Nézzétek el, hogy nem siettem ezzel az írással, pedig a nyár egyik legnagyobb filmje lehet belőle, sokaknak nem csak bevételileg. Amúgy nem azért, mert utáltam, hanem mert igazából nem éreztem utána semmit. Viszont tökéletes iparosmunkának tűnt egészen a végső leszámolásig. Simán a legjobb DCEU film eddig, avagy a Man of Steel-lel kezdett filmes univerzum vezetője.

A történet Diana-ról szól, aki békésen él az amazonok szigetén, amíg egyik nap egy első világháborús kém le nem zuhan a közeli tengerben, akit megment. Persze nem egy sima szerelmes filmről van szó, szóval rögtön mögötte befutnak a német katonák, amiből egyértelmű, hogy kinn dúl a háború, amiről valószínűleg Árész tehet.

Mivel az isten megállítására csak az amazonok képesek, így némi huzavona után Diana elindul a kémmel, hogy leszúrja a mesterkedő “gonoszt”. Ez egyrészt rengeteg őszintén vicces helyzetet is szül, ahogy rácsodálkozik az emberek szokásaira és viselkedésére, amihez nincs hozzászokva, na meg pár hősies pillanatot is, hiszen megtalálni is nehéz a fronton Árészt.

Azért használtam fenn a tökéletes iparosmunka kifejezést, mert nagyon jól van összerakva a film, főleg a BvS és Suicide Squad után. A főszereplő minden döntése meg van alapozva, ezeknek következménye van, amik által változik a gondolkodása, viselkedése, és mindez nincs szanaszét vágva, meg teletömve univerzumépítéssel. Egy remek eredetsztorik mesélnek el profin.

Ezek a tények. A film jó. Megvan az első tényleg jó női szuperhősös film, ami még baromi látványos is néhol. Véleményem szerint egyedül a végén levő akciót rontották el, és az érzelmi töltetet ott kicsit rosszul fűzték össze a történet fordulatával és vizualitásával. Hogy kerülgessem a spoilert.

Mindezt nagyon jó humorral fejelték meg. A komolyabb témák mellett jó párszor nevettünk a moziban, hiszen a Diana és Steve közötti kémia nagyon működik, érdekes a kapcsolatuk, és jó pár vicces jelenetet is szül egyben.

Most jön a teljesen személyes része, ami miatt nem siettem a poszttal: nekem már a tököm tele van az eredetsztorikkal. Akármilyen jól is mesélik el, egyszerűen nincs bennük semmi meglepő, mindben ugyanazok a beatek. Tudom, hogy a normális filmek felépítése is teljesen hasonló, viszont azok a hero’s journey-k nem ugyanonnan indulnak és ugyanoda érnek, hanem más-más helyzetekből, más problémákat feldolgozva. Pont ezért nem várom az új Pókembert sem amúgy, hiába nem lesz benne pókcsípés, azért hős-eredetsztori lesz az valószínűleg.

Nyilván felmerülhet a kérdés, hogy ki miért megy moziba, főleg blockbusterekre. Valószínűleg igaza van annak, aki odavési kommentbe, hiszen ez már előkerült a Hollywood kifogy témánál is, de szerintem még a nagy filmek is tudnak olyan történeteket adni, amik érdekesek. Nem kell spanyolviasszal jönniük, vagy nagy kísérlettel, egyszerűen jól összetett élményt kell adniuk, ami nem mindennapi helyzetekről mesél kilúgozás (agyonfókuszcsoportozás?) nélkül. Egy űrkatasztrófáról, agy-hekkelésről, heistről, háborúról, pár űrhajósról akik Beastie Boyst hallgatnak. Vagy épp hősökről, modern mondákról, csak számomra ne mindig az elejéről. Legalábbis most, de persze a Doctor Strange-nél is ezt éreztem.

Mindenképp örülök, hogy a Wonder Woman jól sikerült, okkal fog hatalmasat kaszálni, szemben a Squaddal, és ez talán azt is jelentheti, hogy helyesebb irányra korrigál a DC/Warner, így esetleg a máshonnan induló következő történetük már engem is jobban elkap. Fingers crossed.

Tudom, hogy a tények nem számítanak azoknak, akik szerint egyetlen oldalon állok — az ugye hihetetlen, hogy jó filmeket akar látni minden filmbuzi — de az emlegetés előtt: jobb, mint az Avengers 2, vagy a Thor eddigi részei, vagy a Captain America simán, még így is, hogy rám nem hatott a film.