“A győzelem gyengévé tett” – jegyzi meg Bane Batmannek az első összecsapásuk során, és valami ilyesmit éreztem a The Dark Knight Rises első fele kapcsán: mintha Nolan nem tudná mit akar, és csak dobálja egymásra a jeleneteket, önti az információt. Itt még féltem egy kicsit…

A történetről elég annyit tudni továbbra is, hogy ezúttal Bane a nagy ellenfél, aki bár nem buta, de alapvetően az erőt képviseli inkább, a megállíthatatlan, nyugodt gonoszt. Ő az a bulldózer, aki le tudja győzni Batmant. Ezen kívül még van valami forradalom szerűség, meg két nő, meg a film elején Wayne bottal jár és nincs kedve az élethez. Na meg adott az is, hogy egy trilógia lezáró darabjáról beszélünk, így bizony pár dolog elvárt a közönség részéről, konkrétan valami tényleges befejezés, és nem olyan, mint amilyen a The Dark Knight végén volt.

Az biztos, hogy Nolan magát szorította sarokba az előző két filmjével, hiszen mivel lehet követni a Sötét lovagot és az Eredetet? Az egyik legjobb képregényfilmet és egy 10 éve kotlott ötletet bizony nehéz lehet felülmúlni, és nem is sikerült. Na jó, tényleg nem kerülgettem tovább, ha az utóbbi éveihez viszonyítunk akkor bizony a Rises gyengébb, de még így is valami veszett jó.

Annak nem látom értelmét, hogy egyesével soroljam a film első felében levő negatívumokat, mivel a prologue utáni részeket kicsit kötelező körnek éreztem. Bár itt is nagyon tetszett, hogy a barlangból előbújás nem egy égre vetített jel, egy rutinos mozzanat után történik, hanem sok vívódás vezeti fel. Ez lehet kicsit spoileresnek hat, de Batman olyan helyzetben van, hogy érezni a sötét fordulópontot. A hősnek el kell buknia. Az ehhez vezető úton viszont kicsit sok az információ, amik bár összeállnak egésszé, minden igazoltan van ott, de túlzsófult tőlük az az óra.

Mivel ez a trilógia lezárása, így természetesen előkerül a “mit jelent hősnek lenni” kérdéskör. Ez egy beszélgetésben Alfreddal csúcsosodik ki, ezúttal sokkal őszintébben, mint eddig bármikor, hiszen a komornyik bizony aggódik Wayne-ért, aki láthatóan nem fél semmitől (hiszen azt már rég legyőzte, lásd Batman Begins), és ránézésre ezzel keresi is a halált. Mivel nem 10 éves, így a felpofozás inkább érzelmileg, na meg egy hatalmas izomkolosszus által történik meg, hogy végre képes legyen tovább fejlődni Bruce. Ki kell lépnie abból a 8 éves tetszhalott állapotból, ahova az eddigi tettei sodorták. Más terápiára jár, de rajta az nem segítene.

Bár Batmanen kívül nincs főszereplő, de azért muszáj megemlíteni még a Macskanőt, aki pont annyira játékos, ami még nem vesz el a film feszültségéből, és Anne hathaway remek a szerepben. Vagy épp Bane-t, aki nem érhet fel Jokerrel, főleg, hogy teljesen másfajta gonosz, mégis megfelelő katalizátora az eseményeknek. Tom Hardy a maszk mögött és a testbeszédével is simán eladja a karaktert. És hát a főszereplő Christian Bale, aki most bizonyítja, hogy nem csak a playboy Wayne és az erős Batman megy neki, hiszen a minden fronton érkező támadás másfajta cselekedeteket is kikényszerít a milliárdos figurából.

Végül kiderült, hogy Nolan tudja mit akar, és hiába nem tökéletes a film, pedig mi más vártunk volna az eddigi teljesítményére alapozott hype után, mégis hatalmas darab. Még a zenét akartam mindenképp megemlíteni, ami általánosan is jó, de volt egy olyan pillanat, amikor a két főszereplő témája csapott össze a dallamokban, és szinte kirázott a hideg tőle.