TÁMOGASS ha belefér | kommentelj róla

Merida, a bátor (Brave)

A Pixar feladta az egyediséget teljesen? A Disney megette őket végleg? És basszus, ezek most már teljesen jogos kérdések, mivel a Brave a lenyűgőzö animációt kivéve egy Disney mese. Még tipikus betétdalai is vannak, bár azért nem a szereplőkből fakadnak ki hirtelen.

kép a Brave-ből, a hercegnő nyilaz

A Merida amúgy nem szar film, vagy rosszabb, egyszerűen csak a Cars 2-féle pénzgyűjtés után, eredeti ötletből forgatva, nem ezt várja az ember a Pixartól. Ha feminista lennék simán be tudnám támadni a stúdiót, hogy az első női főszereplőjük tipikussága fájdalmas. Pedig érdekes lenne a fő lány-anya kapcsolat, miután tanmesésen felrúgják “csak férfivel lehet teljes egy nő” tradíciót. Valahogy hiányzott az a plusz, amivel a Pixar ilyesmi témát fel szokott ruházni.

Ha érdekesebb lenne a film, akkor akár el is lehetne merülni a fordulat szimbolikusságában – van benne fordulat, amit a trailerek nem árultak el, mondjuk nem véletlenül –, főleg, ha nem úgy lenne kibontva, mint egy Disney mese. Tudom, ezt már említettem párszor, de tényleg fájt tőlük. Úgy tűnik, hogy hiába rúgták fel a daliás herceg körül bonyolódó meseklisét, pedig egy hercegnőnél az adta volna magát, nem jó irányba mentek helyette. Vagyis nem jól.

Merida apjával kardozik

A forgatókönyv bénaságait kivéve a film hatalmas eyecandy. Ebben nincs hiba, és vitatkozni is felesleges lenne rajta. Viszont ez már nem elég, hiszen a többiek is szépen-lassan felzárkóztak hozzájuk.

Őszintén szólva én mindet elhiszek arról, hogy a 9 meg mittomén hány éves gyerekek mennyire élvezték a filmet, de a Pixar nem csak egy volt a kicsiknek gyártók közül, hanem mertek többek lenni. És ez anyagilag is működött, hiszen a Némó sem csak az animáció miatt keresett olyan sok talicskányi pénzt. A karaktereik gyönyörűen fejlődtek, emberien mentek át dolgokon, akkor is ha nem emberek voltak, nem pedig így, nem ilyen tipikus tündérmesésen.

Ez bizony lehetett volna jobb, képesek jobbra.

Röviden: Hippi-túra (Wanderlust)

Ez a film akár jó is lehetne, csak épp nem az. Ez mondjuk még a legrosszabbakra is ráaggatható lenne, csak azoknak nem Paul Rudd és Jennifer Anniston a főszereplője, hanem Rachel Alig. A név komoly.

A Hippik között túrázó páros

Bár nem utálom Annistont, de ebben a filmben kb. csak Rudd ér valamit. Mondjuk rá jutott a legjobban megírt és rögtönzött szerep, mindenki más csak egy jellemző tulajdonság, és nem más. Mondjuk ez valamennyire beleférne az egymásra pakolt szkeccsek filmmé formálásába, de sajnos kevés az igazán jó poén, hiába David Wain a Hippi-túra író/rendezője (Role Models, The Ten).

A történet? A főszereplő házaspár kitaszíttatik New Yorkból, mivel egyiküknek sincs munkája. A pénzes bátty felé vezető úton egy hippi kommunában szállnak meg, annyira jó az élmény, hogy amikor nem bírják tovább a abuzív testvér viselkedését, akkor oda menekülnek vissza. Aztán a tárt karokról kiderül, hogy nem fenékig meztelenkedés az élet ott sem. Természetesen a férj és feleség különböző módon fejlődik ott, míg végül magára talál. Más nehézségek is vannak, de ezeket már sosem tudjátok meg, mert nem tudom ajánlani a filmet. Volt 1-2 poén, de összeszedetlen és többnyire gyenge a Wanderlust.

Röviden: Éjsötét árnyék (Dark Shadows)

Ezzel a filmmel az a fő baj, hogy olyan semmilyen. Rutinos Tim Burton-munka egy érzelmes Deppel, nem pedig olyan, amiért vért izzadt mindenki, hogy üssön. Az egyedüli tényleges erénye, hogy megpróbál régimódi, gótikus vámpírtörtétnet lenni manapság, amikor már minden csillog az igazi szenvedés helyett. Pedig az éjszakában élni, a halhatatlanság miatt szeretteket elveszteni nem a legvidámabb téma ám.

Depp a Dark Shadowsban

A történet szerintem egy boszorka elátkozza főszereplő Barnabas Collinst (Depp), egyrészt a vámpírságba taszítva őt, másrészt pedig elvéve tőle élete szerelmét. Mindezek után egy koporsóban eltemetteti az erdőben. A vámpír kiszabadul 200 évvel később, legyilkol pár embert, és megpróbálja a régen virágzó, most már csak vegetáló családi bizniszt feléleszteni az ükükükunokáinak.

A film vicces, amikor a modern civilizációval szembesül az öreg vámpír, ahogy a szintén halhatatlan boszorkával is jót acsarkodik ennyi év után, viszont a film gerince, a szerelemi háromszög nevetségesen rossz. És sajnos a pozitívumokból kevés van, amolyan tudnék mondani két jó jelenetet, de a többit már rég elfelejtettem így másfél héttel a film megtekintése után. Részemről 5/10, nem nézhetetlenül rossz, de semmit nem veszt, aki kihagyja, sőt, nyer cirka 2 órát.

Röviden: The Ward

Egy dolog rögtön feltűnik: John Carpenter nem a szépsége miatt akarta Amber Heard feltűnését a Wardban. A kurvajó Drive Angry-val ellentétben itt nagyon ritkán gyönyörű. Ja hogy a film milyen? Hát az előbbi gondolaton van időd elmerengeni, szóval sejthető. Amúgy jól játszik, főleg, hogy Carpenter kivételesen női főszereplős filmet forgatott, méghozzá pont vele.

The Wardból kép

Egyáltalán nem földbe döngölhető, de Carpenter nem annyira érzi a csíziót mostanában. Ami tetszett, hogy néhol teljesen régimódian, nyugisan vannak felvéve a jelenetek, nem az kelti a feszültséget, hogy 10 vágás van közelre-távolra zoom dokuakármi stílusban. Sajnos a fordulatokról ezt már nem mondható el, a forgatókönyv eléggé tipikusan áll össze. Bár akadhatnak meglepetések, de valahogy mégis csak gurul a kifutópályán, ahelyett, hogy felszállna magasra.

Nem is tudom, 5/10. Annyira nem bántam meg, de ajánlani nem tudnám egy percre sem.

Végső állomás 5. (Final Destination 5)

Annyira sok szót nem is érné meg vesztegetni rá, majd talán ti. Sajnos a Final Destination 5. része erőteljesen csalódás lett. Nem azért, mert a rész eleji baleset borzasztóan gyengén volt megcsinálva, ezt a 3. rész óta megszoktuk. Akkor miért?

A Final Destination 5 főszereplői egy busz mellett

Az ugye adott, hogy ez a filmsorozat olyan emberekről szól, főleg fiatal szépekről, akik egy látomás miatt megúsznak valami tömegkatasztrófát. A Halál jön behajtani rajtuk az extra napokat, amiket élhettek. A Végső állomások lényegét az adta, hogy a főszereplők miképp is távoznak el az élők közül.

Mindegyik részben ugyanúgy ráébrednek hőseink, hogy mi történik velük, aztán blabla, teljesen egy séma. A baj nem ezzel van, hanem hogy már azok a halálesetek sem igazán kreatívak, ahol 4-5 véletlent összeeszkábálva kinyírja őket a kaszás. Eltűnt az “ilyen nincs” hatás. Emiatt csalódtam. Plusz idén még a lányok sem voltak benne szépek, nincs zöld ruhadarabos.

A két értékelhető dolog a filmben az utolsó 5 perc, meg a szemműtét. Ez utóbbit ellőtte a trailer is, nem tekinthetem spoilernek, de az szinte fájt, volt hatása. Persze a nagyobb csattanóra sok minden utalt közben is, az egyik nyomot kifejezetten az arcunkba tolták sokszor, de páran tuti meglepődtek. Nem mondom, szép húzás, nem akarnék belekötni, de nem tudja annyira felhúzni a filmet.

Sajnos az egyik kifejezetten jó ötletet, normális csavart (szintén előtték a trailerben, pedig a film utolsó harmadát vezette fel) pedig nem tudták rendesen kiaknázni. Egy monológ lesz belőle, meg egy semmilyen tetőpont.

Végső állomás 5. értékelés

Nem azt mondom, hogy bánom a megtekintését, egy közepest kihozott, de azért mással is el tudtam volna ütni ezt a kb. 90 percet.

Röviden: Meghasadva (Wrecked)

Ez a film lehetett volna jó, de valami mégis hiányzik. Az egészet a végére tették fel? Nehéz spoilermentesen írni a végén levő dilemmáról, és mivel nem lett akkora siker, így kötve hiszem, hogy izzó viták zajlanak majd róla.

Kép a Meghasadva filmből

A történet amúgy annyi, hogy a férfi egy autóbaleset után ébred az erdőben; mögötte egy hulla, a szélvédőn kirepülve egy hulla, amit egy hegyi oroszlán zaklat, és hasonló jóságok. Ennek tetejébe nem is emlékszik semmire. A gond csak az, hogy a rádió egy bakrablásról beszél, 3 férfivel, a kocsiban pedig van egy valag pénz. Aztán.. nem sok minden történik azon kívül, hogy ott a dilemma, ő-e az egyik tettes.

Az egész filmet Adrien Brody vállára helyezték, hiszen a Wrecked 90%-ában ő van a képernyőn, amint szenved az erdőben, hogy visszajusson a civilizációba. Egész jól elbír a szereppel. Mindezt gyönyörűen fényképezve, de amint főhős elkezd hallucinálni (meghasad?!), eltűnik a feszültség. A rendező tehet erről, vagy a forgatókönyvíró? Lényegtelen, 5/10 jár maximum.

Conan the Barbarian

Csapjunk a lecsóba: Jason Momoa jobban illik a könyvekből ismert Conan szerepére, mint Swarci. Aki mást mond, az nem olvasott Conan történeteket soha. Sajnos ez a filmet egyáltalán nem tudja megmenteni, hiszen a készítők egyértelműen arra hajtottak, hogy fost adjanak ki a kezeik közül. Ez alól csak a castingos volt kivétel.

Conan kardot ránt

Rögtön a papírra vetett szavaknál el is vérzik az egész, mielőtt egy jelenetet leforgattak volna. A forgatókönyvre a pocsék jelző kevés, megsértődnek a b-filmeket írók. Nem az a baj, hogy a történet faék, ez illik Conanhoz, és miért is lenne egy bosszúhadjárat túlbonyolítva, hanem hogy minden párbeszéd és karakterépítés fáj, már amikor túl akarnak nyúlni a 1D-n az írók. Ha esetleg érdekel: az apját megölik a szeme láttára – Volt egyszer egy vadnyugatot idézve azzal a jelenettel –, ő pedig természetesen bosszút esküszik.

Nagyon úgy tűnik, hogy a film a “kitalálunk pár cool jelenetet, aztán írunk köré valamit” iskola szülötteinek keze alól került ki. Mert vannak itt fasza jelenetek, nem tagadom. Nekem bejött a lánccal lovat verés, a homokemberes harc (bár túlhúzták picit), a csak szexért rabszolgaszabadítás (Conan kaján mosolya a lányokra), és még pár. Aztán jött a malter ezek közé és áááá.

Úgy tűnik, hogy kifejezetten a jó oldalra sikerült jobban a szereplőválogatás is. Conant már említettem, de természetesen Ron Perlman minden pillanata jó volt. A női karakterek? Trololol? Conan filmről van szó, nézzenek ki jól vagy legyenek boszorkák és kész. Ezzel nagyjából nem is volt hiba, bár a főhős nem húzta meg mind a két oldal lányait ezúttal.

Conan the Barbarian értékelés

Lehetett volna jó, sőt, vannak jó részei, de ez sem rántja ki az 5/10 mocsarából, teljesen kihagyható. Viszont ha lesz folytatás, ahova esetleg a rendező és író is összekapja magát, akkor Momoa-val simán lehet jó.

Lábjegyzetként csak azt tudom megjegyezni, hogy azt simán agyonverném, aki ezt a borzasztó szűrőt ráeresztette a filmre. Olyan amitől minden jelenet alulexponáltnak tűnik. Dél közepén álldogáltak a pusztán, de “sötét hangulatot akarunk” rendezőcském/producerem miatt túlzással, de hunyorogni kell.

Röviden: Az 51-es bolygó (Planet 51)

Annyira sok utalás van benne, hogy csak azért nézhető felnőtteknek. Ezzel lehet a legrövidebben jellemezni a filmet. A készítők a sci-fi klasszikusait idézik meg apróbb kacsintásokkal, olyanokat mint a 2001, vagy az Alien, meg a többi. Sajnos más értékelhető nincs benne, mert az aranyos szereplők inkább a gyerekeknek hozhatnak kikapcsolódást, nekünk csak a képrejtvény rész marad.

Kép a Planet 51-ből

A történet úgy foglalható össze, hogy látjuk a sok űrlényt békésen éldegélni a bolygóján, amikor is befut a NASA űrhajósa és letűzi a zászlót az egyik kert vagy mi közepébe. Felfedeztük a helyet, kis lépés ez… ilyesmi. Természetesen az ott lakók meglepődnek ezen, megijednek az űrruhástól, de cserébe az is tőlük. Innentől jön a tamese arról, hogy nem kell zsigerből félni mindentől, ami idegen, és hasonlók. Eléggé elemi szinten bonyolítva az egészet. 5/10 talán, bár nem bánom, de élhettem volna nélküle még pár évet.

Koszorúslányok (Bridesmaids)

Az egyik legátverősebb reklámkampánnyal rendelkező film. Teljesen úgy harangozták be, pár kritikus is asszisztált, mintha a Másnaposok női változata lenne: a csajok az esküvő előtt elszabadulnak. Káromkodva, közösen. Ehelyett mi lett? Egy tipikus csajos vígjáték pár gusztustalansággal megfejelve.

Kép a koszorúslányokból

Mi volt ahelyett? Természetesen az egymás fúrása a lányok között, a féltékenykedés, képmutatás, aztán az öribari fázis, hiszen összekovácsolódik a csapat. Meg volt egy körülbelül 30 perces kisfilm emellé, amiben a fő-főszereplő szerelembe esett. Természetesen küzdött ellene, mert ő annyira nem érdemli meg vagy mittomén milyen bullshit alapján elutasította a pasit, de hát tudjátok hogy megy ez romantikus vígjátékokban… Még a kicsit normálisabbak sem léphetnek ki az évezredes kötelezők kötelékéből.

Amúgy egy korrekt csajos film, ha eltekintünk attól, hogy megvezettek minket. Konkrétan a film első harmada gyenge, és tudom hogy a most következő kijelentésem nem igaz, de az a rész olyan, mintha egy férfi írta volna. Valójában a két női íróval inkább az áll, hogy “mi is tudunk férfias vígjátékot csinálni, hö”, de nem tudnak. Ezt be is látták később, és a poénok eltűnésével megjelentek a normálisabb érzelmek is. Az tény, hogy a vígjáték részről itt már letettek – kivéve egy kínos, túlnyújtott poént, amikor egy zsaru figyelmét próbálják felhívni –, de mint csajos film innentől működött, méghozzá normálisan, néhol aranyosan. Ez sajnos nem menti meg attól, hogy a vígjátékot várók csalódottan hagyják el a mozit.

Most pedig isznak a csajok

Tippre a női nézőknek tetszhetett. Ezt nehéz megítélnem külső szemlélőként, de olyasminek tűnt a főszereplők közötti kapcsolat, ami akár a tényleges női dinamikát mutathatja be. Szóval a realitáshoz közelebb volt, mint egy nagyon eltúlzott Bride Wars vagy hasonló förmedvény, kicsit jobban a nők hangján szólhatott.

Leginkább Jon Hamm karakterén tudtam nevetni. Egy fuck buddy-t játszik, és vicces volt, ahogy a nő komolyabb kapcsolatot szeretne (hiszen annyira jóképű), ezért lábujjhegyen meri csak szóba hozni “ha te is akkor én is, de ha nem akkor érted, én is csak egy ilyen ezt szeretnék amit te is, viszont ha te esetleg, akkor talán megpróbálhatjuk, bár ne” miközben figyeli a pasi arcát ezerrel. Szóval Hammnak volt pár vicces szövege és megmozdulása, de ennyi. Azon viszont már nem tudtam vigyorogni, hogy egy lány a mosdóba fosik, egy másik pedig az utca közepére. Ha ha?

Koszorúslányok

Igazából a film fele értékelhető lenne, de annyira egyenetlen volt így, hogy 5/10-nél többet nem tudok adni. Most nézzük meg újra a trailert, mivan. Bár a zene választás gyanús így utólag.

Röviden: Eladó a családom (The Joneses)

Ilyen az, amikor elkefélnek egy egész jó ötletet. A Joneses elé úgy a legjobb leülni, hogy semmit nem tudsz a történetről. A kép alatti részt szerintem ne is olvasd el, ha véletlenül kíváncsi vagy egy körülbelül TV-filmes magasságokba repdeső műre, amiben David Duchovny és Demi Moore a főszereplő. Nem tudom igazán ajánalni, de 5/10-nél lejjebb sem húznám, szóval még épphogy nézhető.

A Joneses két főszereplője

A probléma a kötelező karakterfejlődés. Tudom, mi más vártam!? A sorozat ötlete baromi jó, új család költözik a környékre, látszólag tökéletesek, de valójában csak a marketing új faját képezik. Bizony, termékeket népszerűsítenek az életükkel, a Word of Mouth marketing legelejét megalkotva. Eddig rendben is vagyunk, viszont innen jön a középszerű konfliktus, a teljesen “váratlan” karakterfejlődés, és a film befejezése.

Ha az utolsó 20 percre mást ötölnek ki, akkor most jobb lenne a szám íze, de sajnos nem ez történt. Mind a rendezés, mind a forgatókönyv sikeresen a TV sorozatok szintjén tartotta az Eladó a családomat. A pontot már mondtam, akkor ennyi.

Röviden: Rossz tanár (Bad Teacher)

Rossz film? A TV Set és a Dewey Cox rendezője, és a Year One írói összejöttek, hogy lemásolják a Bad Santa-t, csak épp a cinizmust hagyták el valahol. És Cameron Diaz jól tud kinézni. Ez a film rövid jellemzése.

Cameron Diaz kidobósozik a Bad Teacherben

A probléma ott van, hogy a főhős egy borzasztó liba, így egyszer nem jut eszünkbe, hogy igazán érdekeljen minket a sorsa. Az egész film alatt pénzhajhász, és épp új cicikre gyűjt, hogy azzal fogjon majd egy gazdag férjet magának. Hiába na, ki akar törni a tanárság mocskából, így bizony tojik is a diákjaira. Visszatérő poén, hogy egyáltalán nem emlékszik a tanítványok neveire. Ennyire negatív karakterről nyilván mindenki tudja, hogy egy vígjátékban merre fejlődhet, helló csöpögés és centire kiszámítható fordulatok.

Tipikusan felejthető vígjáték. Főleg ha belegondolunk, hogy jelenleg a Förtelmes főnökök is megy még a mozikban. Igazából nem lehet ajánlani, tényleg egy higított Bad Santa volt, annak minden pozitívuma nélkül, de azért bevallhatom, hogy 1-2 poénon mosolyogtam. Bár ezeket azt hiszem a trailerben is bemutatták. 5/10, kihagyható, de ha véletlen megnézed akkor sem fogod tépni a hajad, hogy mi volt ez az oltári szar. Arra ott vannak a Katherine Heigl “vígjátékok”.

Röviden: You Will Meet a Tall Dark Stranger

Ilyen, amikor Woody Allen tv-sorozatot rendez? A film teljesen ötlettelenül van rendezve és írva, és hiába van ott a keret, mégis olyan, mintha egy tv-sorozat évadjának a közepén járnánk pár résznyit.

Férfit látok álmaidban, főleg Naomi Wattséban itt

Azt rögtön érdemes elfelejteni, hogy bármiféle könnyedség lesz a You Will Meet a Tall Dark Strangerben. Semmi nincs itt abból, ami Woody 2000 utáni filmjeit feldobta. Ehelyett csak a kőkemény dráma, az emberek gyarlósága és az élet illúziótlansága maradt. Meg egy nagyon kevés fekete humor.

A történetbe nem mennék, pár kapcsolat fordulópontján járunk, és szinte mindenki rossz ember benne. Olyan 5/10, ha véletlen kihagyod, akkor nem vesztesz semmit, hiába remek a szereplőgárda.

Röviden: Life as We Know It

Azt mondja, hogy egy romantikus vígjátéknak árult dramedyvel állunk itt szemben, amiben Katherine Heigl a főszereplő. A hölgy Felkoppintva utáni munkáit elnézve tudjuk, mire számíhatunk, hiába volt ott Greg Berlanti (Everwood) neve is.

Life as We Know It főszereplő párosa és a kisbaba

A főszereplők először egy a barátaik által rendezett vakrandin találkoznak, ami elég szerencsétlenül sül el. Gond egy szál se, hiszen a forgatókönyv író szépen egy lakásba költözteti őket, amikor az említett barát házaspár halálos balesetet szenved, és az árván maradt gyermek hivatalos gyámjának mindketten meg vannak nevezve.

Néhol szinte már jó is lehetne a film, de nem az. Vannak szerethető részek, de nem tudják ellensúlyozni a kliséhegyekkel teli szerelmes drámát. Maximum 5/10. A sárga földig nem lehet lehúzni, de a középszerűségből semmivel nem emelkedik ki. Ha tudod a főszereplők miért kerültek össze, ezt el is árulja a trailer természetesen, akkor mindent kitalálhatsz előre, annyira átlagos az egész. Ez akkor nem lenne baj, ha élvezetesen lenne megírva… Nyilván a színészek sem mentik meg semmivel.

Elhajlási engedély (Hall Pass)

Kőkemény romantikus film undorító férfihumorba csomagolva? Tipikus Farrelly tesók által készített mű?

Hall Pass főszereplői egy kocsiban

Az Elhajlási engedély története röviden az, hogy a 2 főszereplő kimenőt kap a házasságából egy hétre. Mindezt egy önsegítő könyveket író nő hatására lépik meg a feleségek? Igazából mindegy. Azért van erre szükség, mert a csávók nagyon kifelé kacsingatnak, és azt hiszik a nők bomlanának utánuk, ha nem lenne a oldalborda. Tehát hűségesek, nem léptek félre bazisok év alatt, de majd most a kimenő alatt. Na igen. Innen jön az, hogy a csajok rájönnek: a kimenő tulajdonképpen nekik is kell. Természetesen ők sokkal de sokkal könnyebben találnak kísértő partnert, mint a szürke és kicsit perverz férjeik.

A fő probléma nem is azzal volt, hogy ez egy romantikus film, hanem hogy az undorító részek teljesen céltalanok. Vagyis mikor nem azok? Inkább átfogalmazom picit: olyanok, mintha erővel lettek volna a történetbe erőltetve, csak hogy ne legyen tipikus a film, de közben mégis az lett.

Nyilván akad 1-2 őszintébb mondat, és a nők felé elejtett “lebegős” beszólás működik, de közben ott van egy tényleg borzasztó fingós poén, aminek nő a főszereplője. Ahogy a klasszikus menekülős baromkodó humort is egy nyilvános homokba szarás előz meg.

Elhajlási engedély értékelés

Sajnos nem lett túl erős vígjáték ebből. Olyan, mintha akartak volna csinálni egy őszinte drámát a házasságok mélypontjáról, a 40 körüli pasik pánikáról, de ebből csak 30 perc jött ki nekik, szal inkább komédiává bővítették. A probléma, hogy nem jó a mix, és kevés is a poén.

Röviden: Kellékfeleség (Just Go With It)

Egy film arról, hogy Jennifer Aniston lassított felvételben meg akarta mutatni a testét, ruhában aztán fürdőruhában, bizonyítandó jó nő mivoltát. Hooot? Merev mellbimbó is volt természetesen, ha már a 10 évadnyi Friends nem volt elég azt mutogatni. Ezen kívül Adam Sandler is szerepel a filmben, aki hoz pár poént. Na meg Brooklyn Decker, aki szintén hooot. Kár, hogy a legszexibb jelenetét ellőtték az összes trailerben.

képek a Kellékfeleségből: Jennifer Aniston villog rajtuk

Sajnos nagyon semmilyen a film, egy meglepő mellékszereplővel sikerült azért felkavarniuk az állóvizet. Nem csak, hogy az alap, miszerint Sandler házasembernek tetteti magát a nők bugyijába való bejutáshoz, ami fordítva sül el és az új bimbó látni akarja az asszonyt, de még az összes kiszámítható fordulata is gyenge. Azért van így, mert kb. 12521635 alkalommal bukhatnának le a film alatt. Ezen kívül az új csajjal nem érezni a forró lángokat, így értelmetlen a tettetés nekünk nézőknek. Jó csaj, de hogy élete párjának érzi arra max. pár bénán eladott mondat utal. Rengeteg légbőlkapott lépés van benne, így 5/10 max a pár röhögés miatt.

Röviden: Eljő a napunk (Notre jour viendra)

A hétvégén beiktattam Romain Gavras első nagyjátékfilmjét, mert kíváncsi voltam, hogy az Adidas All Star reklámot, MIA és Justice klipeket rendező csávó mire képes 90 percben. Hááát.

Egy dolog biztos, voltak benne olyan hangulatos jelenetek, amik miatt nem ábrándultam ki a névből, pedig a film nem tetszett annyira. Egyszerűen nem áll össze egésszé, sokáig csak nézel, hogy mi van, olyan értelmetlennek tűnnek a jelenetek, kidolgozatlan minden. Akkor is, ha láthatóan volt egy központi gondolat, nem csak a vörös hajúak kirekesztéséről van benne szó.

Vincent Cassel alakítása külön kiemelendő azért.

Összességében valahol 5/10 felé osztanám az élményt, de mozit nem igazán ért. A “francia harcosok klubja” dumát pedig nem tudom komolyan venni. Attól, hogy valami x-y-z-g-t-r generáció problémáival foglalkozik, még nem jelent semmit.

Ismeretlen férfi (Unknown)

Gondolom a következő információra páran azt fogják mondani, hogy egyáltalán nem meglepő, pedig.. áh, ebbe most ne menjünk bele. A lényeg: az Unkown reklámhadjárata során azt lebegtették meg, hogy Taken-szerű akciófilmet kapunk újra Neesontól, de erről szó sincs.

Neeson is összetört ezen az Unkown infón

Az akció helyett a thriller részen van a hangsúly. Ott kezdünk, hogy Neeson karaktere autóbalesetet szenved. 4 napig fekszik kómában, amikor felébred egy idegen férfit talál a felesége mellett, aki látszólag átvette az ő helyét. Mivel az iratai elvesztek, ezért nyomozásba kezd, hogy kiderítse mi történt. Nagyjából ennyi.

Az a helyzet, hogy a filmnek voltak jó pillanatai. Egyáltalán nem a lassúságával volt baj, sőt, egészen addig jó volt, amíg a magasabb rendű rosszfiú fel nem tűnt. Onnantól eltűnt a hangulat, hogy a végső leszámolás nevetségességét ne is említsem. Annyira rossz szájízt hagyott maga után, hogy az előtte nyugisan épített hangulatbomba tovatűnt.

Mondjuk a színészek előtte is dolgoztak azon, hogy a jobb pillanatokat lerombolják. Konkrétan January Jones villantotta tehetségtelenségét. Ezt tetőzték azzal, hogy Diane Kruger egy bevándorlót alakított a Németországban játszódó filmben. Két nagyon rossz döntés a castingosok részéről, akkor is, ha Ms. Kruger melle a pólón át nem rossz. Ez nem elég a szerepre. Az biztos, hogy Neesonnal nem volt gond, a motivációival a vége felé már annál inkább.

Ismeretlen férfi értékelés

Sajnos a szerpelőválogatás és az utolsó 20-30 perc eléggé lehúzta a filmélményt nekem, 5/10-nél többet nem tudok adni, hiába tetszett a nyugis építkezés előtte.

Álomháború (Sucker Punch)

A Sucher Punchnak egy nagy baja van: Snyder ötletei a lényegi részen is elfogytak mire a játékidő feléhez értünk. Ez bizony jobban fáj, mint az, hogy a tényleges története egy nagy nulla és mellette négy nulla. Mindezt próbálta elrejteni a stílusának izzadságszagában, de egy idő után nem ment neki.

Az első csata a Sucher Punchban

A film valahogy úgy készülhetett, hogy 2-3 nagyon fasza akció ötlete keringett az író rendező agyában, viszont lusta volt megírni a keretet és az aprításokat összekötő cselekményt. Ez volt az a pillanat, ahol felkérte a 14 éves öccsét, hogy a sok önmasszírozás és rajzfilmnézés mellett írja már meg a hiányzó részeket. A kitüntetéstől el is csöppent a srác, főleg amikor meglátta a főszereplő csajokat, így amíg elkészült a szamurájos és a sárkányos harc, addig lekörmölte amit kellett neki. Na ilyesmi a végeredmény. Kurta-furcsa a vége, igazán tetőpont sincs, a katarzist azt pedig mindenképp felejtsük el. Na jó, a 3 küldetés közül kettőben van belőle minimális, amikor legyőzik a minibosst a pálya végén. Hm, már megint a videójátékok.

Nem fogom titkolni, a film 4 akcióból áll össze, némi gagyi habarcs segítéségével alkotva egészet. Ebből a számból kettő bizony durván jól sikerült. Pont a náci katonás nem, de a sárkányos nekem bejött, a szamurájokkal való összecsapást pedig most újra tudnám nézni. És itt van a baj rögtön, hiszen a sárkány után egy olyan harc jön, amiben már annyi fantázia sincs, mint valamiben amiben egy szemernyi nincs. Darabokra esik a stílus és egy teljesen szürke akciót kapunk, miközben ezt szánták a legdrámaibbnak. Már ha lehet ilyesmiről beszélni a minimális árnyalatot sem tartalmazó jellemmel rendelkező, súlytalan karakterek sorsának alakulása kapcsán.

A Sucker Punch főszereplőnői

Elértünk a főszereplőkhöz, akikről azt lehet elmondani, hogy… jól néznek ki. Tudom, ez a dolguk, hiszen igazi színészetre nincs sok lehetőségük. Eltévedt lánykák, akiknek kicsit keménykedni kell. Csak annyira, hogy le tudják nyomni a következő pályát is. Velük szemben sajnos a gonosz férfi szerepének a castingja félrecsúszott.

A rendezőről egy dolog viszont kiderült: a szerzői filmekkel vissza kell fogja magát. Zack Snyder írta és rendezte a Sucker Punchot, amiből csak az egyikhez ért valamennyire, és az nem az írás része. Főleg, ha ő komolyan gondolta a filmet. Mondjuk amiben jó, azzal itt sincs sok baj, csak valaki toljon alá egy igazi forgatókönyvet. Reméljük a Supermannél megteszik.

Álomháború értékelés

A film hatalmas lehúzására okot nem látok, körülbelül a Battle: Los Angeles szintjét tudja hozni ez is, csak kisebb csalódás. Hatalmas gagyizások és 1-2 jobb pillanat mellé itt még rajzfilm-csajok is vannak, szóval 5/10 ide is elfér. Az biztos, hogy nem a Sucker Punch lesz a következő kult hit, amit hússzor újranézhetünk és pöröghet rajta az agyunk.

A Föld inváziója – Csata: Los Angeles (Battle: Los Angeles)

A videójáték nemzedék háborús filmje. Ezt sajnos negatívan kell érteni. Lehet, hogy a játékok interaktív filmmé fejlődése miatt, de ilyesmi gondolat fogalmazódott meg bennem, amikor pergett a Battle: Los Angeles utolsó nagy csatája. Ami nem is nagy, hanem tipikusan videójáték helyzet, amiben mi vagyunk a hősök, célra tartunk, nem pedig a nagy csapatok.

Csata Los Angelesben

Pedig basszus, az akciójelenetek rohadtul bejöttek. Ez alatt főleg az első pár összecsapást értem. Ahogy a szakasz a mentőakció során először találkozik az ellenséggel. Hm, konkrétan addig jó, amíg kicsit ismeretlen az ellenfél. Persze nem hagyhatják meg őket végig annak, így sajnos minél többet tudunk róluk, annál inkább vesztenek az erejükből a szemünkben is.

Erre jött balról a dráma, és szanaszét rombolta a filmet. A katonák rövid bemutatása, a szépen lassan növekvő veszély az első bevetés előtt, na ezek még elmentek, erre… áh, komolyan, még bántani sem igazán ér, mert olyan, mintha egy szellemi fogyatékost cikiznénk.

Egy dolgot azért említek, és ami bizony nagyon lehúzza a Battle: LA egész jó akcióit: a párbeszédek és komoly, mély jeleneteken itt nagyvásznon csak röhögni lehet. Egy játék átvezető mozijában talán elfér az, amikor a szakaszvezető végre kiönti a lelkét a katonáinak, de ide nem. Valahogy nullás a jelenet. Sajnálom író koma, ez nagyon gáz lett.

És tényleg ne gyertek most a művészfilmekkel és köldöknézéssel, mert egyáltalán nem azt vártam. Egyrészt nem csak a két véglet van rögtön, másrészt kikapcsoltam az agyam meg minden, bár még az agykikapcsolós érvelés is baromság többnyire. Megmondom mit vár az ember egy ilyen filmtől: kb. A sólyom végveszélyben szintet. Az sem hihetetlen mély művészfilm, de mégsem vigyorogsz a sok remek akciót összekötő drámán, aminek néha még mintha súlya is lenne. Hát itt nincs. A propaganda bénább kivitelezését pedig inkább hagyjuk.

Borzasztó papírmasé anyag. Ez különösen azért zavaró, mert ott volt a potencia valami jobbra. Egyrészt voltak benne jó ötletek, például a “fogoly” kivizsgálása, másrészt pedig a film első felében kifejezetten jók az akciójelenetek.

A Föld inváziója – Csata: Los Angeles értékelés

Ez bizony 5/10. A 40 percre vágott változatot talán újra lehet majd nézni, hiszen a modern nagyvárosban folyó csata egész jó lett. Az olyan jeleneteket pedig örökre el kell felejteni, amikor politikailag korrekt módon (ebbe a részébe bele sem akartam fentebb menni) egy random civilen sír az egész osztag. Még akkor is, ha az ő halála csak amolyan katalizátor a saját szomorúságukra, vigyorgás van, mert iszonyat viccesen és súlytalanul lett összeszerkesztve.

Röviden: New York, I Love You

Ez a film inkább azt mutatta be, hogy “New York, 10 éve házasok vagyunk, hol a szikra? Azért többnyire jó veled még mindig”, nem pedig a szerelem erejét.

A New York, I Love You kapcsolatokkal foglalkozik, méghozzá kisfilmeken keresztül. Ez a gyűjteményes megoldás eléggé kettős helyzetet jelent, hiszen ha valami rossz benne, azt nem kell sokáig elviselni (sajnálom, de a hoteles rész nagyon nem illett az egészbe, pedig Shia jól játszott), viszont ami jó, az sem tart sokáig. A sokszínű és vallású és gondolkozású emberek keveréke között villan pár kép a városról, és ennyi, ezt kéne átérezni, szereplőként elfogadni. Nem megy.

A színészekkel nem volt bajom, bár párszor olyat lehetett érezni, mintha fel kellett volna még venni egy-kétszer azt a jelenetet, hogy klappoljon. Áh, nem tépem tovább a szám, inkább elárulom, hogy a sokból nekem az öreges, az Orlando Bloomos és a Star Trek csávós tetszett. Sajnos ezek sem voltak nagyon-nagyon kiemelkedőek, de középszint környékére, 5/10-re behozták a filmet. Nem bánom, viszont egy képkockát nem néznék újra belőle. Nem tudtak elég mélyre menni, pedig próbálkoztak vele.

← Vissza a jelenbe - A múltba →

Kategória archívum: *****