Bevallom nektek: úgy jöttem ki tegnap a Crank 2 után a moziból, hogy tele voltam energiával és pusztítani akartam. Embereket dobálni át kirakatokon, kocsikkal karambolozni totálkárra, gépfegyversorozatot eregetni egy kupac gengszterbe. Aztán elmúlt, de az egy másodpercre sem kérdéses, hogy a film szállította a magasfeszültséget.
A történet, nos, képtelen. Hogy lehetne folytatni egy olyan első részt, amiben emberünk marhasokszor száz métert zuhanás után megcsókolja az aszfaltot? Hát hasonló őrültségekkel, úgy, hogy két másodpercre sem veszi komolyan magát az író. Ez itt sikerült is, hiszen most műszívet kap Chev “Fuck You” Chelios, mert az igazi kellett egy főbűnözőnek, aztán amikor a töke is kéne, akkor Chev berág — “Fuck no!”, hogy idézzem —, és lezúz több mint 10 embert hirtelen. Aztán meg az igazi szíve után ered, mert hát a műszívét arra tervezték, hogy pár napot bírjon csak ki, azzal nem lesz örökéletű. Mellesleg az első rész folyamatos “adrenalin kell” dolgát úgy hozták át, hogy most meg energia kell, a műszívnek, mert különben lemerül. Na ennyi, Chev mászkál a városban és közben néha tölti magát.
Amit szerintem nem is kell tisztázni, mert már mindenki tudja, de azért mondom: a film teljesen őrült. A főszereplő agya elborult, csak néha áll meg másodpercekre, hogy feltegyen egy kérdést, ami esetleg előrelendítheti a szívkeresésben. Na meg azért is lassít picit, hogy az egyszál semmiben, leragasztott mellbimbóval rohangáló Amy Smartot magával rángassa. Vagy épp hátrahagyja, ha épp nincs rá szüksége. Amúgy rengetegen feltűnnek az első részből, szóval teljesen azzal összefonódott a folytatás. Nem csak a doki, de még a történet is ahhoz kapcsolódik, hiszen Chev-re berágtak páran anno.
Marha jó lehet ilyen hülye projektben részt venni. Mármint teljesen fun-film ez, szerintem a készítése is hasonlóan házifeladat készségű. Néha ki kell kapcsolódni a színészeknek is, Amy Smartnak rohangálni és hülye kurvát játszani, Bai Lingnek szintén (castingosnak hatalmas pacsi), Statham-nek meg csak úgy pusztítani, anélkül, hogy komoly érzelmeket kéne eljátszania. Ez utóbbi is megy neki ám néha, de itt nincs rá szükség, csak elengedi magát és fuckozik jobbra–balra, miközben hullanak a gonoszok. A Crank: High Voltage-nek simán sikerült az, ami egy Szállító 3-nak marhára nem: szórakoztató akciófilm-folytatással a szemünk elé kerülni.
Ez a film az, ami annyira over-the-top, hogy öröm nézni. Hullahegyek, cicihegyek, brutális bunyóhegyek, elmerogganyt sötét humor, Chev-gyerekkor flashback, 8/10-es moziélmény. Újra nem mostanában nézném, de hatalmas energiabomba volt.
Szinte biztosra veszek egy harmadik részt valamikor, mert bár moziban nem remekelt a film, sajnos úgy néz ki itthon sem (“az első cranket az első pesti hétvégén 8896-an látták. ezt 3627-en”), de az általános véleményeket elnézve a dvd sikerre fogadni mernék. És hát olcsó film ez, még csak robbanás sincs benne, többnyire a hagyományos trükktechnikát használják, kaszkadőrök mindenhol, ami derék, a CGI-re láthatóan nem telt, elég csak a film utolsó bunyójára gondolni.
Talán tiszteletlenség ilyet mondani, de az is előnyére válik a filmnek, hogy Woody Allen nem szerepel benne, ő csupán megírta a később Oscarra jelölt forgatókönyvet és megrendezte, mindkettőt hibátlanul. Az eredmény egy, a 30-as évek New Jersey-jében játszódó, kissé szürreális, valóságot és fikciót összemosó romantikus vígjáték. Tényleg romantikus és tényleg lehet rajta nevetni.
