozi ugrott be, de annál nyilván sokkal jobban egyben van, szinte minden lépés logikus és működik a történetben. Ami mégsem stimmel, az részemről direkt volt úgy, például minden ami King Shark szerepe az egész küldetésben, és ahogy arra hivatkoznak a központban.

A történet annyi, hogy Waller pár régi és pár új karaktert is befog a tengeri csillag fedőnevű kutatás felszámolására. Az egész labor egy dzsungelszigeten van, ahol katonai elnyomásban élnek a népek, ide kell behatolni az öngyilkos osztagnak, ami bizony rengeteg vérengzést jelent. Meg poént, amik csak úgy záporoznak, akkor is amikor nem kellett volna? Nehézbombázás van a humorból, hátha pár betalál. Most tényleg oda tudok visszakanyarodni, hogy az első óra nem annyira jött be, mert egyszerűen rengetegszer érződött erőltetettnek.

Aztán valahogy mégis elkezdett működni az egész. Tudom, kellett a felvezetés, Gunn ismét korrekten megalapozta a történet szívét Idris Elba és Daniela Melchior köré. Sőt, nagyjából itt volt Harley Quinn a legjobban használva eddig a filmek közül, és John Cena-t sem sokan fogják utálni ebben a szerepben, hiszen kicsit lopta a showt. De persze az igazi a saját utakat járó King Shark volt Stallone hangjával. Nekem nagyon feldobta az egészet. A karakterek magukban működtek, de valahogy mégsem volt meg az a lendület és dinamika sokáig, amitől jobb lett volna a film, hogy a nézői kapcsolódási pontokról ne is beszéljünk.

A legviccesebb, és nekem legjobb jelenet az volt, amivel a trailerben is sokat poénkodtak, amikor Idris Elba és csapata megy megmenteni Harley-t, de az már megszökött addigra a fogságból. Konkrétan az a szökés olyasmi, mint a Birds of Prey rendőrséges jelenete, viszont mégis sokkal jobb, mert átadja a karakter őrületét, de valahogy működik az erőszak. Persze nem realista, de hát képregényfilmet nézünk.

Meg valójában a film első felében is volt egy “tipikus amerikai” jelenet, amit semmiképp sem spoilereznék el, de ott azért rendesen mosolyogtam. Nyilván a sok filmet néző fejemnek általában 1 ismertebb arc castingja is árulkodó, szóval látszott hova viszik ki, de még így is feldobott. Ezzel szemben az említett Harley jelenet, és ami utána van képtelen és idióta akció, az simán remek, sőt, vizuálisan sokkal ötletesebb, mint a képregényfilmek 95%-a.

Szóval amolyan kettős élmény, mert egyszerűen lassan döccent be. Nyilván elnézve a GI Joe, Jungle Cruise és hasonló blockbustereket a mostani nyáron, akkor azokhoz viszonyítva szórakozás volt, de semmit nem váltott meg. Az pedig, hogy átugrotta az első rész által feltett lécet, az nem is kérdés, hiszen olyan alacsonyan volt. Ezt egyszerűen nem írnám a pozitívumok közé.