The Divergent

A stúdiók is ugyanúgy vakarhatták a fejüket a Divergent viszonylagos sikere láttán, mint én. Miben más ez, mint az összes többi ifjúsági regény, hogy erre váltottak jegyet a népek, míg a Giver, a Beautiful Creatures meg a többi buktázott? Merthogy teljesen olyan, mint a többi YA-film.

A sötét jövőben járunk, ahol az emberek kerületekbe vanna csoportokra vannak osztva a legfőbb tulajdonságuk alapján, így vannak a kedvesek, a bátrak, az okosok és még 4. Minden szép és jó, de természetesen vannak a “fattyak”, izé, Divergentek, akik több helyre is illenek egyszerre, és nekik nincs helyük ebben a társadalomban, mert kiszámíthatatlanok. Így lehet jól azonosulni a világban helyüket kereső nézőknek a főszereplővel.

Szóval a film (a könyvről fogalmam sincs, ne vegye magára aki azt kedvelte) kicsit olyan, mint a szegény ember Hunger Games-e, ami meg a szegény ember Battle Royalja. “Minden a másolat másolatának a másolata.” Ezen lépjünk túl, hiszen a legnagyobb baj a művel, hogy egy sorozat pilot epizódja, avagy önállóan nem működik.

Konkrétan úgy értem az előbbit, hogy egész normálisan van felépítve a karakter, még ha nem is túl bonyolultan. Szépen kibontják ahogy “elbújik” a bátrak között és megszerzi a képességeket és önbizalmat amikre később szüksége lesz. Viszont az utána nagyjából 20 perc játékidő jut valami konfliktusra, hogy izgalom is legyen a filmben.

A Divergent első részében egyszerűen csak meg van alapozva a folytatás, ami már most izgalmasabbnak tűnik, hiszen mi van csoportokra osztott városon kívül… A Hunger Games például harcban edzette a hősét, ezért is volt az első rész rögtön érdekesebb, és működött önmagában is, plusz ennyire nem rágta szájba a nem túl bonyolult üzenetét a társadalomról.

Abba már bele sem akarok menni, hogy Jai Courtney szépen lassan eljátssza a Spartacus során szerzett hitelét.

human
írta
2014. 08. 24. 11:39
megjelenés
42
hozzászolás


A Million Ways to Die in the West: CHALLENGE ACCEPTED

I’m about to shoot a full load at your cans. A Million Ways nagyon hangsúlyosan a Ted készítőjétől érkezett, elég csak a borzasztó magyar címre nézni, vagy akármelyik poszterre, de nem meglepő módon, rosszabb annál a vígjátéknál.

A történet? Izé, nem nagyon van. Egy béna férfia megtalálja a golyóit egy nő hatására. Kb. ennyi.

A pozitívummal kezdeném: nagyon bejött a 20. századi gondolkodásba csomagolt vadnyugat. Ez alatt azt értem, hogy ami manapság barbárságnak tűnik arról ők teljesen természetesen beszélnek, mint amikor mi veszünk valamit a boltba vagy nem tudom mihez hasonlítsam. Tipikus Seth MacFarlene humor az egész, rengeteg utalás, pár cameo, és millió mód a halálra.

Sajnos a fentebb említett jó dolog úgy 30 percet ér a filmből, a többi… Kezdjük ott, hogy túl hosszú a VeszTEDbe. Se történet, se elég poén nem volt erre a majdnem 2 órára. A Ted rövidebb volt, és csak az utolsó 20-30 perc rossz belőle, ennél a filmnél meg az első 20-30 jó és utána halálunalom található.

A másik, hogy ezúttal a rendezés is jobban fájt. Valahogy erre a történet szerűségre és vadnyugati környezetbe nem illet ez az improvizációs hangulatú szerkezet. Egyszerűen nem működtek a gegek.

A legnagyobb gond mégis ott volt, hogy MacFarlene ezúttal magára osztotta a főszerepet. Hiába na, azért Marky Mark valahogy jobban ért a komédiához. Na jó, ez hülyén is érthető, inkább úgy mondom, hogy jobban ért a vicces forgatókönyvek eljátszásához.

Elég nagy csalódás lett A Million Ways to Die in the West, pedig nem is olyan hatalmas elvárásokkal ültem neki, csak reménykedtem, hogy elmegy. Amúgy pedig igazából azért készült el a film, hogy Seth MacFarlene megcsókolhassa Charlize Theront. Szerintem volt már pár forgatókönyv, ami ilyen indokkal íródott, de Seth eljutott a megvalósításig is!

human
írta
2014. 06. 23. 17:40
megjelenés
13
hozzászolás


RoboCop (Robotzsaru): félig műanyag

Szóval a stúdió elhatározta, hogy nekik egy Robotzsaru remake kell, hiszen a másik Verhoeven klasszik, az Emlékmás újrája is fantasztikusan sikerült. Okosan álltak neki, mert Les Wisemannál hypeosabb, feltörekvő rendezőt kértek fel, aztán szépen megfojtották a fókuszcsoportok segítségével. Pedig a forgatókönyvben volt egy fójuszcsoportos jelenet, ahol a főgenya külön tojik rájuk.

Komolyabbra fogva: a felkért rendezőjük José Padilha volt, aki leginkább a Tropa de Elite (Elit halálosztók) alapján lehet ismert. Filmjeiben fontosak a karakterek, de az akciójelenetekkel is elbírt általában. Meg szereti a dv kamera kinézetet. Na most mindez kilúgozva látható itt.

Aki esetleg nem tudná, a Robotzsaruban az történik, hogy egy rendőrt brutálisan majdnem meggyilkolnak, az Omincorp pedig egy robot testbe ülteti az agyát, mert egy félig ember félig gép kell nekik, hogy dőljön a pénz (600 milliárd dollárról van szó). Vagyis a közvéleménynek kell egy félig ember, a cég ellenne akkor is, ha teljesen robotot nyomhatnának Detroit utcáira a Robotzsaru helyett.

Mindez szépen le van vezetve, ahogy ígérték is előre. Többször előkerül az ember-gép mérleg, de nagyon felszínesen mennek ebbe, és a szabad akarat témába. Minek is tennék, akkor nem lenne idő az akciókra. Sajnos ez utóbbiban a film első jelenete a csúcspont, meg talán a végén van egy rövid harc robotok között. Minden más teljesen videójáték szerű (még FPS nézet is van!). Egy pillanatra nem lehet izgulni senkiért. Még ha el is fogadjuk, hogy a főszereplő Murphy emberként van fépítve a sztoriban, mégis amikor bajba kerül az nulla feszültséget jelent sajnos.

Azt viszont el kell ismernem, hogy hiába fekete a páncél, valahogy sikerült súlyt adniuk neki. Legalábbis több jelenetben sikerült, mert néha azért elgurult a CGI művész bogyója. Szóval a film baja inkább a kliséhegy karakterekben leledzik, amit tetéz, hogy a cselekményhez random bábúként mozgatják a többségüket, nem pedig a látványban. Bár a lúgozás itt is furcsa, valahogy nem illik a high tech robotzsaru Detroit utcáira, szerintem nem klappolt össze a fényképezéssel a főszereplő kinézete.

Láttam már ennél szarabb blockbustert bőven, szóval szinte pozitív meglepetés lehetett volna, hiszen a trailerek alapján nem annyira vártam, de sajnos két szék között a földre ültek a végére, mert nem túl mély, de nem is igazi akciófilm.

Ja igen, a remake faktorban viszont pár dolgot ötletesen oldottak meg. Az Ed209 “meghibásodása” is elfért, és a tipikusan Verhoevenes tévéadások dolgot is jól fűzték a történetbe.

human
írta
2014. 02. 07. 04:04
megjelenés
16
hozzászolás


The Last Days on Mars: ebből lehetett volna valami

Szerettem volna, ha ez a kisebb költségvetésű sci-fi horror odabasz, ez lehet befolyásolja a véleményem, de hatalmas csalódás volt ez a Mars-i nap.

A Last Days on Mars főbb szereplői

A történet annyi, hogy kutatócsoport fél éves kiküldetésének utolsó napján van a Marson, már jön a váltás, amikor is az egyikőjük talál valamit… aztán ennek kapcsán elszabadul valami nagyon furcsán összelopkodott horror móka.

Nyilván nem várt senki sem világmegváltást a filmtől, de valami hihetetlen klisés fordulatok vannak benne, borzasztó döntések a főszereplőktől (engedjük előre azt aki feláldozna minket..), és hát az elhangzó szövegektől a falat lehet kaparni. A rendezés és a trükkök pedig egész korrektek ezek mellett, már a műfajon belül.

A legrosszabb, hogy az egész normális tipikus B filmes arcok mellé befért a fontosabb szereplők közé egy Johnny Harris. Na most neki lehet vannak jó filmjei, nemtom, de amit itt hozott az úgy sacc/kb minden jelenetét aláásta, és a filmet is eléggé megrengette.

Gondolom lejön, hogy csalódás lett a Last Days On Mars, még talán úgy is, ha az ember nulla elvárással ül elé, csak egy űrhorrort várva.

human
írta
2013. 11. 18. 16:05
megjelenés
15
hozzászolás


The Last Stand (Erőnek Erejével)

Ez nem az a Swarci film amire vártunk. Ebben semmi nagy visszatérés sincs. Az Erőnek erejével egy téka film, kicsit több pénzből összehozva.

the last stand kép

A történet egy faék: baromira gonosz bűnöző kiszabadul, és egy helikopternél is gyorsabb kocsival (amit sokáig helikopterrel követnek:) elindul Mehikó felé. Két helyen valószínűsíthető a határátlépése, az egyikre odaküldik az utolsó fegyverest is, a másikra pedig tojnak, mert ott elvileg nincs híd. Azzal nem számolnak, hogy a gonosz tervében szerepel egy híd felhúzása is. Na meg készen áll mindenre útközben, bár random kordont húznak elé a zsaruk, de pont ott van a csávó több embere, hogy áttörjék a gyors kocsi előtt azt… És hasonló baromságok a plotban, nem is érdemes sokat bosszankodni ezen nyilván.

A fő baj inkább az, hogy minden eszméletlen gyagyi a végső, nagyon véres és poénos akciót kivéve. Az utolsó 30 perccel nem volt bajom, de előtte, úristen. Kezdjük ott, hogy Forest Whitaker mi a fenét csinált? A csávó baromi jó színész, erre itt túljátssza a picsába a szerepét. A főgonosz katasztrófa, ez már ott látszik, hogy az egyik fogdmegjét alakító Peter Stormare két mondatban komolyabb, mint karikatúra főnöke.

Ezekkel az alapanyagokkal nem lehet várat izgalmas filmet építeni. Az egyedüli, ami valamennyire megmenti a Last Standet, az a végén a leszámolás. Az 100%-osan öreg Schwarzenegger rendet rak hangulatú, mindent bele módszerrel. Nincs tökölés, vagy “jaj vállon lövöm, hogy lefegyverezzem”.

Szóval az Erőnek erejével egy hatalmas B film, ezt az elején is érezni, de valahogy mégsem szórakoztató ott még. Gondolom a színészeknek instrukció volt amit műveltek, de mellé a film eleinte, elnézve a drámai fordulatot, túl komolyan vette magát, így nem illett össze a kettő koncepció. A végére helyreállt az egyensúly, de ez sem mentette meg a művet.

human
írta
2013. 05. 31. 14:32
megjelenés
44
hozzászolás


21 & Over (Képszakadás)

Ilyen egy rövidfilm sorozat a bulizásról, csak épp moziba nézhettük összefűzve a részeket. Lehet csak azért látom így, mert nem sikerült annyira jól a film, de teljesen olyan érzés volt, mintha 10 perces bulik váltogatták volna egymást 3-4 perces átkötésekkel. Nagyon éles határvonalakkal elválasztva ezeket a jeleneteket.

Három gyerekkori jóbarát, akik elég rég látták egymást, összefut egyikük 21. születésnapján. Végre ihat mindenki! Szegény srác, milyen jól érezné magát Magyarországon. Bár reggel fontos interjúja van, amit a faterja intézett neki, de azért mégis elmegy meginni pár pohárkával. Itt jön a képszakadás, a 20. percnél járunk, amikor is kidől egyik hősünk. Mivel rég látták egymást, így a másik kettő nem is tudja pontosan, hogy hol lakik, de mégis haza akarják juttatni. Elkezdenek az eszméletlen Berni haverjukal a vállukon össze-vissza mászkálni, hogy kiderítsék a címet. És ennyi. Természetesen jönnek a “már nem is vagyunk igazi barátok” klisék, meg a sok buli, hiszen… a történet csak ezek közepes felfűzésére szolgált.

A 21 & Over tényleg több sebből vérzik, bár vannak benne jó poénok és nők, de valahogy mégis üres az egész. Inkább az érződik, hogy erőlködve próbálják a régi nagyokat felidézni a témában, nem pedig csak úgy elvannak és jól érzik magukat a klisék ellenére is. Ezen az sem segít, hogy a 20. percnél kidőlő Jeff Chang bármikor amikor ébren van, akkor a jó öreg Ken Jeong-nevetést akarja idézni a Hangoverből, de annyira másolat és művi amit csinál, hogy fáj.

Nem azt mondom, hogy bánom a rászánt másfél órát, de nem ez a mostani tinivígjátékok csúcsa sajnos. Ajánlani nem tudom kifejezetten, csak olyanoknak, aki hozzám foghatóan kifejezetten kedvelik a stílust. Egy két jobb beszólás és jelenet nem tud megmenteni egy egész filmet sajnos. Amúgy le sem tagadhatná a film, hogy a Hangoverhez közük volt a készítőinek, csak most nem másnap idézik fel a történteket a főszereplők.

human
írta
2013. 05. 23. 16:44
megjelenés
17
hozzászolás


Hitchcock

But what if someone really good made a horror picture?

Kérdezi a filmben a főszereplőnk. És akkor mi van, ha erről a folyamatról egy nagyon közepes rendező forgat egy filmet? Akkor készül el a Hitchcock.

Pedig akadt benne lehetőség, volt miből markolni. Elvileg ugye a Psycho elkészültéről szól a film, de nyilván nem ilyen egyszerű a képlet. Kapunk mellé házastársi problémákat, sőt, konkrétan ez a fő téma: a nagy rendező és az őt örökké segítő neje megold pár problémát, minden más eltörpül emellett. Ehhez viszont sajnos nincs meg Anthony Hopkins és Helen Mirren között a kellő kémia. Hopkins konkrétan el van a Hitchcock viselkedésének a másolásával, másra nem nagyon koncentrál, így Mirren korrekt alakítása lepattan a hatalmas hasáról.

És ha már a negatívumok, a nulla “családi viszály” mellett még megemlíteném Hitchcock társalgását a Psycho-t ihlető sorozatgyilkossal. Mintha rá akartak volna menni arra, hogy ő is kicsit gyilkos hajlamú (egyszer a szánkba is rágják, hogy minden férfiban megvan ez), de valami eszméletlenül bénán vannak a műbe szerkesztve ezek a jelenetek. Konkrétan erőtlen ez a szál.

Mindezek mellett már alig volt idejük az érdekesebb dolgokba belemerülni: ahogy Hitchcok a cenzorokon és a stúdión is átveri a filmet, amilyen megszállott a főszereplő szőke nőivel (bár Scarlett nem ér fel Janet Leighhez, viszont már csak esztétikailag is érhető az imádat), a forgatási problémák. Ezek tényleg érdekeltek volna, jobban az itt kapottnál. Sajnos a rendező nem találta el az arányt, így a semmilyen hatású családi dráma mellett eltűnt a filmje. Az első 30 perc és a záró poén volt kellemes, a többi könnyedén felejthető.

human
írta
2013. 02. 10. 16:38
megjelenés
8
hozzászolás


Kertvárosi kommandó (The Watch)

Mi történik, ha pár kiégett komikus kap egy gagyi forgatókönyvet? Hát elfogadják a melót!

The Watch főszereplői

A podcastban oltottak a többiek, hogy Stiller szerintem jó. Erre itt van a The Watch, ami bizonyítja az igazamat. Sokkal inkább Vince Vaughn volt a problémás, pedig elvileg neki kellett volna összetartani az egészet a laza dumájával, már ha megnézzük a szövegeket amiket kapott. Erre egy mosolyt nem tudott kicsalni. Jonah Hill elment, Richard Ayoade pedig teljesen olyan volt, mint az IT Crowdban, szóval inkább csak az ottani karaktere miatt kedveltem itt, nem a színészi kvalitásai miatt.

Mindezek mellett pedig Stiller, bár ő kapta a viszonylag drámai jeleneteket, teljesen korrekt volt. Benne volt az 40 fölötti megfáradt manager még a tekintetében is.

Na de a történet egy kicsit: a környék klubalapítója és costco managere egy haláleset után úgy dönt, hogy polgárőrséget alapít. Legalábbis ahhoz állna legközelebb amit csinálni akarnak, de természetesen a belépő 3 tag inkább csak közösen akar lógni, sörözni, ázsiai csajokat khm… Mindez megváltozik, amikor egy űrlényre, és annak fegyverére akadnak. Innentől már nyilvánvaló, hogy az egész invázió megakadályozása rajtuk fog múlni.

elgyalogol a kommandó

Nem meglepő módon jól akartam szórakozni rajta, de sajnos 1-2 poénon kívül (már amit meghagyott az előzetes, amiben a tényleges jó ötletek 95%-a benne volt) ez nem sikerült. Amit viszont el kell ismernem, hogy sok filmmel ellentétben itt pont a végére szedték össze magukat. Az utolsó 20 perc egész korrekt, de ami előtte van…

Kertvárosi értékelés

Igazából teljesen középszerű a végeredmény. Meglepően sok pénzből készülhettek a trükkök, azok jók voltak, akadt pár poén, de az ötletek mennyisége sokkal inkább egy 45 perces sorozatepizódra lett volna elég, nem pedig egy egészestés mozifilmre. Maximum csak DVD-n ajánlott.

human
írta
2012. 10. 26. 16:24
megjelenés
7
hozzászolás


Röviden: Abraham Lincoln Vampire Hunter

Csalódott vagyok, hogy két akciójeleneten kívül egy halál unalmas filmet akartak lenyomni a torkomon. Ezzel a címmel ti mire számítottatok? Lehet, hogy nem egy halál komolyan előadott vámpírösszeesküvésre. Halál.

Abraham Lincoln: Vampire Hunter képen is

Akár még jó is lehetne az alapötlet, miszerint mindenbe beleszövi az író a vámpírokat, nem csak Lincoln életrajzába, viszont ha ez a könyvben így is volt, a moziba került filmre nem maradt minden belőle. Ja igen, szóval a történet az lenne, hogy Abraham Lincoln anyját megöli egy vámpír, így életét a bosszúnak rendeli alá. Amikor az ezüstbalta már nem elég, akkor nekiáll politizálni. Durván leegyszerűsítettem, de mindegy.

Ezen kívül van két marhajó akciójelenet is, amiket nem akarok túlzottan lekicsinyíteni, mert határozottan tetszettek, csak nem kárpótoltak a film többi részéért. Bár a feleslegesnek érződő percekben is akadt némi pozitívum azért, miszerint a vámpírok tényleg gonoszak itt, nagyszabásúan az emberiség kisatírozására törnek.

Végső szónak még azt említeném, hogy mennyire gagyi húzás már a két főbb szereplő motivációja. Komolyan mindenki csak úgy akar vámpírokat ölni, hogy egy vagy több szerettét elvesztette általuk? Lincoln még oké, de az író rögtön egy másik figurára is pont ezt az alapot húzta. Mindezt 90 perc alatt. Kicsit vicces.

human
írta
2012. 08. 15. 17:14
megjelenés
12
hozzászolás


Merida, a bátor (Brave)

A Pixar feladta az egyediséget teljesen? A Disney megette őket végleg? És basszus, ezek most már teljesen jogos kérdések, mivel a Brave a lenyűgőzö animációt kivéve egy Disney mese. Még tipikus betétdalai is vannak, bár azért nem a szereplőkből fakadnak ki hirtelen.

kép a Brave-ből, a hercegnő nyilaz

A Merida amúgy nem szar film, vagy rosszabb, egyszerűen csak a Cars 2-féle pénzgyűjtés után, eredeti ötletből forgatva, nem ezt várja az ember a Pixartól. Ha feminista lennék simán be tudnám támadni a stúdiót, hogy az első női főszereplőjük tipikussága fájdalmas. Pedig érdekes lenne a fő lány-anya kapcsolat, miután tanmesésen felrúgják “csak férfivel lehet teljes egy nő” tradíciót. Valahogy hiányzott az a plusz, amivel a Pixar ilyesmi témát fel szokott ruházni.

Ha érdekesebb lenne a film, akkor akár el is lehetne merülni a fordulat szimbolikusságában – van benne fordulat, amit a trailerek nem árultak el, mondjuk nem véletlenül –, főleg, ha nem úgy lenne kibontva, mint egy Disney mese. Tudom, ezt már említettem párszor, de tényleg fájt tőlük. Úgy tűnik, hogy hiába rúgták fel a daliás herceg körül bonyolódó meseklisét, pedig egy hercegnőnél az adta volna magát, nem jó irányba mentek helyette. Vagyis nem jól.

Merida apjával kardozik

A forgatókönyv bénaságait kivéve a film hatalmas eyecandy. Ebben nincs hiba, és vitatkozni is felesleges lenne rajta. Viszont ez már nem elég, hiszen a többiek is szépen-lassan felzárkóztak hozzájuk.

Őszintén szólva én mindet elhiszek arról, hogy a 9 meg mittomén hány éves gyerekek mennyire élvezték a filmet, de a Pixar nem csak egy volt a kicsiknek gyártók közül, hanem mertek többek lenni. És ez anyagilag is működött, hiszen a Némó sem csak az animáció miatt keresett olyan sok talicskányi pénzt. A karaktereik gyönyörűen fejlődtek, emberien mentek át dolgokon, akkor is ha nem emberek voltak, nem pedig így, nem ilyen tipikus tündérmesésen.

Ez bizony lehetett volna jobb, képesek jobbra.

human
írta
2012. 08. 05. 18:42
megjelenés
23
hozzászolás


Röviden: Hippi-túra (Wanderlust)

Ez a film akár jó is lehetne, csak épp nem az. Ez mondjuk még a legrosszabbakra is ráaggatható lenne, csak azoknak nem Paul Rudd és Jennifer Anniston a főszereplője, hanem Rachel Alig. A név komoly.

A Hippik között túrázó páros

Bár nem utálom Annistont, de ebben a filmben kb. csak Rudd ér valamit. Mondjuk rá jutott a legjobban megírt és rögtönzött szerep, mindenki más csak egy jellemző tulajdonság, és nem más. Mondjuk ez valamennyire beleférne az egymásra pakolt szkeccsek filmmé formálásába, de sajnos kevés az igazán jó poén, hiába David Wain a Hippi-túra író/rendezője (Role Models, The Ten).

A történet? A főszereplő házaspár kitaszíttatik New Yorkból, mivel egyiküknek sincs munkája. A pénzes bátty felé vezető úton egy hippi kommunában szállnak meg, annyira jó az élmény, hogy amikor nem bírják tovább a abuzív testvér viselkedését, akkor oda menekülnek vissza. Aztán a tárt karokról kiderül, hogy nem fenékig meztelenkedés az élet ott sem. Természetesen a férj és feleség különböző módon fejlődik ott, míg végül magára talál. Más nehézségek is vannak, de ezeket már sosem tudjátok meg, mert nem tudom ajánlani a filmet. Volt 1-2 poén, de összeszedetlen és többnyire gyenge a Wanderlust.

human
írta
2012. 07. 08. 20:45
megjelenés
9
hozzászolás


Röviden: Éjsötét árnyék (Dark Shadows)

Ezzel a filmmel az a fő baj, hogy olyan semmilyen. Rutinos Tim Burton-munka egy érzelmes Deppel, nem pedig olyan, amiért vért izzadt mindenki, hogy üssön. Az egyedüli tényleges erénye, hogy megpróbál régimódi, gótikus vámpírtörtétnet lenni manapság, amikor már minden csillog az igazi szenvedés helyett. Pedig az éjszakában élni, a halhatatlanság miatt szeretteket elveszteni nem a legvidámabb téma ám.

Depp a Dark Shadowsban

A történet szerintem egy boszorka elátkozza főszereplő Barnabas Collinst (Depp), egyrészt a vámpírságba taszítva őt, másrészt pedig elvéve tőle élete szerelmét. Mindezek után egy koporsóban eltemetteti az erdőben. A vámpír kiszabadul 200 évvel később, legyilkol pár embert, és megpróbálja a régen virágzó, most már csak vegetáló családi bizniszt feléleszteni az ükükükunokáinak.

A film vicces, amikor a modern civilizációval szembesül az öreg vámpír, ahogy a szintén halhatatlan boszorkával is jót acsarkodik ennyi év után, viszont a film gerince, a szerelemi háromszög nevetségesen rossz. És sajnos a pozitívumokból kevés van, amolyan tudnék mondani két jó jelenetet, de a többit már rég elfelejtettem így másfél héttel a film megtekintése után. Részemről 5/10, nem nézhetetlenül rossz, de semmit nem veszt, aki kihagyja, sőt, nyer cirka 2 órát.

human
írta
2012. 05. 21. 15:52
megjelenés
18
hozzászolás


← Vissza a jelenbe - A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.