TÁMOGASS ha belefér | kommentelj róla

Vesztesek bosszúja (The Losers)

Ezzel a filmmel sajnos az lett a legnagyobb baj, hogy túl komolyan vették. Amolyan “hú, ez drámai lesz, most építjük a karaktert rendesen” módon álltak néhol hozzá, csak épp nem lett az, mert nem volt bennük elég kurázsi hozzá.

When I was little i colleceted human ears
Good times

Loserek a tűz mellett

A történetről elég annyit tudni, hogy bevetésen van a csapat, de egy Max nevű egyén elárulja őket és erendezi a halálukat. A fordulat persze az, hogy megússzák, viszont mivel helyettük csomó gyerek esik el a merényletben, így depressziósan és talpig bepipulva bosszút esküsznek. Vesztenivalójuk nincs sok, de esélyük sem. Loserek.

A pozitívumok oldalára mindenképp azt a kb. 10 jelenetet kell helyeznem, ami veszett cool. Valószínűleg centire átvették ott a képregényt és ez természetesen nem is baj. Olyan akciójelenetek akadnak, hogy vigyorogsz, dübörög a zene, és még poénok is akadnak közben.

A főbb gond az előbb említett jobb jeleneteket összekötő történettel van. Katasztrófa az egész, súlytalan izé. Szinte már azon lehet vitatkozni, hogy melyik a leggázabb rész. Az amikor a temetőben eldöntik, hogy elfogadják a feltűnt ismeretlen csaj ajánlatát? Aha, erre tenném a voksom, ott fogtam legjobban a fejem.

Nem mellesleg a negatívumok közé tehető az is, hogy nincs igazán vége. Egy ügy megoldódik, de nagyon erősen fel van vezetve a folytatás, viszon a Losers bukott a mozikban, így nem valószínű, hogy kapnak pénzt rá. Na majd 10 év múlva a rebootnál.

Vesztesek bosszúja értékelés

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez bizony 5/10-lett, pedig reméltem, hogy nem így alakul. Tippre minden coolsága konkrét beállítás a képregényből, jól választott zenével, viszont a “ez még is csak film”-ként ezek közé helyezett valami az kevés lett. Hiába nyomja a hero walkot a csapat, dicstelenül távoznak.

A tébolyultak (The Crazies)

Hét a Crazies nekem csalódás lett. Nem vártam ám túl sokat, de még azt sem tudta elérni sajnos. Egész jól indult, aztán szétesett akciórészekre és unalmas valamire közötte. Tényleg, többször azt lehetett érezni, hogy felvették az akciójelenetet, aztán a “hm, hogy kéne ebbe a helyzetbe keverni a főhősöket?” kérdés hangzott el. Pedig remake, konkrét és elvileg kerek történetre épült.

Crazies élménybezsámolóra néz Olyphant

A történet annyi, hogy egyszercsak kezdenek megőrülni az emberek a városban. Amolyan intelligens, működőképes vadállatok lesznek, szóval nem zombihelyezetről van szó. Aztán feltűnik a kormány, rendet vágni, de kitaláljátok, hogy ez a főszereplőinknek nem lesz az igazi megoldás.

Mégis, hiába nem ütnek nagyon a fordulatok – főleg mert kitalálható egy részük, vagy épp azon bosszankodunk, hogy épp mi a francért váltak szét a főszereplők –, mégis, amint az akcióra váltanak egész élvezhető a képanyag. Konkrétan az autómosós jelenet volt az, ami nekem a leginkább tetszett. Bazijó ritmusának végekor csak csettinteni tudtam egyet, hogy ezaz! Rövid, de ott elkaptak végleg.

A szereplőgárdába nem nagyon tudnék belekötni. A minőség nem rajtuk úszott el, ennyi. Olyphant nyugis zsarunak remek, ahogy a Justified című sorozatban ezt bizonyítja is hétről hétre mindig, a többiek pedig nem maradnak le sokkal a rájuk szabott karakterekben.

A tébolyultak értékelés

Legyen úgy 5/10 végül. Nem bántam, mert volt pár iszonyat ötletes megoldás benne, az egyiket már említettem is.

Most megnéztem ki a rendező mert kiment a fejeből, erre a Sahara volt az előző nagy munkája, az meg kifejezetten tettszett nekem, szemben a nagy tömeggel. A Crazies után én egyértelműen jobb akciófilmet bíznék rá legközelebb, nem a Flash Gordont. Bár ki tudja.

Röviden: Daybreakers

A filmben van egy jelenet, amikor Defoe karaktere ilyet szól: “Living in a world where vampires are the dominant species is about as safe as bare backing a 5 dollar whore.” Azaz annyire biztonságos a világ, mint egy ezerforintos kurva gumi nélküli lerendezése. És ez a Daybreakers-re magára is illik. A tetszésre annyi az esély, mint az előbb említett esetben nem elkapni valamit. Mondjuk volt akinek bejött, mázlija van.

Daybreakers
Megértem az unott kifejezést, Ethan.

Pedig hát voltak benne jó dolgok. Elég normális képi világ és egy jó alapötlet: a vámpírok az uralkodó faj, de kifogyóban van a vér, erre mégis elbaszták. Jól megteremtették az alaphelyetet, a világot, a film első 30 perce remek is emiatt, aztán jött a forgatókönyv cselekményes része, ahol csődöt mondtak. Áh, nincs is kedvem belemenni.

Mondjuk a reklámkampány is tehet a csalódásról, hiszen majdnem Blade szintű zúzást ígértek. Hát ezt mindenki felejtse el, aki még nem látta eddig. Lassan csordogáló sci-fi szerű valamit kapunk, altató zenével, néhol hangulatos látvánnyal, nagyon buta cselekménnyel. Ebből kéne sorozat, a világ ide jutásáról, prequel 4 évadon át. Yummy lenne. Na mindegy, ez nekem max 5/10 volt, de akkor felpontoztam.

A titánok harca (Clash of the Titans)

„Release the Kraken”, kiáltanánk fel a film után még párszor, ha nem lett volna ennyi baromság ebben a majdnem két órában.

Gyaknak épp a Clash of the Titansban

Az a helyzet, hogy voltak jó pillanatok. Talán ezzel is kezdeném: a gyakások egész jók lettek. Ha pont a filmvégi nagy móka nem is szállította a katarzist, amíg oda eljutottunk, addig akadt pár egész jó harc. Mint ahogy ide kell sorolni azt is, hogy nem voltak szívbajosak a jó oldalról is fogyasztani az embereket, nem csak a gonosz mitológiai lények hullottak.

Volt egy jelenet, ahol reménykedtem, hogy a béna felvezetés után megtalálták az ösvényt, de sajnos nem így lett. Ez az amikor összecsapnak valakivel a harcosok, aki elfut, erre „hát ez meg ki volt?” „kérdezzük meg”, aztán mindenféle mérlegelés nélkül utána futnak ki tudja milyen veszélyekbe. Ott volt lazaság, pörgött az akció, az első fél óra bénaságát már-már feledni lehetett, aztán persze jöttek az újabb koppanások.

Most viszont már tényleg eljutottunk oda, hogy min vérzik a film. Az első és egyik legnagyobb gond az, hogy a gonosz Hádész szerepében Ralph Fiennes, hogy is mondjam, szar volt. Nem, nincs értelme finomabban megfogalmazni, mert egyszerűen nem érdemli meg. Aztán ott volt az a probléma is, hogy a viszonylag jó istent alakító Zeusz szerepében Liam Neeson, hogy is mondjam, szintén szar volt.

Na persze nem csak a színészen múlt, hiszen annyira butára voltak megírva ezek a karakterek, hogy sírni támad kedved. Egyszerűen nem azt érezni, hogy Hádész ügyesen megvezetett bárkit, hanem azt, hogy egy 80-as IQ-val bárki átlátott volna rajta, ergo az istenek bazibuták; még az is lehetne, hogy az érzelmek miatt nem látnak át a tervén, na de ebből sincs a vásznon semmi.

Ha mindehhez hozzávesszük a történet katasztrófával vetekvő kibontását, akkor meg is van a baj. Olyan volt az egész, mintha az írók beletörődtek volna, hogy itt nem lesz normális mesélés, ezért inkább elsiették az egészet, így legalább gyorsan a nézők elé tolhatták a következő akciójelenetet. Emiatt nem kiemelkedően szar a Titans, hiszen nem tud nagyon leülni, de egyben nem is emlékezetes benne semmi. Csak öntik az információt, nyílegyenes úton tologatva a főszereplőt, ezt kell tenned mert csak. Bár van valami dilemmája is a csávónak a félistensége miatt, de habkönnyű az is, felesleges komolyabban foglalkozni bárhol vele.

A titánok harca értékelés

Még lehetne osztani, de nincs értelme. Buta, néhol szórakoztató közepes iparosmunka lett ez. Sam Worthington az akciójelenetekben elmegy, a többiben.. áh, nincs értelme leírni – bár szerintem nem kiemelkedő tehetség –, hiszen a nagyok bicskája is beletört, de inkább a rendező nem tudta rendesen instruálni a színészeit. Pontszámilag egy 5/10. Semmit nem hagyott maga után.

Éli könyve (Book of Eli)

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy most a The Road mellett tűnik túl világosnak a Book of Eli jövőképe, vagy egyszerűen csak tényleg ennyire közepes film volt? Ez utóbbi mellett tettem le a voksom, bár tény, hogy az utóbbi 20 év legjobb posztapokaliptikus filmjétől hasonló stílusban ennyivel, alig pár hét vagy hónap eltéréssel moziba kerülni elég nagy hátrány lehet. Még egy jó filmnek is.

A történet, nos Eli nyugatra tart a világégés utáni Amerikában és minden este olvas egy könyvből, a másik oldalról pedig egy falu gonosz vezére embereket küld ki a pusztába, keresni egy könyvet. Azt hiszem nyilvánvaló a negyvenedik perc környékén érkező fordulat, miszerint Eli abból a bizonyos könyvből olvas magának esti mesét, miközben tolja a zenét iPodról. Érdekesség, hogy mindketten az idősebb generációt képviselik, a fiatal túlélők, akik már az ég kinyílása után születtek, azok tojnak mindenféle könyvre, olvasni sem tudnak.

Az a helyzet, hogy a Book of Eli-on nem segít azon apróság, miszerint a nem kitalálható fordulatok csak azért rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal, mivel akkora hatalmas nagy baromságok. Bár spoileresen, de rengeteg mindenbe lehetne kötni, főleg a főtéma kapcsán. Amúgy itt sem árulják el pontosan, hogy miért volt a világvége, de majd a végére azért valamennyire le fog esni, főleg ha a főtémát tovább gondoljátok.

Denzel walks.

Ez külön bekezdést érdemel, mert annyira kész volt, hogy ti is röhögni fogtok rajta. Szóval a film során átvág pár pusztán és autópályán, méghozzá lassított felvételen, elgondolkozva. Ez úgy az első két bemutatáskor még „aha, cool, Denzel walks, minden romokban, éljen a pusztulat”, aztán amikor megint gyalogol, aztán megint gyalogol, lassítva természetesen, akkor már vigyorogsz és arra gondolsz, hogy ezt valószínűleg az időhúzás miatt tehették a filmbe, mert ennyi elgondolkodós távolba révedős jelenet már tényleg nem lehet komoly, akármi is az üzenet. Aztán leesik: de bizony az, hiszen egy „sima” posztapok filmre nem írt volna alá Denzel.

Mivel egyszerű a film, így a színészek többsége simán elbír vele, felesleges is lenne sorolni őket. Ha valaki kilóg a brigádból az nem Gary Oldman, hanem Mila Kunis. Én bírom a csajt, főleg a Sarah Marshall óta, de az akciófilmes keménysége vicces volt a film vége felé. Értem mit akartak mutatni abban a jelenetben, de annyira nem illik rá, hogy az borzasztó.

Ha eddig nem hangsúlyoztam volna, akkor most külön is mondom: bár van benne gyakás, méghozzá marha jól megcsinálva, azért közel sem az akcióé a főszerep. Sőt, pont mintha a filozofáláson gyengítene a brutalitás.

Éli könyve értékelés

Az a helyzet, hogy ez max 5/10, még úgy is, hogy szeretem a posztapokaliptikus filmeket. Most Morricone dallamokat fütyülve zárom is a soraimat. Aki a fentieknél több infót ír kommentjébe, az mindenképp jelölje a spoiler szóval.

A doboz (The Box)

A sci-fi, aminek a készítésekor Richard Kelly (Donnie Darko) azt hitte pár napig, hogy ő P.K. Dick, csak vallásosabb? Ez volt az első 60 perc során a legnormálisabb gondolatom, miközben épp unatkoztam kicsit. Aztán összébb állt a film, de nem nyert meg így sem.

A dobozról írás

Az egész egy régebbi novellán alapul, amint a 80-as években már fel is dolgoztak a Twilight Zone-ban. A történet röviden annyi, hogy a főszereplő házaspár kap egy titokzatos dobozt, ami tulajdonképpen egy üvegbúra alatt lapuló gomb. Nem sokkal később Steward, a félarcú úriember tudatja velük, hogyha megnyomják a gombot, akkor egy számukra ismeretlen ember meghal, cserébe viszont kapnak 1 millió dollárt. Mindezt a 70-es években, a Marsra küldött NASA expedícióval narrálva.

Mellesleg annak aki már látta a filmet, érdemes elolvasni az eredeti történet és a Twilight Zone közötti eltérést. Látszik, hogy ez utóbbit vette Kelly alapul, aztán tovább csavarta kicsit, hogy komolyabb üzenete legyen, és pont a továbbgondoláskor hitte azt, hogy ő P.K. Dick. Mellesleg nekem az eredeti novella egyszerűbb csattanója tetszik a legjobban, amit azért nagyon elrejtve, de ide is áthoztak azért, bár csak melléküzenetként.

Kivitelezésileg teljesen rendben van amúgy a Box. Eleinte furcsa volt, hogy mindenki túljátszotta magát, de aztán ez már szándékosnak tűnt, főleg mivel illik is a hangulatba. Szereplők között sincs senkivel sem baj, de kiemelni sem nagyon lehet kit.

Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic.

A legfőbb bajom az enyhe unalmasság mellett, amihez a zene kiemelten asszisztált, hogy néha csak a rejtélyesség növeléséért mondtak ködös dolgokat, szinte a semmibe. “Nem mondhatok többet most, csak azt” … mert miért? Olyan súlytalan lett így az egész. Nem fejtheted meg teljesen, mivel direkt erőlteti a további értelmezéseket, kétségeket, nem olyan természetesen mint az előző filmjeiben.

A doboz értékelés

Hát ez most nem jött be nekem, azt hiszem 5/10-nél többet nem tudok adni. Eddig háromból kettő a kedvencem a műveiből, ami még mindig egész jó arány. Ez is érdekes film volt valahol, de nem élmény. Jobban szétszedni spoilerek nélkül már nem lehet, vigyázzatok a kommenteknél, ha még nem láttátok.

Ami érdekes lenne, ha Kelly legközelebb nem mindfuck filmmel próbálna jönni, hanem forgatna mondjuk egy akciófilmet sőt, vígjátékot. Kíváncsi vagyok, hogy az egója engedni fogja-e ezt neki. Bár nekem nagyon bejött a Southland Tales, de a két utóbbi filmjének anyagi „sikere” alapján nem hiszem, hogy a stúdiók rohannak újabb tízmilliókat hozzávágni egy Southland vagy Box szerű filmre, akármekkora kult hit is a Donnie Darko még mindig.

Pokoli édenkert (A Perfect Getaway)

Erről a filmről sajnos nem sokat lehet mondani. Teljesen korrekt mű, de nagyon lassan jutunk el az akcióig. Ok, ez lehet csak engem lepett meg, de a trailerben marhasokat menekültek, hát a filmben meg kb. csak az utolsó 15-20 perc olyan pörgős. Nem azt mondom, hogy szar a felvezetés, mert nem az, bár kicsit bután, de egész jól növelik a feszültséget a robbanásig, de összességében mégsem az igazi valahogy az arány. Majd meglátjátok. Tipikus “este nincs jobb dolgod” napra való.

Perfect Getaway főszereplők

A szereplőkről viszont csak pozitívan lehet nyilatkozni. Amikor Jovovics bekeményít, vagy amikor Olyphant megszívatja Steve Zahn-t teljesen coolan, vagy maga Steve Zahn, az aggódó beszari forgatókönyvíró. Egyszerűen a B kaliberű stúluson belül nézve nincs kivetnivaló a gárdában, a forgatókönyv gyengeségeiről meg nem ők tehetnek. Mondjuk azt még hozzá kell tennem, hogy a gyönyörű táj az unalmasnak érzett részeket is feldobja azért. Innentől és a kommentekben is spoilerek lehetnek kivételesen (azért jelölje aki ír), vigyázzatok! A pontszám amúgy 5/10 részemről, de mint feltűnhetett, annyira nem bántam meg, hogy megnéztem.

Folytatódik a bejegyzés »

Egyszerűen bonyolult (It’s Complicated)

Ez mi a fene volt? Rendben, az ember tudja, hogy Nancy Meyers mire képes, hiszen látta a túl hosszúúú Minden végzet nehézt és még nem látta a Holidayt, de akkor is, ez mi volt.

It's Complicated - a fürdőkádas

A film elvileg a válással foglalkozna, vagyis az utána keletkező űrrel és szomorúsággal, vagyis ezek feldolgozásával. Erre a világ legtipikusabb romantikus maszlaga az első másfél óra, hogy utána jöhessen a bölcsesség. Persze az is hasonlóan becsomagolva.

A történet röviden annyi, hogy van ez a nő, akit Streep alakít, 10 éve elvált, de most úgy alakul, hogy a volt férje szeretője lesz. Ebben az lenne az érdekes, hogy a volt férje azért a nőért hagyta el, akitől most viszontcsábítja. Érted? És közben még a csaj építésze is ráhajt, na nem a volt férjre.

Aki azt hiszi, hogy vígjátékra megy, az nézze meg a trailert és konstatálja: amiket ott látott, azok voltak a film legjobb poénjai. Ez a nevetésfaktorukat figyelembevéve bizony siralmas. Aki 50-60 körüliek válásutániságára, randizgatására, meg hasonlókra kíváncsi, az viszont megnyugodhat, megkapja ilyen-olyan módon.

Egyszerűen bonyolult értékelés

Ez egy minőségileg elkészített középszer, 5/10-nél többet nem ért. Lehetett volna talán 6 is, ha a szinkron nem ilyen brozasztó. Streep magyar hangjának katasztrofálisat választottak (vagy ő van mindig?), aki még túl is spilázta talán, de annyira, hogy a film első órájában többnyire leüthetnéked támad.

Ami külön vicc itt, hogy ezt a filmet Oscarra akarja tolni a stúdió. Hahahovaröhögjünk? Most nem a színészeket akarom leszólni, hiszen mindhárom főszereplő korrekt, bár erősen túlzásokban esnek néha, viszont ebben az It’s Complicatedben semmi díjat érdemlő dolog nem volt. És míg ezt legyártotta a stúdiója és küldözgette megnézésre a döntéshozóknak, addig a Moon nem kapott hasonló esélyt egy másik stúdiótól. Akkor rendben is, éljen az egyenálomgyár.

Röviden: Astro Boy

Ez mi volt? Főleg így nem Amerikából nézve. Ezt azért kell hozzátenni, mert ott van valami 80-as évek beli sorozatos gyökere a filmnek (meg előtte japánban az alap), de mi ebből ugye kimaradtunk. Meg az Astro Boy élvezetéből is, hiszen többnyire egymásra dobált akármikből áll, amire azt kamuzzák, hogy fogyasztható történet.

Astro Boy röviden véleményezve

Egyáltalán nem az a baj, hogy gyerekes volt a film, hiszen talán az a 30 perc volt benne a legjobb, amikor ez előtérbe került mindenféle komolyság nélkül, hanem hogy elnagyolták az egészet. Erre a befejezés is rátesz egy lapáttal, annyira semmilyen, hogy nem fogsz sírni, de dühöngeni azt igen.

Pontszámilag egy 5/10 jár neki, 4-nél a robotfelszabadítási front miatt kell többet adni, viszont 5-nél pedig a levehetetlen acélcsizmák, elnagyolás és hasonlók miatt nem lehet többet.

Röviden: Saw VI

A Michael Moore joint. Nem ő rendezte, de akár írhatta volna a Saw 6. részét a demagóg dokumentumfilmes. Ez amiatt merült fel, hogy végig a jelenlegi amerikai egészségügy árnyoldalával foglalkoztak, a szokásos az élet meg a többi tipikus Saw téma mellett. Szóval mindenkinek joga van az életre, gonosz biztosítók.

A főtéma bénasága mellett viszont az elmondható erre a felvonásra, hogy jobban következő volt, mint az előző. Kemény döntések, viszonylag nézhető játék, plusz még a főszereplő sem volt annyira gáz. Nem Jigsawra gondolok. Természetesen most is voltak csak rajongóknak való dolgok, amikor is az előző részekből fedtek fel apróságokat.

Ami miatt mindenképp több pontot adnék, mint a múltkor, az a végén levő medvecsapdás jelenet. Bírom az olyat, amikor valamit meg kell tenni és egy pillanatot sem habozik akire vonatkozik. Nagyon nincs kedvem oltani a filmet, de ez a közepessége miatt van, legyen 5/10. Újranézés sosem lesz ebből.

Pontypool

Kamaradráma zombikkal? Elsőre érdekes ötletnek hangzik, nem? Hát a készítők foga sajnos beletört a megvalósításba. Erről leginkább a főszereplők tehetnek, de lehet, hogy a szürrealitás nem eltalált mennyisége.

a Pontypool főszereplője

Azért elmondom az alapot. Régen menő, mostanra lecsúszott rádiós műsorvezető bemegy reggeli műsort készíteni a lepukkant kisváros, Pontypool egyetlen adójához. Csinálgatják a showt a producerrel és egy technikussal, amikor egyre furcsább hírek érkeznek kintről. Egy tömeg letámadja az orvos rendelőjét, aztán a rádió kihelyezett tudosítója is bajba kerül a velük. Mivel zombifilm, így kitalálható a többi: bizony a járvány gócpontjában vagyunk.

Bár maga a vírusötlet nekem baromira tetszik, de a fő gond a kibontása lett a legjobb. Mondjuk erről a két főszereplő is tehet, akik hát, hogy is mondjam, nincsenek a helyzet magaslatán. Sajnos nem a jófajta mindfuckká fajult a történet a film közepétől.

Mellesleg poén lehet, hogy valaki ezresért zsákolja, A Zombik városa a magyar cím ugye, aztán hazamegy és valami fasza zombis filmre számít, miért ne tenné ezt, erre megkapja ezt az érdekes ötletet ezzel a béna kidolgozzással, minimális vérengzéssel. Tényleg nem a fizikai harcról szól a film.

Pontypool értékelés

Részemről 5/10. Sajnos nem találtak el. Imdb-n meglehetősen jól áll amúgy.

Vakító fehérség (Whiteout)

Nos, a Whiteoutot nagyon-nagyon lehetne bántani, kezdve onnan, hogy Kate Beckinsale mint US Marshahaha, pedig tud ő cool lenni, csak itt nem sikerült neki. Aztán meg van egy flashbackje, amit vagy 6* bejátszanak a legelejétől, hátha elfelejtettük az elmúlt 10 kicseszett percben. Valójában mindig egy kicsivel többet mutatnak benne, de baromi idegesítőn lett megoldva. Amúgy a flashback a karaktert erősítené, a motivációit értenénk, ehelyett csak az agyunkra mennek vele.

Azt már nem is kell mondanom ezek után, hogy a bűnügy egy rosszabb CSI-rész szintjét karcolja maximum, nem igazán moziba való. Tehát nem volt véletlen, hogy ennyi ideig tologatták ezt a bemutatót, de mindezek ellenére voltak jó pillanatok is a Whiteoutban.

Whiteout akció

Konkrétan a táj úgy 10 percre tökre jó volt, végtelen hómezők hegységekkel, ezek felett repülés, tábor a semmi közepén. Aztán pedig a két akciójelenet is tetszett nekem. Ehhez hozzá kell venni, hogy remek adaléknak találom ezt az egész “ott van a másik bunker 100 méterre, de ha fúj a szél akkor simán el tudsz tévedni odafelé, kivéve ha a odavezető kötélre kapcsolod magad” dolgot. Így bizony a menekülés során sincs olyan, hogy csak úgy rohangálhatnak összevissza, ami érdekessé és feszültté tette az említett akciójeleneteket.

Ami vicces volt, hogy a film tényleges kezdése egy női zuhanyzásra épült. Feltűnik a főszereplő és levetkőzik zuhanyozni. De ennyi, utána végig többréteg ruhában van Kate Beckinsale, és ahogy a nyomok alapján kitalálja a történteket, az külön vicces. Majd meglátja az a pár ember, aki megnézi valami miatt a filmet. Ha rám hallgattok, akkor ez sajnos nem mozis élmény. Bár annyira nem sajnáltam a beleölt időt, de 5/10-nél többet semmiképp nem lehet adni. Többnyire unalmas, egyszerű, 1-2 jobb mozzannattal, amik nem mentik meg a filmet.

Röviden: Management

Nagyon röviden: ez mi a fene volt? Hosszabb rövidebben meg, nos, olyan a Management, mintha valaki fogott volna pár ötletet, aztán nem tudta mi kezdjen magával, így kitalált egy képtelen történetszálat, amire felfűzheti őket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy teljesen átlagos dráma, de néha csak nézel mennyire képtelen baromsággal gördül előre a történet.

Az egész ott kezdődik, hogy a Jennifer Anniston által játszott üzletasszony megszál ebben a nem lepukkant, de olcsó útmenti hotelben. Az ott dolgozó Steve Zahn pedig belehabarodik, teljesen gyerekesen. Ezt úgy kell érteni, hogy a nagyvilágban még nem nagyon járt, kicsit naív srác. A nő lefekszik vele, aztán tovarepül (ezek a nők), a csávó meg utána. És eddig tart amíg normálisan haladt a film. A nő hazaküldi, leveleznek, visszatér, feltűnik Woody Harrelson és elhappolja az ismeretlenbe, a srác megint a nő után megy, random kitesz posztereket egy városban, hogy látták-e a csajt, felveszik dolgozni (ül egy kajáldában és a pincér: munkát keresel? mert ilyen a valóság) és összehaverkodik egy kínaival. A főszereplő srác meg szépen lassan felnő agyban.

Igazság szerint voltak jó dolgok a filmben. Szerintem a kínait magáról mintázta az író, legalábbis a film azon része volt legnormálisabban megírva, meg ott volt humor is kicsi. Ellenben aki mindenképp negatív, az Jennifer Anniston, egyszerűen katasztrófa volt a filmben. El nem tudtam hinni, hogy őt akarja a srác. Úgy 5/10. Az viszont biztos, hogy a Management amellett hogy sokszor unalmas, mindenképp fura film.

Röviden: Faragjunk férfit (The Shape of Things)

A Farangjunk férfit a legtökéletesebb példa azokra a filmekre, amikor volt egy jó ötlete az írónak, aztán nem tudta, hogy a maradék 70 percet mivel töltse ki. Most így nem akarnám felfedni, hátha valaki megnézi valamikor a filmet, de ha ezt mondjuk egy 20-30 oldalas novellába öli, akkor — ja, akkor még kevesebb emberhez jutott volna el az ötlete.

Faragják a férfit

Bár a vége tényleg olyan volt, hogy megmaradt miatta bennem a film, nem csak a meglepetés, nem is volt akkora nagy, csak maga a felvetés. Ez azért kiemelendő, mert hát a Farangjunk férfit többi része katasztrófa. Akadozó párbeszédek (ebben vicces, hogy a színdarabban sokkal több a duma), banalitás, üresség, meg hasonlóak jellemzik, azaz teljesen felejthető dolgok, amik a “minek adtam ki rá 400 forintot és 90 percet” kategóriába sorolnák. Pedig a színészek is teljesen okésak, hiszen Rachel Weisz és Paul Rudd a két főszereplő, akik ha nem is kerülnek be az all time hall of fame szűk csaronkába, de azért elboldogulnak a kamerák előtt.

Az biztos, hogy 5/10-nél nem tudok több pontot adni rá, mert hát összesen tizenöt, max 20 perc tetszett belőle.

Röviden: Szakítópróba (Just Married)

Lány is fiú találkozik. Fiú kidobja az ablakon a lány kutyáját, ezért összeházasodnak. Az öreg kontinensre szervezett nászút katasztrófába torkollik, mindenhol valami félreértés vagy balszerencse éri őket, mert Európa amúgy ilyen, barátságtalan terület amerikaiak számára. Aztán jöhet a tanulság.

Szakítópróba a szomszédban is

Az a helyzet, hogy nem akarom túlzottan bántani a filmet. Egyrészt mert Britanny Murphy-t bírom, akármennyire tehetségetelen, vagyis inkább egyarcú is, másrészt meg volt egy könnyes röhögésem a film alatt, ami baromira ritkán fordul elő romantikus vígjtáéknál. Konkrétan azoknak, akik látták: a sok szerencsétlenség után a hógolyóval megdobott, öregnéni által vezetett kocsis jelenet az.

Pontszámilag azért csak egy 5/10 jár a Just Marriednek, mert többnyire nagyon átlagos volt, de így félig csak odapillanatgatva, félig pedig tényleg nézve egészen elfogadható darabnak bizonyult.

The Killing Room

Ekkora kihagyott ziccert rég láttam. Megvolt benne a potenciál, hogy az okosabb Saw legyen, vagy valami más elfogadható film-sorozat, erre elcseszik. Pedig.

Killing Room

A címből kitalálható, hogy kb. egy olyan szobáról van szó, ami öl, még ha nem is szószerint. Egy titkos CIA kísérlet, ami elvileg nem is létezik. Annyiból áll, hogy 4 átlag amerikait betesznek egy rögzitett asztalokkal és székekkel rendelkező szobába. Az alanyok alapból nem tudják miért, kapnak egy furcsa kérdőívet, de hát a film címéből kitalálható, mi lesz itt. Ennél többet nem is akarok mondani, most tartunk a 7-8. perc környékén, még hátravan majnem 80.

A szereplők között nincsen nagy név, mármint A-listás sztár, de szinte mindenkit ismerünk szinte már valahonnan, többnyire nincs baj velük itt sem, úgy-ahogy elbírnak a rájuk osztott szerepekkel. És hát Peter Stormare (kvázi ő a legnagyobb név, tény, de akkor is B-listás sajna) meg lopja a többiektől a showt.

A Killing Roommal igazából az a legnagyobb baj, hogy kevés az alapanyag a hosszúságához. Rendben, pszichológiai kísérlet, de 30-40 perc után hihetetlenül leül az egész. Tipikusan egy jobb pilot rész lehetne. Nézése közben olyanok ugrottak be, hogy feleennyi időben ez egy baromira fasza Végtelen határok-epizód lenne. De hát ez van. A másik nagyobb baj, hogy a végkicsengés valami iszonyat gyenge. Mármint az odáig felépített feszültség kisütése semmiféle katarzist nem hoz, mert béna lett.

A pontozáshoz hozzátenném, hogy simán lehetne 6 pont, ha nem ilyen hihetetlenül rossz, és rosszul kevert a film zenéje. Alapból unalmas, erre még hangos is, alig érteni tőle a beszédet néhol. A végére csak egy 5/10-es plecsni maradt.

Röviden: A Balta (The Hatchet)

Talán a poszter miatt képzeltem azt, hogy ez komoly amerikai horror lesz? Nem az. Bár fröcsög a vér, miközben valaki szemből 360 fokos fordulatot csinál egy másvalaki fejével, sima karerő az egyetlen amit igénybevesz ehhez, de ez 100%-osan paródia, vagy komédia, annak meg elmegy.

hatchet

– But we can’t just leave him out here!
– Then why don’t you just run off and go find him.
– …That was mean.

Komolyan vették a szórakoztatást, miközben egy pillanatra sem vehető komolyan a film. Adott egy éjszakai sétahajókázós mocsári túra, ami nem messze egy véres legenda születésének a helyszínétől zátonyra fut, így partra kell szállnia az utasoknak. Na persze a legenda meg igaz, így a bénák el is kezdenek hullani, méghozzá nagyon eltúlzottan véresen és brutális módon. Hát ennyi.

Ami miatt nézhető a film, az a pár beszólás, amin hangosan lehet nevetni. Persze mindenki túljátssza a szerepét, meg random vannak cicik, meg minden, de a dumák érnek csak valamit. Így is max 5/10-re tornázzák fel a végére a Hatchet összepontszámát.

Röviden: Nász-ajánlat (The Proposal)

Úgy alakult, hogy a Nász-ajánlat be lett iktatva, és hát ez a film pont az aminek kinézett, ami nem is baj, csak hát tele a padlás az átlagos romantikus komédiákkal; igen, teljesen annak nézett ki az előzetesben.

Van ez a Ryan Reynolds által játszott figura, aki asszistens, de előrébb lépne. Meg van a Sandra Bullock által játszott főnöke, akinek lejár a vízuma, ezért kitalálja, hogy össze fognak házasodni. A asszisztens megkapja az előléptetését, a nő meg az álampolgárságát idővel. A hatalmas fordulatokat innen mindenki ki tudja találni, hiszen bevált receptben nyomják.

Nem mondom, hogy nem vigyorogtam néhol, de csak egy 5/10 körüli közepes pontot tudok rá adni. Reynold játszott már sokkal jobb romantikus komédiákban, ezerszer inkább azt nézzétek meg ha még nem láttátok. Bullock meg elhalványult az évek alatt, nem a szépség értem rajta, hanem egyszerűen nem tud érdekes lenni igazán, itt sem.

Azért még hozzátenném, hogy a moziban elég sokszor nevetett a közönség.

Push

Tudjuk mi van, az embereket mostanában a szokásosnál is jobban érdeklik a különleges képességek, erre rá is kattant pár filmes az utóbbi években, aztán születtek a közepes művek. A Push teljesen azt szállítja, amit előre lehetett várni: a Heroes sorozat bénaságait a Jumper film bénaságaival ötvözve. Ebből nem sülhetett ki jó, ugye?

Push akciórészlet

A történet röviden annyi, hogy vannak ezek a különleges képességű emberek (ne fuss el!), akik tudnak tárgyakat lökdösni, meg jövőbe nézni, meg akaratot érvényesíteni. Aztán van valami nagy szervezet, aki kísérletezik velük, hogy valamit elérjen. Aztán van valami táska (megtudjuk mi van benne), ami kell nekik, meg hát a főszereplőinknek is, akik azért vetik bele magukat az ügybe, mert ez a táska lesz a szervezet veszte, vagy ilyesmi. Ködös? A lényeg: mindenki a táskát akarja, aztán ezért harcolnak is kicsit.

Legelőször is azt szeretném mondani, hogy valaki szóljon már az akciófilm készítőknek a dolog lényegéről, ami röviden összefoglalva ennyi: kell a filmbe rakni akciót. A Push kb. három olyan jelenettel rendelkezett, amikor használták a képességeiket a harcban, abból a háromból is talán egy volt igazán jó, az sem a végén található “nagy” leszámolás.

Amúgy azt éreztem itt is, hogy a kezdés egész jól megy, a film első fele még tetszett is többnyire, aztán egyszerűen kifutnak az ötletekből és szenvednek a szálak normális elvarrásán. Tényleg nem a Heroes nézése után kellett volna írni azt a Push forgatókönyvet, mert az sorozat, megteheti, hogy szinten minden része setup, nem kell másfél órában le is zárniuk mindent, katarzissal. Igen, ebből azt akartam kihozni, hogy a film második fele teljesen szétcsúszott, egy borzalmas megoldással vágják ki magukat hőseink az utánuk eresztett jövőbelátók hordájából, és ezáltal egyszerűen nevetségessé válik a film.

Az volt talán a fő baj, hogy nem gondolták át eléggé a képességeket. A telekinézis az belefért, a gyengébb jövőbelátás is, de amikor 20 profi jövőolvasó elől kell bujkálni, akkor az egy popcorn filmben mindenképp vicces lesz, mert nem mehetnek igazi mélységekbe, meg az valószínűleg nem is lenne látványos meg izgalmas. Igen, az egyik képesség túl erős lett, ez borította fel az egyensúlyt, és siklatta ki a viszonylag nézhető filmet.

Push értékelés

A film első fele, és hát a Hong-kong-i helyszín miatt egy 5/10, de igazából egynek sem ment el. Olyan nehéz viszonylag elegendő pénzből normális akciófilmet csinálni, ami nem nézi retardáltnak a nézőit? Igen, ezt még ide a végére be akarom vésni, mert jó lesz végszónak: annyira hülyének tekintették a nézőt (valszeg a stúdió nagyon beleszólhatott a filmbe), hogy a jelentőségteljesen, kiemelten, agybasulykolósan elmondott dolgot “jön majd egy lány virággal, segíts neki” 20 perc elteltével, amikor megjelent a virágos lány, újra mutatták flashbackkel, hogy emlékezzünk mi a jelentősége a virágnak. A nézők 20 percnyit nem tudnak visszanézni a múltba? Költői kérdés.

Angyalok és Démonok (Angels & Demons)

Ez a film nekem teljesen olyan volt, mint a Da Vinci kód. És ezt negatívnak kell érteni. Most már tényleg el kéne olvasnom valamelyik könyvet a kettőből, hogy vajon csak elrontják a feldolgozáskor, vagy tényleg ennyire nulla az egész, de úgy, hogy még kalandfilmnek is rossz közben?

Először (kivételesen) spoileresen akartam írni a filmről, de igazából nincs bennem annyi indulat, mert közepes lett az Angels and Demons, nem pedig ótvar, hogy minden apróságot lesavazzak. A történet annyi, hogy az illuminátusok bombát helyeznek el a Vatikánban, azt kell megtalálni. Vagyis van plusz bonyodalom, mert meghalt a pápa, szóval a szokásosnál is többen vannak A téren, de az illuminátusok kezében van az a négy érsek, aki a legjelöltebb az utódlásra, így nem tudnak új pápát választani a többiek, tehát őket is meg kéne menteni, csak úgy, a bombakeresés mellett mellékesen.

Na persze az ősi rend nyomokat hagy hátra, hogy meg lehessen találni őket, így hívhatják Langdont, a szimbólumszakértőt, aki 4 óra alatt mindent felgöngyölít. Biza, amolyan realtime*2 a film tempója. Amúgy ennyi az Angyalok és Démonok: Tom Hanks rohangál egyik helyszínről a másikra, akik hívják azok alig hallgatnak rá, meg minden. Lehetett volna belőle valami Nemzet Aranya 2-szerű buta fun cucc, de nem lett, mert komolyan gondolták, csak nem sikerült komolyra is csinálni, na meg izgalmasra sem a nagy nyomkeresést.

Hogy pozitívumot is mondjak, a film eleje, az LHC-rel nagyon bejött, ahogy beindították a masinát. Meg tetszett a senki nincs biztonságban megoldás. A főszereplőkért nem lehet izgulni túlzottan sajnos, de a kisebb szerepekben úgy hullanak az emberek, hogy csak pislogsz, aztán egy-kettő karakteresebbért el is kezdesz izgulni, mert annyira arat a kaszás figura közöttük.

Angyalok és Démonok

Ez maradt 5/10, pedig azt hittem, hogy a “második részre” sikerül jobban összekapniuk magukat a készítőknek, de nem, maradtak annál a receptnél, ami már a Da Vinci-filmet is kicsit unalmassá tette.

← Vissza a jelenbe - A múltba →

Kategória archívum: *****