Az egészet a Boston Globe cikkénél érdemes kezdeni: A movie lover’s plea: Let there be light.

Röviden összefoglalva arról szó, hogy a 3d-re kihegyezett digitális vetítőgépeken kisebb fénnyel mennek a filmek, ami a nézőnek nem jó, mert sötét a kép. Konkrét példaként kiemelik amikor ugyanaz a film két teremben ment: az egyikben filmszalagról gyönyörű fénnyel, a másikban pedig a digitális vetítőgépből sötéten. Nem az jön ki, hogy bizony az analóg az ász, hanem az, hogy a 3d-képes gépeken lencsét kéne cserélni. Ez hosszadalmas, ami azért baj mert akkor több ember kell, nem tudja 1 ellátni az összes digitális gépet; és a 8 általánosnál nagyobb végzettség kell hozzá (bár tuti be lehetne tanítani) így inkább simán rajtahagyják a 3D vetítésre használt lencsét, ami bizony eldobja a fény egy részét 2D vetítésnél.

Természtesen a 3D-t nem túlzottan kedvelő Ebert kapott a témán: The dying of the light.

Többek között arra jutott, hogy a stúdiók mentőmellénye, a nagyobb jegyárral bíró 3D tulajdonképpen még akkor is rossz nekünk, ha 2D filmre megyünk. Különösen kegyetlen a példa amit ő is átélt a Social Network sajtóvetítésén, amikor is egyszerűen tojtak rá a Sonynál, hogy a legjobbnak hangoztatott vetítőtermükben milyen sötéten megy a film a kritikusok számára. Ugyanúgy tojik rá rengeteg mozi is.

Amúgy könnyen kiszúrható, ha nem vették le a polarizálót, avagy rosszul vetítik digitálisan: két fényforrás van, ha hátranézel.

Természetesen a Sony válaszolt erre az egészre, hiszen főleg az ő gépeikről volt szó a cikkekben.

A trailerkészítés ugye külön mesterség, így 2010-ben már szinte kisfilmet kell készíteniük a rájuk bízott anyagokból. Fontos, hogy legyen íve és a többi, hagyva meglepetést azért a nézőknek. Sajnos ez nem sikerül mindenkinek, ezért is született meg a “nézzünk filmet” rovat, amibe a teljes filmet elmesélős trailerek illenek.

Az a durva, hogy ez a kisebb baj velük, szerencsére nem mind olyan.

Ami engem jobban idegesít, hogy ha feldolgozásról van szó, akkor úgy kezelik, mintha mindenki ismerné az eredetit. Legyen szó remake-ről vagy egy bestseller könyvről. Simán le merik lőni a fordulatokat, tojva mindenkire. Ezzel az a probléma, hogy akkor most kinek is készül a mű? Nem azoknak, akik nem látták vagy olvasták, már ha a Twilightot és a Pottert kivesszük a képletből? És ez kihat a színészekre is. Könyves témában például ott volt tavaly a Time traveller’s Wife, aminek szinte bármelyik interjúját nézted, semmi sem hagytak meg azoknak, akik nem olvasták. Nyilván szól azoknak, akik ismerik a könyvet, de velük még nem lehet kasszasiker. Kellenek más nézők is, rájuk nem gondolnak?

Egy remake kifejezetten az újonc nézőkre épít “ez jó film, ha felújítjuk vagy amerikanizáljuk, akkor tuti siker lesz”. Itt teljes a meghasonlás, hiszen még a Let The Right One In-t sem ismerték a nagy tömegek (te és a barátaid hallottatok róla, tök jó, de nem releváns), akkor miért kell a trailerekben spoilerezni? Vagy a True Grit (bár az könyv is), a hosszú trailerének a végén vagy egy nagyobb kopp, ami már sokaknak nem lesz az.

Az igaz történetes filmek pedig a ráadás. Szintén olyan téma, hogy “áh mindenki hallott róla.” Itt össze is ér a teljes filmeket elmesélő előzetesekkel a történet, hiszen tavalyról a Blind Side tipikusan ilyen trailerrel rendelkezett. Mert úgyis tudja mindenki annak a sportolónak a sorsát, vagy nem, de neki már mindegy. Ai igaz történeten alapuló filmeket végül pont az menti meg ettől a kórtól, hogy eleve így ül neki a film készítője: “a végét ismerve miképp tudom érdekesen elmesélni”. Az érdekesen elmesélés természetesen a többiek szeme előtt is lebeg, de ott a fordulatokra is építenek azért bőven, hogy emelik majd az élményt.

Akinek nincs eredeti dvd-je az most nem értette a főcímet, és igazából ő ne is szóljon most hozzá, mert nyilvánvalóan nem ilyesmik miatt warezol. Ez utóbbi a magánügye, nekem nyolc mit csinál, csak most ez nem az ő témája.

Tehát tegnap durván elterjedt ez a kép a neten, teljesen érthető módon. Mi a fenének kell azt abuzálni, aki megvette a lemezt? A legeslegelrontottab gondolkodás, tökéletes példázata a maradiságnak. Mint a geobannolás. Tehát megveszel egy terméket és szivatnak. A kép alapján úgy tűnik itthon a majdnem 1 percnyivel még jól is állunk, ha ott 3 trailert tolnak be a filmed elé. “Moziélmény” ahol nem várod. Itthon csak a a “Nem lopnál autót” baromsággal idegesítenek, meg némelyik forgalmazó a saját mókájával, na meg az olajfúrótornyos figyelmeztetéssel. Ha beülnék az új kocsimba és azzal fogadna, hogy ne lopjak autót, akkor lehet megfordulna a fejemben az ellentetje. Az a reklám szerintem teljesen elszúrt, valahogy mindig az ellentetjét váltja ki belőlem amikor belefutok, nem jó benne a pszichológia.

Hé, figyu filmforgalmazó és gyártó, pszt, gyere közelebb kicsit: kifizettem a pénzt, miért szólsz, hogy ne lopjam el a DVD-t amikor MÁR NEM LOPTAM EL. A trailereidet pedig beteheted egy menüpontba nyugodtan, annyi reklámot elfogadunk.

A menütökölés külön témát érne, főleg amikor spoileres jeleneteket tesznek bele, ellőve a film végét csak mert be merted állítani a feliratot.

Zajlik a magyar filmszemle, és ennek apropóján jól el is kapott pár embert ez az indexes srác (nem írják ki a nevét a videó elején, a videó oldalán, remek), hogy mégis mi a jövő, mi lesz a változás. Az jött le, hogy kevesebb, de jobb filmet kéne, amivel azt hiszem csak egyetérteni tudunk. Az egyetlen probléma az lehet, ha ez a kevesebb film a feltörekvő fiatalok még rosszabb esélyeit jelenti esetleg, mert a régi nagyoknak nehezebb nemet mondani.

Amúgy egyáltalán nem akarom a köldöknéző filmeket támadni, de igazi minőségi niche művekhez egyszerűen nincs elég néző itthon. Még nagyobb országokban is nehéz azokat a filmeket nyereségesre kihozni. Itt kéne bejönni annak, hogy a sikeres nagyfilm pótol a kicsiknek is, helyreállítva a mérleget.

Az biztos, hogy a nézőket felesleges hibáztatni, amiért az indán megnézik ingyen amiért moziban nem fizettek (vagy a tévében). Azért nem mentek el rá, mert sokat csalódtak eddig. Tulajdonképpen az ingyenes megnézés során tapasztalt esetleges pozitív élmények “te Sanyi, ez jó” azt hozhatják el, hogy a jövőben talán elmegy magyar filmre is. Ha optimisták vagyunk.

“Hé, hol vagyok, mi van?” Itt vagy, megérkeztél, hurrá.

A váltásnak több oka is van. Az egyik, hogy már nem tetszett az előző kinézet. Azt hiszem ennyi elég is lenne, de van még. A második, hogy pár apróságot be akartam végre építeni, amit csak a modern böngészők esznek rendesen, mert hát haladni kell a korral, a filmbuzit pedig alig látogatja IE6-os ember. Ez nem azt jelenti, hogy abban nem jelenik meg az oldal, hanem hogy nem ott a legszebb, de azért simán olvasható. A legszebb windows vista & 7 alatt, Safari vagy Chrome böngészővel, aztán a 3.6-os Firefoxban (frissítsetek rá, ha régebbi van).

A harmadik pedig, hogy ha minden igaz, idén már lesznek hirdetések. Természetesen a bejegyzésekbe senki nem szólhat bele ezután sem, de gondolom ezt páran majd nem fogják elhinni, ha véletlen nem egyezik a véleményünk valami moziban levő filmről, aki még hirdet is itt. Ez vele jár sajnos, már beláttam, főleg ezzel már támadtak tavaly, amikor összesen egyszer volt tényleges hirdetés a siteon eddig, a Sony Bravia tolta, ő is vagy 2-3 éve. Na mindegy, azért gondoltam szólok, ne lepődjetek majd meg ha megjelennek.

És ha már ilyen belsős poszt, akkor pár dolgot tisztázzunk szerintem. Ez egy blog. Sosem volt célom vele olyasmi, hogy na majd portfólióként lobogtatva rohanok a Filmvilághoz (egyetlen hazai filmes lap ami pénzt ér), mert hát az elég vicces lenne, hiszen teljesen más a cél itt, meg hát szerintem nem is tudnék olyan cikket írni ami oda kéne, de ez még nem derült ki. Igazából ez néha vicces helyzeteket szül, amikor valaki beírja ezt a tényt, mintha én nem lennék tisztában vele. Szerintem ebből adódott már pár félreértés az évek során, lehet pár profi emiatt utál, ez van.

A másik, hogy az interneten vagyunk, így nem véletlenül vannak a linkek a bejegyzésekben. Engem a hagyományos sajtóban mindig is idegesített, hogy jön egy filmhez valami új információ, erre 1500 karakteres hír hiszen azért jár a fizu (vagy 1000 a minimum?), amiből bányászd ki, hogy mi volt az új, mert mindent leír újra és újra végig. Nem, a sokadik poszternél már minek ilyet csinálni, elég 2 sor, hiszen minden filmről ott a tag a bejegyzés végén, pofonegyszerű végiggörgetni az összes eddigi kapcsolódó hírt. (A sorozatjunkien is ez van amúgy.)

Ezen kívül jól látjátok oldalt, egy kicsit átalakulva de vissztért a “címlapkép”, ami 2-3 designnal ezelőtt nagy siker volt. Cserélődni fog ha minden jól megy. Most épp a Kick-ass lapul ott, de ez nem mindig lesz így, mert ki fogjuk onnan rúgni.

Azt hiszem ennyit akartam hirtelen.

Az előbb linkelt cikkben van még egy érdekes adat ám, csak azt külön akartam kiemelni. “Last year 610 films were released in America.” Tehát megtudhattuk, hogy tavaly 610 film jött ki csak Amerikában. Ehhez jön még a kelet meg nyugat meg Európa meg ki tudja még mi, és kijelenthetjük, hogy több mint 1000 film készül évente a világon. Lehet nagyon alulbecsültem, hiszen csak itthon több mint 50 hazai lett, pedig kis ország vagyunk. Legyen akkor akármilyen többezres szám. Na az ilyen adat miatt mosolygok mindig, amikor valaki egy tényleg nagyon szar filmnél azzal jön, hogy “vizsgáljátok be és utána mindeki döntse el maga”. Nem és nem, egyrészt aki ezt írja sem látta az összes idén kijött filmet, valami alapján szelektált, másrészt nem lehet minden szarra időt szakítani, amikor van olyan ami már távolról is jobbnak néz ki.

Szelektálni kell

Ebben segíthet az IMDB, amit lehet utálni, de 5 pont alatt nagyon sok film van (vagy akár 6 alatt), és nagyon kevés kivétellel gyenge mind, de akár egy torrentnél is az általános negatív hangulat. Ahogy a kedvenc rendezőnk, forgatókönyvírónk és színészünk is segíthet a döntésben, hogy ne csak a lebeszélő indokokat említsem.

És tényleg nem az Avatarról van most szó, azt vizsgálja be mindenki maga, hanem az Apám beájulna, Álom.net vagy Kis Vuk kaliberű mesterművekről. Szóval ha valaki legközelebb azt az indokot akarja felhozni, hogy mindenki nézze meg és döntse el magának, az kezdje ezzel a három filmmel amit az előbb említettem.

A Cracked összeállított egy listát, amiben leírják a trailerek legnagyobb rákfenéit, amikben vissza kéne venni a stúdióknak.

Egyértelmű, hogy a bazi spoileres dolgokat abba kéne hagyniuk, pl a filmek utolsó jeleneteinek az ellövését az előzetesben. Vagy azt sugallni, hogy nagy fordulat lesz, pl Bruce halott végig (valójában azt nem lőtték el az előzetesben, de manapság tuti utalnának rá). A minap amúgy láttam egy bemutató, nem mondom meg melyik filmhez, de nagyobb cucc, és konkrétan ez volt a reklámban: “akkora twist van benne, erről fogsz beszélni a film után.” Namost ha tudod, hogy hatalmas twist, akkor előnnyel indulsz, hogy kitaláld.

A másik, amiben marhára igazuk van, és engem is idegesít, azok a zenék. Bár talán a legnagyobb klisét nem is vetették be ők az írásban: Requiem For a Dream. Clint Mansell halhatatlan dallamait már úgy elkoptatták mostanra, hogy semmi érzelmi töltet nem maradt benne. Itt, a filmbuzi főszerkesztőségének nevében (ezt nem tudtam komoly arccal leírni) díjaznánk az alábbi két trailert: Last House On The Left (spoileres!) és a Deja Vu, akik ki mertek lépni a tipikus zenék fertőjéből.

Azzal, hogy olyan jelenet van a bemutatóban, ami nincs a filmben, az pl nekem nem fáj.

Hihetetlen, hogy itthon még mindig ott tartunk, miszerint bármi, ami rajzolva van, az valószínűleg gyereknek szól. Oké, a fiatal lurkók ennek lehet, hogy örülnek, mivel anyjuk véletlenül rájuk pillanat a “mégis mit csinál a kicsifiam” gondolatot követve, aztán megnyugszik, hogy valami rajzfilmet néz. Mintha nem is létezne felnőtteknek szóló a stílusban.

A rajz ugyanúgy eszköz csak, mint a kamera egy “normális” filmnél. Lehet vele gyerekeknek, meg mindenkinek szóló filmet készíteni, és lehet vele vérben csöpögő R-rated cuccot. Persze, az erőszak nem annyira valóságos, ha egy rajzigurának tépik ki a beleit, mint amikor a Motelben valakinek, mert az hús vér ember, de ugyanúgy eltorzíthatja kicsit a világképet. Ez nem azt jelenti, hogy be kell őket tiltani, hanem egyszerűen a szülőknek is figyelni kell, mi valaminek a besorolása. Itthon ez egyszerű, mert végig ott van a gyűlölt sárga karika, odakinn meg minden reklámblokk után kiírják kinek szól. De ezzel valójában kissit el is tértem attól, amire pontosan gondoltam.

Egyszerűen nevetséges, hogy itthon nem valami geek szórakozásként van elkönyvelve a brutális ágazata a rajzfilmeknek, hanem “gagyi”. Fogadjunk hogy olyan emberek szájából is elhangzott már lesajnálás, meg “gyerekmese” beszólás, akik látták a Kill Bill-t, és azon belül is az anime betétet. Gondolom már ültetnék is le elé a 10 éves gyerekük, hiszen gyerekmese.

Komolyan, üljetek neki a hideg estés drámáknak, mert április végéig van még egy pici időtök, aztán nincs megállás a pop filmekben egy darabig. A Wolverine workprint kapcsán merültem el abba a gondolatba, hogy úristen, tényleg a nyakunkon van már ez a két hónap, amikor a látványé lesz a főszerep.

Április végén érkezik Rozsomák, akit nem vagyok hajlandó farkasnak hívni. Aztán pedig májusban teljes sebességre kapcsolunk az alábbi névsorral itthon: Star Trek, Angyalok és Démonok, Éjszaka a múzeumban 2. Ez utóbbi nekem tuti kihagyós, főleg, hogy a legjobb várt film miatta bukott át júniusra, amikor is Terminátor és Transformers kettősre hagyjuk majd ott a pénzeket a magyar mozikban. Valamit tuti kihagytam, de arról majd akkor amikor jön. Persze odakinn az Up is májusban érkezik például, szal szopóágon is vagyunk ismét, nem kell pozitívan csalódnunk a forgalmazókban.

Mellesleg közben a Fast and Furious hatalmasat kaszált odakinn, így a szezon kezdete előtt, de erről külön posztban nemsokára.

Évek óta szinte semmi tényleg vicces cikk nem jelent meg sehol ezen a napon, hiszen egyszerűen mindenki túl hihetetlen poénnal támad, ezért bukik le. Például ha valaki ma hozná le, hogy Swarci 2 percet szerepel a T4-ben, azon elgondolkoznának páran, ehelyett sokkal átlátszóbb hírek, nagy bejelentések lesznek, attól függően, hogy viccesnek hiszik-e magukat.

Na jó, azért az oldal is (hehe), de a sok látogató nélkül semmiképp sem ez lenne a stúdió által hivatalosan youtubera töltött Valami Amerika 2 trailernél a statisztika. Összesítve az Sg nyer jelenleg is, ha az oldalakat összeadjuk, de nem is annyira sokkal. Egy független blog így tolja.

Fura, hogy az origó meg az index nem ezt a videót illesztette be (bztos lehozták ők is a trailert), hiszen akkor nem királykodhatnék azért.

Igen, a Bond kapcsán újra fellángolt a kamerarángatással szembeni ellenségesség, és én direkt nem vettem az írásba nehogy csak arról legyen szó, de komolyan mondom, még engem is zavart. Miért van az, hogy mindenki kamerát rángatva próbál akciófilmet csinálni és mégis csak összesen körülbelül 2 rendezőnek megy? Az átlag ember azt gondolná, hogy az operatőrön meg az vágón múlik, de valahogy mégis rendezőkhöz köthető a rendes használat (bár nem szabad közel ülni a vászonhoz náluk sem).

Erről az egészről Spielberg tehet?

A múltkor néztem a Rambo első részét és teljesen fasza volt, hogy nyugodtan lehet követni az eseményeket. Előre ugrunk több mint 10 évet, egészen a Ryan közlegény megmentéséig, és láthatjuk mennyire ráizgul a nép a dokumentarista stílusra “ott vagyunk a harctéren”. Igen ám, csakhogy Spielberg – lehet előtte is volt, de akkor ő élesztette fel az alvó oroszlánt – rángatózó követői valahogy figyelmen kívül hagyják, hogy azért az öregúr filmjében mégsicsak lehetett látni mi történik. Most akkor vegyük a legújabb Bondot, a Quantum of Solace-t, az elején a kocsis jelenet után van egy üldözés, és hiába figyeltem mint állat, mégsem tudtam elsőre, hogy ki üldöz kit. Felvillan a pénz, látszik hogy rengeteget fektettek a kaszkadőr jelenetekbe, de aztán a követhetetlenséggel jól el is tüntetik. És pont ezért mondom, hogy a rendezőn múlik valahogy, mert ehhez a Bond-filmhez a Bourne-csapatból kölcsönöztek embereket, mégsem sikerült eltalálni a ritmust.

Nem titok, szerintem a Bourne-t is készítő Paul Greengrass az akinek a kamerarángatásban sikerült megtalálnia azt a határvonalat, amit a “pont nem idegesítő, hanem marhajó” jelzővel illetnék (persze sokaknál ő is kivágja a biztosítékot, tudom). Most ott tartunk, hogy akciófilm nincs rángatás nélkül, mindenki akarja csinálni, és marha kevésnek sikerül közülük. Még a nagy Michael “awesome” Bay bicskája is megbicsaklott a témán, bár otthon nézve tényleg jobb a Transformers kicsit, csak hát a filmet elvileg nagy vászonra tervezték.

(És akkor a technika sorozatokban levő használata egy külön misét megérne, hiszen nekik se idejük se pénzük jól kidolgozni egy akciót, aztán felvenni nagy rángatással sokszor és tökölni a vágással heteket akár, hiszen másodpercenként kell váltani képet – ebből születik valami olyasmi, hogy jobbra balra mozgatják a kamerát aztán lesz ami lesz. Mi meg érezzük, hogy 20-al ment az a kocsi a felvételnél, de próbálták elrejteni.)

Ezúton szeretném megfogalmazni, hogy kérjük vissza a rendes akciójeleneteket végre, a Mátrixos lassításokat ahol minden másodpercet ki lehet élvezni a gyakásban. Megvan a helye a rángatásnak is, de csak gyakorlott kezekben, és ha nem mindenki azt csinálja. Remélem valaki rájön, hogy manapság az átlátható akcióval lehet kitűnni az elmosódott tömegből és rá is repül a témára.

Az Oldboy-remake hír hatására megint kirobbant a vita, hogy “ezt meg hogy és miért” és szokás szerint a feldolgozások védőszentje is ejtett pár kommentet, és azt hiszem itt az idő pár szót szentelni mostmár külön a témának. Valamelyik rendező annó azt nyilatkozta, hogy a tényleg elmesélhető történetek száma véges, egy idő után csak az előadás lehet a különbség.

Az a helyzet, hogy szerintem rögtön ketté kéne választanunk a remake témát, méghozzá a korok alapján, mert annyira nem egyszerű a kérdés. Először is ott vannak azok a filmek, amik régen készültek, rossz technikával, vagy férfisovinisztán, vagy mittomén, szóval olyan filmek, amiket egyszerűen a modernebb korba helyeznek. Aztán pedig ott van a viszonylag friss távolkeleti (meg néha európai) filmek remake-hada.

Régi filmek feldolgozása

Ennek szerintem teljességgel van jogosultsága. Természetesen a filmsznobok ezekre is húzzák a szájukat, szóval ez sem olyan egyértelmű kérdés, de itt valahogy több jó akad. Vegyük példának a The Thinget, ami talán az egyik legjobb remake ami valaha készült. Vagy az Ocean’s 11, ami modern szélhámosokkal és Clooneyval egész jól sikerült. Vagy ott van a Thomas Crown Affair ami szintén remek a modern változatában, a “Russo a szépnő” butaság ellenére is. Még pár: 3:10 To Yuma, Ben Hur (volt kettő is előtte), Hills Have Eyes, Dawn Of The Dead, Heat (ez csak 6 év, de Mann magát dolgozta fel), I am Lengend, War of The Worlds. És még lehetne folytatni, meg vitatkozni a listával, de akad köztük jó szerintem mindenkinek.

Távol-keleti filmek feldolgozása

Na ez viszont az a téma, ahol sokkal több a felhördülés. Tényleg nehezen érthető néha, hogy 1-2 éves filmeket miért kell rögtön feldolgozni. És itt általában bejön Amerika lehülyézése, mivel annyira el vannak kényeztetve filmekkel, hogy a feliratosoknak mozisikerre többnyire nincs esélye, de még a szinkront sem kedvelik túlzottan, mert máshogy mozog az emberek szája, amihez nyilván a sok saját mozgókép miatt nem szoknak annyira hozzá. De itt nekem konkrétan egy remake ugrik be, ami tényleg tetszett, ez pedig a Kör.

Talán a keletet is szét kéne választani, mert a “japó horror” az egy idő után mintha önismétlő lenne, meg kit érdekel ha feldolgozzák (valakit tuti), de például a Szigorúan piszkos ügyek feldolgozására mi szükség volt, és miért kapott Oscart a Departed az nekem még mindig homály. Annyira furcsa külföldi oldalakon olvasni, hogy mennyire jól lett, mert bár nem szar film, viszont az eredeti alig pár éves volt akkor és jobb nála.

Európai filmek feldolgozása

Gondoltam ezt is beleveszem. Itt furcsább picit a kép, mert vannak kiváló példák, például a True Lies, ami a klasszikus akciófilmek temetése lett szinte, meg vannak borzasztó példák, elég csak a Taxi amerikai változatára gondolni. Ami itt nehezen érthető picit, az az angol filmek feldolgozása, mert az angolul van, nincs szájmozgás vagy felirat gond. Ennyire nem nézik a nem amerikai filmeket? Ide még lábjegyzet, hogy az angol filmeket nálunk néha előbb mutatják be, van amire a jenkiknek kell várni, elég csak a Sunshinera vagy a Children of Menre gondolni (ez utóbbi 35 milliót keresett ott, ami kevés, de persze Eu-ban kaszab-kaszabovics).

(És akkor a kult anime filmek feldolgozása még külön téma lehetne, de ott még nincs sok tapasztalat, szóval majd meglátjuk mit művelnek velük, aztán…)

A végére csak pár kérdés marad tulajdonképpen: kell a remake? Melyik, keleti- vagy régifilmes? Tényleg többen ismerik meg az eredetit, vagy ha a remake szar, akkor a jó eredeti is még nagyobb feledésbe merül? (Ki nem harcolt már olyannal, aki látott egy szar remaket és hiába mondtad neki, hogy az eredetit nézze meg, a világért sem volt hajlandó? Én például már igen, vannak ilyen esetek is.) Az előbbiekre válaszolás után lehet max azon filózni, hogy megalázása-e az eredetinek, hiszen a régebbi vagy keleti darab rajongói mindig felhördülnek, ez nem kérdés igazán.