Előrebocsátanám, hogy a Szerelem a kolera idején az egyik legjobb könyv, amit valaha írtak: úgy szól a szerelemről, hogy totál hiányzik belőle a nyugati világ nyálas ál-romantikája, mégis gyönyörű. Évekbe telt, míg Marquez végül beadta a derekát és odaadta a filmjogokat, és bár ne tette volna. De részletezem.
Kolumbiában vagyunk a századelőn. Az öreg Urbino doktor leesik a létráról, még gyorsan szerelmet vall idős nejének, Fermina Dazának, és meghal. Már a temetés napján betoppan az özvegy házába egy Florentino Ariza nevű férfi, szintén hetven körül, közli, hogy kb. fél évszázada vár erre a pillanatra, majd megkéri Fermina kezét, a néni azonban durván elzavarja. A film folytatásában tizenévesen látjuk a fenti szereplőket, és szép sorban megtudjuk, mi vezetett idáig. Mindjárt itt kezdődik a probléma. Fermina Dazát ugyanaz, a valóságban 34 éves színésznő (Giovanna Mezzogiorno) játssza tinilányként, mint hetvenévesen, és sajnos mindvégig 34-nek látszik. Igazán sminkelhettek volna neki legalább néhány szemráncot, mert attól, hogy valakire ráadnak egy szemüveget meg bedauerolják a haját, még nem lesz belőle anyóka.
Még ennél is zavaróbb, hogy a tizenéves Fermina, hamvas, ártatlan leányka elvileg, szemmel láthatóan egy huszassal öregebb a szerepénél. A fiatal Florentino Arizát már nem merték Javier Bardemre bízni, ő csak olyan kb. harmincéves korában veszi át a szerepet, előtte egy valóban jóképű fiúcska játssza, csak sajnos a két színész egyáltalán semennyire sem hasonlít egymásra, ami azért kicsit zavaró. A többi, viszonylag gyakran felbukkanó szereplő közül – Florentino anyja, Urbino doktor, Fermina apja – teljesen random módon néha az egyik gyorsan öregedik vagy húsz évet, a másik meg semennyit. Nagyon idegesítő, és elképzelni sem tudom, miért nem lehetett erre jobban odafigyelni.
A másik, ami előtt szintén értetlenül állok, a nyelv. A film Kolumbiában játszódik, ezért a szereplők angolul beszélnek egymás között, rémesen eltúlzott spanyol akcentussal, kivéve időnként a szolgálókat meg a gyerekeket, akik spanyolul beszélnek. Most ezt így hogyan gondoltuk mégis? Kolumbiában száz éve angolul beszéltek egymás közt az emberek, csakhát törték egy kicsit a nyelvet? Valami olyasmi lehetett a cél, hogy átjöjjön a spanyolos hangulat, vagy nem tudom, mindenesetre sokkal jobb lett volna, ha szép, rendes, kaliforniai, vagy tőlem akár brit angolt beszélnek, vagy talán még az is, ha mindenki spanyolul beszélt volna és feliratozzák, de ez az akcentusos megoldás iszonyú gáz.
De én még ezeken is túltettem volna magam, mégiscsak az egyik kedvenc regényem, én ilyenkor nagyon elnéző tudok lenni. Sajnos azonban a több szerelmi szálból a színészek egyet sem játszanak el hitelesen. Különösen Fermina rossz, de az Urbino doktort játszó Benjamin Bratt is inkább csak iszonyú kanosnak tűnik, mint szerelmesnek. Giovanna Mezzogiorno egyébként is csapnivaló Fermina, rendben, biztosan vannak, akik szépnek találják nagy, szürke szemeit, meg szép a melle is, megnézhetjük fedetlenül, de ettől eltekintve egy tökéletesen érdektelen, közömbös, halvérű teremtés.
Rögtön a film elején kiderül, hogy a két fiatal halálosan szerelmes egymásba, és ezt a későbbi történések fényében nem ártana, ha a néző is elhinné, de sajnos a színészek ezt valamiért nem játsszák el, semmi izzás nincs köztük, nulla szikra, semmi „egymásra néznek és lángol körülöttük a levegő/a filmvászon”, tulajdonképpen nem is nagyon érteni, miért csinálnak olyan nagy ügyet ebből az egészből, és ez azért nagyjából agyonvágja az egész további, erre épülő történetszálat.
Egyetlen pozitívum a filmben (azon kívül, hogy időnként elhangoznak Marquez zseniális eredeti mondatai is) Javier Bardem, aki a felnőtt Florentino Arizát játssza remekül, ő az egyetlen, akinek elhiszem, amit mond, és körülbelül miatta volt egyáltalán érdemes beülni a moziba. Elég unalmas amúgy a film, lapos és vontatott, csak a vége felé kezd valamennyire beszippantani és meghatni a hangulat, és úgy gondolom, ez egyedül az ő érdeme. A Vége főcím után hátranézek, mit csinálnak nézőtársaim, többnyire szipognak vagy csillogó szemmel bámulnak magul elé, vagyis azért úgy tűnik, talán egy csipetnyi romantikát mégis sikerült áthozni a filmbe. És vannak szép tájak is, egzotikus, dél-amerikai látványvilág, lusta folyókon úszó gőzhajók a naplementében meg effélék.
Szerelem a kolera idején értékelés
Elnéző vagyok és 6/10 pontot adok a filmnek, a jó alaptörténet, az időnként szép látványvilág, és a ronda, de remekül játszó Javier Bardem miatt. Végülis nem bántam meg a megnézésre fordított időt vagy pénzt, de biztosan nem nézem meg mégegyszer vagy szerzem be dvd-n. Egy átlagos, inkább csak olyan semmilyen film lett ez, sajnos csak halovány árnyéka a regénynek. Olvassuk el a könyvet inkább.