A Family Affair

Valamiért nekem ez a film a Netflixes romantikusok mélypontja. Talán mert tényleg elvileg sztárok voltak benne, szemben egy Players vagy hasonlóval. Viszont ez nem segített rajta, sőt…

A történet egy nemzetközi mozisztár asszisztense körül indul, aki idővel producerkedésre akarja adni a fejét, de a főnöke láthatóan ezt nem annyira támogatja mégsem. Össze is vesznek, és a férfi elmegy az asszisztens házához, hogy visszakönyörögje, de ott annak anyjába fut, akivel, nos összejönnek. Aztán még jobban összejönnek.

Nyilván nem is a történet a lényeg, iszonyat elnagyolt, hatalmasakat ugró és a többi ilyenkor szokásos, ami durva, hogy valójában a hangulat mennyire furcsa itt. Erről első sorban a fényképezés is tehet, mert olyan, mintha “telefonnal vették volna fel”. Vagyis nem erőltették meg magukat sem a beállításokkal, sem a fényekkel, nagyjából kétfajta megoldás volt, és azt váltogatták. Ötlettelen és rutinos az egész, gondolom mert így volt a legolcsóbb és gyorsabb a technikai része.

Plusz, tényleg megértve Zac Efron miért néz ki máshogy, mint sok évtizeden át, és valójában Nicole Kidman húzta le a roborzsarus arcával magához, de nem elég, hogy a történet minden valóságtól messze jár, de még a szereplők is olyanok, mintha nem emberek lennének. Komolyan, csak hátralépve, vajon a tényleges közönsége a filmnek bele tudja magát élni? Aki miatt néztem, annak nem sikerült.

Iszonyat kéne egy munkás-középosztályos vérfrissítés Hollywoodnak, hogy ismét valamivel emberközelibb, de mégis álmodozó filmeket csináljanak. És ezt pont ez a Netflix… tartalom húzta alá nekem valamiért.

Kidumáló: The Bubble

Az a durva, hogy Judd Apatow a Knocked Up – The 40 Year Old Virgin duóval örökre beleírta magát a komédiák történelmébe, így még jobban fáj, amikor ilyesmit tesz le, mint a Netflixre érkezett A buborék.

A történet egy covid alatti forgatásról szól, a buborék ugye azt jelenti, hogy pár ember izolálva a világtól némi karantén után nyugodtan dolgozhatott. A filmek jövője múlt.. egy franchise 6. részének leforgatásán. Micsoda marás lehetett volna a buborék, ami felé néha kacsingatott is a “színészek semmit sem érnek ebben a világban” és hasonló kiszólásokkal, de valójában nem mert tényleg kritikus lenni velük szemben. Legalábbis abban az 60-80 percben, amit láttam belőle.

Ami feltűnt már ennyi idő alatt is, hogy ez nem film. Aki szerint ez film, az tényleg művelje már magát, és nem köldöknézéssel, csak a 80-as 90-es évek blockbustereivel vagy komédiáival. Ez egy ötlethalmaz, szkeccsek összefűzése. Akad benne pár jó poén, és 1-2 nagyobb sztár cameoján elmosolyodtam nyilván, de ez egy hatalmas semmi. Konkrétan már néztem nem is tudom mennyi ideje, nagyjából egy filmnyinek érződött, leállítottam egy picit… és még 70 perc volt hátra. Döbbenten néztem ki a fejemből, és rájöttem, hogy ennél többet ér az időm, a végére még odanéztem picit érdeklődve, és volt egy helikopteres jelenet, aminek megágyaztak, de annak a poénnak a túlhúzásában minden benne volt, ami Apatow, csak egy Knocked Uphoz képest kevesebb jó komikus volt benne. Lehet némelyikük jó színész a buborékban, de ebbe beletört a bicskájuk.

Az sem segít amúgy, hogy Apatow felesége és most már a lánya is kilógott a gárdából, méghozzá teljesen lefelé. Mindez megfűszerezve a belterjes, önmaga vállát veregető Hollywood hangulatával egyszerűen taszító volt. “Beszóltunk, megmutattuk “abszurdan”, hogy milyen a színészek és executive-ok, de valójában 10 kesztyű volt a kezünkön.” Pedig iszonyat sok puskaport éreztem magában a témában.

Titane – a titán ötvözetet igen jól befogadja az élő szervezet, erre mondják, hogy szövetbarát, nem lökődik ki

Bevallom ennyire WTF filmet rég láttam. Többnyire sejteni szoktam, hogy miről akart szólni a látott mű, van amikor nyilván rosszul, ahogy a blogon látjátok párszor, de itt a végénél fogalmam sem volt. Viszont végig lekötött, mert nagyon ritkán tart oda, ahova várnánk.

Konkrétan már a kezdése is. Vagyis az első jelenet “normális” autóbalesettel kezd, amiben megsérül egy kislány, ami miatt Titán beültetést kap a fejébe. Ezen trauma hatására elkezd vonzódni a kocsikhoz, mármint fizikailag. Konkrétan felnőttként le is fekszik eggyel, igen, autóval, miután megöl egy férfit aki rátámadt egy parkolóban… ÉS EZ MÉG CSAK A KEZDET. Mármint komolyan, már innen sem lehet megmondani hova viszik el a sztorit, de ahova tényleg kanyarodik a fekete humorú fun első fél órája után, azt a lázálmaimban sem tudnám elképzelni. Ehhez képest a rendező előző filmje, a RAW egy összeszedett nyílegyenes darab.

Visszatérve azzal amivel kezdtem: nyilván rásüthetném, hogy a nők szerepe a mostani világban, a toxikus maszkulinitás zsákutcájával, vagy hasonló, a technológiaimádatunkkal megfejelve, vagy lehet az elején levő nemi erőszakra reflektál az egész, mittomén, de hát ezekhez is sok mindent kihagynék a látottakból. Nem tudom, nem is érdekel most, ez különleges volt. A jót és kötelezőt semmiképp sem sütném rá, de hogy többször meglepett, az biztos, és imádom az ilyet. Na meg az elején levő Bret Easton Ellis hangulatot is.

Röviden: Resident Evil: Welcome to Raccoon City

Igazság szerint simán lehetett volna egy jó Resident Evil rebootot csinálni. A játékoknak sikerült friss vért pumpálni a franchise-ba, a filmeknél is ezt kellett volna. Ehelyett mit kaptunk? Pár “ismerős” meg “cool” jelenetet, amit szinte semmi nem köt össze. Hirtelen majdnem a Venom 2-höz hasonlítottam, de azért nem ugyanazon a pályán játszanak, és itt nem is annyira lepődhetünk meg, ha szar a végeredmény. Már pedig ez az.

A történet… meg sem próbálom. Olyan az új Resident Evil, mintha tényleg csak kitaláltak volna pár szerintük fasza jelenetet, esetleg a játékból átemelve, aztán lesz ami lesz módon összekötötték azokat. Ehhez összetrombitáltak egy szép, de nem túl tehetséges gárdát, és mehetett volna a hentelés. Ha már itt tartunk, legalább tényleg az akció rendben lehetett volna, de az sem volt, mivel minden csak lebeg a semmiben, és minden ritmus nélkül lezajlik. Azt sem tudnám megmondani kiért kellett volna izgulni, mert nincs fókusz. Oké, nehezítésnek nem túl részegen, de pár ital után néztük.

Most komolyan, van egy olyan jelenet, ahol Effy… izé, Kaya Scodelario ül a motoron a város közepén, és pont elhalad mellette a két történetszál. Mármint fizikailag pont összefut véletlenül mindennel, hogy legyen átkötés közöttük. Mondanám, hogy borultam, de addigra már inkább a fejemet fogtam. Mondjuk a szarpont a három cellás baromság volt, amikor Leon képtelen volt kinyitni az ajtót időben. Mármint azt a részt szerintem vetítik majd színész és rendezőképzőn, hogy “így nem szabad, mert minden feszültséget kinyírsz”. Bár valószínűleg említhetném a világ legjobb zajszűrőjével rendelkező zenehallgatós pillanatot is, amikor felrobban egy kibaszott kocsi Leon közelében, de annak semmi nem tűnik fel.

Akkor ezzel kampó is az új franchise terveknek?

Pixels

Úúúrisen ez mi a fasz volt. Fogtak egy érdekes ötletet, még akár jó vígjátékot is csinálhattak volna belőle, a filmben elhangzó “let the nerds take over” idézetre felhúzva, de helyette inkább léptek hollywoodi baromságot.

A NASA kilövi a videójáték felvételeinket az űrbe, egy idegen faj pedig hadiüzenetnek veszi ezt, így energiakockákkak (voxelekkel, nem pixelekkel persze) éltere keltett hatalmas játékfigurákkal hívnak ki minket egy 3 életes “győzzön a jobbik” csatára. Csak olyanok vehetik fel a harcot ellenük, akik látják a mintát ezeknek a játékoknak a szerkezetébe.

A legszebb, hogy bár a nerdek azért vannak berángatva, mert ők a legjobbak a játékokban, az egész szerkezetet eldobja a film az első tényleges csata után. Aki látta az lehet már nem emlékszik, aki pedig még nem nézte meg az sosem fogja (jól teszi), de sem a Pac Man sem a többi csatában nincs jelentősége már a játékok szabályainak, csak sima lövöldözés és ugrálás mind, mint egy modern játék.

Mindezt valami borzasztó rendezéssel, hova süllyed még Chris Columbus, és hát katasztrofális színészekkel. A még szomorúbb, hogy hiába akad 1-2 poén a forgatókönyvben, azzal sem tud mit kezdeni Kevin James vagy Josh Gad. Adam Sandler pedig egyszerűen nulla lelkesedéssel szerepel. Komolyan mondom, menjen inkább és csináljon drámákat, mert a korai filmjeihez képest itt húzott egy Bruce Willis-es Die Hard 5-öt.

Pont olyan volt, mint amilyennek a trailerek mutatták, csak perverz kíváncsiságból néztem meg, de még így is bánom. Na jó, Sean Bean vicces volt, és -spoiler- nem halt meg itt sem! Mi a fene van vele?

Transformers 4.: adják már valaki másnak a rendezést?

Sejtettem, hogy a Transformers 4. része nem lesz jó, de még így is pofáncsapásként ért, hogy mennyire szar. Néhol el sem hittem már a gagyirengeteget, amit a végén megkoronáztak a “Dínó komák, szabadok vagytok, vágtassatok” lezárással.

Cool cool cool, csak 2 órát kell erre a jelenetre várni, hiába volt a trailerben.

Itt rögtön ki is térnék arra, hogy elegem van a “tátsd ki a szemed, csukd be az agyad, élvezd” érvelésből, aminek csak a paraszt hiányzik a végéről, hogy jobban átérezzük milyen hangsúllyal kell érteni. Akinek a Transformers 4. nem tetszik azok nem mind a Citizen Kane-re verik ám, de ne vicceljünk már, hogy ez az előbbi az egyetlen érv amit fel lehet hozni a Transformers védelmében. Ott volt a Guardians of the Galaxy, szintén tátottszájas akciós, mégis normálisan voltak képesek felépíteni a karaktereket a humoron keresztül. Hogy az Edge of Tomorrow remek szerkezetéről ne is beszéljek.

Szóval Bay jött, megint fűt-fát ígérgetett, aztán csinált egy olyan szart, mint az összes eddigi volt. Na jó, egy icipicit jobb, mint a harmadik, de még mindig messze van az a léc, amit meg kéne ugrani. Kezdem is azzal, amiben jobb: a robotos akciójelenetek. Olyan a design és olyanok a beállítások, hogy végig követhető minden. Csak 7 év kellett ehhez.

Szóval volt egy két fasza lassítás, végre sokszor nézhettük a robotok harcát olyan szögből, ahonnan is látni lehetett, mindezt jelenleg csúcsközeli CGI megvalósítással. Mondjuk a négyzetlapokra bomló reklámrobotok kicsit neccesek voltak, ahogy a horgonyon levő emberek mögötti odavetítés is, de amúgy a CGI csúcstechnika.

Ezen kívül még Mark Wahlberg érdemel pár szót, aki a kevés neki jutó poént tökéletesen prezentálja, sokkal kevésbé lóg ki a filmből, mint az eddigi emberi hősök. Ennek ellenére kicsit furcsa ez az apa-lánya-annakfiúja szál, ami kicsit erőltetetten tér el az eddigi szerelmi alapokról. Na meg persze a sok tartozás kliséhalom… áh, mindegy.

Valahol olvastam egy olyan leírást a Transformersről, hogy ez az egyetlen nyári látványfilm, mert annyira túlterheli az érzékeket. Ez Bay célja. Tökéletesen leírható ezzel a helyzet. A forgatókönyv szokás szerint szar, bár a magva a CIA ügynökkel és a feltalálóval bárhova kifuthatott volna, de aztán egy ilyen 165 perces megalomán szikrarengeteg lett belőle.

A film nézése közben arra is rájöttem, hogy miért harcolnak ilyen hosszú ideje az álcák és az autobotok: mert egyik sem tud célozni. Ha minden jelenetért amikor körbelövik a robotok egymást (sok szikrával) kapnék egy százast, akkor ma vehetnék egy üveg piát amivel eltüntetem a TF4 nyomait is a fejemből kicsit.

Amúgy szerintem Bay tud még normális filmeket csinálni, az erőemberes szépen fényképezett Pain & Gain bizonyíték erre, de adja már át a stafétát valami másik rendezőnek a Transformers franchiseban. Ezeket a dumákat én nem veszem be, hogy “meg kellett alapozni az új trilógiát, ezért csináltam én a negyedik részt.”

Sokat írhattam volna volt még a filmről, de inkább igyekszem túllépni rajta.

The Other Woman (A csajok bosszúja): amikor Hollywood feladja

Erre a filmre már nincsenek szavak. Ennyi, üres poszt. Na jó, nyilván nem, de rég láttam már ennyire antifilmet, mint a csajok bosszúja. Vagyis antifilm az túlzás, inkább a legkisebb erőbevétel-film.

Biztos nem emlékeztek már arra a Whitest Kid You Know-szkeccsre, amiben az egyik srác trailerötletekkel ad el filmeket. Mel Gibson, taxiban ül, hátrafordul, jön a víz, “not again” – boom, the DAM. Valahogy így lehetett az Other Woman is: Cameron Diza, laza, Leslie Mann, karót nyelt, kettejük között egy férfi, feltűnik egy harmadik nő, viccesjelenetes bosszú, amikor a csajok diákcsínyekkel megszopatják a csávót.

Aztán leült valaki forgatókönyvet írni, de ő is feladta, mert minek. Biztos vagyok benne, hogy valaki már most jönni akar a “mit vártál tőle” “kapcsold ki az agyad és élvezd” érveléssel, ami úgy tűnik az aduász sokatok szemében, de ez nem igaz. Lehet tényleg jó romantikus komédiát csinálni.

Elmondom mikor vált nyilvánvalóvá, hogy az író is szarik bele: többször is elsütötte azt, hogy szól a zene, az megadja a jelenet hangulatát, a karakterek láthatóan beszélnek egymással feldobódva vagy letörve, a dalhoz stimmelőn, csak hát oda minek írni is valamit, elég lesz a klip szerűség.

Szerintem oldalakat lehetne megtölteni azzal, hogy miért rossz ez a film, de felesleges lenne. Igazából a színészekkel nem volt baj, csak hát borzasztóan választottak. Amit még említeni akartam az az Other Woman vége, amikor is rámentek az elesős poénra, de olyan kemény és humortalan volt az egész, pedig hát egy eltaknyolás a világ legalapabb komikusi húzása, hogy konkrétan rossz volt nézni az erőszakot.

A burok (The Host)

Úristen! Most komolyan, ilyen filmek elkészülnek? A 40 milliót + a reklámköltséget összetaligázták a Hostra, összesen csak azért, hogy “hátha”. Szerencsére bukott, a közönség nem díjazta a producereket a Stephenie Meyer név lejáratásában. Haha. Vagy egyszerűen csak nem fogta meg őket a trailer, amiben a Twilight-szerző nevét hangsúlyozták agyon.

Kicsit olyan a film, hogy lassan már mindenkit felismerni rajta. Arra gondolok, hogy az idióta, közhelyes párbeszédek a teljesen nulla részletességgel megálmodott helyszíneken teljesen a Twilightot ugrasztják be az ember agyában, és az egész jó sci-fi ötletek béna vászonra viteléről pedig Andrew Niccol. De olyan szinten, hogy moziból kifelé mondtam a nőmnek, hogy legutóbb az In Timeot írta és rendezte, erre ő “basszus, pont ugyanolyan kihagyott ziccer”. Vagy valami hasonlót említett, csak nem az én stílusomban. Ez teljesen áll amúgy.

Niccol engem többet már nem vezet meg semmire. Miatta reménykedtem abban, hogy a gagyi trailer után valami fogyasztható film érkezik, hiszen a csávó ezeket írta régen: The Truman Show, Gattaca. Ez utóbbit rendezte is. De ez már a múlt, legutóbb tényleg a Lopott időt kaptuk tőle, ami a “jó ötlet rossz kivitelezéssel” kategória egyik biztos befutója, ezúttal is egy egész jó ötletet hozott nekünk ugye Meyer könyvéből, de nem az volt, hogy meglátta benne ezt és utána írt egy kurvajó filmet, hanem szolgaian szállította annak a hangulatát és egyszerűségét. 2 órában.

Komolyan, az “úristen” kiabálás nagyon erős volt a Host közben a fejemben. Szóval onnan indulunk, hogy a Földet megszállta egy békés idegen életforma. Nem tököltek sokat, átvették a testünk fölött az irányítást, a tarkónkon behatolva a fejünkbe. Hogy könnyen megkülönböztethetőek legyenek az emberektől, a szemünk ilyen ezüstös fényre vált tőlük. Bár ők nyugiban éldegéltek, de azért kutatták a túlélőket, hogy őket is beolvasszák ~~a borg~~, ezáltal teljessé téve a bolygót. De persze az emberi természet nem tűri az elnyomást.

Baszki ebből bármi lehetett volna. Filozofálós sci-fi? Nyilván. Akció sci-fi? Könnyedén. Ehelyett ilyen parasztlogikát kaptunk, szájbarágós gagyit. Nem lehet máshogy leírni ami a vásznon folyik. Az első hatalmas hiba, hogy iszonyat elnagyolt a film. Kb. 5 darab 1 soros gondolatból épül fel. Na jó, túlzok, lehet, hogy 10. Erre vannak felhúzva a jelenetek, amiket nem tudnak mivel megtölteni. Az még valamennyire elmegy, ahogy a főszereplő lányban az idegen és a “bezárt” ember küzd egymással, folyamatosan mélyítve a közöttük lévő kapcsolatot.

Minden mással van a baj. Az egész üldöző gárda 1 mondat, az összes többi túlélő 1 mondat. A szerelmes szálak 2 mondat. Aztán jött a töltelék mellé, de abból is a legrosszabb. Valami ilyesmi, amikor egy fantáziátlan valaki jelenteket és párbeszédeket ír? 10 éves szint? Annyira üres volt a főszereplőn kívül mindenki, hogy az fájt. Két hasonló szépfiú beleszeret nyilván a két különböző személyiségbe, akik a lányban küzdenek. Melléjük érkezik a papírmasé bölcs öreg, a nulla öccs, aki pedig fontos a történet szempontjából.

Őszintén szólva onnantól, hogy megszökik a lány a burok villámgyorsan átment komédiába. Vigyorgáson kívül mással már nem lehet reagálni a mélynek előadott közhelyekre. “Az ég kék, mint a tenger, amiben a lelkünk tükröződik” és hasonló kalibert kell elképzelni, halálkomolyan előadva. Mindezt olyan díszletek között… mármint értem én, hogy a túlélők puritán körülmények között kell éljenek, ez egy barlangrendszert jelent, ilyen csiszolt falakkal és poros járatokkal, de az egész inkább néz ki díszletnek, mint valami lakható helynek. Ehhez vegyük hozzá, hogy a színészeknek nincs mit csinálni benne. Ilyen 3-4 megjelenik, mert most nekik kell beszélni, csak épp nem tudnak mit kezdeni magukkal. Egyszerűen lézengenek. Nem életszerű semelyik hétköznapinak szánt helyzet.

Nem szeretek ennyire negatív lenni, sok gagyi filmről nem is írtam inkább a filmbuzin, de basszus, ez kihúzta a gyufát. Nem csak rossz volt, de valami iszonyat idegesítő is egyben.

A végzet napja (The Day)

A The Day legnagyobb erénye az, hogy rövid. A megvalósult formájában 30 percnyi puskapor nincs benne. Olyan, mint egy sorozat bottle epizódja és fillere egyben. A céljuk felé haladó főhősök megpihennek út közben egy házban, ahol elég erőszakos dolgok történnek.

Ebből nincs sok a The Day-ben

Még a podcastban említette Béla, hogy a trailer alapján leginkább a Road egy részére hasonlít, arra amikor kannibálokra akadnak a főszereplők. Na most ezzel telibe is találta a filmet. A posztapok világban bandukoló (semmit nem tudunk meg semmiről, csak mennek előre és rajtuk kívül nincs élőlény semerre) csoport az egyikük betegsége miatt meghúzza magát egy házban. Nagyon fosnak a zárt helyen, ez látszik rajtuk, elsőre nem tudni miért. Itt még azt is hihetnénk, hogy űrlények tarolták le a Földet, akik elől csak a mező közepén van biztonságban az ember, de sajnos nem ez a megfejtés.

Az emberiség feloszlott: kannibálokra és a táplálékukra. Mint kiderül, a ház csapda, jönnek is értük a húsevők. Innentől még inkább szétesik a film.

Igazából még azt sem lehet mondani, hogy az ostrom alá kerülő ház témában nincs elég puskapor, hiszen van valami rendőrőrs, ami simán kitöltötte a játékidejét izgalmasan, szóval nem ez a baj. Egyszerűen csak béna az író és a rendező, ezen kívül a hangulatkeltéshez az első 10 percen kívül közük nincs. Arra pedig már nincsenek is szavak, hogy mennyire unalmas az összecsapáshoz vezető 40 perc. A végén van egy tv-sorozatos harc, az még elmenne, de amilyen hajtépős időhúzást lenyomnak előtte, az valami katasztrófa. Kliséhegyek nulla beleéléssel, kidolgozatlanul. Végig azt érezni az “árulós” szálon, hogy a “csak legyen még valami” ötlet útján kerültek bele.

Semmit nem akartak mondani ezzel a filmmel. Koncepció nélkül ültek neki, elég kevés pénzzel, miután olvasták a Roadot. Nem voltak nagy terveik, vagy ötletek, semmi. De még innen is lehetett volna jó, mondjuk elmennek a trash horror irányba, komolytalanra véve az egészet: ijesztgetés, eljutás a házba ahol utoléri őket a “horda”, nagy összecsapás (jobban kidolgozva, mint itt), csattanó a végére. Mindezt úgy, hogy a szaturációs csúszkát nem húzzák minimumra “mert az posztapok hííííja”. Sajnos nem ezt az utat választották, de a komolykodáshoz meg egy értelmes gondolatuk vagy eredeti mondatuk nem volt, szóval egy nulla a film. Most jöhetnének a színészek, de ne vicceljünk már, a túlélők még csak-csak elmennek, kivéve az alibinéger, de baszki, az ellenfelük nevetségesen nulla 2D papírmasé volt.

A legviccesebb amúgy A végzet napja vége felé van, el is mondom, mert miért ne. Spoiler, de igazából ne vesztegessetek a filmre egy percet sem… na szóval az egészséges kannibálok rátámadnak a csoportra; mivel hőseinknek még vannak lőfegyverei, így simán lelőnek vagy tizet, ezen kívül még 4-5 kannibál kap machete és hasonlókkal kezelést. Na most ez annyi hús, amivel a maradék 5-6 kannibál hónapokig jóllakhatna. Ehelyett természetesen folytatják a támadást. Mivel a nézőbe felmerül a friss hús, ostrom abbahagyása kérdés, így a forgatókönyvíró igyekszik egy párbeszédben megválaszolni:

– Annyit megöltünk, hogy abból hónapokig elvannak, mit akarnak még tőlünk?
– Emberek… s nincs emberibb a bosszúnál.

Wóóóóó. Ennyi.

Röviden: This Means War

This means McG is done. Most bebizonyította, hogy egy ideig maximum sorozatok rendezését szabad rábízni. A This Means War körülbelül egy rosszabb Chuck epizódnak felelt meg, csak még annál is több volt benne a romantika.

a this means war jó fejei

A történet szerint két kém küzd egy nőért, és hát bevetik a kütyüjeiket is. Ez már rögtön ott elhasal, hogy miért pont Reese Witherspoonba esne bele rögtön a Chris Pine és a Tom Hardy által játszott csávó. Semmi nincs a nőben mostanában, ezt rosszabbnál rosszabb filmekben bizonyítja. Az első igazi probléma mégis az, hogy még Witherspoonnál jobb komikusra cserélve sem működne az egész. Egyszerűen fantáziátlan, kisstílű gagyi a Kémes hármas.

Igazából kicsit mérges vagyok, hogy erre a filmre elköltöttek 65 + reklám milliókat, mehetett volna kreatívabb ötletekre is, és hogy tettek bele egy akciószálat is tök feleslegesen, amikor mindenképp csak egy 100% romantikus komédiáról van szó. A rosszabb fajtából. Konkrétan olyan az ábrázolt nő, akit meg tudnék verni, ez a közepes rendezést lehúzta 2/10-be nekem (Hardy és Pine 1-2 jelenetben jó volt, erre adtam valamit).

Szilveszter éjjel (New Year’s Eve)

A Valentin Nap folytatása nagyjából. Ennyi elég is lenne a kritikának szinte. Maradt a rendező Garry Marshall, maradt a rengeteg kisebb történet összegyúrása, a probléma, hogy most még a középszert sem sikerült elérni.

Konkrétan az a film baja, hogy senkinek a története nem érdekel. Az írók csődöt mondtak a karakterek felépítésében, a rendező középszere ezen nem tudott segíteni természetesen. Most nincs a Taylor Swiftes poénkodás, Ashton Kutcher sokkal rosszabb szálat kapott, Zac Efront szála is gagyi lett, pedig az alakításával nem volt baj, Robert De Niro csak a vásznon akarta látni magát valószínűleg, azért vállalta el. És még lehetne sorolni.

Gagyi a film, még talán pont De Niro története működik valamennyire, de ott is csak a halál miatt. Jaj, persze, spoiler, a halálos rákos beteggel vajon mi történik a film végére. Ő testesíti meg az elmúlást, a fiatalok az ifjonti lelkesedést a jövő iránt a hullámvölgyeik ellenére is, Michelle Pfeiffer pedig azt, hogy sosem késő változtatni az életünkön, hogy jobb legyen utána.

Inkább nézze meg mindenki újra az Igazából szerelmet, ezt meg felejtsük el örökre. Mindenki megkapta a pénzét (a bevételeket elnézve épphogy, 56 millából forgatták ezt a valamit…), csak pár néző járt rosszul. 2/10.

Shark Night 3D

Ha logikával állsz neki, akkor fájni fog a fejed. A doktor tanácsa, hogy ebben az esetben kerüld a filmet. A baj inkább az, hogy Shark Night 3D címmel egy PG-13 besorolású gagyit kapunk.

Képek a Shark Night 3d-ből

A Piranha 3D bemutatta tavaly, hogy ilyen címmel egyszerűen nem szabad komolyan hozzáállni bármihez. Itt mégis ezt tették. Sőt, a az egyik fordulat során próbáltak reális magyarázatot adni az egészre, de ettől csak még nevetségesebb lett az egész. Komolyan, egy Sand Shark (létező film!) legalább tudja a helyét, a Shark Night viszont moziban ment, egész korrekten játszottak benne a színészek, és próbált komoly lenni, ahelyett, hogy az over-the-top hülyülésre mentek volna rá, legalábbis a forgatókönyv véglegesítése után. Amúgy az az alaptörténet, hogy pár tini egy szigetre megy nyaralni, aztán jön a cápa.

Képek a Shark Night 3d-ből

Biztos vagyok benne, hogy lehetne normális horrort is forgatni, akár még a sós vizű tavas helyszínhez kötődve is, de a Shark Night készítőinek be kellett volna látni, hogy ezt nem ők fogják megcsinálni. Basszus próbálok nem spoilerezni, de néha nehéz. Olyan béna fordulat van benne, ami után egyszerűen át kellett volna írni a gyilkolós jeleneteket poénosabbra – bár így is akadt pár, hiszen az egyik csávú úgy hal meg, hogy egy fára kapaszkodik, de a vízből kigurik egy cápa és lekapja (ez nem parodizálás, tényleg ez történik!) – a ciciket pedig arcba tolni mellé 3D-ben. Ehelyett szűzkurváznak, és kikacsintások nélkül leforgatják az egészet. Mindezt egy olyan filmben, amiben a cápa képes lehagyni egy sportmotorcsónakot.

Képek a Shark Night 3d-ből

A Shark Night 3D legjobb húzása talán a végefőcím utáni zenei videó. Érdemes megnézni, kiderül, hogy a fiatalok azért tudták, hogy mennyire szabad erre építeniük a színész karrierjüket. Igazából lehetne annyira rossz, hogy jó, de azt meg mostanában a már említett Sand Sharks elorozhatta. Meg amúgy is, valami nem klappol ehhez a besoroláshoz.

Ami a legszomorúbb, hogy tulajdonképpen azt látjuk ahogy David R. Ellis betérdelt a pénzért a PG-13 besorolással. A csávó rendezte a Final Destination 2-t – na jó, a 2009-est is, de még ott is több humor volt az elhalálozós jelenetekben, mint itt, “a vizen lebeg sejtelmesen egy vérfolt” kidolgozással – és a Snakes on a Plane-t. Áh.

Röviden: A szobatárs (The Roommate)

Ilyen amikor a bomba nők semmire nem bizonyulnak elégnek. A film főszereplője Leighton Meester és Minka Kelly (és feltűnik még rengeteg tinisorozatos arc), eddig rendben vagyunk, aztán valami olyan gagyi jön, hogy a fejed vakarod a befektetőn, kivéve ha cserébe az ágyba is befektette a lányokat. Bár még akkor is furcsa, hiszen kicsit túlfizette őket.

A Roommate főszereplő párosa

Először azt hittem, hogy csak a sok kisképernyőről ismert színész miatt olyan, mintha valami gagyi sorozatot néznék, de aztán ezt elhessegettem, ez bizony mindenkivel gagyi lett volna. Nagyon. Odaírják, hogy thriller, csak mert a két szobatársból az egyik megszállottan ragaszkodik a másikhoz, mindent megtesz, hogy vele maradjon. Ezt a mindent úgy kell elképzelni, hogy akár gyerekek is nyugodtan megnézhetnék a filmet, annyira nulla a bevállalás az író/rendező páros részéről. Tényleg, még a PG-13 is soknak tűnik korhatárbesoroláshoz.

A szinkron pedig, úristen, az Amerika Kapitányé ehhez képest mesterműnek tűnik. A fahang minden változatát hallhatjuk, nem kell aggódni. Messziről érdemes elkerülni a Roommate-et, még akkor is, ha kedveled a színésznőket a többi munkájukban.

A dilemma

A film amit vígjátéknak reklámoztak. Bár általában nem vagyok veletek abban, hogy “minden trailer hazudik”, mert többnyire az könnyű belőni a film tényleges minőségét belőle, miután osztottuk kettővel, de itt bizony csont nélkül hantáztak.

Röviden tisztázhatjuk, a film nem vicces. Nem vígjáték, hanem egy párkapcsolati dráma, amiben az egyik főszereplőnek a pénz és a barátság között kell választani. Üzletpartnerével az életük szerződése előtt állnak, amikor megtudja, hogy a felesége bizony csalja a csávót. Elmondja-e? Ha megteszi, akkor valószínűleg ugrik az egész szerződés, ha nem, akkor pedig szar barát. Mindezt úgy reklámozták, hogy viccesen őrlődik a választáson a csávó, miközben a feleséget is szembesíti azzal, hogy ő tudja. Mindez úgy lett előadva, hogy abszolút bénán őrlődik rajta, a feleség pedig két másodperc alatt befenyíti, hogy ne mondja el.

Mivel drámáról van szó, így bizony a főszereplők kiválasztása még nagyobb melléfogás. Egy komoly filmben higgyük el, hogy Kevin James zseniális mérnök? Már a leírása is nehezen megy. Vince Vaughn még elmegy, de már az idegesítő felé hajlik itt. A női szereplőknek nem sok értelmes dolog jut, mivel ők nem dilemmáznak annyira. Ja igen, ez már régóta fúrja az oldalam, lehet nem itt kéne feltenni a kérdést, de Queen Latifah mi a fenéért nagy szó? Minden egyes filmben amiben láttam ugyanazt csinálja.

Lépjünk túl a közepes rendezésen, azon, hogy a főszereplők között semmilyen kapcsolat nem érződik a barátságból, házasságból, ezáltal súlytalanná téve a főszereplő nehézségét. Eljutunk oda, hogy miközben a döntésén filózik még az élete párjával sem beszéli meg a dolgot, ezáltal egy olyan felesleges mellékszálat teremtve, amitől a hajad téped. A forgatókönyvíró úgy érezte, hogy elég ha ezt a baromságot egy-két magyarázó mondattal oldja fel a végén. Így legalább meglett a 100 perc, ami ugye kötelező, mert ki ad pénzt 80 perces drámára amiben van 4 közepes poén csak a trailerrel való eladhatóság kedvééért?

A dilemma értékelés

Tudjátok mi a durva? Amikor Channing Tatum a legszórakoztatóbb egy filmben. Itt megtörtént. Lehet jó dramedyt csinálni, de A dilemma simán leült a vígjáték és a dráma között a földre. 2/10 talán.

A Narnia bélyeg

Én megpróbáltam, ennek ellenére lehet dobálni a köveket. Idén két film van amit végleg félbehagytam, és már nem is tervezem a befejezését. A másikat nem most fedem fel, de a Narniát félbehagytam. Aztán megróbáltam folytatni másnap, de 10 perc után megint abbahagytam. Ennyi a részemről. Nem elég, hogy a legborzasztóbb gyerekszínészeket szerezték be, de a trükkök amivel az egészet megfejelték… Olyan odavetítések, hogy rossz volt nézni.

Ezen elül azt éreztem, hogy hülyére vagyok véve. És most nem arra gondolok, hogy a szekrény hátuljából lehet átjutni egy varázslatos világba, hanem amikor például a kissrác elárulja kajáért a tertvéreit. Annyira súlytalan dolgot (amit nem humorosnak szántak) rég láttam vásznon. Azt meg sem merem említeni, hogy a a kölök nem bírta megemelni (első harcát láttam) a kardot, vicces, de mégis lenyomja a gonosz állatot, aki életére tör. What?

Narnia

Úgy néz ki én a Narniából kimaradok, talán ha valaki kölcsönadja a könyvet, de nem hiszen már azt sem. Aki pozitív kritikát akar róla olvasni a filmbuzin, az ide kattintson viszont. Aki pedig még nem látta a második rész trailerét (amiatt vettem elő a filmet), az pedig ide kattintson.

Vicces, hogy Az arany iránytűt bojkottálja pár vallásos valami nemtom, a Narniát pedig nem. Az előbb említettet még nem láttam, de a Narnia elvileg rendes keresztény gondolatokat tartalmaz, szóval engedélyezett. Mindezt arra a filmre mondjuk, amiben a Télapó fegyvereket ajándékoz a gyerekeknek, és kvázi a néha elkerülhetetlen háború mellett teszi le a voksát. Kac kac. Helló.

The Simpsons – a mozifilm

Oké emberek, úgy alakult, hogy beiktattam a Simpsons mozifilmet – az milyen, hogy az Evan Almighty sajtóvetítésen, múlt héten, valaki felvette a szinket és már kinn van warezban úgy? -, és akkor most oltsatok le, hogy 19 vagy hány évad ismerete nélkül ilyet mondok, de szerintem marha unalmas volt. Egyszer nem tudtam röhögni, sajnos ez van. Egész egyszerűen Homer idegesített, annyira sötét faszkalap volt. Családi dráma? Hol? Izgalmas nagyívű sztori? Arró nem is beszélve, hogy a pár mosolyt esetleg kicsaló jelenet mind benne volt a trailerben.

The Simpsons movie

Szóval mondom, adjatok a fejemnek, de ha egy mozifilm nem élvezhető a sorozat nélkül, akkor ott már gond van. Ha erről nem maradtam volna le kissrácként, akkor lehet most virulna a fejem, de így nosztalgia meg szépemlék faktor nélkül ez bizony halovány volt.

Evan, a minden6ó (Evan Almighty)

A világ eddigi legdrágább vígjátéka és nem tudom mire ment el a sok zsé. Vagyis látszik, de kinek pattant ki a fejéből az az ötlet hogy a nem túl jó Bruce Almighty-t (Minden6ó) folytatni kéne? Rögtön Steve Carellel a főszerepben, az Isten maradt Morgan Freeman, na és a továbbra is szép Lauren Grahammal erősíteni végül a csapatot. Mi jött ki ebből?

Egy kettes alá film. Azt hiszem a TV-hez beszélő nigga csaj volt a mélypont. Mármint van egy jelenet, amikor egy néger nő a tévéhez beszélve oszt tanácsokat a benne szereplőnek, ami kb a leggagyibb sztereotípia. Oké, addig a jelenetig sem szakadt ki túl sok röhögés belőlem, de ott…

Steve Carell egy politikus játszik, aki épp kertvárosba költözik és elkezdi a karrierjét, amikor feltűnik Isten azzal, hogy építsen egy bárkát ala Noé. A legtöbb vicces helyzetet erre építették, például fekel és nem tudja levágni az arcszőrzetét, mégis úgy megy munkába. Meg követik az állatok, be az irodába, meg ilyesmi. De az egész congressman móka leginkább a szívhezszóló drámai részeknél vérzett. Komolyan így kell szájbarágni a mondanivalót, nyálas zenével karöltve? Ez még Adam Sandlernek sem megy, pedig minden filmjében megpróbálja.

Ami bejött, az Steve Carell és ugye Lauren Grahamot meg imádom. Szóval Carell jól játszott, de azért ő sem tudta megmenteni ezt a zátonyra futott bárkát. Na meg még jó volt a szinte teljes Daily Show legénység feltűnése erre-arra, talán az egyedüli poénok hozzájuk kötődnek. Bocs a nem említésért John Goodman, de nem brillíroztál.

Filmnek valójában nem sok értelme volt, főleg az állatoknak. Nyilván nem pusztíthatják el az egész emberiséget egy vígjátékban, még poénból sem. Na jó, azÚtikalauznak megengedett, de az Evanban erőteljesen mellélőnek. A vége egyszerűen szar, zenéstől, mindenestől. A pontszám meg 2/10. Hú ez ilyen nap lesz, de ez a film annyira felesleges és nem vicces és nem izgalmas, hogy kerüld ha jót akarsz.

Pókember 3

Azt hiszem ideje bocsánatot kérnem minden robottól, hogy lebutáztam őket a Transformers kapcsán, merthogy a Pókember 3 alatt csak azt éreztem, ahogy percről percre egyre több agysejtem lesz öngyilkos, vagy esik a nem túl magas IQ pontszámom. Kegyetlen, annyira elnagyolt az egész, hogy nem is tudom a készítők mit gondoltak, erre a rendező olyat nyilatkozott, hogy a következőbe még több ellenfelet szeretne.. nocomment.

Az van, hogy a Pókember kettő elment azért szódával, főleg a főgonosz, meg 1-2 gyakás miatt, de a harmadik rész megy az első mellé a műanyag kitüntetésével. Tudom, nekem vannak nagy igényeim, de amikor mindenféle fizikának fittyet hányva pattognak a tárgyak (figyelem, nem pókember, neki elnézem!), pedig a produkcióba rengeteg pénzt öltek, na az olyankor fáj. Az is, hogy Venom teljesen gagyi bénaság lett, és amikor visszafejti a maszkot a csávó, akkor meg a nagy idegen lény hirtelen kemény műanyaggá változik (a nyakát figyeljétek, a nyakát..).

Arra már ki sem merek térni, hogy ez az egész Peter nem fogja fel MJ kirúgását dolog nevetséges volt. Elhiszem, hogy a siker mámorító (érzem a filmbuzinál, haha, ez csak egy gyenge poén volt), de attól még nem kell 6 éves retarddá silányulni, max nagyképűvé. Tobey persze maradt ugyanaz az antiszínész, csak hát az ő nevével forrt össze a Pókember név, így asszem baromi sokat fog kérni egy esetleges negyedik részért (tessék csak megnézni Chris Tuckert, aki egy A listás filmet sem szállított jó rég, mégis k*ott sok pénzt kapott a Rush Hour 3-ért).

Más: elismerem, hogy teljesen képregény érzésem lett ahogy homokember szinte mindig pénzeszsákokkal a kezében mászkált, teljesen kényszeresen, de sajnos ez a rossz fajta flash, mert elég nevetségesen hatott. Mellesleg azért a film legjobb akciójelenete hozzá fűződik, gondolom amiatt nem jutott a lezuhanó kocsikra meg falról összevissza pattanó zöld gnómra elég pénz.

Pókember 3 amint homokemberrel összecsap

A kis bélpoklos

Na jó, tévedtem, mert visszagondolva egy jeleneten lehetett érezni a CGi erőt, mégpedig amikor kibontják a felhőkarcoló oldalát az emelődaruval. Na az jól nézett ki, de erre, és a legnagyobb kacagást ez váltotta ki belőlem (kis spoiler jön): szóval áll a rendőrfőnök a felhőkarcoló alatt, halál nyugodtan, és szólnak neki hogy az a lánya aki épp teljes életveszélyben lóg 50 emelet magasan. Na most erre mit csinál? Megőrzi a hidegvérét, de megám. A pasi aki szól a rendőrfőnöknek, hogy az biza a lánya, az meg áhítozik utána, és erre izgul? Nem. Minek izgulna, hiszen egy vasdarabon lógva 50 emelet magasan semmi baja nem lehet a csajnak. Nos itt, ezen, én csak kacagni tudtam.

Kicsit szerteszét lett ez az írás, de most már így marad, a filmet pedig mindenki baromi messze kerülje, mert szinte semmilyen jó akciójelenet nem dobja fel az unalmas részekbe belefulladó embert. 2/10.

Kategória archívum: **

A Family Affair

Kidumáló: The Bubble

Titane – a titán ötvözetet igen jól befogadja az élő szervezet, erre mondják, hogy szövetbarát, nem lökődik ki

Röviden: Resident Evil: Welcome to Raccoon City

Pixels

Transformers 4.: adják már valaki másnak a rendezést?

The Other Woman (A csajok bosszúja): amikor Hollywood feladja

A burok (The Host)

A végzet napja (The Day)

Röviden: This Means War

Szilveszter éjjel (New Year’s Eve)

Shark Night 3D

Röviden: A szobatárs (The Roommate)

A dilemma

A dilemma értékelés

A Narnia bélyeg

The Simpsons – a mozifilm

Evan, a minden6ó (Evan Almighty)

Pókember 3

Hirdetés