Crank: High Voltage (Crank: Magasfeszültség)

Bevallom nektek: úgy jöttem ki tegnap a Crank 2 után a moziból, hogy tele voltam energiával és pusztítani akartam. Embereket dobálni át kirakatokon, kocsikkal karambolozni totálkárra, gépfegyversorozatot eregetni egy kupac gengszterbe. Aztán elmúlt, de az egy másodpercre sem kérdéses, hogy a film szállította a magasfeszültséget.

Chev néz - Crank 2

A történet, nos, képtelen. Hogy lehetne folytatni egy olyan első részt, amiben emberünk marhasokszor száz métert zuhanás után megcsókolja az aszfaltot? Hát hasonló őrültségekkel, úgy, hogy két másodpercre sem veszi komolyan magát az író. Ez itt sikerült is, hiszen most műszívet kap Chev “Fuck You” Chelios, mert az igazi kellett egy főbűnözőnek, aztán amikor a töke is kéne, akkor Chev berág — “Fuck no!”, hogy idézzem —, és lezúz több mint 10 embert hirtelen. Aztán meg az igazi szíve után ered, mert hát a műszívét arra tervezték, hogy pár napot bírjon csak ki, azzal nem lesz örökéletű. Mellesleg az első rész folyamatos “adrenalin kell” dolgát úgy hozták át, hogy most meg energia kell, a műszívnek, mert különben lemerül. Na ennyi, Chev mászkál a városban és közben néha tölti magát.

Amit szerintem nem is kell tisztázni, mert már mindenki tudja, de azért mondom: a film teljesen őrült. A főszereplő agya elborult, csak néha áll meg másodpercekre, hogy feltegyen egy kérdést, ami esetleg előrelendítheti a szívkeresésben. Na meg azért is lassít picit, hogy az egyszál semmiben, leragasztott mellbimbóval rohangáló Amy Smartot magával rángassa. Vagy épp hátrahagyja, ha épp nincs rá szüksége. Amúgy rengetegen feltűnnek az első részből, szóval teljesen azzal összefonódott a folytatás. Nem csak a doki, de még a történet is ahhoz kapcsolódik, hiszen Chev-re berágtak páran anno.

Marha jó lehet ilyen hülye projektben részt venni. Mármint teljesen fun-film ez, szerintem a készítése is hasonlóan házifeladat készségű. Néha ki kell kapcsolódni a színészeknek is, Amy Smartnak rohangálni és hülye kurvát játszani, Bai Lingnek szintén (castingosnak hatalmas pacsi), Statham-nek meg csak úgy pusztítani, anélkül, hogy komoly érzelmeket kéne eljátszania. Ez utóbbi is megy neki ám néha, de itt nincs rá szükség, csak elengedi magát és fuckozik jobbra–balra, miközben hullanak a gonoszok. A Crank: High Voltage-nek simán sikerült az, ami egy Szállító 3-nak marhára nem: szórakoztató akciófilm-folytatással a szemünk elé kerülni.

Feltölti magát - Crank 2

Ez a film az, ami annyira over-the-top, hogy öröm nézni. Hullahegyek, cicihegyek, brutális bunyóhegyek, elmerogganyt sötét humor, Chev-gyerekkor flashback, 8/10-es moziélmény. Újra nem mostanában nézném, de hatalmas energiabomba volt.

Szinte biztosra veszek egy harmadik részt valamikor, mert bár moziban nem remekelt a film, sajnos úgy néz ki itthon sem (“az első cranket az első pesti hétvégén 8896-an látták. ezt 3627-en”), de az általános véleményeket elnézve a dvd sikerre fogadni mernék. És hát olcsó film ez, még csak robbanás sincs benne, többnyire a hagyományos trükktechnikát használják, kaszkadőrök mindenhol, ami derék, a CGI-re láthatóan nem telt, elég csak a film utolsó bunyójára gondolni.

human
írta
2009. 07. 10. 01:49
megjelenés
63
hozzászolás


The Hurt Locker

Na az ilyet imádom, bár a trailerrel megvezettek minket, de ez körülbelül a legjobb háborús film amit mostanában láttam. Olyan mintha fogták volna a Kingdomot, visszavettek volna az arcukból, meg fogták volna a Generation Killt, aztán hadd szóljon. De persze nem, hiszen most a bombaosztaggal megyünk, bár nem csak bombákhoz azért.

Hurt Locker - bombahatástalanítás

Ez az az osztag, ami még a katonákon belül is egyfajta nagyobb szopóág, meg persze drog is egyben. Nekik nincs egyszerű kiküldetés, ha ez a három ember kimegy valahova, akkor ott az esetek 99%-ában drótok vannak, bombák vannak, kaszáját köszörülő halál van. Ez az amit semmi pénzért nem csinálnék, kivéve ha azt szeretném, hogy a vérem helyén adrenalin folyjon. A film történetéről tulajdonképpen ennyit kell tudni, a specialistákat követjük pár bevetésre.

A trailer általi megvezetés mellet viszont tényleg nem mehetek el szó nélkül, mert szerintem ártott a filmnek. Egy pörgős, robbantgatós akciófilmet sugallt, közben meg boom-boom helyett olyan feszültség van a jelenetekben, hogy berosálsz. Durva, hogy ennyire férfifilmet egy nő forgatott, és egyben ezt nevezem visszatérésnek. Bizony. Kathryn Bigelow jelenetkezett, hogy nem csak a Point Brake-kel és Strange Days-szel akar szerepelni a filmgyűjteményekben, és hát nálam is felkerült a radarra most ismét. Na meg az író is, aki tényleg követett egy darabig egy ilyen osztagot.

You know you can shoot people here, you don’t have to throw a wrench.

Egyszerűen azért működik a film, mert tényleg sikerül odarántaniuk minket a helyszínre picit, képzeletben. Erről a szereplőgárda is tehet, hiszen a fő-főszereplő Jeremy Renner iszonyat mit alkot, a két mellé osztott figura pedig tökéletesen asszisztál. Ebbe az osztagba nem illettek volna nagy nevek, mert úgy nehezebb lett volna beleélni magunkat a háborúba.

Hurt Locker értékelés

Olyan simán 8/10 legalább (sajnos a 9-hez nem kellett volna az egyik éjszakai kirándulás), hogy nem is nyekken.

Bár a főbb szerepeknél jó, hogy nem láttuk őket 100 filmben eddig, azért külön kiemelném, hogy tök nagy nevek cameo-znak — nem fogom felfedni őket, nyugi —, de úgy, hogy csak nézel és magadban kérdezed “ez most tényleg ő?” Itt a kerékcserés jelenetre gondolok konkrétan, majd meglátjátok. Mert hát meglátjátok, ha szeretitek a háborús filmeket.

human
írta
2009. 06. 20. 12:33
megjelenés
60
hozzászolás


Star Trek

Az a helyzet, hogy a Star Trekkel J.J. Abramsnek könnyedén sikerült az, ami a Wolverine-mozi készítőinek a múlt héten nem igazán: olyan popcorn filmet szállítani, ami csak kicsit buta, amellett, hogy pokolian látványos.

Azzal a vallommással kezdeném, hogy én sosem merültem el a Star Trek-sorozat mélységeiben, egyszerűen csak a filmeket láttam és ennyi. Igazából ezzel a mostani filmmel még a nálam is kevesebbet tudókra gondoltak leginkább, hiszen egész egyszerűen fogják, és olyan helyzetet teremtenek, amiben nem kell annyira a régmúltra figyelniük, így majd kvázi bármit csinálhatnak úgy, hogy az ősrajongók is nehezen kötekednek vele.

Innen oda jutottunk, hogy ez egy fasza űrscifi volt, a szokásos Abrams recept szerint: brutális jó kezdés, ahonnan csak pillanatokra ül le a pörgés. Alig hittem a szememnek, erre már vége is volt a 2 órás filmnek. Az egész gyorsan gördülő egyszerű történet mellett rengeteg idejük volt bemutatni, hogy hol tartunk számítógépes trükkök terén. Bocs, hogy a Wolverine-hez hasonlítom még egy picit, de míg ott némelyik trükk után csak néztünk, hogy ez végleges-e, addig itt ilyen pillanatból nagyon kevés volt, pedig robbant minden, meg atmoszférában ejtőernyőztek, meg ilyenek.

Igen, kicsit a látványnál ragadtam le, főként mert a történetről nem akarnék túl sokat mondani. Fiatal, lázadó, vagány csávó beugrik az akadémiára, aztán 3 évet ugrunk előre az időben, és a friss végzősöknek kell elvezetni a most épült, gyönyörű Enterprise-t az első küldetésére. Természetesen rögtön a legnagyobb bajba kerülnek, mert a Romulánok beleszólnak a pezsgőzéses visszatérésbe.

Igazából az előzetesek alapján tartottam a fiatal Kirk-öt játszó Chris Pine-tól, nem attól, hogy esetleg nem illik a Kirk névhez, hanem hogy túl nyálas lesz, de szerencsére nem volt vele gond, mondhatni pozitív meglepetés volt a srác, főleg, hogy a komikus részeket is könnyedén vette — aha, voltak vicces részek. A többiekről is csak jókat tudok mondani, bár pont Zachary Quinto egy kicsit átlagos volt, ellenben Karl Urban az élete alakítását hozta szinte, szintén a komikus részeknél, ahol bizonyította, hogy marhajól, a ritmus közepébe tud időzíteni. Na nem sorolok fel mindenkit, mert hát a többnyire fiatalokból álló szereplőgárda úgy tűnik megbirkózott a feladattal, de Simon Pegg még mindenképp kell, hogy külön említést kapjon, hiszen szintén a nevető részt erősíti, de nem is akárhogy.

Mielőtt azt hiszitek, hogy ez valami komédia volt, azért elárulom, hogy hihetetlen mennyiségű ember hal meg — mind űrharcban, mind másban. Konkrétan annyi, hogy igazából nem tudják érzékeltetni, mert nem lehet, “élőben” is nehéz lenne felfogni.

Star Trek értékelés

Hát ez simán 8/10 volt, majdnem 9. Amúgy ez a gyerekkel néztem, aki nagy Star Trek rajongó — írjatok neki leveleket, hogy ilyen szemszögből körmöljön a filmről —, és neki is tetszett, szóval aki ősnéző, annak sem kell annyira aggódni. Ő megjegyezte, hogy végre mindent beleadtak amit lehetett technikailag, meg hogy Spock túl öreg.

human
írta
2009. 05. 09. 02:03
megjelenés
165
hozzászolás


Pitch Black – 22 évente sötétség

Nem tudom hányszor láttam már ezt a filmet összesen, de még mindig le tud kötni, kivéve az első találkozást a lényekkel. Ritkán sikerül B-horror ilyen jóra, de ha azt a pluszt amivel több a stílustársainál egy szóban kéne összefoglalni, akkor mindenképp azt kéne csak írni, hogy Riddick. A galaxis gyilkosa, aki a csak az állati ént ébren hagyó kripto-alvásban is ébren van, mert neki nincs másmilyen énje.

A történet röviden annyi, hogy egy átlagemberekkel teli hajó megsérül valahol az utazásának a közepén, és lezuhan egy közeli bolygóra (a költségvetéshez képest elég jól van megoldva a cucc). Mázlijuk van, mert pont volt egy oxigénnel teli bolygó a környéken, igaz 3 nappal felszerelkezve. Ez utóbbi azt jelenti, hogy sivatag ezerrel, és folyamatosan világos van, kivéve 22 évente egyszer, amikor is a bolygó igazi ragadozói előkerülnek. Nem mellesleg a lezuhant gépen van Riddick, akit egy drogfüggő fejvadász kapott el, de ilyen extrém körülmények között nem tudja bezárva tartani, ezért rádumálja, hogy fogjon össze a túlélőkkel. Ilyesmi.

Igazából nem a bonyolult történet miatt örvend ekkora elismertségnek a film, hanem ahogy a bevezetőben említettem, Riddick filmes “megszületése” miatt. Vin Diesel tökéletes választás volt erre a pszihopata gyilkos szerepre. A mély hangján kemény egysorosakat ereszt el folyamatosan, de úgy, hogy ha szemtől-szembe azt mondaná “kérem a tejet”, te beszarnál ott helyben. Az egészhez a rendező meg az operatőr agyonszűrőzött látványvilággal járult hozzá. Néha a kékes hatású nap fényében fürdenek, néha meg narancssárgák és kiégettek. A többi szereplőről annyira sokat nem lehet mondani, oké, a kapitánnyá előlépő csajszi még jól játszik, de a többiek figurája annyira 2d szörnyeledel, hogy ennél több említést hirtelen nem érdemelnek.

Igazából lehetne sorolni a negatívumokat is ezerrel szerintem. Két bolygó nem lehet ilyen közel egymáshoz, a helyszínek b-mozisan full minimálisak, a díszletek nem kerülhettek sokba. De igazából engem a film során, a közepes CGi lények között rohangálva is csak egy dolog zavart: amikor erőltették a lens flare dolgot (amikor a fény becsillan ilyen köralakban), mivel az annyira gagyin és jelen esetben műanyagnak néz ki, hogy bántja az emberfiát.

human
írta
2009. 05. 01. 12:04
megjelenés
51
hozzászolás


Ezt jól kifőztük! (Waiting)

Mi kell ahhoz, hogy a Waiting az egyik legjobb vígjáték legyen, ami 2000 után készült? Nem sok, tényleg, huszonéves szintre fordított sorkini párbeszédek, gondolatolvasás meg minden, és a fiatal humorista generáció színe-java. Tipikusan olyan egyveleggé gyúrva, amit évente elő lehet venni, mert hiába tudod a két nagyobb fordulatot, nem az a lényeg, hanem az, hogy megvan a flow és a színes karakterek ellepik a vásznat.

Amy: I just don’t understand what would compel a person to be such a bitch to a total stranger!
Monty: Maybe she was abused when she was a child.
Amy: Oh God, I fucking hope so.

Tippre pár pincér írhatta a forgatókönyvet, hiszen egyben oktatómese is, hogy miért ne baszakodj velük. Bár nyilván nem kell szolgaként kezelni a pincéreket, ellenben akkor sem ők a királyok azért, kivéve ebben a filmben, ahol aki tényleg köcsög, az megkapja a magáét. Mondom, mintha pincérek írták volna, rutinmosolyokkal, egymás szívatásával a szünetekben, meg a többi. Ha nem derült volna ki, egy sztékházban játszódik, annak egy napját öleli fel a történet, szép nyugisan bemutatva az ott dolgozó gyógyintézet-szökevényeket.

De most komolyan, onnantól lehet tudni, hogy jó helyre érkeztél, amikor a frissen felvett újonc felé intézett első komolyabb kérdés az, hogy miképp viszonyul a férfi nemiszervekhez. Merthogy az ott dolgozók egy teljesen elmeroggyant játékot játszanak, aminek az a lényege, hogy váratlanul meg kell mutatnod a töködet, de nem csak úgy, hogy “idenézz”, hanem csapdába csalva, és ha odanéz, akkor seggberúghatod. Aki az utóbbi szót félreolvasta, az tényleg homofób szerintem, ideje kibékülnie a szexualitásával. JK.

A Witingben feltűnő fiatal generáció amúgy az alábbi színészeket takarja: Ryan Reynolds még jóval a komolyfilmes karrierje előtt, nyakig vígjátékokban, és itt is a magabiztos nőcsábász pozícióban; Justin Long a macguysága előtt nem sokkal, de szórakoztatóan magát keresve; na meg Luis Guzmán, aki nem fiatal, ellenben baromi jó szakács. Mi? És csak sorolni lehetne az innen-onnan ismerős arcokat napestig, ahogy a beszólások többségét. Külön kiemelném még Dane Cookot, hiszen a film legjobb jelenetében ő a főszereplő. Igen, ő, aki a leggonoszabb mind közül!

Értékelés: Ezt jól kifőztük

Nekem ez még mindig 8/10-es film simán. Az éttermi humor mellé besuvickolva egy kis “mit kezdjek az életemmel” kérdést is, de egyáltalán nem tolakodóan. Na meg egy brutálisan bozontos p*ncit.

human
írta
2009. 04. 26. 14:24
megjelenés
32
hozzászolás


Tropa de Elite (Elite Squad)

A Strike Team brazíliában, csak ők nem korruptak. Ha lecsupaszítjuk az Elite Squadot, akkor tényleg olyasmi az egész, mint a Kemény zsaruk sorozat, csak még erőszakosabb. De megint rossz példa, mert még itt is kevés ember akad aki Shield-függő. Maradjunk az egyszerűbb magyarázatnál, ez az Isten városának a másik fele, a rendőrök oldala. De ez tényleg egy nagyon egyszerűsített leírás.

Elite Squad puskás

A történet röviden annyi, hogy létezik ez az elit alakulat, a rendőrök krémje, a BOPE, akik akár a Brazil megfelelője is lehetnének az amerikai SWAT-nak, de nem azok. Egyszerűen Rio azon területein, ahol a drogkereskedők a kiskirályok, ott csak ők tudnak igazán rendet tenni. A film ott veszi fel a fonalat, hogy az egyik BOPE alakulat kapitánya utódot keres magának, de nem mindenki megfelelő nyilván az állásra, ő pedig nem meri a bajtársait bárkire bízni, csak olyanra, aki méltó utódnak bizonyul. Itt kerül a képbe a másik két főszereplő, akik közül az egyiknek a szíve, a másiknak az esze lenne meg a munkához. Aztán visszaugrunk az időben, vagy még előtte visszaugrunk? Valójában az utódkeresés a fő vonulatok egyike, de a többit is csak úgy tudták rendesen megkavarni, hogy az időben ugrálnak picit, nem a legelejétől kezdik a mesét szépen, ezáltal bonyolultabbnak érződik, mint ami.

Kicsit furcsa élmény volt ez a film, egyrészt azért mert hős egy deka nem akad benne. De még csak szürke hős sem. Mondhatnánk, hogy a rendőri brutalitás mellett áll ki a film, de ez nem lenne igaz, mert látjuk a munka milyen embereket csinál belőlük. A veszélyeztetett kerületekben már nem rendfenntartás folyik, hanem háború, egy modern város szélén, és ez valami borzasztó lehet. Persze a háborúban kicsit mások a szabályok, ez sokszor észrevehető, olyankor például, amikor mindenféle előzetes felszólítás nélkül leszedik a gépfegyveres dílereket, úgy hogy ők lőnek elsőnek. Mint ahogy a kínzást sem vetik meg. Tényleg csak egy ilyen szervezet tudna rendet tenni az ilyen környékeken? Nagyon messze vannak ők a rendőröktől.

Ó igen, a normális rendőröket is bemutatja a film, ahogy a naivok szívnak a szervezetben, míg a korrupció mindent áthat, naagyon mélyen mindent. Tőlük tulajdonképpen nem sok jót várhat a lakosság, mivel azért is le kell fizetni őket, hogy a munkájukat végezzék, meg azért is, hogy félrenézzenek. Bármit csinálnak dől a lé, persze csak a magasab szinteken lévőknek, ahol a többség benne van nyakig, a film szerint legalábbis.

Elite Squad pisztolyos

De itt nem éri be a helyzet ismertetésével a film, hiszen egy város nem csak a dílerekből, az Elit alakulatból és a korrupt zsarukból áll. A közép és felsőbb osztály megveti a zsarukat, hogy túl erőszakosak, szerintük feleslegesen, és miközben ezt mondják, nyújtják át szinte a pénzt a dílernek az esti füvükért, kokainjukért. Ők pénzelik az egészet, de még ezt sem akarják belátni.

Tulajdonképpen ilyen orr alá dörgölés is a film, ebből a szempontból még rossz is lehetne, de még sem az. Vagy csak tart az erőszakos filmek tüském. Merthogy valahol akciófilmről van itt szó, és a szűk utcákban bizony összehoztak pár feszes jelenetet, még a remegő kezű “dokumentarista” kamerakezelés ellenére is. Mindezt olyan szűrőkkel, mint amikkel az Isten városában variáltak.

Tropa de Elite értékelés

Kicsi nehéz, mert az in your face üzenetek túlságosan is kiszúrják a szemünk, miközben a két utód átalakulása még érdekes is. Szerintem egy 8/10, nagyon furcsa élmény volt, nem tudom megy e majd valamikor újranézésileg.

human
írta
2009. 03. 29. 13:59
megjelenés
16
hozzászolás


Kétely (Doubt)

Rengeteg kétely gyötör, de a film minősége kapcsán egy sem, csak ama bizonyosság van a fejemben, hogy ez jó volt. Annak ellenére, hogy Meryl Streepet nagyon ritkán bírom filmben, bár annyira közel sem antipatikus, mint Roberts néne.

Kétely posztereA történet annyi, hogy egy iskola mindennapjait nézhetjük. A papság alá tartozik és az apácák vezetik. Bele lehetne jobban menni, de felesleges. Bevallom én egy sima pedofil papos filmre számítottam, de szerencsére nem estek a tipikusság hibájába, így nem csak a színészek mentik meg a filmet. Nyilván nincs fordulatokkal tele, egyszerűen csak egy nagyszerűen elmesélt drámával állunk szemben, amiben pár olyan jelenetet is sikerült elhelyezni, hogy a feszültséget így a levegőben lehetett érezni a mozi széksorai között.

Amikor vége, akkor meg lehet kérdőjelezni sok mindent, szabad-e a gyanúnkat követnünk mindenáron, “20 napon át sodródva a tengeren”, csak mert úgy hisszük igazunk van? Kik állnak a vallás normális fejlődésének útjában? És akkor még csak párat említettem. Furcsa is volt a Doubt után a mindennapi dolgokra figyelni egy kicsit, mert elviszi a gondolatokat a film, és emiatt 8/10 simán jár neki.

A főszereplő hármas: Meryl Streep, Amy Adams és Philip Seymour Hoffman pedig egyszerűen lenyűgözött a játékával.

human
írta
2009. 03. 23. 18:20
megjelenés
29
hozzászolás


What Just Happened?

Elmondom mi történt: De Niro olyan jó filmben és olyan jót alakított, hogy az elmúlt évekből az összes gagyi filmjét megbocsátom neki, azokat amiket csak a pénzért követett el. Azt tudni kell, hogy hiába a Wag The Dog rendezőjétől, azért ez közel sem annyira intellektuális vígjáték, inkább egy depresszív, kifakult színekkel festett kép Hollywoodról. Azért pár poén akad benne.

What Just Happened - DeNiro reggelije

Lehetne írni történetet, de inkább rögtön a közepébe vágok, oda, hogy insider film és mint ilyen, segítségével betekinthetünk az álomgyár kulisszái mögé. Legalábbis látszólag, bár teljesen hihetőnek tűnt nekem amit itt mutattak. Egy menő producer 2 hetét követjük végig, aki épp összecsap az egyik filmjének a rendezőjével, mivel az nem akarja megvágni a tesztvetítésen leszerepelő művét. Tudjátok, olyasmire hivatkozik, mint “művészeti vízió” meg hasonlók, amik a pénzt összelapátolóknak már nem annyira életszerű fogalmak, hiszen őket már teljesen kinyírta a rendszer.

Az előbb említett mellett egy másik gondja is akad, mivel Bruce Willis (magát játssza) úgy jelenik meg a szintén általa producált film forgatási helyszínén, hogy felszedett pár kilót és hatalmas szakálla van. A stúdió persze a sztárért fizetett, így az arcszőrzetnek menni kell, de Bruce ellenáll mint egy makacs vadállat. A stúdió keményít, hogy leállítja a forgatást, szóval Bruce-t meg kell győznie De Niro karakterének, hogy mégiscsak, levághatná, vagy fucked up. És ez még nem minden, mert a volt feleségeivel is van kavarás, de azt már tényleg meglátjátok majd.

Tulajdonképpen eddig csak a felszínt karcolgattam, közben a filmet az apróságok teszik marhajóvá. Teljesen hihető Hollywoodot kapunk, vagy csak messziről ilyennek akarjuk hinni. Természetesen mindent a pénz meg a hatalom mozgat, mindenki dug mindenkivel az előrejutásért, meg hasonló dolgok. És közben úgy kapkodják a tablettákat, mintha M&M cukorkák lennének.

What Just Bruce?

A főszereplő De Niro, mint említettem az elején, marhajó az őszülő producer szerepében, és a mellékszereplők olyan jól asszisztálnak hozzá, hogy arról csak pozitívan lehet írni. A legkiemelkedőbb mindenképp John “Jesus” Turturro, aki Bruce ügynökét alakítja, és a stressz kinyírja a hasát. Aztán persze Bruce Willis említendő még egyszer, hiszen van egy olyan közös jelenete De Niroval, ahol tapintani lehet a feszültséget. Két nagyágyú egy szobában. És itt még lehetne sorolni Tuccit, vagy a Twilightból a lányt, vagy Moon Bloodgoodot, akinek a dublőre mellett villant. Meg..

A pontszám előtt a film hangját megalkotóknak valami díjat. Nagyon furcsa mixet kevertek nekünk, mindennapi zajok tolakodóan felhangosítva, meg ilyenek. Azért emelem ki külön, mert kitűnt kicsit (legutóbb a Noise című film volt ilyen korrekt-furcsa munka hangilag).

What Just Happened? értékelés

Részemről ez simán 8/10. Aki odavan az insider cuccokért, az semmiképp ne hagyja ki. Most hallgatnám a zenét, de nem látom sehol sajnos, pedig mind a filmhez komponált zenék, mind a betétdalok baromi minőségi anyagnak tűntek, újra ellenőrizném.

human
írta
2009. 01. 26. 17:55
megjelenés
13
hozzászolás


A szabadság útjai (Revolutionary Road)

Az ötvenes évek szűk levegője New York kertvárosában, egyforma házak, rendezett gyep, öltönyös emberek vonattal ingáznak a city-ben lévő irodaházakba, rúzsozott asszonykák kávéznak a szomszédasszonnyal, vagyis a szokásos, kissé fojtogató hangulatú idill. Hőseink, a Wheeler-házaspár valamiért azt gondolja, ők többek ennél, felette állnak, az élet más, izgalmasabb dolgokat ígért nekik. Mégis valahogy beleragadtak a reménytelenül normális életformába, ami kifejezetten nem tesz jót a házasságuknak. A történet alapjául Richard Yates 1961-es regénye szolgált, a címe azért ez, mert a pár a Revolutionary Road-on lakik. Lehetett volna ebből egy nagyon jó film is.

Revolutionary Road lakói

Tehát kertváros, Frank Wheeler (Leonardo DiCaprio) az öltönyös ingázó férj, April (Kate Winslet) a csinos feleség. Két gyerekük is van és helyes fiatal pár barátaik meg helyes szomszéd néni. April két gyerekkel és egy cuki kertvárosi házzal ezelőtt színésznő szeretett volna lenni, de most csak a környékbeli tehetségtelen amatőr színjátszókörben bénázhat. Frankről fiatal korában nyilvánvaló volt, hogy egy lázadó tehetség, aki biztosan nem olyan lesz, mint az apja (ingázó öltönyös üzletember), hanem nagy dolgokra lesz képes, amint rájön, mik azok. Amikor már nagyon szenvednek, April kitalálja, hogy költözzenek Párizsba és kezdjenek új életet. Majd ő ott titkárnői munkát vállal valami kormányhivatalban, Frank pedig egész nap szabadon lődöröghet, és gondolkodhat, mihez érez kedvet, hátha rájön, tulajdonképpen miben is különlegesen tehetséges ő. Elég elrugaszkodottnak hangzik az ötlet, de végülis Frank utálja a munkáját, April gyűlöli a kertvárost és elég félretett pénzük van egy efféle kalandhoz.

Persze, ahogy közeledik az utazás valódi időpontja, egyre több olyan dolog történik, ami az utazásuk ellen szól: például Franknek felajánlanak egy egész szimpatikus előléptetést, és még számos egyéb dolog. Frank elbizonytalanodik, April menni akar. Az egész film arról szól, hogy veszekszenek vagy tervezgetnek, illetve fentiek tetszőleges variációi, mi nézők pedig elvileg végig azon izgulunk, hogy akkor most vajon itthagyják-e Wheelerék a kisvárosi borzalmat és a szabadság és önmegvalósítás francia útjára lépnek-e, vagy pedig nem.

Nagyon jók a színészek, meglepően jók, én Kate Winsletről eddig nem tudtam, hogy tud színészkedni, de ebben tökéletesen játssza az átvert, kiábrándult, vagy éppen szerelmes nőt. Öröm nézni, ahogy reszkető kézzel láncdohányzik, kiégetten bámul maga elé, vagy éppen elélvez a konyhapulton, mindegyik arca teljesen hiteles. Leo sem rossz, számomra a szerephez még mindig egy kicsit túl gyerekképű, de megtesz minden tőle telhetőt. A mellékszereplőket is jól válogatták össze, Michael Shannon üdítő jelenség a különc (esetleg elmebeteg) matematikus szerepében. A film legjobb jelenetei a házastársi veszekedések, April és Frank (de főleg April) ugyanis hajlamos egymást hibáztatni, amiért nem álmaik szerint alakult az életük és felvonultatják a házastársi veszekedés összes létező formáját, a bútortöréses békülősszexszel végzősődtól kezdve a fojtottan gyűlölködősig. Szerintem pont így veszekszenek az emberek az életben, nagyon jó.

Sajnos több probléma is van a filmmel, elsősorban a tempója. Néha ígéretesen felpörög és átélhető, máskor viszont hosszú időre lendületét veszti, és komolyan elgondolkodom, hogy mi lenne, ha inkább hazamennék a félbehagyott izgalmas könyvemet olvasni, tulajdonképpen a legkevésbé sem érdekel, hogy elutaznak-e a Wheelerék Párizsba vagy kinyírják egymást még itt az USÁban. Lassú sodrású filmdráma is lehet feszes és izgalmas, de ez valamiért nem lett az. Wheelerék párbeszédei többnyire hitelesek, időnként mégis a közhely határát súrolják, vagy olyan mondatokat mondanak, amiket élő beszédben ember nem mond. Gondolom, jó lenne, ha a néző valamit érezne abból, amit az ifjú pár „reménytelen ürességnek” nevez, ha átéreznénk, hogy valóban rossz lehet ebben az idilli, ám álszent légkörben élni, de valahogy ez sincs meg. Amit az Óráknak vagy az Amerikai szépségnek sikerült elérnie — hogy azt gondoljam, „uramisten, csak nehogy valaha amerikai kertvárosban kelljen élnem, inkább a halál” — azt ennek a filmnek nem sikerül. A végkifejletre túl hamar rá lehet jönni, kiszámítható, ezért amikor valóban úgy történik, már nem ütött, csak nyugtáztam, hogy oké, tényleg ez lett a vége.

A film aláfestő zenéje szintén nem sokat segít, rossz, nem a megfelelő pillanatokban szólal meg, nem odaillő, idegesítő, nem teremt hangulatot. Meg kell viszont dicsérni Kate Winslet megjelenését, jól áll neki ez a haj, és klassz, csinos, érdekes szabású ötvenes évekbeli ruhákban lejt fel-alá, bár a legjobb jelmezért járó Oscar-jelölést azért kicsit túlzásnak érzem.

A szabadság útjai értékelés

Jó alaptörténet, remek színészek, mégis néha unalmassá és kiszámíthatóvá váló filmdráma rosszul eltalált zenével. Hat és hét pont között ingadoztam, na jó, legyen egy gyenge 7/10. Azok harmincas házasok fogják értékelni, akik feladták az álmaikat és utálják a munkájukat, bár jól keresnek vele.

isolde
írta
2009. 01. 25. 19:21
megjelenés
56
hozzászolás


Kairó bíbor rózsája (The Purple Rose of Cairo)

Igazán kellemes meglepetés a film, előzetes gyanakvásommal ellentétben a legkevésbé sem emlékeztet a „szokásos” Woody Allenre, teljes mértékben hiányzik belőle a rendező védjegyévé vált neurózis. Kairó bíbor rózsája plakátTalán tiszteletlenség ilyet mondani, de az is előnyére válik a filmnek, hogy Woody Allen nem szerepel benne, ő csupán megírta a később Oscarra jelölt forgatókönyvet és megrendezte, mindkettőt hibátlanul. Az eredmény egy, a 30-as évek New Jersey-jében játszódó, kissé szürreális, valóságot és fikciót összemosó romantikus vígjáték. Tényleg romantikus és tényleg lehet rajta nevetni.

A történet 1935-ben játszódik, a gazdasági válság hatása még bőven érződik, New Jersey szegényes, lepukkant környék bezárt gyárakkal és munkanélküliséggel. Monk (Danny Aiello) is munka nélkül maradt, emellett iszákos, brutális és bunkó is, lelkiismeretfurdalás nélkül elkockázza a kis pénzt, amit felesége, Cecilia (Mia Farrow) pincérnőként megkeres. Ceciliának így aztán egyetlen öröme marad az életben, illetve menekülése a lehangoló valóságból, a Jewel nevű mozi. Mia Farrow tökéletesen alakítja az ágrólszakadt szürke veréb lánykát, rosszul szabott kabátban és elképesztő mozirajongással: Cecilia minden filmet többször látott már, és jobban otthon van a sztárok magánéletét illetően, mint ők maguk. Folyamatos álmodozás mellett persze nehéz hatékonyan felszolgálni, ezért munkahelyén sem mennek tökéletesen a dolgok, de sebaj, mert új filmet játszanak a Jewelben, a Kairó bíbor rózsáját. Cecilia meg is nézi vagy ötször áhítattal, ahogy Tom Baxter (Jeff Daniels), a jóképű, becsületes kalandor és felfedező Egyiptomból Manhattanbe repül, hogy eltöltsön ott egy görbe hétvégét. Mígnem az ötödik alkalommal Baxter beszélni kezd hozzá a vászonról, majd pedig le is jön onnan, és közli, hogy a valóságban szeretne élni ezentúl Ceciliával, akibe egyébként szerelmes.

Tom Baxter tehát New Jersey-ben lófrál panamakalapban és bricseszben, és megpróbálja megérteni a valóságot, vicces félreértésekbe keveredve ezáltal. A vásznon maradt szereplők pánikolnak és szerencsétlenkednek, mert nem tudják Tom nélkül folytatni a filmet – egyébként köztük, egy mellékszerepben a fiatal Edward Herrmann is feltűnik (idősebb korában Lorelai Gilmore apja). Hollywood is értesül a dologról, és végül Gil Shepherd, a Tom Baxtert alakító jóképű színész (szintén Jeff Daniels) Jersey-be repül, hogy megpróbálja valahogy rávenni a saját maga által életre keltett szereplőt, menjen vissza a filmbe.

A Kairó bíbor rózsája 1985-ben készült, és bár azóta (gondolom) számtalanszor ellőtték a „film a filmben”-megoldást, Woody Allen az elsők között volt és igazán jól csinálta. Kicsit szüreális, ahogy a kalandor lemászik a vászonról, de valahogy mindez a legnagyobb természetességgel történik. A filmvilág és a nézők reakciói a vicces és a groteszk között változnak, a valóság és a film keveredése nevetséges buktatókkal jár. Végül Ceciliának természetesen választania kell fantázia és valóság között. A film egyik nagy erőssége a befejezése, amit nyilván nem lövök le, de nagyon a helyén van. Többen próbálták rávenni Woody Allent, hogy írja át a végét, ám ő szerencsére nem volt hajlandó.

Kairó bíbor rózsája értékelés

Hangulatos, romantikus, néha esetleg szomorkás vígjáték, ágrólszakadt mozirajongó lánnyal, igazán nagyon jóképű és bátor férfihőssel, valamint valóság és fikció közötti szürreális keveredéssel. Nem az a film, ami megváltoztatta az életemet, de jó volt nézni, 8/10 pontot ér nálam. A Time magazin pedig feltette a valaha készült legjobb 100 film listájára.

isolde
írta
2009. 01. 13. 15:48
megjelenés
7
hozzászolás


Szextúra (Sex Drive)

Tényleg, megint csak ott kezdeném, hogy irigyelem az amerikaiakat kicsit, mégpedig ismét a roadmoviek miatt. A Sex Drive amellett, hogy az utóbbi évek egyik legjobb tinivígjátéka, egyben egy fasza roadmovie is, elvileg 9 órás túrával (amibe persze fennakadások történnek). Namost 9 óra alatt talán oda-vissza át lehet szelni magyarországot, ők meg a baromi sok államukból talán az egyiknek a határát lépik át közben.

Szextúra pihenő

A történet olyan amilyen, nem atomfizikát várunk egy tini kanságától, de azért üsse kő, elmondom. Az alap, hogy van ez a 18 éves srác, aki még szűz. A chaten megismer egy lányt, de az a bökkenő, hogy másnak adja ki magát felé, konkrétan egy izmos focistának, akinek egy 69-ben készült klasszikus GTO-ja van. A csaj ezt az alteregót meghívja magához, a srác pedig, a legjobb és egyben tapasztalt szexkazán barátja tanácsát követve, ellopja a tesója kocsiját és útra kel hozzá. Természetesen sok különös kalandba kerülnek, mert hát roadmovie meg tinivígjáték egyveleg, erre még a bátyó is utánuk ered.

Tetszett, hogy nem pg-13-mat próbáltak csinálni, mert egyszerűen nem illik a tinikhez. Szóval megy a durvábbnál-durvább dumák dobálása, meg villognak a cickók néhol, ahogy az egy ilyen pop szórakozáshoz kell. Mindezt egy viszonylag ismeretlen gárdával. Legalábbis a főszereplőt meg a lány barátját most láttam először úgy, hogy talán megjegyzem őket, a szexkazán jóbarát meg a Greek sorozatot nézőknek lehet ismerős, és egyben poén is, legalábbis számomra az volt. Abban a sorozatban ilyen vallásos “a házasságig szűz maradok” arcot alakít, itt meg húzza a csajokat sorba, miközben úgy viselkedik velük, mint egy szemétláda.

Sajnos a Sex Drive anyagilag nem futott be, legalábbis mozibevételileg, mert hát a DVD az szerintem fogyni fog mint a cukor. Vagy ezt csak remélem, mert azt jelentené, hogy fognak még ilyenekkel próbálkozni rendesen a stúdiók?

Szextúra értékelés

Azt hiszem lejött már, nekem nagyon bejött. Tinivígjátékok között simán 8/10 repül neki, mert ilyen sokat rég nevettem moziban. Először hét pontot akartam adni, de hát Seth Green rövid szerepe minimum +1-et ér. Aki látta az tuti egyetért, hiszen annyira k*cs*göt játszik, ami teljesen ráillik valahogy.

human
írta
2009. 01. 11. 18:30
megjelenés
37
hozzászolás


Cigányút (Choke)

A Choke azért van nehéz helyzetben, mert tulajdonképpen a Harcosok klubját kell követnie, amit ugye lehetetlen. Miért azt? Hát legutóbb az említett készült Chuck Palahniuk-regény alapján. Mondjuk itt is érződik ezerrel az eredet, de a Harcosok klubját akkor sem tudja rendesen követni a Cigányút. Ennek ellenére baromi jó film volt, csak ezen magasra tett léc mellett kell elmennünk.

Choke főszereplő Sam Rockwell jobbra

A történetet úgy foglalnám össze, hogy egy szexfüggő pasiról szól, aki fulladással szélhámoskodik, emellett Amerika gerincét, munkásosztályát alakítja az ottani “skanzenben”. A fulladással szélhámoskodikot úgy kell érteni, hogy direkt a torkán akaszt falatokat az éttermekben (cigányútra viszi őket), aztán az egyik ott tartózkodó gazdag emberre tukmálja magát kvázi, hogy mentse meg. A megmentésével életreszóló kapcsolatot kötnek, mindenki lehet hős, és később kisebb pénzekre nyúlja le őket. Ezen kívül van még szó a jóságról meg a gonoszságról, meg eredetről, meg ilyesmikről, de már így is túl hosszú voltam.

A lot of people would say it’s a bad idea, on your first day out of prison, to go right back to stalking the tranny hooker that knocked out five of your teeth. But that’s how I roll.

Hiába nem földalatti klubbokról szól, szerintem ebben is elég puskapor lett volna egy Fincher kaliberű vízionista rendező keze alatt. Ugyanúgy az állati ösztöneinken alapul ez a regény/film is, ahogy a bunyós, hiszen a szex is a vérünkben van, mint a szeretetvágy és az agresszió, ezt is lehetett volna még ennél is odab*aszósabban filmre vinni. Na jó, nem kesergek ezen már tovább, főleg mert a főszereplő választás itt is kurvajó lett.

Sam Rockwell egy-két jelenet kivételével baromi jól hozta ezt a nihilista, szexhajszoló, cinikus, csalódott, magányos alakot. Egyedül akkor volt gázban a srác, vagy instruktálták rosszul, amikor az anyja elvesztésén kellett volna aggódnia. Ha annál a jelenetnél nem mondja a doktornő, hogy biztos amiatt van kiborulva most, mert az anyját el fogja veszteni, akkor nem esett volna le.

Sam Rockwell épp fuldoklik

Ahhoz, hogy a Choke jobb legyen, ahhoz profibban el kellett volna találniuk az egyensúlyt a kórházi és a szexaddikcióval kapcsolatos jelenetek között. A film tényleg betegségnek ábrázolja amúgy a szexfüggőséget, egy picit coolnak az tény, de látjuk, hogy a főszereplő srác korra, kinézetre, mindenre tekintet nélkül csak az orgazmust, és az orgazmushoz köthető kiürülést, ürességet hajszolta az eddigi élete során, akármilyen undorító vagy veszélyes helyzetbe kell kerülnie miatta. De nem volt egyensúly, ezáltal rendes ív. Ez legfőképp ott látszik, ahol a tipikus könyvadaptáció hibába esnek és felsorolás szerűen mutatnak be olyasmit, amit a forgatókönyvhöz át kellett volna írniuk, mert így csak elnagyolt jelenetek lettek belőlük, kötelező érzetűek. Leginkább a vége felé, ahol kicsit elkapkodottá is válik a film.

Choke értékelés

Minden negativitásom ellenére ez nekem simán 8/10, oké, felfelé kerekítve, de akkor is. A belső monológok, a főszereplő, néha a kórházi jelenetek, néha a szexfüggések, pont olyasmi koktél volt mint amit akartam fogyasztani, csak picit kevesebb akadt belőle, mint amennyi kellett volna. Várjuk a következő Palahniuk-adaptációt.

human
írta
2008. 12. 27. 22:19
megjelenés
16
hozzászolás


Zack and Miri Make a Porno

Az van, hogy ezt Kevin Smith benézte. Egy pár pillanatra azt hitte ő Judd Apatow és kommerciális sikert tud csinálni egy furcsa romantikus történettel. Hát nem tudott. Mielőtt nagyon felháborodtok, egyáltalán nem Judd Apatow az etalon, de ő az akinek megy az anyagi siker is ebben a témában. A pénzügyi so-so felsülés ellenére a Zack and Miri Make a Porno egy baromi jó darab, és szinte az utolsó betűig Kevin Smith film, méghozzá a Clerks & Chasing Amy minőségből.

Zack and Miri amint épp forgatja azt a pornót

A történetet már a címből ki lehet találni: két anyagilag leégett lúzer, pár ismerősét belerángatva, nekiáll pornót forgatni, merthogy abban van a pénz. A két lúzer egy nő meg egy pasi, akik barátok, de sosem jártak. Nyilván a sok káromkodás alá most is elbújt Kevin Smith romantikus énje, aki Apatow túlhúzós megoldásaihoz képest meglepően feszesre vágta még a csöpögős részt is szerencsére.

Az a helyzet, hogy Seth Rogen jó arc, de ebbe a filmbe nem ő kellet volna. Valahol itt hasalhatott el Smith papa. Ugye nyilatkozta, hogy milyen jó Apatow munkássága, mert végre mainstream lett az a fajta humor, amit ő már a 25 ezer dolláros filmjében is űzött. Mivel tényleg mainstream lett, így kapott pénzt is a projektre, ezért megpróbálta tényleg kommerszebbre venni a figurát, de nem ment. Pedig a színek meg a rendezés meg ilyesmi megvolt, a szövegek meg teljesen a Smith minőségűek, viszont ez sem segített, ez továbbra is underground film kaliber maradt, haverfilm, ahogy az eddigi munkái. Na, a sok temetés mellett muszáj megemlíteni, hogy az árát visszahozta, főleg majd a dvd-vel még nyereséges is lesz, de nem siker, ez tény.

Bár Rogen rossz választás volt, a többiek remekeltek. Feltűnik Jay egy normális szerepben, nem magát alakítva, meg Randall aki szintén nem magát alakítja. Nem színészzsenik, viszont pár karakter simán megy nekik. Justin Long pedig külön említendően zseniális. Aztán a pornó többi szereplője közé még egy igazi pornóst is választott Smith, ahogy azt kell. És hát a főszereplő hölgy, Elizabeth Banks meg gyönyörű, de nem tudom elhinni, hogy ilyen szép nők ilyen lepukkant módon élnek a mai világban. Rózsaszín lufi.

Zack and Miri Make a Porno értékelés

Ez simán 8/10 volt, még ilyet Kevin, még.

human
írta
2008. 12. 13. 14:52
megjelenés
17
hozzászolás


Vicky Cristina Barcelona

Hát ilyen meglepetés jókedvbombára még én sem számítottam. Messziről egy kellemes kis hangulatfilmnek tűnt, erre szinte végig vigyorogtam alatta, mint egy idióta, és közben nem is éreztem annak magam, mert nulla altesti poént (szokás szerint?) helyezett el Woody ebbe a moziba, egyszerűen csak a párbeszédek voltak jók és a színészek remekeltek.

Vicky Cristina Barcelona főszereplő leányai

A történet szinte benne van a három szavas címben. Vicky és Cristina elmegy Barcelonába 2 hónapra nyaralni. Ott összefutnak egy festővel, aki elvált, és azzal szólítja le őket, hogy repüljenek vele valami kisvárosba és ott csinálják hármasban. Mivel annyira szépek a lányok. Aztán még a festő volt felesége is feltűnik, aki őrült, és meg akarta ölni, vagy a festő akarta megölni őt. Mindezt csodaszép helyszínek és színek között.

A szereplőgárda brillírozik. Javier Bardem a teljesen laza festő szerepében, Penélope Cruz az őrült volt feleség szerepében, és a két utazgató lányt alakító Rebecca Hall és Scarlett Johansson pedig a két utazgató lány szerepében. Tudom mit írtam. Amúgy tisztában vagyok vele, hogy sokan nem kedvelik Scarlettet, néha tényleg kicsit mintha élettelen lenne, de itt ő is szuper. Szóval Woody egy jó gárdát szedett össze, de ez talán még akkor is sikerült volna neki, ha nem ő Woody Allen, hanem csak a baromi jó forgatókönyvével házal egy ismeretlen író. Ilyen könnyed, feelgood mozi elkészítése öröm lehet.

Párbeszédekre épül ugye az egész, tettekből nem sok akad, és öröm a beszélgetések beli fordulatokat követni. Kicsi vagyok és álmos én most a teljes érzékeltetéséhez. Egyszerűen ott volt a vigyor szinte végig, és ez a lényeg. Nem tudom, hogy ez lesz-e az év feelgood mozija, de egy 8/10 simán elrepül rá, az biztos. (A szinkron is elment, kivéve a spanyolra váltogatás, mert az eredeti hang és jobb hangkeverés persze kilógott ott.)

human
írta
2008. 11. 22. 01:53
megjelenés
21
hozzászolás


Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?)

Némi gyanakvással kezdtem nézni a filmet, különösen, miután elolvastam a fülszöveget a dvd hátulján. A Coen-fivérek 2000-ben készült mozija alapjául Homérosz: Odüsszea című hőskölteménye szolgált, és három szökött fegyencről szól, akik összeláncolva erednek valami kincs nyomába. A gazdasági világválság (nem a mostani, hanem a klasszikus, 1930-as évekbeli) idején játszódik Délen, értelemszerűen tele van távoli görög mitológia-utalásokkal, bizarr alakokkal, meg folk-, gospel- és blueszenével. És iszonyú jó.

O Brother, Where Art Thou?

A leleményes Ulysses Everett McGill (George Clooney) és két fegyenctársa megszökik a kényszermunkából, mivel meg akarják keresni a kincset, amit McGill még bebörtönzése előtt ásott el valahol a völgyben. Sietniük kell, mert a völgyben vízierőművet terveznek és ezért négy nap múlva az egészet elárasztják vízzel. A fegyencek tehát indulnak a kincsért, útközben pedig csomó veszélyes vagy szimplán hülye kalandba keverednek és csomó érdekes és vicces figurával találkoznak. Mindjárt az elején elbénázzák a tehervonatra való felugrást és kénytelenek beérni a szintén a síneken közlekedő kézi hajtánnyal, amit egy vak öregember vezet. A vak öregember (lásd még: Teiresziasz, a vak jós) megjósolja nekik, hogy viszontagságos utuk végén fognak találni valamit, ami nem a kincs. Később kocsit szereznek és felvesznek egy stoppost az útelágazásnál – Tommy, a néger folkzenész épp most adta el a lelkét az ördögnek, hogy cserébe az megtanítsa gitározni. Tommy (Chris Thomas King) tud egy rádióstúdiót, ahol tíz dollárt is fizetnek egy dalért, úgyhogy beugranak és eléneklik a Man of constant sorrow című számot.

Találkoznak egy óriás termetű, félszemű Biblia-ügynökkel (John Goodman), aki nem mellesleg Ku-Klux-Klán-tag, és a fenti szervezet fehér ruháiba öltözve próbálnak túljárni az eszén (lásd Küklopsz meg a birkái). Egy bankrablás erejéig a bipoláris George „Babyface” Nelson nevű hírhedt gengszterhez csapódnak, Babyface egyébként valóban létező személy volt. Vannak szirének, akik elcsábítják őket énekükkel, és az is kiderül, hogy McGill felesége, Penny (Holly Hunter) már az új kérők közül válogat. Mindeközben Mississipi államban kormányzóválasztás zajlik, valamint üldözi őket a rendőrfőnök, aki pont úgy néz ki, mint amilyennek Tommy leírta a sátánt.

Clooney szokásához híven remekül játssza a piperkőc bűnözőt, aki általában jó taktikus és a szavakat remekül forgatja, de elengedhetetlen, hogy mindig legyen nála Dapper Dan márkájú hajzselé. És hajháló is. A film road-movie, kalandos, vicces és egészen meseszerű, simán belefér olyasmi, hogy a szirének esetleg békává változtatnak elcsábított férfiakat. Az Odüsszeiához viszonylag kevés köze van, inkább csak utalások formájában jelenik meg a sztoriban, és nem hiszem, hogy sokat levonna a filmélményből a görög eposzok hiányos ismerete (a Coen-fivérek azt állítják, hogy ők se olvasták az eredetit). Jó történet és jó színészek, de a legklasszabb a filmnek a hangulata, a harmincas évek Amerikája, válság, ku-klux-klán, blues, vasútépítés. Utólag digitálisan átszínezték a filmet, hogy a régi fotókhoz hasonlóan az a kissé barnás, szépia-színű legyen, ami nagyon szép és kissé valószerűtlen látványt eredményez. Valamint Oscar-jelölést az operatőrnek.

Ó, testvér, miért nézel úgy

Külön bekezdést kell szentelnem a zenének, ami nagyon sokat ad a filmhez: végig folk, blues, country és gospel-dalok szólnak, remekül illeszkednek a történethez és a vintage látvánnyal meg a néhol meseszerű sztori-elemekkel együtt egészen különleges hangulatot eredményeznek. A nem-kortárs filmzenéket állítólag nagyon ritkán szereti a közönség, az O brother zenéje ezzel szemben Grammy-t kapott és számos slágerlistát is vezetett. Meg én is ezt hallgatom ma egész nap, nagyon klassz.

A film címe egyébként utalás a Sullivan utazása c. 1941-es mozifilmre, amelynek a főszereplője, egy rendező realista filmet készül forgatni a Nagy Gazdasági Világválságról az átlagember szemével, mivel azonban semmi tapasztalata nincs a témában, csavargóként útnak indul, hogy élményket szerezzen a Délről és a szegénységről. Sullivan tervezett filmjének a címe O Brother, Where Art Thou?, bár Sullivan közben rájön, hogy valójában nem realista dokumentumfilmeknek, hanem komédiák készítésének van több értelme. A Coen-fivérek tehát a fenti címet adták a Válságról szóló realista komédiájuknak.

Ó testvér, merre visz az utad? értékelés

Elég különös és szokatlan road-movie a harmincas évek Amerikájában, misztikus-meseszerű elemekkel, mitológiai és (pop)kulturális utalásokkal, valószerűtlen látvánnyal és fantasztikusjó countryzenével. Legyen 8/10. Azért nem adok rá többet, mert elég furcsa film, és mert sok rejtett utalás van benne, amik a hozzám hasonlóan felületes műveltségű néző számára elveszhetnek.

isolde
írta
2008. 11. 03. 13:06
megjelenés
33
hozzászolás


Ananász expressz (Pineapple Express)

The monkey is out of the bottle. Egy baj van ezzel a filmmel, hogy elkapta az apatowitiszt, pedig csak az egyik kiötlő, meg a pénzeszsák volt a csávó. Az a baj, ami a “workshopjából” kikerülő filmekkel egyre többször: túl hosszú. Ebben a filmben benne volt 90 perc baromi jó szórakozás, erre lett 110 inkább. De még így is jó.

A Pineapple Express írás

A történet annyi, hogy Dale szemtanúja lesz egy rendőr által is elkövetett gyilkosságnak. Gyorsan a drogdíleréhez rohan, mert ilyen gonddal nem tudja kihez menjen, viszont a nagy rohanásban elejti a Pinapple Expressből készített dzsóját. Ezzel az a probléma, hogy ilyet csak az ő dílere árul egész Los Angelesben, így gyorsan a nyomukra akadnak a rosszfiúk. A két betépett srác pedig menekülni kezd.

It’s almost a shame to smoke it. It’s like killing a unicorn… with, like, a bomb.

Hát igen, egy füves buddy-movieval állunk szemben, amiben még akció is van, de legalábbis erőszak. Például hamutállal kezelnek embereket, meg keresztdzsót szívnak. Ja ez utóbbi nem erőszakos cselekedet. Tehát a két srác, akiket James Franco és Seth Rogen alakít, menekül a korrupt zsaru és a náluk csak egy szinttel tökösebb Ted elől, aki szintén közreműködött a gyilkosságban. Ezen kívül még a ferdeszeműek is belefolynak az ügybe, miközben a srácok kempingeznek az erődben. James és Seth természetesen baromi jól alakítja a két füvest, rájuk vannak szabva a szerepek simán. A rájuk vadászó két gengszter is kellően vígjtáéki hülye, de a legjobb talán Ted, akit Gary Cole alakít, de úgy hogy minden jelenetén vigyorogni tudtam.

War is upon you! Prepare to suck the cock of karma!

Igazából aki nem szereti a füves filmeket, annak szerintem nagyon nem fog tetszeni. Aki elviseli, vagy szereti őket, az pedig repüljön rá. Először csak 6 pontot akartam rá adni, de ma hallgatom a soundtrack felét (azért vannak rajta gyenge számok, meg gagyi reggae), olvasgatom az idézeteket a filmből imdbn és mosolygok néhol. Azon is, hogy a nagy menekülésben még akcióvígjátékká is alakul a film, de azért senki ne várjon badassá váló lövöldözést, mert az nem az ő stílusuk. Amikor bajba kerülnek, akkor is amatőrként szórják a skulókat, a befejezés meg egyértelműen egy bazinagy kifigura, de még a kifigurázókat is kifigurázó.

7,5/10

Thuglife.

human
írta
2008. 10. 26. 13:01
megjelenés
37
hozzászolás


Ronin

I ambushed you with a cup of coffee!

Na, valahogy így néz ki egy jó akciófilm. Emlékszem amikor először láttam a Ronint, akkor még porbafingóbb voltam mint most, és a végén az volt a bajom, hogy milyen kevés volt benne az akció. Hiába na, mindenki volt fiatal és bohó. A mostani újranézést követően már semmi ilyesmi gondolat nem fogalmazódott meg bennem, hiszen szinte végig székbe szegezett. Azért szereztem be, mert a Wanted környékén sokszor előkerült a legjobb autósüldözések toplistákon, és arra a bizonyos robbanásra még én is emlékeztem.

Ronin rajtaütés jeah

A történet röviden annyi, hogy a gyönyörű Natascha McElhone összeszed pár ex-katonából egy csapatot, hogy segítsenek neki megszerezni a Táskát. Mi van a táskában? Soha sem tudjuk meg, és ha jól látom akkor ez Hitchcock felé némi tisztelgés. Természetesen nem is fontos, hogy mi van a táskában, az elrablása a lényeg. Mi is a megszerzését aztán az akció utózöngéjét tekinthetjük meg a vásznon (képernyőn), és mint mindig, jó nézni ahogy a profik dolgoznak.

Ami miatt eltér a tipikus amerikai akciófilmektől, az pont a helyszín. Ahogy a modern Bourne-nak is adott egy kis komorságot a sok Európai helyszín, úgy a még azelőtt készült Ronint is feldobja rendesen. Egyszerűen kicsit komorabb az egész. És hogy ez ne legyen elég, még a kivitelezést is reálisabbra veszik mint általában. Természetesen vannak benne túlzások is bőven, elég csak a 100 kocsibalesetet okozó második nagyobb üldözésre gondolni, de még így is reálisabb mint az átlag. Ez pont akkor vehető észre, amikor egész egyszerűen nem kímélik a lövöldözés közelében tébláboló utcai járókelőket. Oké, véres meg mittomén, de ha egy város közepén tör ki olyan heves tűzharc, annak egyszerűen vannak áldozatai.

És akkor térjünk a másik fontos részre, ezek pedig a színészek. 3 évvel a Heat után ugyanúgy hozza a profit De Niro, és a mellé társított Jean Reno-val tökéletes párost alkotnak. Két öreg harcos, két Ronin, aki ilyen munkákból tartja fenn magát. Bár a többiek is jók, a mellékszerepekben is hatalmas arcok, na meg a Gregort alakító Stellan Skarsgård pl. baromi jó, de mégis eltörpülnek a fő páros mellett.

Ronin értékelés

Messze felülmúlta azt mint amire emlékeztem. Szerintem ez most nekem simán 8/10 lett. (az imdbn csak fekete-fehér sajtóképek vannak, és cool)

human
írta
2008. 10. 19. 16:04
megjelenés
53
hozzászolás


Olvasás után elégetendő (Burn After Reading)

A Coen-fivérek várva-várt új krimivígjátéka egyes kritikák szerint Oscar-várományos és/vagy kultfilm, mások szerint pedig egy borzalmas butaság, és mindkét oldallal simán egyet tudok érteni. Abszurd, feketén vicces, kínos, rettentően felszínes és borzalmasan buta, mindemellett inkább zseniális, mint nem.

Burn After Reading - Clooney vigyorog

A film elején Osborne Cox (John Malkovich) CIA-ügynököt elegánsan kirúgják az állásából, vélhetően alkoholproblémái miatt. Cox, hogy úgy mondjam, ezt nem valami jól veszi, leginkább bosszút akar állni, aztán kitalálja, hogy megírja az emlékiratait és el is kezdi diktálni. Ezalatt felesége, az unszimpatikus jégkirálynő, váláshoz készül, mivel Harry Pfarrer (George Clooney) nyugalmazott rendőrbíróval folytat titkos szerelmi viszonyt.

Valahol máshol eközben Linda Litzki (Frances McDormand), nagyjából késő negyvenes éveiben járó edzőtermi alkalmazott plasztikai műtéteket akar magán végeztetni mindenképpen, mert attól boldog lenne végre, de a biztosítója nem fedezi azt, egyébként pedig online felszedett szánalmas lúzerekkel próbálja színesíteni szexuális életét (bár nem tudom, ezt minek hangsúlyozom, hiszen a filmben a legtöbb szereplő lúzer és/vagy összevissza kefél). Mígnem egy cédét talál az edzőtermi öltözőben furcsa nevekkel, dátumokkal és adatokal. Ő és Chad (Brad Pitt) kitalálják, hogy ezek biztos nagyon fontos és titkos dokumentumok, kinyomozzák, hogy ki vesztette el, és jutalom reményében felhívják az illetőt: Osborne Cox-ot, hiszen ezek az ő ifjú kém-éveiről szóló emlékiratok. Innentől indul a bonyodalom, a négy főszereplő sorsa több szálon is összeér, számos félreértés, tömény bénázás, jó néhány what the fuck?-pillanat, abszurd véletlenek, vicces fordulatok és lőtt sebek követik egymást.

Gondolom, társadalomkritika, hogy az összes szereplő rém buta és felszínes, ezenkívül a maga egyéni módján idióta is. A CIA-ügynök, Cox tényleg egy nagyarcú, agresszív, whiskey-vedelő köcsög, néha már majdnem meg lehet kedvelni, de aztán inkább mégse. Clooney és Brad Pitt neve alapján az ember azt várná, hogy jó pasik lesznek a filmben, de sajnos mindkettő elég jó színész ahhoz, hogy a jóképű sármnak még a nyomait se lehessen felfedezni rajtuk. Chad egyébként jóindulatú, csakhát az intelligenciahányadosa kb. egy havasi gyopáréval egyenlő, és ez a szemében is látszik, minden elismerésem Brad Pittnek, amiért ennyire „egyszerűen” tud nézni, Harry pedig egy hipochonder, perverz, tikkelő, paranoid seggfej, aki néha megpróbál megjátszani némi Clooney-féle eleganciát, de ez sosem sikerül igazán. Mindegyik fantasztikus színészi alakítás, talán a legjobb Frances McDormand, a testképzavaros negyvenes nő, akit néha már majdnem meg lehet kedvelni, de annyira felszínes és bután törtető, hogy inkább mégse.

Burn After CD

Azzal a fajta komédiával állunk szemben, amin az ember meglepődik, időnként hátrahőköl, sokszor a szereplők helyett kényelmetlenül érzi magát és végig magában röhög: nem a feel-good, hanem a cinikus nevetés. A Coen-filmek közül talán a Fargo-hoz áll legközelebb, amennyiben másfél óra tömény szerencsétlenkedés, csak a Fargoval ellentétben itt nincs olyan szereplő, akivel az ember valamennyire is azonosulni tudna, vagy akinek legalább drukkolna. Aki szereti az ilyesmit, annak tetszeni fog.

Egy baj van egyébként a filmmel, hogy idegesítő a tempója: nagyon lassan és kissé unalmasan indul be, hosszú-hosszú időn át csak bemutatja a szereplőket és a készülő bonyodalmat, aztán egyszercsak felpörög és akkor hirtelen vége lesz. Nagyon gyorsan és kíméletlenül lecsapják a végét, pont amikor elkezd tetszeni és az ember még szívesen nézné tovább, egyszerre csak „megoldódik” a konfliktus. Bár lehet, hogy ezt is direkt csinálták és ez volt a cél, nekem inkább zavaró volt.

Olvasás után elégetendő értékelés

Abszurd krimivígjáték érzelmi távolságtartással, társadalomkritikával, buta, felszínes vagy más módon unszimpatikus szereplőkkel, akiket remekül játszanak el klassz színészek, és érdekes humorral. Nálam 8/10 pontot ér, szerintem többnyire zseniális, de tudom, hogy lesznek, akik gyűlölni fogják, mások szerint meg az év filmje, ez van.

isolde
írta
2008. 09. 30. 15:51
megjelenés
49
hozzászolás


Trópusi Vihar (Tropic Thunder)

Emberek, végre jó káromkodós akcióvígjáték a mozikban. Igen, a Pettigrew is ajánlott, de az nem akcióvígjáték. Szomorú, de a műfaj enyhén szóval is haldoklik. A Zohan annak indult, aztán lett belőle egy öreg néniket b*szós valami, és hirtelen idénről nem is ugrik be semmi hasonló. Még majd jön a Pineapple itthon valamikor, de annyi. A Tropic Thunderrel tehát olyan terepre tévedtek, ahol hiány van, ennek ellenére nem csak amiatt jó. És most, hogy Jack Black eredeti szavaival éljek: YEAH BITCH (ebből valami “éljen megvan”, vagy hasonlóan megjegyezhetetlen semmilyen beszólás lett).

Trópusi Vihar főszereplők dumálgatnak

A történet? Négyen tértek vissza élve egy mentőküldetésből. Hárman könyvet írtak róla. Kettőjük könyvét publikálták is. Egy ember tudta eladni a megfilmesítési jogokat. A könyv alapján készülő filmről szól ez a film. Érthető? Bogozzam? Forgatnak egy baromi drága vietnami háborús filmet, amibe minden jelenlegi sztárt összeszednek. Az akcióhőst, aki kicsit buta (Ben Stiller). Az Eddie Murhpyt sok szerepben feltűnő humoristát, aki dagadtra maszkírozásból és fingós poénokból él, na meg szereti a gumicukrot (Jack Black). Aztán ott van a rapper Alpa Chino, akinek azért nem jutott a film legjobb feka szerepe, mert az Oscar és többszörös Síró majom díj győztes csávó (Robert Downey Jr.) inkább átoperáltatta magát feketének, csak hogy szerepelhessen a filmben.

Same thing happened to me when I played Neil Armstrong in Moonshot. They found me in an alley in Burbank trying to re-enter the earth’s atmosphere in an old refrigerator box.

A film úgy kezd, hogy a forgatás nem halad, mert a sztárok annyira irányíthatatlanok. A rendező teljesen kivan a sok primadonnától, a producer (Tom Cruise) pedig őrjöng, hogy folyik el a pénz a munka pedig nem halad. A filmben készülő film alapját szolgáló könyvet író csávó (Nick Nolte) egy olyan ötlettel keresi meg a rendezőt, amibe az kétségbeesésében belemegy. Mi ez az ötlet? Kamerázzák fel a dzsungelt és dobják ki az 5 főszereplőt a terepre. A bibi ott csúszik be, hogy igazi ellenség (azért nem Vietkong persze) tűnik fel a környéken, miközben a színészek vezetője, az akciósztár azt hiszi, hogy az összes sárga által csinált lövöldözés csak a show része, nem veszi komolyan a dolgot. Aztán bonyodalom-bonyodalmat követ meg minden, de majd meglátjátok.

Trópusi Vihar lvöldözés, full vietnámi action

A film kurvajó. Alapvetően a sok vietnami filmet, meg a színészeket parodizálja ki főleg. Felismerni az Apokalipszis mostot, a Szakaszt, meg a többit is simán. Mindezt olyan filmbeli színészkarakterekkel, hogy röhögsz, mert biztos vagy benne, hogy a valóságban is vannak ilyen színészek, mint ezek a karakterek. Speedmant, az akcióhőst kiről mintázták? Szerintem Stallone (meg talán Statham), meg egy kis Ben Stiller a kurvaöléssel. Azt kell mondanom, hogy az idióta történet és a sok káromkodás között valami hatalmasat alakítottak a kedvenceink meg a nem kedvenceink. Ben Stillert én például nem bírom annyira, de rengeteg röhögést okozott, ahogy Jack Black is.

I don’t read the script. The script reads me.

Végig olyan érzésem volt, hogy ezt a poén kedvéért, haverságból vállalták el páran. Jó hangulat lehetett a forgatáson. És akkor még csak egy jobb mellékszereplőt említettem, pedig van belőlük legalább 3. Először is Matthew McConaughey, akiről én baromira nem is tudtam hogy lesz, erre simán hozta a szokásos Fools Gold/Sahara figuráját és széthülyéskedte az agyát. Aztán meg Tom Cruise, aki a Magnólia óta nem kapott ilyen jó mellékszerepet. Aztán pedig a trükkmester, az idióta Danny R. McBride, aki minden második jelenetében feldobta a hangulatot. És lehetne még említeni a neveket, de ennyi most pillanatnyilag elég lesz. Tényleg, mondom, azt érezni, hogy összerántották a haverokat és hülyültek egy kicsit miközben forgattak valami filmet is.

Tropic Thunder értékelés

Ez az akcióvígjáték bizony 8/10, simán végig vigyorgós idióta film, felüdülés picit, mert ilyen is kell. Szívem szerint csak 7-et adnék, de megelőlegezem a pontszámot, mert ott volt a potencitál, csak… és akkor a feketeleves.

Downey az erdőben

You never go full retard. És soha az életben többet nem nézel Downey filmet szinkronnal. Tudom, hogy így egy kicsit felesleges vitába fog átmenni a szinkronról a kritika alatti komment rész, de nem érdekel. Attól nem jó egy szinkron, hogy káromkodnak benne. Ez tény, mégis sok ember már most élteti ezt a szinkront, pedig láthatóan csak az volt az erénye, hogy volt benne pár ízes káromkodás – az angol változathoz képest legyengítve. Aki látta a trailert angolul kettőnél többször, az ne kínozza magát a szinkronos verzióval és kész. Továbbra sem érzem magam Amerikában, és továbbra sem akarok 5 hónapot várni a dvd-re. Filmbuzi vagyok, fizetek a moziért, veszek üdítőt meg rágcsálnivalót a moziban (becsempészés helyett – ma a mellettem ülők beértek a helyükre és elkezdtek kipakolni egy full pikniket az ölükbe egy szatyorból), és angolul akarom nézni a filmeket. Vegyenek két kópiát és két moziban vetítsék valami kis teremben a hozzám hasonló sznob/filmkedvelő/eredetihangbuzi kisebbségnek a filmet – meg annak pár túristának persze – és ne kínozzanak minket a szinkronos verziókkal. Aki szinkronosan akarja nézni az meg nézze úgy, komolyan, én nem akarom rájuk kényszeríteni az eredeti hangot, de ők se akarják rám a szinkront, tudjátok, nézni és nézni hagyni.

Azt a két rugót amit ma elköltöttem egyszerűen kibaszottul sajnálom. Egyrészt miért tájszólásban beszé Downey hö, az nem jó má úgy östvérem. És miért nem választottak valami fasza magyar hangot hozzá, mert aki volt az lehet tönkretette a torkát az erőltetett mély szerű beszéddel, de még így sem közelítette meg az igazi fehérember komoly arccal nigga szlengezik kalibert. Komolyan, a többieknek sikerült jó hangot találni, neki miért nem lehetett? A fordítás valamennyire rendben volt (kivéve a magyarosítás, mert egy amerikai filmben kilóg a színes rtv említése, illúzióromboló), de még így is nyilvánvaló, hogy pár poént nem lehetett áthozni, olyanokat amiken a trailerben szénné röhögtük magunkat. A “you people” például ötletesen volt lefordítva, de mégsem volt benne rendesen az, amikor a tényleges nigga felháborodik azon, hogy Downey felháborodott a “you people” beszóláson. Meg hát a nemzeti kincs sem lett jó, meg a you never go full retard párbeszéd sem… Áh, hagyjuk is inkább. Alapvetően jó szinkron lehetne (nem a sok ízes káromkodás miatt), de Downey magyarításán elúszott az egész, mert egyszerűen lenullázták a film legjobb szerpelőjét a magyarosítás során.

Man, I don’t drop character ’till I done the DVD commentary.

human
írta
2008. 09. 05. 00:34
megjelenés
176
hozzászolás


Miss Pettigrew nagy napja (Miss Pettigrew Lives for a Day)

Na ez az a film, amit a trailere által abszolúte nem vártam, ehhez hozzájött hogy Frances McDormand az egyik főszereplő, akit én elismerek színészileg, de nem nagyon bírok – és mindezek ellenére valami hihetetlenül jól mulattam. Nyilván Amy Adams vett rá arra, hogy adjak egy esélyt a filmnek, és ez kedves volt tőle.

Pettigrew pont nincs a képen

A történet röviden? Pettigrewt kidobják az állásból, a pályaudvaron kell éjszakáznia, annyira nincs hol aludnia. Mivel sok állásból repült már a saját önfejűsége miatt, így az állásközvetítő nem is ad lehetőséget neki egy újabb állással, viszont amikor nem figyel az öreg banya, akkor Pettigrew elcsen az asztaláról egy névjegyet, aminek a tulajdonosa valószínűleg alkalmazottat keres, és gyorsan el is megy a címre, ahol a kicsit szertelen Delysia Lafosse gyorsan fel is veszi a szociális ügyeit intéző nőszemélynek. Mindezt Londonban követhetjük, a 30-as évek második felében.

Az egész film amúgy egy napot ölel fel, ezt a címből mindenki kitalálta gondolom, de milyen szórakoztató napot. Egy kis dráma akad, de a film 80%-a leginkább ilyen szertelen komédia egyenesen a régi filmekből. Valahol a Leatherheadshez hasonlítanám a hangulatot, annyira jól ragadja meg a múltat, de természetesen ez csak kósza gondolat volt, mert annyira sok köze nincs a két filmnek egymáshoz. Nem bánom hogy felhoztam, de akinek az nem tetszett, az esetleg amiatt kihagyja ezt a könnyed vígjátékot. Hát igazából az az ő baja lesz.

Pettigrewra mosolyognak!

Hat perc és harminc másodperc kellett, hogy eljussunk a folyamatos mosolygásig, de ott olyan szinten “indul be” a film, hogy öröm volt nézni. Ez az az időpont ahol a szertelen énekes/színésznőt alakító Amy Adams feltűnik, és a lakásába invitálja Miss Pettygrewt. 10 percük van kirakni a lány fiúját, mert a másik szeretője érkezik és nem szabad, hogy a két pasi találkozzon. És akkor a Lee Pace még fel sem tűnt a Pushing Daisiesből. Csöng a telefon.

Oh heavens. Answer that will you? If it’s Nick tell him.. tell him I’m dead.

És amikor nézed, ezen mosolyogni fogsz, tuti. Amy Adams ragyog a szerepben. Egyszerűen imádnivaló végig a film alatt, a lányoknak meg ott van Lee Pace gyönyörködni. A mellékszereplőket meg majd meglátjátok, mindenki tökéletes illik a képletbe. Igazából romantikus vígjáték, de nem kell rosszra gondolni, simán kilóg az átlagból, főleg mert szól a jazz, meg mert egy más világba ránt pillanatok alatt.

Miss Pettigrew nagy napja értékelés

Először csak 7/10-et akartam adni, de újranéztem a két miss találkozását először és muszáj 8/10-et. Simán újranézős, és újra mosolygós. Oh, jeepers!

human
írta
2008. 09. 02. 18:56
megjelenés
7
hozzászolás


← Vissza a jelenbe - A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.