Idegen arcok (Attack The Block)

Hogy jár egy űrlény, ha pár fiatal bűnözőpalánta közé zuhan le Angliában? És hogy járnak a bűnözőpalánták, ha a rossz űrlényt gyakják le? Ezt tudhatjuk meg ebből a filmből.

Ezek nem idegen arcok

Valójában az egész film olyan, mint a Misfits-Skins sorozatok. És ezt nem csak a szleng miatt mondom, hanem mert a pénz is kevés volt a kidolgozásra, így tényleg egy tv-filmhez van inkább közelebb az Attack The Block. Ennek ellenére elég szórakoztató lett.

Az biztos, hogy horrorfilmnek nulla. És erről nem is a költségvetés tehet. A világító fogsorú majomszerű lényekkel még gyenge kidolgozottságuk ellenére is lehetne ijesztgetni, de inkább a poénkodás útján haladnak az Idegen arcok. Konkrétan a főszereplő fiatalok mindent a humorral oldanak fel, ezáltal kinyírva a feszültség morzsáját is. Épp belerázódnál a kocsi mögött bujkáló lény által teremtett félős hangulatba, erre hőseink nevetséges arcot vágnak és sikítozva elrohannak. Mindezt mielőtt visszavágnának, hiszen Mózes a tömb kemény legénye, kicsiny csapatának vezetője, meg kell védelmezze területét, “hazáját”.

Úgy tűnt valami mélyebb tartalmat is akartak a szörnyek mellé, a felnőttek és gyerekek közötti idegenkedés feloldásával – Angliában borzasztó a kiskorúbűnözés –, a helyzetük megértésével, de nem lett túl erős ez a szál. Szerencsére?

Idegen arcok értékelés

Sajnos lehetett volna jobb, de akadt pár kellően vicces pillanat, ami miatt egy percre nem bánom meg, hogy megnéztem. 6/10-et minimum adnék, hiszen a főszereplő csapat közötti kémia nagyon működött, pár poén is ült (a kocsi telefonon felvezetése :), a film többi része már kevésbé.

human
írta
2011. 11. 01. 15:02
megjelenés
3
hozzászolás


A dolog (The Thing – 2011)

Most már aztán tényleg csak félig értem, hogy miért nem adtak neki valami rendesebb nevet. Így könnyebb eladni, viszont a film utolsó képsora egy az egyben felvezeti a 82-es Carpenter klasszikust.

The Thing 2011 főszereplőnője

Miről van szó? Egy norvég kutatócsoport talál az Antarktiszon valamit. Egy dolgot. Konkrétan egy hatalmas hajót a jég alatt, ezen kívül valami csontra fagyott lényt, aki több ezer éve mozdulatlan így. Pár amerikai tudós segítségével elkezdik feltárni a leletet, amikor is elszabadul a lény. Ennyit szerintem elég tudni, bár a trailer ellövi a többi fordulatot is.

Kicsit kettős helyzet, mert a reklámkampányban megint úgy kezeltek egy filmet, hogy mindenki ismeri az eredetit, nyugodtan el lehet árulni mindent, jöhetnek a spoilerek (a könyvfeldolgozásokkal szoktak így viselkedni), a filmben meg 1 óra megy el a nagy fordulat felvezetésével. Fejvakarós helyzet.

Amit mindenképp tudni kell, hogy a két Thing felépítése szinte centire megegyezik. Ugyanazok a fordulatok, maradt a klausztrofóbia, a semmi közepe, a szörny tulajdonságai, a paranoia. Kicsit olyan az egész, mint egy remake, de mint mondom, csatlakozik simán a 82-es filmhez, egymás után nézve a kettőt: összeillenek mint két legó. Haha. Komolyra fordítva a szót, fent linkeltem a régebbi filmről az írásom – amúgy a 82-es is remake, de azt mindig elfelejtjük – abba van egy kép,itt pedig látjuk amint úgy hagyják a norvégok a helyszínt. Szóval ennyire. Biztos vannak azért eltérések, de többnyire van kapcsolat. Ennek ellenére a remake jelző mégis jobban illene, mert igazából semmit nem tesz hozzá a lény múltjához. Nem építi a mitológiát, csak nagyjából ugyanaz a film.

A The Thing 2011 férfi főszereplője rávilágít a problémára?

Várjunk csak, a 2011-es Thing minőségéről még nem írtam semmit. Őszintén szólva egész szórakoztató. Új nézőknek biztos még jobban. Sok helyen természetesen hirtelen hang villanó kép párossal ijesztenek, de néhol a hangulat olyan, hogy kicsit félni lehet – aztán átmegy akció-horroba az egész. Ennek ellenére nem tud felnőni Carpenter filmjéhez. Nem csak azért, mert nagyjából ugyanaz, avagy már láttuk, de a politikai korrektség miatt sem. Például mi a fenének kellett ide női főhős? Kemény csaj, odacsap (néhol eskü az Alien zenéje ugrik be amikor odavág, hello Ripley), de sajnos a forgatókönyv nem kedvez neki. Erővel van beletuszkolva a történetbe, főleg ha a történések dátumát nézzük. Ezen kívül az is árt a nőnek, amikor a film közepe felé 10 perc alatt mindent kitalál, na az nevetséges lett.

Úgy tűnik a CGI-jal sem szálltak el a készítők. Nyilván rengeteg van abból is, viszont néhány lecsapás hagyományos maszkos megoldásnak tűnt. Ahogy a semmi közepi hangulat is átjött. A régi filmben jobban, de itt is. Hiába na, az Antarktisz az üt. Na meg az Alien nyúlás is működik picit, hiszen nem csak a zenében köszön be az a klasszikus.

A dolog (2011)

Ha nem lenne ennyire politikailag korrekt, akkor jobban működött volna, de még így is el lehet rajta szórakozni. Főleg, ha nem ismered az alapjait, csak beülsz egy horrorra a halottak napja környékén. Azért az egészet áthatja valami rutinszerűség, avagy lehet bólogatni, nincs különösebb baj, de kiemelkedő jelenetből sem tudunk sorolni sokat.

human
írta
2011. 10. 30. 14:04
megjelenés
16
hozzászolás


Fertőzés (Contagion)

Blogging is just graffiti with punctuations.

Amikor támad a vírus. Avagy Steven Soderbergh így képzeli el biológia katasztrófát. A Fertőzésről sajnos azt mondható el, hogy érdekes, de mint film nem igazán működik.

Kép a Contagionból

Érdekes, mert teljesen realistán ábrázolja a helyzetet. Elszabadul egy furcsa vírus, amit mi az első betegek gyors elhalálozásától láthatunk. Aztán hosszasan követhetjük, hogy a sok emberre halálos fertőzésre miképp reagálnak az egészségügyi szervezetek szerte a világon.

Kicsit olyan, mintha leforgatták volna a madárinfluenza rosszra fordulását. Tényleg rengeteg ember meghal a filmben, viszont pont a mennyiség felfoghatatlansága miatt nincs akkora hatással a nézőre. A film taglineja is áll, hiszen láthatjuk, hogy a haláltól való félelem mit hoz ki az emberekből, hit és cselekvések szintjén.

Több szálon folyik a történet, hogy a tragédiát jobban felmérhessük, de valahogy nem áll össze kerek egésszé hangulatilag. Mondom, érdekes, de kicsit súlytalan. Pedig mindenhol remek színészek játszanak, tehát nem rajtuk múlt. Egyszerűen a túlzott tárgyilagosságot nem sikerült jól összepárosítani a személyi drámákkal.

Az igazi negatívumok közé nekem a kék szűrős Matt Damon szál tartozott, de csak képileg. Na meg a zene. Nincs bajom a zeneszerző Cliff Martinezzel, gondolom felső utasításra lett random ismeretterjesztő műsoré amit itt alkotott.

Fertőzés értékelés

Nehéz pontozni. Az újranézési faktora nulla, de valahogy mégis érdekelt kicsit a hatalmas gépezett miatt, amit a WHO meg a CDC meg képviselt. Reméljük sosem kell látnunk a protokolljaikat a gyakorlatban. 6/10 talán.

human
írta
2011. 10. 20. 18:44
megjelenés
7
hozzászolás


Amerika Kapitány (Captain America)

Elnézést kell kérnem, mert hiába néztem meg még a bemutató napján, egyszerűen nem volt kedvem írni róla, mivel csalódtam benne. Nem szar film, így nem éreztem jogosnak az oltását, pedig az könnyen ment volna, egyszerűen csak középszerű, “tipikus Marvel-film”, és még ezzel is majdnem a nyár legjobb szuperhős mozija lett. Ez inkább az idei szezonról árulkodik.

Amerika kapitányt körbeveszik

A film tényleges története annyi, hogy a második világháborúban zajlik a tudományok-misztikumok csatája is. Amerika a szuperkatonát akarja kifejleszteni egy szérum segítségével, a németek pedig a mágikus kockát keresik, ami hihetetlen energiával bír. Mindketten célba érnek, de mivel csak egy Amerika kapitány van, így gondolom sejthető, hogy az USA-nak akad némi gondja. Mázli, hogy az egyetlen sikeres kísérleti nyúl ennyire érző szívű: egymagában képes változtatni a dolgok menetén, mert elég hozzá. A másik oldalon pedig Red Skull simán beint Hitlernek, és inkább a saját világuralmára tör a kocka erejét felhasználva. Így lesz ő kapitányunk főellensége, miközben zajlik egy világháború körülöttük.

Amit mindenképp hangsúlyoznék újra, a film nem rossz. Bár van benne hazafiasság, de ez, és akárhány zászló engem egyáltalán nem zavart. Ahogy az elhelyezett poénok mennyisége is remek, kb. Iron Man szint lehetne, de valahol kicsúszott az egész.

A probléma, hogy mintha konfliktust nem tudnának írni. Bár ez a hős sebezhető, hiszen csak erősebb és strapabíróbb egy átlag emberhez képest, mégsem lehet vele együttérezni. Erről nem hiszem, hogy Chris Evans tehet, egyszerűen csak az átváltozása után közepesebb lett a film sokkal. Nyugisan építették addig a karaktert, tényleg, az első óra nekem kifejezetten tetszett a nulla akcióval, de aztán jött az ellenfél és nincs miért izgulni, vagy mi iránt érdeklődni. A tipikus karaktermélyítő drámai fordulat is puskapor nélkül durran el, pedig ott edzenék acéllá a karaktert.

Captain America egysíkú ellenfelei

Azt tudni kell, hogy mindezek mellé a Captain America trailere eléggé átverős. Nem a szokásos szinten, ami nyilván nem lepne meg senkit, hanem a filmben konkrétan vannak olyan akciójelenetek, amik kb. ugyan annyi ideig láthatóak, mint a trailerben. Mondok példát: van a “berúgom az ajtót, mindenki lő”, namost ez a filmben is kb. ennyi. Bár ügyesen helyezték el, illik a történetbe a hossza, de kvázi a trailerhez is forgathatták. Ez zavart. Nem azért, mert kacsung akciót vártam végig – mondom, a film eleje jobb, mint a vége –, hanem mert érdekelt azt a jelnetet például hogy fokozhatják. Hát sehogy.

A film kidolgozása viszont nagyon tetszett. Talán azért, mert remek volt a világháborús kori díszletek között látni a szereplőket. Ahogy a szokásos Marvel kacsingatások is mentek, hiszen az Iron Man utáni filmjeik szépen egy univerzumban játszódnak. Jól építik a szuperhős filmjeiket összefüggőre, de közben egyre közepesebbek lesznek maguk a művek. Az biztos, hogy legalább a jövőre érkező Avengers-ben már rendesen használhatóak lesznek, nem kell a háttérsztorijukat is belesűríteni abba a filmbe.

Amerika kapitány értékelés

Bár a Thorra 6 pontot adtam, de 7-et nincs szívem adni a kapitánynak, fél pontokra menni pedig nem érdemes, így bizony a 6/10 jár csak, hiába jobb a film. Lehet a Thort kéne így leülepedve picit lejjebb pontozni. Azt biztosan nem tudom mondani egyikre sem, hogy rohanjatok a moziba megnézni, mert kihagyhatatlan. Igazából pont olyan, amilyennek az ember egy Captain America cím alapján elképzeli, mint amikor megtalálod karácsony előtt az ajándékod 12 évesen, aztán ténylegesen meg is kapod. Nincs meglepetés.

A szinkron viszont szerintem katasztrófa volt. A német akcentussal magyarul beszélő alatti angol felirat alapján nem véletlenül ugrik be a kaotikus szó. Rossz volt hallani néhol.

human
írta
2011. 08. 15. 16:25
megjelenés
58
hozzászolás


Fej vagy írás (Uncertainty)

Így kell elrontani egy egész jó ötletet? Egy rossz casting és némi írói lustaság kellett csak hozzá. Az Uncertainty a döntéseinkről és az abortuszról szól, miközben a kínai bérgyilkos lelő egy embert. Onnan indulunk, hogy a főszereplő pár tépelődik valamin. Látszólag azon, hogy az anyja meghívását lemondják-e. Aztán inkább feldobnak egy érmét, mert miért ne. Innen válik ketté a történet.

Uncertainty kép a két főszereplővel

Az egyik vonalon elmennek a családi vacsorára. Ez a szál bemutatja: a nő attól fél, hogy olyanná válik, mint az anyja, emiatt nem egyértelmű a gyerek kérdés számára. A másik szál pedig egy üldözős thriller, ez gondolom a kalandos élet szinonimája akar lenni. Itt találnak egy telefont, ami hirtelen több embernek is kell, akik el is kezdik üldözni érte őket. Az könnyen tisztázható, hogy hiába van a thriller szál is, igazából az lényegtelen. Ezt a végén villámgyorsan lehet realizálni, úgy van lezárva. Csak a döntés, vagy épp döntésképtelenség a lényeg. Miért is pont azt választod?

Ahol remekel a film, az konkrétan a vágás. Gondolhatjátok, hogy követhetően összevágni két teljesen más hangulatú történetszálat nem lehet olyan egyszerű, de nincs gond, szépen megismerjük a főszereplőket, ide-oda váltva is. Egyben itt vérzik is film, hiszen Joseph Gordon-Lewitt hiába jó, ha a női vonalon Lynn Collins egyszerűen katasztrófa. Tananyag lehetne az “így nem szabad csinálni” kurzuson. Egy másodpercre sem hihető a szerepben.

A végén te is Uncertain maradsz picit azt hiszem, de hát mi másra számítasz egy ilyen című filmnél? A magyar megoldása ismét zseni persze..

Uncertainty értékelés

Többször volt érdekes, mint unalmas, de 6/10-nél többet nem tudok adni. Azért még a végére megemlítem, hogy nem PG-13, szóval néha káromkodnak meg cici is van, de csak olyan hétköznapi, reális mennyiségben.

human
írta
2011. 06. 21. 04:55
megjelenés
5
hozzászolás


Röviden: Devil

Egy film arról, hogy néha az Ördög is liftezik. Természetesen ha ő kerül a fülkébe, akkor ott emberek fognak hullani. Mivel M. Night Shyamalan csak a Devil alapját ötölte ki, így kicsit nyugodtabb szívvel mertem nekiülni, és basszus, nem is bántam meg.

Nem kell direkt félreérteni, a film nagyon B, de ebben a kategóriában egész szórakoztató lett – nem mellesleg a főcíme gyönyörű. Szerencsére az előzetesekben ellőtt információ gyorsan felszínre került itt is, miszerint az Ördög kinyír pár bűnöst, miután egy liftbe szállt velük. Inkább arra ment ki a számunkra, hogy akkor mégis melyik utas az Ördög. Ha nem tudod elképzelni miképp lesz ebből 90 perc, akkor neked is neki kell ülni és megnézni. Engem például leginkább ez vonzott a megtekintés felé.

Pontban egy 6/10 elment rá. Legtipikusabb kihívója amúgy a Saw széria, szal így kell elhelyezni a skálán. Ami nagyon negatív volt benne, az a fő nyomozó borzasztó alakítása. Soha nem lesz nagy színész a csávóból.

human
írta
2011. 05. 25. 12:20
megjelenés
24
hozzászolás


A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides)

Az előző részeket rendező Gore Verbinski sokkal jobb popcornfilmet csinált a témában, mint most Rob Marshall. Kész, itt most mindent a rendezőnek tudok be, mindegy hányezer ember dolgozott a filmen, mind profi, hiányzott a plusz. Nem a pénzen múlt, hiszen a Disney azért rendesen nyomatta a suskát.

On Stranger Tides a Depp és a Rush

Na jó, nem tudok be mindent a rendezőnek, pedig olyan egyszerű lenne. Egyszerűen egy szürke rutinfilm lett, nem pedig egy igazán méltó folytatás. Vannak remek pillanatai, de az akciójelenetek fele például rögtön kiesik ebből a pixisból. Pedig ha nem a párbeszédekért megyünk, akkor azért legalább ezeknek kiválónak kéne lenni.

A már látott szökés például ugyanolyan erőtlen volt vásznon, mint a yahoo lejátszójában nézve. Kit lehet hibáztatni? A koreográfust? A vágót? A rendezőt? Hadonászós, erőtlen, és valahogy lassú. Olyan, mintha bármikor elkaphatnák Jacket, mert csak legyinteniük kell.

A forgatókönyvíró sem tett ki túlzottan magáért. “Legyen benne minden ami kalózos”, kaphatta az ukászt természetesen, aztán 12512 fókuszcsoportos vizsgálat után kész is lett szoba hőmérsékletű üdítő. Felrázva. Valahogy nincs tétje az egésznek, mert miért is keresik a forrást? Egyszerűen nincs eléggé megindokolva az elején, Jack konkrétan fel is adta a keresést mikor becsatlakozunk, kivéve Feketeszakáll motivációja, de ő meg érdekesen veszi rá a segítségre a többieket. Így a három fő csapatos verseny egy nulla. Főleg, hogy nagyon kevés embernek tud jót adni, lévén ez nem a Grál.

Valahol szomorú, hogy a Depp-Rush-McShane trión kívül minden szereplő rossz volt. Johnny rutinból hozta a részeges, dülöngélő Jack Sparrow kapitányt, szerintem álmából felkeltve is menne neki. Geoffrey Rush remekül illett mellé, a szökés utáni közös jeleneteik teljesen jók. Ian McShane pedig szinte tökéletes gonosz, pedig még azt sem mondja, hogy cocksucker.

Feketeszakáll a Pirates 4-ben

Na jó, még az egyik vicces kalóz “- mi minek harcoljunk? – oké!” valamennyire elment, de a többiek… Nekem tetszik Penélope Cruz, de közte és Depp között sokkal alacsonyabb hőfokkal lobogtak a lángok, mint anno Keirával. Pedig basszus, ők már csinálták is, több az aktivált hormon. Az egymás játékos ugratása egyszerűen nulla volt. Ehhez hozzájön a Bloom és Knightly helyére érkezett papírlap szépfiú és csendesen szenvedő sellő, aztán meg is vagyunk. Amolyan fele-fele a jó és a rossz aránya.

Ez úgy az egész filmre illik. Ha valami véletlenül jó, például a lázadás leverése, vagy a Sellők kapcsán eleresztett beszéd Barbossától, azt rögtön ellensúlyozzák valami gyenge cuccal. Egyszerűen nem annyira popcorn, mint régebben. Nincs tétje, de füstje azért néha akad.

A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken értékelés

A szürkesége ellenére fogyasztható, de csak amolyan 6/10-es élmény. Nem bántam, hogy elmentem rá, de ha véletlenül kihagyom, hát nem egy maradandó élmény veszett volna el.

Még valami: valaki szóljon már Hollywoodnak, hogy a 3D még ha oké is, baromira nem az olyan filmekben, amiknek jó része sötétben játszódik. A kényelmetlen szemüveg – Dolby 3d vagy mi, borzasztó, és még tükröződik is belül, plusz baromira el lehetett mosva, ha ujjlenyomatot találtam a lencsén) – alapból kicsinyít ugye a vásznon, sötétít a képen, erre még kapjuk azokat a jeleneteket is dögivel, amiken keveset látni: na itt aztán el tud tévedni a szem. A fejem nem fájt, vagy ilyesmi, csak nem volt jó érzés.

Azért az pozitívum, hogy nem konvertált, hanem 3D-ben forgatták. Ha már kell a plusz pénz a pénztárnál, akkor tessék csak befektetni a kamerákba.

human
írta
2011. 05. 19. 15:36
megjelenés
43
hozzászolás


Thor

Mit kezd az eddig nem igazán popcorn látványfilmeket készítő Kenneth Branagh (legutóbb a Mesterdetektívet rendezte) a villámisten Thor történetével? Nem sokat.

Thor maga

A főbb kérdés, hogy a Marvel mit akart vele? Branagh láthatóan könnyedén belemerült volna kevesebb pénzből is az “istenek világában” történő ármánykodásba, családi drámába, de az nem lett volna elég látványos. Ezért szépen beleerőltettek egy földi csata részt, ahol mintha a vágóolló is elszabadult volna, annyira érdekes váltások voltak. Konkrétan olyan a film, mintha a földi részeket csak azért rakták volna bele, hogy legyen valami kapaszkodó az átlag nézőnek. Ezt úgyis merem mondani, hogy fontos Thor száműzetése, hiszen így fejlődik a karaktere ténylegesen.

Igazából ez két film kellett volna legyen. Akkor talán átérezhető lenne a film végi áldozat a hídon. Jelen pillanatban a mély szerelembe esik rész elég gyenge lett, így kinyírva mindent ami erre épül. Hiába na, a földön van a fő gáz, az Asgardon játszódó “középkori” testvérdráma még rendben lenne.

A szinkront nyuodt szívvel húznám le. Konkrétan olyasmi, mintha vígjátékhoz csinálták volna, vagy az Iron Manhez. Túl könnyed, nem csak a viccesnek szánt jeleneteknél, miközben a rendező láthatóan sokkal komolyabban gondolta a témát, akkor is, ha láthatóan le kellett egyszerűsítenie a mély részeket.

Thor összetört

Mindezek ellenére a Thor nem rossz film. Bár a párbeszédeken nem sokat kotlottak (vagy épp túl sokat, végletekig egyszerűsítve, kinyírva őket), de popcorn mozi révén a látványon bizony nem keveset munkálkodhattak. Fantasztikusan néz ki szinte minden a filmben, bár a jégvilágban volt egy szörny… Na mindegy. Szintén jó pont, hogy tényleg Asgardon játszódik a film 50-60%-a, nem csak a trailerben való harc mutogatáshoz készítettek 3 percet a film elejére, hogy “a régi időkben” blabla, 2011, xy sivatag.

A szereplőgárdára nincs panasz. Szerintem a főszereplő legalább annyira jó választás lett, mint anno Downey volt Vasembernek. Bár a forgatókönyv nem kedvez neki, de még a dacos kölyökből komoly férfivá válást is egész jól alakítja. Portman meg Portman. A lényeg, hogy negatívan nincs kiemelendő. Ami külön jó, hogy Hopkins úgy tűnik nem csak a csekkért vállalta.

Thor értékelés

Bár ez lehet csak egyéni ízlés, de a rengetegszer feleslegesen döntött kamera az agyamra ment. Van helye, kevesen merik használni, de itt túl volt erőltetve. 6/10-et adok rá, de igazából nem vesztettem volna sokat, ha sosem látom.

Végezetül: a nép nem tanul. Eddig minden Marvel stúdió által készített filmnek volt a feliratok után plusz jelenete. A Thornak is. Ezúttal is egyedül nézhettem meg a ráadást, miután vagy 30 ember lelépett.

human
írta
2011. 04. 30. 23:12
megjelenés
82
hozzászolás


Forráskód (Source Code)

Duncan Jones előző (első) filmje a 2009-es év egyik kellemes meglepetése volt. A Moon a műfaj gyökereihez nyúlt vissza, és a manapság inkább csak a látványra koncentráló vásári szórakoztatás helyett egy elgondolkodtató, klasszikus sci-fit kapott az arra kiéhezett közönség. A filmnek voltak hibái (melyiknek nincsenek?), de összességében nem volt csalódás, sőt. Jones igencsak magasra tette a lécet saját maga – és az elkövetkező filmjei – számára, és ahogy a mondás tartja, innen szép pofára esni.

Jake a Source Code-ban telefonál

Na jó, annyira nem pofára esés, de mindenképpen egy határozott elmozdulás a könnyedebb popcorn irányba, ami a megszerzett rajongóknak nem biztos, hogy tetszeni fog. Filmeket hasonlítgatni mindig béna és kritika/kedvcsináló írója részéről ötlettelenségre vall, de az a helyzet, hogy a Source Code pontosan ott bukik el, ahol a Moon dicsőséget aratott. Nincs ugyanis feszültség, olyan az atmoszféra, mintha valami ezeréves, hibásan működő terraformáló modul zakatolna valahol. Egyszerűbben kifejezve az egész eléggé átlagos.

A hangulatteremtés elégtelensége mellett a Source Code-nak leginkább azt lehet felróni, hogy többnek akar látszani, mint ami. Az érdekes alapötlet miatt az elején elhisszük, hogy egy „okos” filmet nézünk, de a valóság nem is lehetne kiábrándítóbb. Annak ellenére ugyanis, hogy a kisebb-nagyobb részletek fokozatosan lepleződnek le, már az elején egyértelmű, hogy mi lesz a vége. Minden esemény, minden fordulat kiszámítható, nincs meglepetés, nincs csavar, az egész film olyan egyenes, mint a bot. Ha ehhez hozzátesszük, hogy maga az alapsztori is egy hatalmas logikai bakira épül, akkor már tisztán látható, hogy az a léc bizony nagyon erősen rezeg.

Persze igazságtalanság lenne az egészet Duncan Jonesra kenni, hiszen ezúttal „csak” rendezett, az írói feladatokat az a Ben Ripley végezte, akinek nevéhez olyan remekművek köthetők, mint a Natasha Henstridge-féle Species (A lény) harmadik-negyedik videós folytatása illetve egy Lifetime tv-film. Ezt a sort látva talán nem véletlen, hogy a Forráskód olyan érzést kelt, mint egy balszerencsésen adaptált sci-fi novella.

a Forráskód két főszereplője

Ennek ellenére a film valamennyire mégis nézhető, és ezért leginkább a két főszereplőt illeti a dicséret. Jake Gyllenhaal ugyan sosem feszíti szét a vásznat, de alapvetően szimpatikus jelenség és a játéka mint mindig, most is rendben volt. Michelle Monaghan pedig… Michelle Monaghannek olyan tündéri a mosolya, hogy simán megbocsátok neki, amiért a filmben a mosolygáson kívül nem is nagyon csinál mást. Ők ketten meglepően jó párost alkotnak egyébként, ami egy picit zavaró is. Azért zavaró, mert egy sci-fit ültem be megnézni, így a romantikus szálra „illene” haragudnom, hiszen hígítja a filmet, de mégis ezek a jelenetek voltak a legjobbak, szóval nem kerülhetnek a negatív oldalra.

Értékelés

Egy másik túlhasznált panellel élve a film „korrekt iparosmunka”, de semmi több. Beilleszthető egy unalmasabb nap programjába vagy akár ki is hagyható gond nélkül. A múltkor az a vád ért, hogy nagylelkűen osztogatom a pontokat, így most szőrös szívvel és vasmarokkal megtartom az extra pontot, amit Monaghan kapott volna, így a végeredmény 6/10 lesz.

— A kritikát Joe-ker írta, a Not Just Popcorn teljhatalmú ura.

vendegblogger
írta
2011. 04. 16. 01:59
megjelenés
38
hozzászolás


Romantikus DP: Honnan tudod? (How Do You Know) és Ébredj velünk (Morning Glory)

Az utóbbi hetekben még ezek is becsúsztak romantikus filmekből, nem csak a Sorsügynökség. Az elsőnek tárgyalt felé a kíváncsiság hajtott.

Honnan tudod? (How Do You Know)

120 millióba került a film. Egy romantikus “komédia” brutál összegből, amiben még csak különleges helyszín sincs. Szinte látod a számlálót a pergő képkockák alatt.

Amúgy pedig borzasztó lett, mégpedig azért, mert olyan, mintha utólag tettek volna erőszakot a filmen. Ott volt a Paul Rudd által játszott csávó dilemmája az apjával és az életével, és ott volt a nőé a férfiakkal. A probléma az, hogy a kettejük, a Rudd és a Witherspoon közötti kapcsolat éledezése mellé be kellett tolni az Owen Wilsonos felesleges szálat. Ez olyanná tette a filmet, mintha kettő műből látnánk időrendi sorrendben, de nem annyira jól összekötött jeleneteket. 3/10 a maximum amit tudok rá adni.

Ford és Keaton

Ébredj velünk (Morning Glory)

Az előbbi után szinte felüdülés volt a Morning Glory. Lehet, hogy minden pillanatát láttuk már, mégis sikerült pár helyen szórakoztatóra csinálni. Egyrészt ugye Harrison Ford a szokásos megjavulás előtt baromi jól hozta a cinikus önző genyó újságírót, aki lealacsonyodik a reggeli hírműsorhoz. Másrészt Rachel McAdams is okésnak bizonyult a karrierje elején álló nőként.

De itt is az volt, hogy Hollywoodban elfelejtették mi az a katarzis, ezért olyan nevetséges jeleneteket írnak a fő fordulóponthoz, amitől remélik, hogy legalább valamit kivált. Ez többnyire nincs így, főleg a romantikus filmekben. És durva, hogy a Sorsügynökségben is közepes volt a szabadságszobor aljában levő jelenet, de az Ébredj velünk nagy eszméléséhez képest kész zsenialitás. Azért egy 6/10 elmegy rá, szigorúan csak a romantikus filmek között persze.

human
írta
2011. 04. 04. 16:12
megjelenés
15
hozzászolás


Gru (Despicable Me)

Azt hiszem ez a film nekem ott úszott el, amikor a kinti bemutatója után pár általam követett kiritikus az egekbe húzta “a legjobb nem-Pixar animációs” címszóval. Valahol igazuk van, egy Kung-fu Pandánál bizony több volt benne a lélek, de még így sem ért fel a Wall-E–Up! pároshoz.

Gru személyesen

Pedig jó a kezdet. A Gru egy gonosztevőről szól, aki rosszalkodik, a legújabb terve az, hogy ellopja a holdat az égről. Ehhez egy kicsinyítő sugárra van szüksége, aminek a megszerzéséhez örökbe kell fogadnia 3 árvát. Nyilván nem vártam agyafúrt csavarokat és köldöknéző művészetet, szóval az előbbi helyzetből kitalálható végkifejletbe nem is kötnék. A bemutatásában igyekeztek kerülni a tényleges giccset, de azért mégis beszivárgott picit, főleg, hogy a korhatár dolgot komolyan gondolták: a végletekig van egyszerűsítve minden eszköz amit felhasználnak addig a befejezésig, amit úgyis kitaláltál.

Ami miatt mégsem húztam a számat a moziból kifelé, az a gonosz Gru-t segítő rengeteg sárga apróság. Ők voltak azok, akik szinte bármikor feltűntek, rögtön lehetett mosolyogni. A főszereplők lennének a szív, a sárga apróságok pedig a humor, csak épp ez utóbbi lett az erősebb végül.

Ha lenne gyerekem nyugodt szívvel vetíteném neki, hiszen a sárga minionokon nevetés közben még valami érték is tapadna rá, de úgy tűnik, hogy ez a film eléggé az aprónépre volt célozva. Felnőttként kevésbé szórakoztató, mint az említett Pixar művek.

human
írta
2011. 01. 04. 17:59
megjelenés
38
hozzászolás


Tron: Örökség (Tron: Legacy)

Nem vártam kiemelkedően sokat a Trontól, nem is adott sokat, eddig jó a helyzet, erre a játékidejének a felében azzal próbálkozott a film, hogy komolyabb legyen, mint egy Transformers vagy modern Star Trek. A vetítés megkezdése előtt arra gondoltam, a “miért nem kezdik máron” kívül, hogy vajon irónia nélkül gondolták ezt a folytatást, vagy belecsempésznek valamennyi kacsintgatást.

a Tron: legacy-ban Flynn nézi a várost

A főbb történeti szál az lenne, hogy az idősebb Flynn eltűnt még a 80-as években, vagy 20 évvel a film kiindulópontja előtt. Eltűnése előtt arról hadovált, hogy megváltoztatja a világot, de tényleg minden fontos dolgot. Aztán nem látta senki. Innen ugrunk napjainkba, amikor is a régi barátja üzenetet kap tőle. Az öreg elújságolja Flynn árván maradt fiának, hogy él még az apja. Nyugi, a gyerek karakter bemutatásával is csak a 15. percnél járunk, ekkor lépünk be A Rácsra, a rendszerbe, ahova a srác az üzenetet követve oda jut.

Valahol a pozitívumok közé kell sorolnom azt, hogy tényleg folytatásnak készült ez a Tron, nem félhivatalos rebootnak. Ez azzal járt, hogy sokszor öntötték ránk az információkat, mert csak így tudták összekötni a két filmet. Szóval unalmat is szült, de díjazni kell a törekvést.

A másik ami hatalmas pozitívum, az a látvány. A gépi világ egyszerűen gyönyörű, minimalista. Kellően modern, miközben tiszteleg a régi film előtt. Az akciójelenetek pedig agyrobbantóan jók. A főszereplő béna játéka és butasága nem növeli azt, hogy izguljunk érte, de még így is berántanak az akciók. Ami külön tetszett, hogy mindenben ott vannak a pixelek, de szépen, nem recés éleket szülve.

örökség az első részből

A fő gond ott van, hogy a film tényleges történetét unalom veszi körbe. A mélyen szunnyadó “ki kell jutnunk” motivációval nincs baj, egészen odáig, hogy van a körítése. Miközben az öreg Kenobi Flynn bölcsen meditál, a fiatalabb klónja Hitlerként irtja a lázadó programokat a digitális füstben. Bár próbálják megmagyarázni, hogy ez miért van így, de még sem mernek rendesen bele menni. Inkább olyasmi a végeredmény, mintha a Mátrixot akarnák lemásolni, beleönteni sok mindent, hátha valami megmarad. Az ő keverékük rosszabbul sikerül.

Vannak dolgok, amikre mernek válaszolni, méghozzá normálisan, de az egész filozófiai vonal összeomlik a végére. És tényleg itt vérzik el a film, mert 90 perces félbuta látványfilmként működne, ahogy majdnem 3 órás gyönyörű, de komolyként is talán, viszont a kettő között a készítőknek nem sikerült megtalálniuk az egyensúlyt. Nem volt elég merszük hozzá, vagy a stúdió kötötte meg a kezük a fókuszcsoportok alapján. Igazából mindegy, elbaltázták. Szomorú, mert akár egy kult filmre is benne volt a lehetőség.

irány a Tron

A szinkron katasztrófa volt. A Tronban talán csak Jeff Bridges hangja az, ami eredeti hangért kiáltana, a többieknél nem zavart, hogy máshogy szólalnak meg, mint megszoktam. Még így is voltak jelenetek, amiket egyszerűen kinyírt a hang, mivel teljesen komolytalanná tette azokat. Arról ne is beszéljük, hogy a filmben halál komolyan elhangzik egy ilyen: “szétpixelezlek”. Onnan indul, hogy az elpusztított programok pixelekre szétesve pusztulnak el, de akkor is nevetségesen hangzott.

Tron: Örökség értékelés

Nem tudok 6/10-nél többet adni, túl komolyan vették. Jó élmény a látvány miatt, de a “történetet” nehéz lenne kibírni még egyszer.

A végén még a Disney legnagyobb húzásáról meg kell emlékezni: a Daft Punk által készített soundtrack. Direkt nem hallgattam meg előre, kivéve a derezzed című szám ugye, ami hivatalos promóanyag volt, így még jobban ütött a film alatt.

human
írta
2010. 12. 18. 22:10
megjelenés
118
hozzászolás


Röviden: Skyline

Minden jel arra mutatott, hogy a Skyline borzasztó lesz, de nem az, csak épp a mozifilm jelzőt sem lehet ráragasztani. Ez bizony egy tv-sorozat első három részeként, picit jobb írókkal, bizony uralta volna a kisképernyőt. Árban sincs messze egy drágább pilottól.

Skyline sikítás by Balfour
Így reagáltuk le a film végét

Joe-ker már írt róla rendesen, szóval olvassátok azt. A lényeg: jönnek az idegenek és kék fénnyel (nem az M1 műsor!) elrabolják az embereket a városból.

Mint említettem: nem mozifilm. Az írás minősége a közepes tévés szintet hozza, a beleölt pénzt tekintve az effektek viszont ott voltak a szeren. Bár sokat drámáztak a lakáson belül, amikor kimozdultak, akkor bizony működött a cucc. Ami tényleges negatívum szerintem, hogy kicsit túl komolyan gondolták, miközben ez egy tökéletes B-film. Ha viccből mertek volna túlozni néhol, akkor a Skyline-nak még esélye is lett volna arra, hogy megmaradjon az emlékezetünkben. Azt hiszem a 6/10-et még így is meg kell adnom rá.

Ha tökösek lennének, akkor átvehetné a stafétát a Saw-tól, és évente jöhetne a folytatás. A második rész még mindenképp érdekel.

human
írta
2010. 12. 05. 21:56
megjelenés
28
hozzászolás


Kegyetlen bánásmód (Intolerable Cruelty)

Hahaha. Ma olyan filmre vágytam, amit már láttam, ezért nem kell annyira figyelni, és emellett még könnyed is. Így jutottam el a Kegyetlen bánásmódhoz, amit már régóta ismételni akartam, lévén Coen-film és nem sok jóra emlékeztem belőle. Erről úgy tűnik, hogy a szinkron is tehetett, mivel a film első fele most egész szórakoztatónak bizonyult.

Miles Massey: Has she retained counsel?

Rex: I don’t know… She has Rottweilers.

Miles Massey: Not a good sign.

A történet középpontjában egy válóperes ügyvéd van, aki az egyik kliensétől épp megszabaduló hölggyel kezd flörtölni. Miért is ne? Csak egymásra nézek és izzik a levegő. Kicsit játszanak a másikkal útközben, de a végkifejlet szerintem senkit sem fog meglepni.

Addig jó a film, amíg csak a flört megy, és a többi szál is szépen egy irányba tart, de még nincs közel egymáshoz. Onnantól megszűnik érdekessége, amint a főszereplők átlépik a hálószoba küszöbét. Mintha ott elfogytak volna az ötletek, és maradt volna az asztalon egy fél pohár szobameleg, túlcukrozott limonádé, amivel ki kell húzni a végéig.

Azt azért el lehet mondani, hogy Zeta Joneson kívül szinte mindenki kap olyan komikus jelenetet, amiben lubickolhat. A nőnek meg marad a hűvös szépség, azt pedig (óóó) hozza. Eltúlzottak az arckifejezések természetesen, de mivel mindenkinél, így vitathatatlan, hogy ez volt a cél.

A Intolerable Cruelty jobb volt, mint amire emlékeztem. Bár igazán felpontozni nem tudom most sem, de pont jól jött délután.

Innentől pedig csak az folytassa, aki látta már, mivel pár spoileres kép akadhat. Most olyan kedvem volt, hogy a nekem tetsző beállításokat szépen kigyűjtöttem, mert hát miért ne?

Folytatódik a bejegyzés »

human
írta
2010. 11. 27. 21:17
megjelenés
11
hozzászolás


Perrier’s Bounty

Ha tökös gengszterdrámára vágyunk, akkor Írországig kell mennünk? Most épp úgy tűnik, hogy ez sem elég. A Perrier’s Bounty rendelkezik pár jó pillanattal, de összeségében sajnos eléggé közepes lett.

Perrier's Bounty pont rá lett kivetve

Miről is van szó? Egy piti alakról, aki tartozik Perriernek egy nem is túl nagy összeggel: 1000 euróval. Két behajtó a nyakában liheg folyamatosan azzal, hogy alig van ideje előkeríteni a pénzt. Ha nem sikerül neki, akkor eltörik pár csontját. Az ujjak nem számítanak, komolyabbra fognak utazni. Most nem akarok lelőni minden fordulatot, hátha megnézitek, a lényeg: a történet úgy alakul, hogy Perrier berág, innen a cím, vérdíjat tűz ki a srác fejére, akihez közben egy női barátja és a haldokló apja is csatlakozott. Ez utóbbi poénos amúgy, mivel meg van győződve róla, hogy a Halál beszélt hozzá az előző éjjel. Mit mondott a kaszás? “Amikor legközelebb alszol elviszlek”, így az öreg kénytelen ébren maradni bárhogy. Nem megy Crank féle adrenalinhajszolásba, egyszerűen csak instant kávét rágcsál és forró vizet iszik rá. Na meg stukkerral fenyeget mindenkit aki elé kerül. Egy morális mese is egyben a film: ne baszakodj senkivel, mert azt meg fogod járni. A végét látva megértitek majd.

Bár azt írták, hogy gengszter-vígjáték, a humor rész mégis minimális. Konkrétan két jobb poén van, bár abból az egyiken simán nevettem hangosan. Nyilván a karakterekkel próbáltak olyat, hogy alapból viccesek, mint mondjuk egy Guy Ritchie filmben, csak hát nem sikerült.

A szereplőgárda viszont remek. Jó volt Cillian Murphy a lepukkant vesztesként, jó volt Brendan Gleeson a pszichopata Perrierként, de a legjobb mindenképp a halállal való dumája utáni fatert alakító Jim Broadbent. Valahol poén, hogy a főszereplőnek csak a végére kell összekapnia magát, addig szinte végig az apja intézkedik, itt kapta Jim a jobb jeleneteket.

A főbb negatívum, hogy néha csak úgy lézengenek, várnak a következő fordulópontra. Nem elég természetesen gördül előre a történet, hanem picit erőltetetten. Oké, van amikor teljesen ritmusban van a film, olyankor örülsz, de a végén mégis azt fogod érezni, hogy ez túl hosszú volt, pedig csak 88(!) perces. Olyasmi, amit egy 50 perces sorozatepizódban is el lehetett volna mesélni, ott még a sok kitalálható mozzanat sem lenne annyira zavaró.

Perrier’s Bounty értékelés

Mielőtt kiosztom a pontot még azt azért el akarom mondani, hogy az erőszaknál nem tököltek vagy szégyenlősködtek, mutatnak mindent rendesen. Bár a lapos forgatókönyv miatt nem ütnek annyira, de valahogy mégis hatnak picit. Végül egy 6/10-et adnék. Az éjszakai Dublinra letekintős jelenet ebből minimum egyet jelent, annyira Los Angeles-es volt, de valahogy mégis más.

human
írta
2010. 11. 21. 19:21
megjelenés
2
hozzászolás


Skyline

Az előzetesek alapján a Skyline teljesen úgy nézett ki, mintha egy csúcsköltségvetésű Asylum-őrület lenne: az a film, ahol a stúdiónak végre volt elég pénze, hogy legalább technikailag majdnem elérjék egy olcsóbb hollywoodi látványprodukció színvonalát. Az is valószínűnek tűnt, hogy ebből az említett pénzből sajnos tényleg csak a cgi-re futotta, írókra már nem, így a sztorit hozott anyagból kellett összetalicskázni két kokózás között (vagy egy kokózás és kurvázás között, ki tudja). Aztán mire megjött a végén a stáblista, kiderült, hogy tényleg így van.

Skyline írás

Az Aliens vs. Predator 2-vel a bizonyítási lehetőséget egyszer már elszalasztó Strause-tesók úgy gondolták, ezúttal léptéket váltanak, és a rasztahajú vadászok lokális csetepatéja helyett rögtön egy (valószínűleg) világméretű idegeninvázió közepébe dobták hőseiket – hogy aztán másfél órán keresztül egy luxuslakosztályban parázzanak a kint történő dolgok miatt. Na jó, összesen kábé 20-30 perc (tippre, nem mértem) a lakáson kívül is játszódik – az épület egyéb részeiben -, és ezzel el is mondtam a Skyline legnagyobb problémáját. Hogy a francba lehet úgy 10 méteres idegenekről filmet készíteni, hogy nem is látjuk őket teljes valójukban? Nem az érdekel mindenkit, ahogy a világító ledekkel kirakott fejű monszták letarolnak egy tetszőleges nagyvárost felhőkarcolóstul-emberestül? Na ugye.

Az előbb visszaolvastam a 2007-es véleményemet az AvP2-ről, és az a helyzet, hogy simán lehetne kopipésztelni ide is: „Nem is magukkal a klisékkel vagy a karakterekkel van ám bajom, hanem azzal, hogy nem vezetnek sehová, illetve fölöslegesek. Komolyan, kell egy olyan filmbe karakterizáció, ahol tudjuk, hogy a feltűnő szereplők nagyobbik hányada csúnyán ketté lesz harapva? Egy olyan filmbe, amit eleve azért nézünk, mert tudjuk, hogy a feltűnő szereplők nagyobbik hányada csúnyán ketté lesz harapva?” Szerintem ez magáért beszél.

Az egyébként látszik, hogy a rendező tesók „civilben” látványtervezőként dolgoznak, a vizuális megvalósitással nem volt sok gond, leszámitva persze azt a bizonyos vadászgépes jelenetet. De a „még sosem láttunk ilyet” kijelentés kicsit túlzás azért. És ha már ütöttem a béna forgatókönyvet, álljon itt az elkövetők neve is: Joshua Cordes és Liam O’Donnell. A páros eddig ezeken a remek filmeken dolgozott: .

Viszont a fair play kedvéért azt is meg kell említenem, hogy a létező összes klisé felhasználása mellett is volt egy jelenet, ami elég váratlanul jött és tényleg meglepetést okozott. Bár utólag végiggondolva még abban is van egy marha nagy tipikus fordulat, szóval tényleg nincs új az égvonal alatt. Nem biztos, hogy pozitívumként említeném (ismételten: klisé ezerrel), de ettől függetlenül tetszett a film vége is, mert legalább némi magyarázatot ad a feszítő kérdésre, hogy mit is akarnak az idegenek. És persze pofátlanul megágyaz a folytatásnak, ami a 11 milliós nyitó hétvégét nézve tényleg készülőben lehet.

A filmhez amúgy durva sorozatos gárdát rántottak egybe, de sajnos nem a jó értelemben. A névtelen kategória versenyzőiként (egyúttal a szemcukor szerepét is betöltő) Scottie Thompson és Crystal Reed domborítanak, illetve Brittany Daniel is beugrott, hogy eljátssza az antipatikus szőke szerepét. Izé, “eljátssza”, na. A másodvonalat képviseli az idén már második mozifilmjével robbanó “Angel a Dexterből” és a (szarkazmus on) kivételes tehetségű (szarkazmus off) Donald Faison. Ez a tévézés átka egyébként, ha valaki hosszú ideig visz egy sorozatot (és amúgy nem különösebben sokoldalú színész), akkor utána már bármi lehet, mindig az adott karakter ugrik be róla. Például Faison minden megjelenésénél azt vártam, hogy majd felbukkan Zach Braff és elnyomnak egy Eeeeeagle!-t. De sajnos nem.

Az élvonalat pedig nem más, mint a külön bekezdést érdemlő főszereplő és húzónév, Eric Balfour képviseli. A tévéfüggők gondolom jól ismerik a nevét, és most adná magát, hogy én is jól lehúzzam, de nem fogom bántani. Egyébként sincs vele semmi bajom (igazából még kedvelem is), mindig hozza ugyanazt a stabil szintet, és itt is teljesen korrekt volt, sőt, talán még egy kicsivel jobb is, mint a film átlagos színvonala.

Értékelés

Igazából az a kérdés, hogy került ez a mozikba, hiszen abszolút nem nyújt semmivel sem többet, mint egy jobbfajta Syfy tv-film. Annyit viszont simán, és a vége is javított valamit az előtte lévőkön, úgyhogy simán megkapja a 6/10-et (vagyis újranézhető).

— A kritikát Joe-ker írta, a Not Just Popcorn teljhatalmú ura.

vendegblogger
írta
2010. 11. 14. 20:58
megjelenés
35
hozzászolás


Röviden: Sejtcserés támadás (The Switch)

Ilyen egy teljesen közepes film. Vannak benne remek pillanatok, de a középszer ami körbeveszi őket ki is nyírja az élményt a végére.

Képek a Sejtcserés támadásból
Képek a Sejtcserés támadásból

A történet valahogy úgy foglalható össze röviden, hogy a Jennifer Annistion szépségű nem talál magának férjet, ezért eldönti, hogy akkor jöhet a mesterséges módszer. Egy házibuli során gyűjti be az “anyagot” a legjobb barátja pedig véletlenül kiönti, aztán kipótolja. Ez konkrétan a Switch.

A negatívumokkal nem akarok sokat foglalkozni. Azt hiszem a kötelező “most majdnem elmondja a cserét a nőnek, de valami természetesen közbejön” fordulat környékén adtam fel kb. a reményt, hogy tisztességes lesz a végeredmény.

Inkább a pozitívumot említeném: a tényleges apa összes jelenete jó a gyerekkel. Egyszerűen ott szerethető a film, de sajnos ez összesen legfeljebb 30 percet jelent a 90-ből. Végül 6/10, de semmit nem vesztesz ha kihagyod.

human
írta
2010. 11. 11. 21:01
megjelenés
4
hozzászolás


Hibrid (Splice)

A Splice elég kettős volt. Olyan, mintha az utolsó 30 perc kitalálása után jött volna az, hogy “akkor most bővítsük egész estés filmmé”.

Nem fullad meg a Splice

A központi téma a géntechnika, a klónozás. A főszereplő tudós házaspár gyógyszerek miatt kutat a témában, de a törvények mellett az anyacégük sem engedi, hogy emberi DNS-t is bevonjanak a képletbe. Ez utóbbi csak a profit miatt, mivel az aktuális eredményekből szeretnének már pénzt látni, nem pedig még 10 év munka után. Főszereplőinket nyilván nem lehet eltántorítani, még a bezárás előtt átlépik a morális határt. Ilyen a tudomány. Kíváncsiak, hogy képesek-e rá. Természetesen képesek, egy furcsa lényt sikerül összehozniuk.

A hibrid feltűnik

Ami miatt tetszett a film, hogy bizarr. Olyan területre merészkedik, amit ritkán látunk. Megpróbáltak egy tényleges élőlényhibridet alkotni, végig figyelve az apróságokra. A végére kicsit elszaladt a készítőkkel a ló, de ezt igazából nem tudom felróni nekik. Akkor sem, ha kicsit a sokkolás lebeghetett a szemük előtt az utolsó 20 percben, amit tetéztek a végső fordulattal.

A drámai részeken csúszik szét a film. Azokon, ahol nem a lénnyel foglalkozik, hanem a céggel, a házasok közötti feszültséggel és hasonlókkal. Ahogy tudományosan figyelik az érdekes, ahogy megpróbálják magukban feldolgozni, az már nem annyira.

Hibrid értékelés

Azt hiszem 6/10-et adnék rá. Volt, ahol unatkoztam, nem tudom felpontozni, de voltak olyan részek is amik hihetetlenül tetszettek. Ez biztos elmondható, hogy Vincenzo Natali újra érdekeset alkotott, csak kellett volna még csiszolni az ötletet.

human
írta
2010. 10. 26. 17:03
megjelenés
37
hozzászolás


Az őrzők legendája (Legend of the Guardians: The Owls of Ga’Hoole)

Szinte minden ismerősöm csak viccelt a filmmel, hogy “beszélő baglyok?”, “bunyózó baglyok, ez nagyon gyenge”, aztán meglepődtek amikor említettem, hogy tényleg várom. És nem viccből mondtam.

Legend of the Guardians részlet
Legend of the Guardians részlet

Most is mosolygok amikor ezeket a képeket nézem, mert hihetetlenül aranyosak benne a baglyok, akkor is ha a film a közepesnél épp egy picivel jobb csak.

Az viszont mindenképpen elmondható, hogy Zack Snyder (300, Watchmen) teljesen áthozta a stílusát az animációs filmek világába. Olyan szép lassított jelenetek voltak a Legend of the Guardiansban, hogy öröm volt őket nézni. Csak az összekötésük volt egy kicsit gyenge.

Mint említettem, vártam a filmet, a legnagyobb negatívum mellett akkor sem lehet elmenni: a bunyók nagyon gyengék lettek. Amikor csak dumáltak meg repkedtek a baglyok, ott voltak remek jelenetek, de amikor a lábukra ilyen fémfegyvereket tettek és összecsaptak a levegőben, az már nem sikerült túl erősre.

A történet nyilván nem egy nagy vasziszdasz. Aki megnézi a trailert, az szinte mindent tud. Vagyis nem, ez hülyeség, valójában mindent tud. Az elnyomó nép miatt kénytelenek a fiatal bagylok elindulni, megkeresni az őrzőket, de a végére nyilván magukban kell majd megtalálniuk az erőt. Sajnos elég gyerekes az egész, de nem a jó módon, mint mondjuk a Train your Dragon volt, hanem a szimpla szót lehetne használni degradáló hangsúllyal kiejtve.

Az őrzők legendája értékelés

Bár csak 6/10-et adok, de összeségében azért nem bántam meg. Az animációja gyönyörű és többnyire szórakoztató volt, de jobban is meg lehetett volna valósítani. Akkor is, ha úgy jobban eltér a könyvtől.

human
írta
2010. 10. 19. 16:59
megjelenés
9
hozzászolás


A kilencedik légió (Centurion)

Basszus, ebben pedig volt lehetőség. Az utóbbi hónapok PG-13-as kardozós filmjeinek uralmába piszkált be a véres fegyverével. A Doomsday és a Descent rendezője készítette. Ilyesmi. Aztán végül megérkezett és csalódás lett a vége. Bár ez talán nem is a legjobb jellemzése a helyzetnek, hiszen sosem nézett ki világmegváltásnak, de a durva és közben mégis szórakoztató ölést elkomolykodták.

Centurion képen

A pozitívumokkal van kedvem kezdeni, így rögtön ide kell vennem, hogy semmi dicsőség vagy túlkoreografálás nincs a harcokban. Zsigeri az egész csata: minden csapás talál, fröcsög a túlzottan CGI vér, elemi erővel hat az egész. Amit még a mérleg jobb oldalára kell tenni mindenképp, azok a baromi szép helyszínek. Nem az erdős jelenetek, hanem a hegységek közötti menekülés közben tesszük le az állunkat. Itt kicsit feldereng a gyűrűk ura a “fut a csapat” jeleneteivel, csak a rómaiak egyszerűen az életükért szedik a lábukat, nem valami hatalmas és nemes célért.

A Centurion története röviden úgy foglalható össze, hogy a Piktek a gerilla harcmodorukkal megakasztják Róma terjeszkedését. Politikai indokból a kilencedik légió azt a feladatot kapja, hogy hatoljon be a területükre. Végül úgy alakul, hogy a piktek nyílvesszői és kardjai hatolnak be az ő testükbe inkább, nem túl kellemesen. Akad pár túlélő, akik kénytelenek az ellenséges vonalak mögül a biztonság felé menekülni, nyilván üldözőkkel a nyomukban. Vannak fordulatok, amiket direkt kihagytam, gondolom majd meglátjátok.

A legnagyobb negatívum mindenképp az, hogy a film a második felére eléggé kiürül, elfogy a lendület. Sajnos az írónak nem sikerült a menekülés alatt fenntartani azt a minimális feszültséget, amit előtte megteremtette. Az itt becsúszó bújtatós klisét pedig külön kiemelve le akarom hordani a sárga földig. Mi a fenének kellett? Na persze a film vége előtti rész is durván rossz, de azt a spoileres mivolta miatt nem részletezném. A katarzis elmarad, hiába vezették oda viszonylag szépen a történetet.

A kilencedik légió értékelés

Sajnos a rendező előző filmjeinél rosszabb lett a Centurion. Ha egy szóval kéne a helyzetet jellemezni, akkor az üresebb jutna eszembe. Nincs benne elég anyag, nem tudták rendesen megtölteni az amúgy sem hosszú játékidőt. Vannak jobb pillanatok, de 6/10 a végére.

human
írta
2010. 08. 25. 13:43
megjelenés
22
hozzászolás


← Vissza a jelenbe - A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.