TÁMOGASS ha belefér | kommentelj róla

Ragadozók (Predators)

Basszus, jó lenne, ha most egy 2 oldalas éltetést lehetne írni, de sajnos ez nincs így. A Predators nem szar film, de egy év múlva emlékezni sem fogunk rá rendesen. Mi is történt? Ja igen, Laurence Fishburne megöregedett. Ó, ez nem is a film története.

Predators filmből kép
Az ott az én koponyám, mert nem éltetem?

Ilyenkor bírom, hogy a rendezők etetnek minket. Rodriguez mondta, hogy ez az ötlet régóta megvolt a fejében sőt, már meg is írhatta a 90-es években a nagyját. Az a baj, hogy tavaly a forgatás kezdete előtt senki sem állt oda elé: te, ezt át kéne kicsit írni, mert kevés lesz. Valahol ez a film vonzereje, de közben a veszte is. Bizony, a történet egy kőkemény B-mozihoz illik, semmi köldöknézős filozofálgatás vagy az emberiség komolyabb elemzése vagy hasonló. A Predators egy teljesen egyenes vonal a legelejétől a legvégéig. Old school.

Ledobnak egy kupac gyilkost valami őserdőbe. Nyakig felfegyverkezve először egymással csipkelődnek, aztán gyorsan rájönnek, hogy kivételesen ők a préda és nem fordítva. Menekülnek, visszavágnak, tudjátok, minden amit ilyen filmtől elvár az ember, csak valahogy mégis kevés. Olyan az egész, mintha valami sorozatot néznék, ami még időben is stimmelne, ha kivágnák a Fishburne-féle magyarázós részt.

Amúgy a castingba nem nagyon akarok kötni, még Adrien Brody is korrekt volt. Várjunk csak, nem is, volt vele baj: túl nagy puskát raktak a kezébe, hogy faszagyerek legyen, egy rendesebb shotgun pedig nem lett volna annyira vicces nála, mint ez a Swarcihoz illő harci gyorstöltős valami. A többiekkel sincs gáz igazából, nem volt olyan gondolatom a film közben, hogy őt mi a fenének kellett, nemár. Topher Grace is jó.

Ragadozók értékelés

A 6/10-hez mindenképp az teszi végül a Predators-t, hogy R besorolással csinálták meg. Lehet azt mondani, hogy mi mással akarták volna, de láttunk már varjún sziklát (Die Hard). Ez valahol egy rajongóknak készült mű, nem a legnagyobb közönségre céloztak. Rengeteg jelenet van “átvéve” a Predator első részéből, néha jólesően, néha pedig minek. Igazából semmi egyediség nem volt benne, ami megragadna, ahogy említettem, erre sajnos nem fogunk jövőre már emlékezni rendesen, de egynek elment.

Újabb korrekt iparosmunka Antal Nimródtól, nem több.

A varázslótanonc (The Sorcerer’s Apprentice)

Avagy mivel “kössünk össze pár egész jó ötletet”. A cselekmény kvázi kinyírja a filmet, pedig akadnak benne jobb pillanatok, amiken érezni, hogy volt egy kevés kreativitása az íróknak. Mondjuk az is lehet, hogy túl sokan szóltak bele a végleges.. áh, felesleges védeni.

Sorcerer's Apprentice részlet

A történet, nos, olyasmi, hogy Merlint egy áruló segítségével lenyomja a főellensége. Ott szívja meg a gonosz, hogy nem tud világuralomra törni, pedig a győzelemmel megszerezte az ultimate varázslatot, csak közben azzal nem számolt, hogy Monica Bellucci szépen magába zárja (nem a lába közé), Nic Cage pedig egy babába Belluccit (akit szeret) és így a gonoszt. Ez volt a film első 3 perce, innen ugrunk jó pár évszázadot, nem játékidőben, amikor is Cage azt a valakit keresi, akinek legalább 0.000000001 arányban Merlin vére csörgedezik az ereiben, mivel csak ő tudja legyőzni ezt a nagyon gonosz gonoszt.

Figyeljetek, mert most jön a bonyodalom: akiknek bezárva kell lenni azok szépen dekkolnak ebben a bábúban, Cage meg keres és kutat, aztán amikor megtalálja a leszármazottat, akkor az véletlenül kiszabadítja akit nem kéne. Tehát ha Cage nem csinált volna semmit, akkor nem is kéne legyőzni senkit. Zseniális, én mondom nektek. Hát de nem? Ne is vitatkozzatok. Olyan nehéz lett volna, hogy mondjuk valami kis segítője szabadítja ki az egyik gonoszt? Elsőre természetesen nem a főgeci jut ki amúgy, szóval a kiszabadult meg akarja szerezni a babát, hogy a fő-főt kijuttassa, Cage és a tanítvány pedig ezt nyilván megpróbálja megakadályozni. Hogy sikerül-e nekik, azt gondolom mindenki kitalálja.

Hasonlóan gyenge fordulatokkal van tele amúgy a film, meglepetés nem sok akadt, de logika sem túl sok. Az egyik abszolút hülyeséget a spoiler volta miatt nem is fogom említeni itt, de “hm, eddig ezt miért is nem használta?” gondolat az első ami feltűnik a fejedben, amikor bevetik a vásznon.

A Sorcerer most egyedül

Mint említettem, voltak a filmben jó pillanatok, hiszen humorral egész jól el van látva. Természetesen semmit sem érne pár jobb mondat, ha nem Alfred Molina vagy Nic Cage szállítaná őket. Igen, még ez utóbbi is elereszt pár nevetős poént. A legnagyobb beszólást mégis a droidos hozza, amit pont nem ők mondanak, de erről már így is túl sokat árultam el (majd meglátjátok a dvd-n, ha a mozi nem fekszik most). Jay Baruchel szokás szerint hozza a kicsit ügyefogyott, de mégis szerethető geeket, aki komoly is tud lenni, de csak nagyon ritkán. Poén, hogy ismét egy bombajó szőkét fektet meg, ahogy a She’s out of my league-ben.

Bár A varázslótanonc első 3 perce alatt kicsit megijedtem a trükkök minőségének kapcsán, de amint elérünk a jelenbe egész jóvá alakul a látvány. A trailerben feltűnő sárkányos jelenet kifejezetten tetszett, akármennyire is műanyag, baromi jól csinálták meg.

A várzslótanonc értékelés

Azt hiszem a King-kongos jelenetnél tudtam, hogy ez nem lesz borzasztó film, és hát végül is igazam lett. Úgy 6/10-et adnék rá, a maga módján végig leköti az embert és nem is húzták feleslegesen túl.

Amúgy amikor “ezt miért nem magyarázták meg? Hogy működik?” kérdés merül fel pár filmnél, akkor simán a Sorcerer’s Apprentice molekulás/fizikás magyarázatára lehet mutatni. Van amit nem kell túlmagyarázni, tökéletesen bemutatják itt a negatív esetet.

Greenberg

“I’m really trying to do nothing for a while.”

És szó szerint ezt teszi a film 100 percében, nihil az egész, de nem a jobb fajta, bár közben akad egy szerelmi szál is. A nő azért habarodik Greenbergbe, mert 40 évesen semmit sem akar kezdeni az életével és ez egyáltalán nem zavarja. Micsoda vonzó tulajdonság, erre buknak a nők. Azért a 100 perc alatt kiderül, hogy zavarja, viszont mást rejteget ezzel a hozzállással.

mosolyognak is a Greenbergben?

Ami jó, hogy senki sem kiemelkedő szépség, tökéletes szépség, a csaj tök természetes egy pici pocakkal, Stiller sem extra nyilván a zárkózott Greenbergkén, a harmadik főszereplő pedig egy kutya, aki szintén realisztikus valamennyire. Nem mellesleg a természetességet a rengeteg kínos jelenet is növeli, sután életszerű.

A film színei persze tipikus hipster anyagot sugallnak, kicsit barnás az egész, de összeségében nem nekik szólhat a film, hanem… valakinek csak-csak. Engem nem talált el, vagy pont nagyon eltalált, így csak 6/10-et tudok adni. Simán végignézhető, de tényleg “nothing for a while” is.

Perzsia hercege – Az idő homokja (Prince of Persia: The Sands of Time)

Van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem? A jóval? Oké. Ez az eddigi legjobb játékfeldolgozás. A rossz pedig, hogy még így is csak egy közepes kalandfilm. Nem mintha ez a műfaj olyan sok indulóval rendelkezne mostanában.

Prince of Perzsia írásban akció

A történet? Hát van valami vázlat. Azért lássuk: a Perzsák lerohannak egy szent várost, mert azt hiszik fegyvert gyárt az ellenségnek. Gyorsan kiderül: cselszövés miatt kerültek ebbe a helyzetbe, de hát hogy másképp? A lényeg, hogy a városban volt egy szent tőr, olyan amivel vissza lehet pörgetni az időt. Véletlenül Dastan herceghez kerül, de persze másnak is fáj rá foga.

A kaland meg onnan indul, hogy a herceg kénytelen menekülni a lerohant város uralkodónőjével karöltve, ami természetesen azért alakult így, hogy egymást ugrathassák meg hasonlók, betartva a filmek nagyon sok éves hagyományát. Kár, hogy a nőt alakító Gemma Arterton nem remekel annyira. Szép, szép, de nagyon kevés jelenetben tényleg jó. Közben Jake Gyllenhaal mindet megtesz, hogy működjön a kettejük közti kémia.

Tehát Jake egész jó volt, főleg amikor a tisztaszívű, kicsit buta figurát kellett hoznia. Gemmát már említettem, úgyhogy inkább Alfred Molina érdemel még külön kiemelést, aki a rövid mellékszerepével kellemesen feldobja a mókát. Mert hát erről van itt szó többnyire.

Az a helyzet, hogy trükkök szempontjából remek volt a film. Néha a rendező keresztbetett az élvezetnek, de többnyire pörgött az akció, suhogtak a kardok és ugrált Jake, ahogy azt kell, jó CGI-vel karöltve.

A játékokhoz igazából nem tudom mennyire hű – mert nem játszottam végig mindet –, főleg a modern Prince-ekhez, de hogy szinte mindegyikre volt kikacsintás, az tuti. Csontvázak és rács alatt átgurulás a 2D-s első részhez, a háztetős résznél néha Prince 2 (2D) érzés volt, a falon futás és a többi nagyon akrobatika pedig modern játékos utalás. Mondjuk ezen kívül akadt Assasin Creed is benne, de e felett hunyjunk szemet.

Jake és a csaj, Perzsia Hercege

A negatívumok közé igazából nem sok mindent akarok sorolni, de sajnos olyan nagy az egyik, hogy durván befolyásolta a pontszámot. A kisebb hiba a néző hülyének nézése. Néha csak azért beszélgetnek a szereplők természetellenesen, hogy a fejünkbe sulykoljanak dolgokat, gyépésen, tagolva. Általában olyasmit amit simán ki lehet következtetni 80-as IQ fölött, de ők az alatti nézőket is akarták maguknak. És nem is csak simán elmondják, hanem van amit duplán rögtön, hátha elsőre nem fogta fel valaki. Ez még beleférne a popcorn kalandba simán, a nagyobb baj, hogy az utolsó 20 perc durván alávág az egész addig történt drámának és karakterfejlődésnek, de ezt majd meglátjátok a moziban.

Perzsia hercege – Az idő homokja értékelés

Már a 7 ponton filóztam, amikor elértünk az utolsó nagyobb fordulathoz, így egy 6/10 a vége, de azért bőven szórakoztató lett. Akkor mostantól ez legyen a minimum a játékfeldolgozásoknál, köszönjük.

Nowhere Boy

A film, ami John Lennon korai éveivel, konkrétan a középiskolába járásának utolsójával foglalkozik. Amit mindenképp a pozitív oldalra kell vésni, hogy nem a Beatles slágerekkel akarták eladni, hogy is tehették volna, hiszen itt az első gitárpendítéseket követhetjük, miközben folyik a családi dráma.

Maga a Nowhere Boy

Mit tudtunk meg Lennonról? Azt a képet festi elénk a film, hogy Elvis akart lenni egy darabig. Erre akkor érzett rá, amikor látta, hogy minden lány sikít a király már egy mozivásznon való feltűnése miatt is – itt teljesen durva, hogy lányok akkor Elvisért sikítottak a vászonra, most meg a Twilightért. Konkrétan ezt azt jelenti, hogy olyan hajjal és vagánysággal nagymenőzik Lennon, amit már láttunk ezerszer amerikai filmekben. Hiába na, egyelőre csak magát keresi.

Sajnos a családi melodráma kicsit semmilyenre sikerült a filmben és mivel az van előtérbe helyezve, így vannak pillanatok amikor az ember az órájára pillant, de aztán elmúlik. Paullal való megismerkedésétől pedig egyszerűen elég érdekes a Beatles-kezdemény ahhoz, hogy a nagy drámai tetőpont erőtlensége felett szemet hunyjunk.

Ahogy említettem, nem azzal adták el, hogy Beatles és Beatles és még Beatles is. De még Lennon nevét sem emlegették sokat, egyszerűen csak tudjuk, hogy ő az. Itt is van az egyik baj, miszerint a főszereplő Aaron Johnson (Kick Ass) egyszerűen túl jóképű volt ehhez. A másik baj, hogy Kristin Scott Thomas baromira átlagos volt itt. A többiek viszont marha jók, Paul ahogy inkább csak a zene érdekli és nem a külsőségek; így gitárral le is alázza Johnt eleinte simán, ezzel is növelve az utóbbi bizonytalanságát és féltékenységét.

Nowhere Boy értékelés

Szerintem úgy 6/10. Ellenben itt most szólnék, hogy még angolul tudóknak is javasolt esetleg egy eredeti felirat legalább, már ha amerikai angolon szocializálódtak, néhol nagyon durva az akcentus.

Nightmare on Elm Street (2010)

Még csak most indult az idei blockbuster-szezon, de máris itt van az év legfontosabb filmje (nem), amiben az új évezred Freddy-je megmutatja, hogy ki az úr az Elm utcában. A jó hír az, hogy nem ez a legrosszabb remake amit valaha láttam, a rossz pedig… Hát igen. Nem arról van szó, hogy szar a film, inkább csak – pár apróságot leszámítva – semmilyen.

a 2010-es Nightmare on Elm street

Mivel Freddy Krueger karaktere mostanra a popkultúra részévé vált, és az alapsztorit az is ismeri, aki sosem látta a filmeket, nem is szánok rá túl sok karaktert. A remake-trendnek megfelelően némi modernizáláson (pl. Freddy az új évezrednek megfelelően HR managerként dolgozott egy multinál a sajnálatos George Foreman-grilles baleset előtt) kívül semmi lényeges nem változott: továbbra is az álmok, pengék és csíkos pulóver állnak a középpontban.

Amit a mérleg pozitív oldalára kell pakolni, hogy bár nincs túl sok véres rész, azok elég jól lettek megvalósítva, és a film első felében volt olyan történés is, ami még egy szolid hümmögést is kiváltott belőlem (vagyis nem volt teljesen kiszámítható). És nagyjából ennyi.

A másik oldalra tehető viszont, hogy bár a korhatár-besorolás szerint a R-es, nincs a filmben sem zuhanyzós, sem párnacsatás jelenet. Vagy 2010-ben már nem elvárás a random cici a slasher filmekben? Na mindegy, legalább némi felöltözött eyecandy-t kapunk Katie Cassidy és Rooney Mara személyében.

Nem túlzottan negatív, de teljesen béna, hogy ide is jutott némi keresőoldalas vágókép, főleg mert nagyon jelentőségteljesnek volt beállítva a jelenet. Mára ugyanis már ez az egyetemes megoldás annak bemutatására, hogy a szereplő éppen nagyon rájön valamire. És ilyenkor lehet kiszúrni, ha a kifejezés begépelése után Entert nyom és még rá is kattint a keresésre (itt “Blast Off”). Biztosra kell menni, na.

Hátra van még a lényeg, vagyis Freddy karaktere. Robert Englund legendás szerepét ezúttal Jackie Earle Haley keltette életre, és jó lenne azt mondani, hogy elvitte a filmet a vállán, de sajnos ez nem igaz. Bár nem volt rossz az alakítása, úgy tűnt, mintha a készítők nem bíztak volna benne (vagy Freddy karakterében?), hiszen alig szerepelt, akkor is inkább csak a hangjával. Helyette viszont olyan elismert színészek kaptak képernyőidőt, mint Thomas Dekker, Kellan Lutz vagy a “folyamatosan citromot nyalok” arcú Kyle Gallner, akik mind durván szétszaggatták a vásznat tehetségükkel.

Értékelés

Az Elm utca igazából pont olyan, mint az utóbbi évek összes többi franchise restartja: ha fiatal vagy, nem fogod érteni, miért rinyál a harmincas korosztály, viszont ha a VHS-re gondolva még mindig sóhajtozós nosztalgiába révedsz, inkább kerüld el messzire. Nem azért, mert nagyon rossz, csak nincs benne semmi, amitől az eredeti rajongói picit is megenyhülnének. A többiek viszont még élvezhetik is valamennyire (6/10).

— A kritikát Joe-ker írta, a Not Just Popcorn teljhatalmú ura.

Köntörfalak

Ha már ennyi szó volt a magyar filmről mostanában, akkor gondoltam adok egynek esélyt, így a Köntörfalak felé vezetett az utam. Tavaly a Kaméleon és az Intim fejlövés kapta meg a lehetőséget, de nem élt egyikőjük sem vele, szemben a Köntörfalakkal, ami már egész jó irány felé haladt, aztán mégis elvérzett azért.

Köntörfalak poszter A történet, nos az nem foglalható olyan könnyen össze anélkül, hogy lövöldöznénk belőle, így legyen elég annyi, hogy nem csak egy csajozásról szól azért, bár azzal indít. Egy kínos randival. Olyannal, ahol mégis kiharcolja a nem szép srác, hogy felmehessen a szép nőhöz, aki tökre Zooey Deschanel-vibeot bocsát ki. Szerencsére nem thrillerbe, hanem drámába fordulunk innen.

Azt még nem is mondtam eddig, hogy szinte teljesen kamaradarabról van szó, három szereplő és kész. Mivel általában a túljátszás, a színházias hozzáállás szokott dívni a magyar filmekben, vagy a teljes kezdőség, így a három szereplős megoldás nem villanyozza fel az embert, de szerencsére nem volt vele különösebb gond – vicces, hogy közben meg simán színházba átdolgozható maga a mű. Talán csak a főszereplő volt nekem végig olyan teljesen kedves motyogós, az elején még kedvelhetően, de a végére inkább zavaró érzést hozott.

Igazából az tetszett, ahogy összerakódtak a részletek, annak ellenére, hogy a film felétől már teljesen elveszhető az érdeklődés. Mármint egész rendesen össze van rakva addig, erre olyanok jönnek (mintha időhúzás lenne), hogy az egyikőjük a vitaszerű közepén elmegy megtömni a vizipipáját és szívni párat. Értem, hogy elmenekült a kínos kérdések elől , de nagyon gázosan tette ezt.

Köntörfalak értékelés

Úgy 6/10-et adnék, mert ez már jobb irány, bár még rengeteg csiszolni való akad rajta.

Alice Csodaországban (Alice in Wonderland)

Tudjátok mi a legnagyobb baj ezzel a filmmel? Hogy aki játszott az American McGee’s Alice-szal, az sokkal kevésbé fogja élvezni. Meg hát más gondok is akadnak. Pedig gyönyörű, akkora eyecandy, hogy azt öröm nézni, csak épp egy kicsit üres mellé.

Alice lemegy a nyuszi után csodaországba

A történet? Alice követ egy óráját nézegető mellényes nyulat valami üregbe. Down the rabbit hole. Aztán a különös világban először kalandjátékos fejtörőt old meg, ami után gyorsan kiderül: nem véletlenül került oda, küldetése van. Na jó, mindenki ismeri a nagyját, vagy ha épp nem és/vagy az eltérésekre kíváncsi, az úgyis meg fogja látni.

Az Alice In Wonderland le sem tagadhatná, hogy Tim Burtom film. Megvan benne minden, amit ő szeret csinálni; mások is tudnak, de Burton úgy tűnik kifejezetten ilyenekben érzi jól magát. Természetesen Depp sem maradhatott ki a buliból, oda ment az első telefon, amikor megkapta a zöld utat a film, mondhatni szerencsére, hiszen az Alice egyik mentőövének pont Johnny bizonyul.

Szóval amint Alice átjut csodaországba, onnantól egy festmény az egész. Élő szereplők és CGi animációk keverednek szinte tökéletesen, fantasztikusan van összegyúrva. Csak pár nagyobb állaton való lovaglásnál voltak kifejezett gondok a megvalósítással. A baj csak az, hogy mindezek mellé üres. Hiába igyekeznek megalapozni a főbb karaktereket, Alice-on kívül a többiek nem sikerülnek valami jóra. Persze a színészek mentik a menthetőt, Depp marhajó Mad Hatter, a nagyfejű Helena Bonham Carter is hoz már mosolygós pillanatot, na meg a macsek, de ennyi.

Alice In Wonderland - a legjobb szereplő

Nincsen tűz, hiányzik a motiváció a cselekvések mögül. “Menj ide, tedd meg azt, csak mert. De nem akarom. De mégis kéne. Akarnia kell magától.” Áh, ez így nem lett kiemelkedő. Elszállt, szép, néhol érdekes, de valahogy mégsem köt le végig.

Alice csodaországban értékelés

Ez, hát és nos egy 6/10. Lesz egy nagyobb 3D nem 3D cikk majd, ebbe most ne annyira menjünk bele. Jó utazás, de vissza jelenleg semmi nem hív, nem marad az ember fejében a film túlzottan.

Next Day Air

Most már azt is tudjuk, milyen az ha egy amerikai lemásolja Guy Ritchie jobb filmjeit, a Blöfföt és a Ravaszt. A szereplőket természetesen színesbőrűre cserélve, mert ők az igazi gangszterek. Vagy nem.

Next Day Air, ül a két okos

Az egész úgy kezdődik, hogy Donald Faison (Scrubs: Turk) rossz helyre kézbesít egy csomagot. A gond az, hogy a küldeményben drog volt, a tényleges címzett meg nyilván hiányolni kezdi. Közben akik tévesen megkapták a 10 kiló heroint, azok megpróbálják azt eladni. Ebből lesz a kavarodás, mindenkinek a ~~gyémánt~~ drog kell. Hogy ne legyen egyszerű a helyzet, hiszen eddig annak tűnt, így szinte mindenki szétszívott agyú hülye, de komolyan. A srácok akik el akarják sózni az anyagot azok két gondolatot nem tudnak egymás mögé tenni (például kirabolnak egy bankot, erre csak a biztonsági kamerák videófelvételét viszik el, a pénzt otthagyják), a rossz helyre kézbesítő csávó agya csak a következő jointján jár, meg ilyenek. Ja és mindezek mellett van egy bombajó kinézetű csaj is a történetben.

Mondjuk attól, hogy Ritchie másolat, még nincs vele semmi baj, csak egyszernézős a drága. Vannak benne véletlen összefüggések, de valahogy sokkal kevésbé csavaros az egész, mint ahogy a főszereplők között sincs olyan, aki tényleg okos csak hülyékkel van körülvéve. Van az említett szerepre jelölt azért itt is, de sosem hisszük el neki, hogy okos. Még a ” most odarepülünk”-et is átvették a Blöffből, szóval tényleg végig megvan az utánérzés hangulat.

Azt viszont mindenképp meg akarom még említeni itt, hogy bár kevés benne a tényleges erőszak, de azt baromi jól kivitelezték. Meg van benne pár normális poén is, csak nagyon elrejtve. Amúgy Mos Def keveset szerepel, de a második feltűnése akkora hatalmas, hogy leborultam a székből. Meg a drog címzettjének a neve Jézus (kiejtve: Heszusz), aki körülbelül a film legjobb arca, és amikor valaki “úristenjézusom”-ozik, akkor mindig meglepődik “ne emlegess engem”. Ez a filmben viccesebb.

Mivel nekem bejött az idióta bűnözős szétszívott humor, így nagyon leoltani nem tudom a filmet, pedig még lenne mit, de nincs szívem. 6/10 mondjuk, az biztos, hogy sokkal jobb nem lehetett volna, ennél több potenciál nem volt az egészben sem.

Carriers

Ilyen az, amikor egy sorozat 7. epizódját látod. Lemaradtál a kezdésről és még a vége is lógva hagy. Mindezt a Star Trekkel a sztársághoz közelebb került Chris Pine-nal a főszerepben. Mellé csatlakozik egy gyönyörű sorozatos arc, meg két kevésbé ismert, és meg is vagyunk.

A Carriers posztere Amúgy egy vírusfilmről van szó. Az első jó dobása pont az a Carriersnek, hogy a járvány kitörésével nem foglalkozik túl sokat, rögtön a mélyvízbe dob minket, a seggünk alá mercit tolva. Merthogy ezzel a kocsival száguld egy testvérpár és két nő a teljesen kihalt texas-i országúton. A szabály? Ne állj meg senkinek, kerüld az autópályákat. Ezen kívül mindent fertőtleníts, mert a vírushordozók lehellete és vére kiemelten veszélyes.

Az a helyzet, hogy a felütés tényleg remek, ezt a thrilleres feszültséget — ja igen, nem horrorfilm, már ha esetleg ilyen prekoncepcióval ülnél le elé — egészen a 2/3-áig tudja is tartani, simán hét pont körül egyensúlyozva, aztán jön egy olyan letjmenet, hogy a 6/10 csak jóindulattal fér el a ponttáblán.

Egyszerűen a Carriers legvége veszettül el van szúrva, ez az ami a megnézés után a fejünkben marad. Nem csak unalmas lett addigra, de a végekövetkeztetés is akkora nulla, mintha direkt arra élezték volna ki, hogy feledtesse a nem sokkal előtte látott jobb perceket. Mellesleg mindezt gyönyörűen fényképezve. Látjátok, annyira nem tudom lehúzni, mert tényleg marhajól szórakoztatott 50 percen át.

Tippre még a Star Trek előtt vállalta ezt be Pine, hiszen mostanában Jack Ryan lesz, meg ilyesmi. Bár nem kell szégyenkeznie, egyszerűen csak van pár kis semmilyen aprósága (az a randizós gyengébb ennél) a sztárság előtt.

2012

Az a helyzet, hogy Emmerich már évek óta el akarta pusztítani a világot, több filmje ezen kitűzött cél felé haladt, de most konkrétan még a Holnaputánnál is magasabbra emelte a tétet. Ez bizony katasztrófapornó lett a javából, kár hogy a határtalan pusztulás körítése is teljesen pornós és a moziban ülve nem lehet a lényegre tekerni.

2012 - California is down

Ilyen B-filmet ekkora A-kategóriás részekkel rég láttatok. Nem tudok negatívan nyilatkozni a trükkmesterek munkájáról, így a film pozitívumával kezdem, ami miatt tulajdonképpen akár kötelező is lehetne moziban a 2012. A Holnapután óta eltelt pár év, pont eleget fejlődött a technika, vagy csak több pénzt öntöttek ide.

Emlékeztek még a California is going down videóra? Egyrészt marhajó volt nagyvásznon az is, és ha most azt mondom, hogy van sokkal faszább rész a filmben, akkor azt hiszem el lehet képzelni mi megy itt. Ha nem is tökéletes a CGI, azért elég közel jár hozzá. Beleadtak apait-anyait, így néhol tényleg csak ámulni lehet, konkrétan egy szupervulkán kitörése akkora wow, hogy be lehet rosálni rajta. A baj ezzel csak az, hogy a többire nem sok pénz maradt.

Először is a 2012 túl hosszú, több mint két és fél órás tripre vállalkozik a gyanútlan néző. Másrészt pedig, őszintén megértem, hogy miért szeretik a digitális kamerát a rendezők, de basszus, csinálhatnák jobban filmesre a hatását. Látom a sima videózásra képes DSLR-eknél, hogy lehet normálisan filmes a mozgás, miért kell úgy rögzíteni mintha barátkközt lenne? Utána kéne már néznem mi ennek a pontos neve, de tényleg, ahogy a szereplők mozognak sok jelenetben, az olyan házimozis, főleg a beltereken játszódó jelenteknél.

A nagy másik, hogy a díszletek sem sikerültek a legjobbra, hihetőre. Ha az embernek gyengébb sorozatok jutnak eszébe a belső terek látványától, az már rég rossz, főleg ha régebbi sorozatok, amikor még alig volt mozis technika a tévében. Viszont ha már ide jutottunk, a szereplőgárdára igazából nem lehet panasz. Hozták amit egy katasztrófafilmbe kellett, még Cusack is, aki először furcsa választásnak tűnt férfi főszereplőnek. Ez alól kivétel az orosz csávó, bár lehet csak a szinkronos orosz akcentus volt ilyen idegesítő.

2012 - Cusack's Run

Egyet se féljetek, iszonyat bugyuta a film azért. Felsorolni felesleges lenne, de basszus, voltak jelenetek amik fel tudtak húzni. A legkiemelkedőbb talán az, amikor egy menekülő csapat, azaz 6-7 ember, több mint 400 ezer életét veszélyezteti. Áh, ma már csak legyinteni tudok rá, de tegnap még “ilyen már tényleg nincs” felkiáltással éltem volna. Olcsó és béna húzás volt, csak azért, hogy növeljék a feszültséget ott, de egyszerűen nem tudták. Komolyan azért izgultam, hogy pusztuljanak el ha már ilyen hülyék, erre valami nagy “akkor vagyunk emberek ha megtartjuk az emberségességünket” baromság lett belőle.

2012 értékelés

Az biztos, hogy nyugodt szívvel nem tudom ajánlani senkinek, pont a kettőssége miatt, félig tévéfilmes gagyi, Szupervihar kaliber, félig pedig az év legjobb trükkorgiája. Részemről 6/10. Az biztos, hogy egyáltalán nem bántam meg, mert a pusztítás az kegyetlen nagy, de sok olyan baromság volt ami még kikapcsolt aggyal is zavart. (Vicces amúgy, hogy a hossúságról nem minden néző tudott, csomóan mentek ki WC-re a film közben.)

Mellesleg nem értem, hogy ilyen film miért kaphat PG-13 besorolást. Közelről nem mutatnak halált meg vért, rendben, de basszus, ahogy az előzetesben is látszott már, szakad le a felüljáró rajta emberke rohangálnak, gurul a kápolna és gyűri maga alá az embereket, meg ilyenek. Vicc egyszerűen a korhatárosdi (itt dumáltuk ki), akármennyire rajzfilmes a film.

The Goods: Live Hard, Sell Hard

Everyone here told you their story. Here’s mine. I have hair on my balls and I sell cars. The end.

Hihetetlen, hogy mennyire el tudták cseszni a Goods-ot. Miért nincs több olyan film, mint a Hangover? Most nem a humor részére gondolok, azt kapcsoljátok ki ha nem tetszett, hanem arra, hogy nincs benne semmi nagy megváltó karakterfejlődés. Elmennek Vegasba, ennek következményei vannak, és hazamennek. Ez itten majdnem az év vígjátéka lehetne, ha a felétől nem akarnák emberivé tenni a Piven által alakított Gun-For-Hire autódealert. Na meg ha nem csúszott volna szét az egész ugyanonnan.

Goods repcsi

A Goods valahogy úgy kaphatott zöld utat, hogy mindenki aki pénzzel jött a projektbe csak a forgatókönyv elejét olvasta el. Mert hát ott kegyetlen jó a cucc, de tényleg. Nem véletlen, hogy a trailer szinte csak onnan táplálkozott — és lőtte el a nagyját, aki csak az első előzetest nézte esetleg, az jól járt, de ez most nem teljesen tartozik ide. Tehát kezdődik a film és leborulsz majdnem a székből, legalábbis ha a szemétkedős humort nem veted meg. Főcím. Felfogadják őket, hogy lendítsék fel ez eladást egy hétvége alatt, jól feltüzelik az ott dolgozókat, felébresztik bennük az eladás szenvedélyét, mindezt marha vicces jelenetekkel fűszerezve, aztán szétesik a film, és próbálják Don Ready-t (Piven) emberivé tenni.

Tényleg nem tudom miképp találhatták ki a fordulatokat onnantól, hogy a három eladási napból lezajlott az egyik. Van pár olyan lépés, amit tuti füvezve írtak bele, aztán pár olyan aminél mintha a pénzzel beszállók kapcsoltak volna, és beleszóltak a forgatáskor a filmbe. Egyszerűen kusza ez az 50 perc, sajnos, pedig. Majdnem raktam három pontot, de mindegy, hagyjuk.

Azt kell mondanom, hogy Jeremy Piven itt marhára nem volt jó. Bírtam a Smoking Aces-ben, a RocknRollában sincs vele gond, de ennyire főszerepet nem szabad rá bízni úgy tűnik. A káromkodós nagyágyú kereskedő figurával nincs baja, de amint emberi érzelmeket kéne mutatnia azonnal megfeneklik. Akik valamennyire kihúzzák a csávából, azok a mellékszerepekben levő hatalmas arcok. Mármint konkrétan nem kicsi az arcuk. Persze nem. Össze-vissza írok. Az biztos, hogy a mellékszereplőgárda remek, kezdve az imádnivaló Jordana Spiro-tól a Daily Show-szökevényeken át Horsedick.mpeg-ig. És még lehetne sorolni, annyi innen-onnan ismerős arc akad, akik két percre feldobják a vásznat, pont annyi időre amennyinél többen már unalmasak lennének.

The Goods értékelés

Hát sajnos a marhajó indítás (tényleg az) után bizony gyorsan egy tipikus gagyi vígjáték lett belőle, pedig volt itt potenciál bőven. 6/10-nél többet nem tudok adni. Aki most a bejegyzés elolvasása után egy aligátort talál az ágyában, az a következő cikkek árából 20% kedvezményt kap.

A csúf igazság (The Ugly Truth)

Nem akarok rögtön kirekesztő lenni, de ez egy nőknek való film, olyan nőknek, akik valami jelentéktelen történet kapcsán szívesen elgyönyörködnek Gerald Butlerben mintegy másfél óra hosszat, és nem zavarja őket idegesítő nőtársuk jelenléte a filmvásznon.

Ugly Truth ami épp nem ugly

Az idegesítő nőszemély, Abby (Katherine Heigl) 25 éves, 11 hónapja nem szexelt, karrierista, okoskodó, sótlan hisztérika. Foglalkozására nézve producer, egyedül él egy macskával, aki egy nap véletlenül rálép a távirányítóra, és Mike hímsoviniszta műsorára, A csúf igazság-ra kapcsol át. Mike (Gerald Butler) randitanácsokat ad, szerinte az összes önsegítő könyvet ki kell hajítani, a férfiak egyszerűek, és úgy lehet a kedvükre tenni, ha mutogatjuk a mellünket, nevetünk a vicceiken és nem kritizáljuk őket. Abby már ezen kiborul, és akkor másnap kiderül, hogy főnöke felvette hozzájuk Mike-ot és mostantól együtt kell dolgozniuk. Később még egy metroszexuális jópasi, Colin (Eric Winter) is feltűnik a színen, és Mike fogadást ajánl Abbynek: ha az ő tanácsaira hallgat, el tudja csábítani a jóképű szomszédot.

A történet éppenséggel nem bővelkedik kiszámíthatatlan fordulatokban, viszont Gerald Butler figurája üdítően köcsög, az a fajta szőrös, nagyképű macsó, amely elszomorítóan kihalófélben van manapság. Elég vicces is, jó poénokat adnak a szájába és jól játszik. Persze, a macsó külső nyilván érző, sőt mi több, összetört szívet takar, az már nem olyan vicces, inkább nyámnyila, de még így is elviszi a filmet. Eric Winter felejthető, Katherine Heigl pedig borzasztó hitelesen hozza az őszintétlen, idegbeteg szinglit. Sajnos, akkor is őszintétlen és karótnyelt marad, amikor a történet szerint épp hitelesen kellene éreznie vagy spontánul lelkesedni, ezért nem válik szerethetővé, inkább valahol a jelentéktelen és az aktívan idegesítő között mozog.

Nem rossz a film humora, nevethetünk az összes férfi-nő klisén, tényleg nevetek is egy csomószor. Van pár eltúlzott jelenet, Abby vibrátoros bugyiban megy el üzleti vacsorára, persze még ez is lehetne vicces, ha Katherine Heigl legalább egy kicsit hihetőbben tudna megjátszani egy orgazmust. Apropó, orgazmus. A film tele van randizós tanácsokkal nők számára, többségük legalább félig értelmesnek tűnik, ne tapadjunk erőszakosan a pasira, vegyünk fel nőies cuccokat, oké, de hogy tettessük az orgazmust? Én azt hittem, ez nem jó tanács, de persze, lehet, hogy csak ódivatú vagyok.

A csúf igazság értékelés

Eleinte még nyolcat is adtam volna, de ahogy haladt előre a film meg a szereplők személyiségfejlődése, úgy csökkent a pontszámom, végül egy gyenge 6/10-nél állt meg a mutató. Romantikus vígjáték néhány jó poénnal és jó pasival, kár, hogy a filmbéli pár két tagja között semmiféle hiteles izzás vagy kémia nincs. Nem baj, egynek jó volt.

Röviden: Outland (1981)

A készülő remake egy dologra már biztos jó volt: előszedtem az eredetit és végre megnéztem. Valamikor lehet ment valami tévén, ahol egy részét már láttam, de ebből nem sok maradt meg. Ami biztos, hogy arra a bizonyos westernre tényleg nagyon hasonlít, meg úgy általánosan sem scifi az Outland, akármi is a helyszín.

Outland -menekül a puskások elől

A lényeg, hogy Connery rendet tesz ~~sheriff~~ marshallként, a Jupiter egyik holdján létesített bányásztelepen. Pár rejtélyes haláleset után gyorsan kideríti, hogy kábítószerügyekről van szó, ez nem annyira fontos, hiszen pofonegyszerű a nyomozás, hanem amit az egész western részbe ölnek. Mert hát erről van itt szó, még olyan tipikus bárajtók is vannak benne, meg minden. Ami nem tetszett, azok a kinti helyszínes jelenetek, viszont a bányásztelep belseje egész korrekt, fasza “belakott” díszletek, teljesen jól megcsinálva.

Pontszámilag 6/10, feszültség nagyon kevés helyen volt, arra a párra kapja a pontokat, na meg a fénnyel/sötétséggel való játékra, de a végső csata sajnos felemás lett, na meg a bűnügy is elég gyenge (még ha nem is igazán fontos, akkor is). Az Outlandnél kíváncsi vagyok mit hoznak ki a remakeből, hiszen eltelt majdnem harminc év a bemutatója óta. Nyilván új Connery-t nem találnak, ez azért tény.

Röviden: Szellemváros (Ghost Town)

A film, amiben Ricky Gervais végbéltükrözésre megy a kórházba, altatást kér, és amikor végül kiengedik, akkor szellemeket lát. Természetesen olyanokat, akiknek elintézetlen ügyeik vannak még a földön. Mindezek mellett természetesen egy seggfej az elején, meg nem is akar segíteni egyik ott lebzselő léleknek sem.

all work and no play makes jack a… valuable member of society

Amúgy meg egy romantikus film, nagyon kevés humorral. Rendben, van két jelenet amikor vicces, de azok is olyasmik, mintha a stand-up előadását néznénk, ilyen mondja-mondja és vigyorgunk. Szóval aki a humor miatt nézné, az ne fárassza magát, aki viszont arra kíváncsi, ahogy egy morgós, magánakvaló ember picit lejjebb bontja a falait, az nyugodtan. Pontszámilag csak 6/10 ez is, valahol éreztem, ezért is volt a kupacban ilyen sokáig, de azért lekötött simán.

Röviden: 30 Days of Night

Elkezdtem a “meg akartam valami miatt nézni” filmkupac csökkentését, előtte pedig John Rambot újráztam, ami még mindig baromi véres, de most nem arról van szó. Az a helyzet, hogy A sötétség 30 napja nem a legjobb horror, ellenben jól szórakoztam rajta. Félni azt nem lehetett, inkább ilyen vámpír- és emberdarabolós az anyag, méghozzá néhol elég naturálisan, de a havas, 30 napig éjszakába burkolózó helyszín nagyon hangulatos volt.

Bár nem olvastam a képregényt, de néhol azt éreztem, hogy rajzokat látok mozgásban. A beállítások teljesen ilyesmit sugalltak, a vámpírok által rendezett kisvárosban folyó vérfürdő légifelvétele például teljesen, és hát bejött, ahogy felülről pásztáztuk a káoszt és nézhettük, amint néhol vörösre színeződik a hó.

Mammut 3/10-re értékelte, részemről 6/10 a furcsa ugrások miatt, többször nem volt átvezetés rendesen a történtek között, csak úgy egymásra voltak dobálva. Na meg volt ahol nagyon látszott a cgi, bár tény, hogy akadt pár hagyományos trükk is a nagy vérengzésben.

Fanboys – Rajongók háborúja

Számomra a Fanboys-on a rengeteg előzetes huzavona rontott sokat, na meg amúgy sem volt annyira kiemelkedő. Tudjátok, a kivágjuk a rákos szálat, meg tologatjuk a bemutatót marhasokáig, meg ezek. A történet végül az lett, hogy van 5 geek jóbarát és elmennek betörni a Skywalker farmra, hogy a srác megnézhesse bemutató és a halála előtt az új Star Wars trilógia első részét. Alapvetően egy roadmovie ennek a végeredménye.

Talpig szemétben a rajongók

Ami tény, hogy főleg geekeknek szól a benne levő humor. Rengeteg szószerinti Star Wars-idézet, meg ugye a Trekkiekkel való összecsapás, meg hasonló dolgokkal van tele. Na és a tipikus geekséggel, akik nem tudnak beszélni lányokkal meg akármi, kivéve a vicces kövérebb srác, aki szintén akkora klisé, hogy nagyonnagy.

Közben meg pont ezek miatt is volt nézhető a film, hiszen lehet vigyorogni a “le akarod venni a felsődet” (közben Obivankenobis kézmodulat) hülyeségeken, meg a nem ezeket a drodiokat kerestükön. Meg Seth Rogenen, aki több szereplőt is alakít, és az agresszív változata elég vicces lett. Főleg a Jar-jar tetoválásán borultam. Mi ugye már tudjuk, hogy Jar-jar alapvetően az egyik legnagyobb hiba, amit Lucas elkövethetett, de itt, valmai 6 hónappal az Episode I. premierje előtt a csávó ezzel még nincs tisztában, ezért hatalmas változatban magára tintáztatja.

Fanboys – Rajongók háborúja értékelés

Nem sorolok fel minden poént, azért akadt benne bőven, csak hát a sok huzavona mellett szerintem ez a drámai szál nélkül jobb lett volna. Úgy, hogy csak a film miatt szelték volna át az országot, kevesebb annnnyira unalmas lelkizés nélkül. Így csak 6/10 a vége nekem, egy fél pontot még esetleg képzeljetek mellé kivételesen.

What if the movie sucks?

G. I. Joe: A kobra árnyéka

A világ legdurvábbnál is durvább katonái. Ha a felső 1%-ba tartozol, akkor is csak azért kerülhetsz be, mert valaha viszonyod volt a gyönyörű gonoszcsajjal, de aztán némi összetűzésetek támadt az öccse halálának körülményeit illetően. Esetleg ha alibinéger vagy, “a viccesfigura”. Go Joe!

kikerülték cselesen a rakétákat, így csak 30 másik ember halt meg

Amit muszáj a pozitívumok közé sorolni, hogy meg sem próbáltak valami sötét eredetsztorit csinálni, inkább a faék és az író fejének találkozása után született gondolatok kerültek papírra. Szóval igazi hősök a katonák, a legjobbak legjobbjai, akik kiirtják fél Párizst ha kell. Nem, nem is. Valójában van ez a MARS-ot (nem a csoki vagy a bolygó!) irányító figura, aki csinál egy zöld trutyit tartalmazó robbanófejet, vagyis rögtön 4-et, szuperveszélyes nanorobotokkal, amik minden fémet el tudnak porlasztani, vagy valami ilyesmit csinálni velük. Aztán ezt a szuperfegyvert 5 kocsiból és két helikopterből álló konvojjal szállítja pár tökös katona, de nyilván rajtuk ütnek, és kettő kivételével mindenki meghal. Innen még jön mindenféle árulás meg világuralom, meg egy bevetett rakéta (az előzetesben ellőtték mi kapja be zöld trutyit), miközben rengeteg ember elhullik.

Valahol hihetetlennek tartom, hogy ahogy a Transformers kettőnél, úgy itt is több száz ember esik áldozatul a harcoknak, aztán mehet pg-13-ba a dolog, mert nem mutatnak konkrétan semmit. Ott hajók süllyedtek el meg ilyesmi, a Joe-ban pedig van egy olyan üldözés, ahol a szövetségesek területén — ja igen, a GI Joe az világszervezet, rengeteg ország van benne — egy üldözés során sima utcai járókelők kapják oldalukba a kaszást. Így konkrétan, menekül a gonosz, futnak utánuk a gyorsító ruhában — mit gyorsít az öltözet? – titeket! — a Joe-k, és a civilek kocsijai repkednek meg robbannak jobbra-balra (fenti kép). Lehet elkalandoztam, de mindegy.

Van még negatívum: a trükkök. Valahol el sem akarom hinni, hogy ez a film 175 millióba került, többe mint a Star Trek! Nem azokkal a jelenetekkel van gond, amikor tényleg robbantottak, hiszen bevetették azt a technikát is, hanem a CGI az, ami katasztrófa. Olyan, mintha legalább 2-3 évvel le lett volna maradva a csúcstechnikától, pedig a filmre költött összeget ti is látjátok. Hülyén mozgó elnagyolt járművek (a csaj a motoron volt talán a legnagyobb vicc, a VAS magasságaiba emelkedtek ott), mert fizika az többnyire minek, közben meg néha meg kurvajó lassított jelenetek. Ilyen kettősség féle a látvány.

Snake Eyes odabasz

Ellenben ha már oltom a CGI-t, azt meg kell jegyeznem, hogy az akció ritmusa teljesen rendben volt. Ez alól kivétel a ~~halálcsillag~~ főbázis elleni csata. Konkrétan a Párizsban játszódó üldözésre gondolok, ami jobban megvalósítva sokkal nagyobbat üthetett volna, de még így is a film csúcspontjának bizonyult számomra.

G. I. Joe: A kobra árnyéka értékelés

Nem tudom felpontozni, pedig vannak erényei a filmnek. Például remekül idézi a 80-90-es évek blockbustereit, amikor még nem a hatalmas vívódás volt a központ, hanem “ott a gonosz, ezt akarja, mi meg nem akarjuk azt, tegyünk ellene. Na jó, drámázzunk is picit, 5-10 percben.” De emellett sajnos nincs benne plusz. Egy túl jóindulatú 6/10, mert a TF2-nél kevesebbet nem ért (míg az szebb, ez valahol normálisabb), de többet sem.

Az durva, hogy ennek szerintem folytatást is gondoltak, hiszen kvázi az orrunk előtt születnek meg a főellenségek, itt még csak kispisták szinte végig.

A Megtorló – Háborús övezet (Punisher: War Zone)

Erről a filmről két dolog mondható el nagyon gyorsan: iszonyat véres, és több helyen a 80-as évek faék akciócuccait idézi, de sajnos pont nem jól. Sajnos, mert hát a két tömegpusztító akciójelentből az egyik baromi jó lett, de akkor is olyan érzést hagy maga után a War Zone, hogy “ezt bizony komolyanvették.” Az összes faarcú színészetet (na jó, majdnem összeset, mert Soap-ot nem) meg a templomos jelenetet és a bűnbánást… na meg a főgonosz őrült testvérét. Képregényesen, de komolyan vették, közben teljesen túljátszott paródiába hajlott néhol.

Punisher War Zone

Frank Castle flashback, családját megölték satöbbi, tudjuk már rég, hogy ez a tragédia Punisher nagy keresztje, miattuk vadászik olyan bűnözőkre, akiket a törvény nem ér el. Na meg a zsebtolvajlást is halállal bünteti, ha épp úgy adódik. Ez külön vicces, mert a biofegyverekkel üzletelő zsarugyilkost nem sajnálja senki, had lőjje fejbe (fröccsenő agyvelő meg minden, 18+ besorolású a film ezerrel), de hogy a ” nem hallottad? add ide a tárcádat!” mondattal feltűnő piti bűnöző fejét is szét kell loccsantani, az vicc. Ja, a nagy súly Castle vállán amúgy az, hogy lelő egy szövetségi ügynököt, egy jófiút. Ez okoz törést a pusztításában, hozza a drámát.

Hasonlítani leginkább a Rambohoz lehetne, de míg az korrekten nyúlt vissza a 80-as évekhez, addig a Punisher: War Zone nem, hiába szállított majdnem akkora boudycountot, mint John úrfi. Viszont a filmben található pusztítás miatt nem tudok kevesebb pontot adni 6/10-nél. Amikor épp nem színészkedni akarnak a főszereplők, akkor bizony felrobbannak, hasbalövődnek, fejbelövődnek, lerakétázódnak, széklábbal a fejükben gondolkozóba esnek a rosszfiúk. A sok visszafolytott vérengzéssel bíró film között ez bizony üdítően hat.

Harry Potter és a félvér herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince)

Tehát vannak ezek a tinik, suliba járnak, csak épp varázslósba, aztán össze-vissza szerelmesek. Mindezt olyan komor hangulat mellett, ami egyáltalán nem tinifilmhez illő. Van még ez a főgonosz is, akinek most nem írom le a nevét, és azon munkálkodik, hogy… valami sötét dolgon. Ennyi történt több mint két óra alatt.

Potter vonatkozgat

A könyvet továbbra sem olvastam, ez úton hidegen is hagy, hogy miben tér el tőle a Félvér herceg, egyszerűen csak filmként nézve meg épphogy, de fogyasztható. Az új Potter-mozi konkrétan egy tinivígjáték, felesleges ezt kerülgetni. Lehet pont emiatt nem tetszik pár embernek, de rengeteg helyen lehet nevetni rajta (plusz pár sornyira tőlem egy baromira furcsán vihogó pasi ült, így az még adott a humorfaktornak). Ezek a lányok és srácok esetlenek, zavarba jönnek szerelmesen, durcásan és féltékenyen elvonulnak sírni, vagy épp baromi túlzón udvarolnak, többször olyan arcot vágnak, mintha orálisan elégítenék ki őket, plusz állandóan azt mondja valaki, hogy elő a varázspálcával. Mindezt a főszereplők 3, azaz három fajta arckifejezéssel játsszák el:

Átlagosan figyelős, érdeklődő
Iszonyat bután mosolygós
Komolynak tűnni próbáló

Sőt, Emma Watson ebből kizárólag kettővel bír. De hogy ne csak a tinivígjáték részről legyen szó, térjünk a kivitelezésre, ami meg egyszerűen gyönyörű. Az egész film alatt 2 percet ha süt a nap, végig komor feketeségbe vagy ködbe burkolózik szinte minden és mindenki. A kviddics meccs alatt zuhog az eső, aztán hirtelen tél van, amikor mindent köd borít, vagy csak sötétedéskor beszélgetnek a diákok, vagy csak gyertyalágnál. Mindezt továbbra is elfogadható trükkökkel, szóval mind az operatőr, mind pedig a többiek, akiknek a látványhoz közük volt, vállonveregethetik magukat. Az, hogy a tényleg komoly történéseket 30 percben is el tudták volna mondani, az már nem rajtuk múlt. Mint ahogy Draco Malfoy béna megzuhanása sem, amikor rajtakapják valamin. Simán elhiszem, hogy betűkben korrekt volt, de ez a 13 éves szintű tipikus “na most kiszúrták, hogy rosszat csináltam”, amikor Potter tényleg kiszúrja, az szintén a vicces kategóriába lökte a filmet.

Harry Potter és a Félvér herceg értékelés

Tudom, ez most szentségtörés lesz, de néha tök jó lenne egy olyan nagy vágott videó az eddigi filmekből, amiben csak a főszállal foglalkoznak, a sötétség feltámadásával és legyűrésével. Így is szórakoztató volt, legalábbis 6/10-nyire, de újranézni soha nem fogom, max a mégjobban tömörített verziót. Tudom, hogy kicsit túlzásokba estem feljebb, de csak infantilisen lehet írni egy ilyen gyerekes filmről. Valójában ezt a jelzőt nem hátrányként tettem hozzá.

← Vissza a jelenbe - A múltba →

Kategória archívum: ******