A Cracked összeállított egy listát, amiben leírják a trailerek legnagyobb rákfenéit, amikben vissza kéne venni a stúdióknak.

Egyértelmű, hogy a bazi spoileres dolgokat abba kéne hagyniuk, pl a filmek utolsó jeleneteinek az ellövését az előzetesben. Vagy azt sugallni, hogy nagy fordulat lesz, pl Bruce halott végig (valójában azt nem lőtték el az előzetesben, de manapság tuti utalnának rá). A minap amúgy láttam egy bemutató, nem mondom meg melyik filmhez, de nagyobb cucc, és konkrétan ez volt a reklámban: “akkora twist van benne, erről fogsz beszélni a film után.” Namost ha tudod, hogy hatalmas twist, akkor előnnyel indulsz, hogy kitaláld.

A másik, amiben marhára igazuk van, és engem is idegesít, azok a zenék. Bár talán a legnagyobb klisét nem is vetették be ők az írásban: Requiem For a Dream. Clint Mansell halhatatlan dallamait már úgy elkoptatták mostanra, hogy semmi érzelmi töltet nem maradt benne. Itt, a filmbuzi főszerkesztőségének nevében (ezt nem tudtam komoly arccal leírni) díjaznánk az alábbi két trailert: Last House On The Left (spoileres!) és a Deja Vu, akik ki mertek lépni a tipikus zenék fertőjéből.

Azzal, hogy olyan jelenet van a bemutatóban, ami nincs a filmben, az pl nekem nem fáj.

Hihetetlen, hogy itthon még mindig ott tartunk, miszerint bármi, ami rajzolva van, az valószínűleg gyereknek szól. Oké, a fiatal lurkók ennek lehet, hogy örülnek, mivel anyjuk véletlenül rájuk pillanat a “mégis mit csinál a kicsifiam” gondolatot követve, aztán megnyugszik, hogy valami rajzfilmet néz. Mintha nem is létezne felnőtteknek szóló a stílusban.

A rajz ugyanúgy eszköz csak, mint a kamera egy “normális” filmnél. Lehet vele gyerekeknek, meg mindenkinek szóló filmet készíteni, és lehet vele vérben csöpögő R-rated cuccot. Persze, az erőszak nem annyira valóságos, ha egy rajzigurának tépik ki a beleit, mint amikor a Motelben valakinek, mert az hús vér ember, de ugyanúgy eltorzíthatja kicsit a világképet. Ez nem azt jelenti, hogy be kell őket tiltani, hanem egyszerűen a szülőknek is figyelni kell, mi valaminek a besorolása. Itthon ez egyszerű, mert végig ott van a gyűlölt sárga karika, odakinn meg minden reklámblokk után kiírják kinek szól. De ezzel valójában kissit el is tértem attól, amire pontosan gondoltam.

Egyszerűen nevetséges, hogy itthon nem valami geek szórakozásként van elkönyvelve a brutális ágazata a rajzfilmeknek, hanem “gagyi”. Fogadjunk hogy olyan emberek szájából is elhangzott már lesajnálás, meg “gyerekmese” beszólás, akik látták a Kill Bill-t, és azon belül is az anime betétet. Gondolom már ültetnék is le elé a 10 éves gyerekük, hiszen gyerekmese.

Komolyan, üljetek neki a hideg estés drámáknak, mert április végéig van még egy pici időtök, aztán nincs megállás a pop filmekben egy darabig. A Wolverine workprint kapcsán merültem el abba a gondolatba, hogy úristen, tényleg a nyakunkon van már ez a két hónap, amikor a látványé lesz a főszerep.

Április végén érkezik Rozsomák, akit nem vagyok hajlandó farkasnak hívni. Aztán pedig májusban teljes sebességre kapcsolunk az alábbi névsorral itthon: Star Trek, Angyalok és Démonok, Éjszaka a múzeumban 2. Ez utóbbi nekem tuti kihagyós, főleg, hogy a legjobb várt film miatta bukott át júniusra, amikor is Terminátor és Transformers kettősre hagyjuk majd ott a pénzeket a magyar mozikban. Valamit tuti kihagytam, de arról majd akkor amikor jön. Persze odakinn az Up is májusban érkezik például, szal szopóágon is vagyunk ismét, nem kell pozitívan csalódnunk a forgalmazókban.

Mellesleg közben a Fast and Furious hatalmasat kaszált odakinn, így a szezon kezdete előtt, de erről külön posztban nemsokára.

Évek óta szinte semmi tényleg vicces cikk nem jelent meg sehol ezen a napon, hiszen egyszerűen mindenki túl hihetetlen poénnal támad, ezért bukik le. Például ha valaki ma hozná le, hogy Swarci 2 percet szerepel a T4-ben, azon elgondolkoznának páran, ehelyett sokkal átlátszóbb hírek, nagy bejelentések lesznek, attól függően, hogy viccesnek hiszik-e magukat.

Na jó, azért az oldal is (hehe), de a sok látogató nélkül semmiképp sem ez lenne a stúdió által hivatalosan youtubera töltött Valami Amerika 2 trailernél a statisztika. Összesítve az Sg nyer jelenleg is, ha az oldalakat összeadjuk, de nem is annyira sokkal. Egy független blog így tolja.

Fura, hogy az origó meg az index nem ezt a videót illesztette be (bztos lehozták ők is a trailert), hiszen akkor nem királykodhatnék azért.

Igen, a Bond kapcsán újra fellángolt a kamerarángatással szembeni ellenségesség, és én direkt nem vettem az írásba nehogy csak arról legyen szó, de komolyan mondom, még engem is zavart. Miért van az, hogy mindenki kamerát rángatva próbál akciófilmet csinálni és mégis csak összesen körülbelül 2 rendezőnek megy? Az átlag ember azt gondolná, hogy az operatőrön meg az vágón múlik, de valahogy mégis rendezőkhöz köthető a rendes használat (bár nem szabad közel ülni a vászonhoz náluk sem).

Erről az egészről Spielberg tehet?

A múltkor néztem a Rambo első részét és teljesen fasza volt, hogy nyugodtan lehet követni az eseményeket. Előre ugrunk több mint 10 évet, egészen a Ryan közlegény megmentéséig, és láthatjuk mennyire ráizgul a nép a dokumentarista stílusra “ott vagyunk a harctéren”. Igen ám, csakhogy Spielberg – lehet előtte is volt, de akkor ő élesztette fel az alvó oroszlánt – rángatózó követői valahogy figyelmen kívül hagyják, hogy azért az öregúr filmjében mégsicsak lehetett látni mi történik. Most akkor vegyük a legújabb Bondot, a Quantum of Solace-t, az elején a kocsis jelenet után van egy üldözés, és hiába figyeltem mint állat, mégsem tudtam elsőre, hogy ki üldöz kit. Felvillan a pénz, látszik hogy rengeteget fektettek a kaszkadőr jelenetekbe, de aztán a követhetetlenséggel jól el is tüntetik. És pont ezért mondom, hogy a rendezőn múlik valahogy, mert ehhez a Bond-filmhez a Bourne-csapatból kölcsönöztek embereket, mégsem sikerült eltalálni a ritmust.

Nem titok, szerintem a Bourne-t is készítő Paul Greengrass az akinek a kamerarángatásban sikerült megtalálnia azt a határvonalat, amit a “pont nem idegesítő, hanem marhajó” jelzővel illetnék (persze sokaknál ő is kivágja a biztosítékot, tudom). Most ott tartunk, hogy akciófilm nincs rángatás nélkül, mindenki akarja csinálni, és marha kevésnek sikerül közülük. Még a nagy Michael “awesome” Bay bicskája is megbicsaklott a témán, bár otthon nézve tényleg jobb a Transformers kicsit, csak hát a filmet elvileg nagy vászonra tervezték.

(És akkor a technika sorozatokban levő használata egy külön misét megérne, hiszen nekik se idejük se pénzük jól kidolgozni egy akciót, aztán felvenni nagy rángatással sokszor és tökölni a vágással heteket akár, hiszen másodpercenként kell váltani képet – ebből születik valami olyasmi, hogy jobbra balra mozgatják a kamerát aztán lesz ami lesz. Mi meg érezzük, hogy 20-al ment az a kocsi a felvételnél, de próbálták elrejteni.)

Ezúton szeretném megfogalmazni, hogy kérjük vissza a rendes akciójeleneteket végre, a Mátrixos lassításokat ahol minden másodpercet ki lehet élvezni a gyakásban. Megvan a helye a rángatásnak is, de csak gyakorlott kezekben, és ha nem mindenki azt csinálja. Remélem valaki rájön, hogy manapság az átlátható akcióval lehet kitűnni az elmosódott tömegből és rá is repül a témára.

Az Oldboy-remake hír hatására megint kirobbant a vita, hogy “ezt meg hogy és miért” és szokás szerint a feldolgozások védőszentje is ejtett pár kommentet, és azt hiszem itt az idő pár szót szentelni mostmár külön a témának. Valamelyik rendező annó azt nyilatkozta, hogy a tényleg elmesélhető történetek száma véges, egy idő után csak az előadás lehet a különbség.

Az a helyzet, hogy szerintem rögtön ketté kéne választanunk a remake témát, méghozzá a korok alapján, mert annyira nem egyszerű a kérdés. Először is ott vannak azok a filmek, amik régen készültek, rossz technikával, vagy férfisovinisztán, vagy mittomén, szóval olyan filmek, amiket egyszerűen a modernebb korba helyeznek. Aztán pedig ott van a viszonylag friss távolkeleti (meg néha európai) filmek remake-hada.

Régi filmek feldolgozása

Ennek szerintem teljességgel van jogosultsága. Természetesen a filmsznobok ezekre is húzzák a szájukat, szóval ez sem olyan egyértelmű kérdés, de itt valahogy több jó akad. Vegyük példának a The Thinget, ami talán az egyik legjobb remake ami valaha készült. Vagy az Ocean’s 11, ami modern szélhámosokkal és Clooneyval egész jól sikerült. Vagy ott van a Thomas Crown Affair ami szintén remek a modern változatában, a “Russo a szépnő” butaság ellenére is. Még pár: 3:10 To Yuma, Ben Hur (volt kettő is előtte), Hills Have Eyes, Dawn Of The Dead, Heat (ez csak 6 év, de Mann magát dolgozta fel), I am Lengend, War of The Worlds. És még lehetne folytatni, meg vitatkozni a listával, de akad köztük jó szerintem mindenkinek.

Távol-keleti filmek feldolgozása

Na ez viszont az a téma, ahol sokkal több a felhördülés. Tényleg nehezen érthető néha, hogy 1-2 éves filmeket miért kell rögtön feldolgozni. És itt általában bejön Amerika lehülyézése, mivel annyira el vannak kényeztetve filmekkel, hogy a feliratosoknak mozisikerre többnyire nincs esélye, de még a szinkront sem kedvelik túlzottan, mert máshogy mozog az emberek szája, amihez nyilván a sok saját mozgókép miatt nem szoknak annyira hozzá. De itt nekem konkrétan egy remake ugrik be, ami tényleg tetszett, ez pedig a Kör.

Talán a keletet is szét kéne választani, mert a “japó horror” az egy idő után mintha önismétlő lenne, meg kit érdekel ha feldolgozzák (valakit tuti), de például a Szigorúan piszkos ügyek feldolgozására mi szükség volt, és miért kapott Oscart a Departed az nekem még mindig homály. Annyira furcsa külföldi oldalakon olvasni, hogy mennyire jól lett, mert bár nem szar film, viszont az eredeti alig pár éves volt akkor és jobb nála.

Európai filmek feldolgozása

Gondoltam ezt is beleveszem. Itt furcsább picit a kép, mert vannak kiváló példák, például a True Lies, ami a klasszikus akciófilmek temetése lett szinte, meg vannak borzasztó példák, elég csak a Taxi amerikai változatára gondolni. Ami itt nehezen érthető picit, az az angol filmek feldolgozása, mert az angolul van, nincs szájmozgás vagy felirat gond. Ennyire nem nézik a nem amerikai filmeket? Ide még lábjegyzet, hogy az angol filmeket nálunk néha előbb mutatják be, van amire a jenkiknek kell várni, elég csak a Sunshinera vagy a Children of Menre gondolni (ez utóbbi 35 milliót keresett ott, ami kevés, de persze Eu-ban kaszab-kaszabovics).

(És akkor a kult anime filmek feldolgozása még külön téma lehetne, de ott még nincs sok tapasztalat, szóval majd meglátjuk mit művelnek velük, aztán…)

A végére csak pár kérdés marad tulajdonképpen: kell a remake? Melyik, keleti- vagy régifilmes? Tényleg többen ismerik meg az eredetit, vagy ha a remake szar, akkor a jó eredeti is még nagyobb feledésbe merül? (Ki nem harcolt már olyannal, aki látott egy szar remaket és hiába mondtad neki, hogy az eredetit nézze meg, a világért sem volt hajlandó? Én például már igen, vannak ilyen esetek is.) Az előbbiekre válaszolás után lehet max azon filózni, hogy megalázása-e az eredetinek, hiszen a régebbi vagy keleti darab rajongói mindig felhördülnek, ez nem kérdés igazán.

Keresztbekérdés, mert a junkien nagyjából a legbesz*aratósabb epizódot kérdezi tőletek winnie, és adja magát, hogy akkor megemlítsük (említhessétek), hogy melyik volt a filmek közül AZ. Az igazi.

Bevallom nekem az Alien (porbafingóként nézve főleg), annyira klausztrofóbia meg ilyesmi. A leggecibb lény az arctámadó (face-hugger). Ever. Amúgy nem vagyok nagy horrornéző, de még ilyen sokat kisértő húzás, ami nem is kisgyerekként sokkolt, a Dawn Of The Dead remake eleje, a kislány. A film többi része az nem volt félelmetes.

Egyik kommentelőm durva Corvin mozi élménye után jutott eszembe, hogy ilyen (na jó, reméljük nem pont ilyen) tényleg biztos megesett már mindenkivel, osszuk meg.

Az előttem lévő sorban ülő nő és férfi a film alatt egymáshoz közeledett, nem tudom ismerték-e egymást korábbról, de kb be lett harangozva a chat-en, hogy “kopasz kötött pulcsiban” meg “szőke nagy sállal”, aztán egymásra találtak, mígnem a vége főcímre felgyúl a villany és mit lát az ember, na mit, na mit, na mit??? Egy 40 cm-nyi ondócsík a Korda terem vérvörös bársonyülésén. – Chris

De mondok én is példát, bár nem ennyire durva. A Wall-E-nál át kellett mennem a terem másik felébe, mert elhozta a 7 éves kiskölkét a filmre, aki aztán fel-le rohangált a lépcsőn vazz. Szerencsére már a trailerek alatt csinálta, így időben válthattam pozíciót.

Vagy ott van a tipikus bunkó esete, aki azt hiszi, hogy mindenki a lábára meg annak a szagára kíváncsi. Egyrészt alapból bunkóság a lábat feltenni a szemben levő ülésre, akkor is ha senki nincs benne, de ha ezt azzal párosítja, hogy leveszi a cipőcskéjét az már extra bunkóság. Még ha nem is szaglik, akkor is ott virít a zokni, ami ha mondjuk fehér akkor kimondottan jó.

Ehhez képest aki 1 SMS-t megnéz az kisangyal. Aki végig telefonál az azért nem. “Szia, moziban vagyok[…] mondjad csak”

Többször felvetettétek már, hogy miért nincsenek halálhírek. Anno Heath Ledgernél, most pedig Anthony Minghella miatt, és közben Arthur C Clarke is csatlakozott sajnos Minghellahoz. Igazából azért nincsenek halálhírek, mert sajnos egy külön blogot lehetne írni róla. Mert kit hagysz ki, és miért? Heath Ledger és az Angol beteget is rendező Minghella között szerintetek senki filmes nem hunyt el? Csak márciusban, az említetteken kívül, 35 filmekhez közeli haláleset volt — kisebb-nagyobb színészek, editorok, producerek, operatőrök, zeneszerzők. Legyen napi vagy heti egy RIP poszt? Swayze diganózisáról tudósítsunk? Nem igazán.

De mivel látom, hogy valahol kibeszélnétek, megemlítenétek, így ezt az írást kiemelem oldalra, és a kommentekben bárkiről lehet diskurálni, aki nemrég távozott közülünk. Lehet kicsit érzéketlennek tűnök, de tényleg nem akarok mindig halálhíreket írni, vagy azokkal letörni titeket, magamat. Úgyis megteszik mások. Vagy pedig fogalom nélkül (ez nem beszólás senkinek) kitenni valakinek a képét évszámmal, aki számomra esetleg nem volt kedves író/rendező/színész/bármi.

Lehet vitatkozni a szinkron jelenlegi helyzetéről, meg hogy régen milyen jó volt, ami ugye nem teljesen úgy van, de engem erre mindig master Yoda ébreszt rá.

Bizony régen is fordítottak mellé, nem is kicsit, de néha nagyon jól jöttek ki belőle. Elég csak kedvenc magánnyomozónkra gondolni, aki nem nyír ki egy koalát és egyedül fizet teljesárú belépőt, meg az élettelen hangú nagyferóra, azaz ha most készülne el a magyarítás, akkor valószínűleg kapna szidást eleget, de mivel régi, így már kijelenthető, hogy tulajdonképpen a szinkron csinált kult filmet és karaktert a rocknroll detektívből. És ugye lehetne még sorolni a példákat, ahol a szinkronra kultként emlékezünk (bár nekem a Galla féle monty pythonoknál sokkal jobban tetszik az eredeti hang), pedig van bennük félrefordítás ezerrel.

Miért is kezdtem el ezt írni? Ja igen, láttam a Clone Wars feliratos előzetesét, és Yoda rendesen beszélt benne – legalábbis a feliratban a szórend rendben volt. Ehhez azt kell tudni, hogy Yoda nem beszél értelmesen, sőt, elég megmosolyoghatóan felrúgja a szórendet. Mondok egy hosszabb példát, talán úgy érthető. “Érhető talán úgy, mondok példa egy hosszabb.” Ehelyett rendesen magyarul volt a feliratban.

Hihetnénk azt is, hogy nem akarták összezavarni az átlagos(?) olvasókat, akik miatt amúgy is korlátozva van a karakterszám durván, mert lassan tudják csak befogadni, és egy nem magyaros mondat kifogna velük, elakadnának rajta. De ezt nem hihetjük, mert tipikusan a régi szinkronunk maradványaként beszél Yoda normálisan szerintem. Emlékszem mennyire rácsodálkoztam az első angolul nézett Star Wars élményemkor, és mennyire tetszett, hogy különlegesebbé tették a kis manust. Azért csodálkozhattam rá, mert az eredeti Star Wars szinkronjának készítésekor ezt a karakteri sajátosságot egész egyszerűen kiegyenesítették, és Yoda normálisan beszélt. És ha ma mutatnák be a legelső részt, akkor az angol trailer után a filmbuzi meg a hasonló blogok és modnjuk az index is talán, durván kiakadna. Hihetetlen anyázás lenne, hiszen már a címfordításokon is mennyire ki tudunk akadni (Erőszakikért nincs bocsánat!), úgyhogy ilyenen durva balhé lenne.

Még lehetne védeni a mostani szinkron kicsit leromlott színvonalát azzal, hogy sokkal többet kell fordítani, mert több tévé, mozi, minden bemutató van, hajtani kell a melót, de Yoda az egyik legjobb példa, hogy az aranykorban is születtek érdekességek bőven. Az a helyzet, hogy van amikor nem is a fordítás rontja el a szinkronos élményt, vagy a szinkronhangok, hanem a hangmérnök, aki rosszul keveri oda beszédet az effektekhez, és elnyomja őket. Néha teljesen fura amikor elindítok egy dvd-t és automatikusan a magyar hangsávval játssza le, megy a főcím zene, átkapcsolok angol hangsávra és sokkal részletesebb lesz a zene. Visszatérnek a rendes magas hangok, és perzse senki nem brummogja be hogy ki-kinek a magyar hangja (mellesleg főcímre beszélésért nincs bocsánat).

Gondoltam ha már annyira dobálózok velük, akkor legyen egy minimális, linkelhető írás róluk mégiscsak. A jelenlegi MPAA jelölések az alábbiak:

• G – Mindenkinek nyugodtan nézhető, 6 éveseknek is simán. Nincs benne meztelenség, drogok. Minimális erőszak akadhat, de gondolom ez tom és jerry szintet jelent (komolyanvehetőségben) ezen kívül akadhat olyan beszélgetés a filmben, ami nem udvarias, de káromkodás persze semmiféleképp.
• PG – Még nyugodtan nézhetik 6 évesek, de azért figyeljen picit oda a szülő. Akadhat benne durvább beszéd (nulla káromkodás) és valami minimális drog utalás.
• PG-13 – 13 évnél fiatalabbaknak nem ajánlott, de azért bemehetnek rá. A jelölés szinte csak a szülőknek szól. Ebben már lehet tényleg durva beszéd (vicces, hogy ezt írják mellé, hiszen káromkodás itt is alig), érintőlegesen meztelenség, és rendes droghasználat.
• R – 17 évnél fiatalabbak csak szülői felügyelettel nézhetik meg. És ezért nem tetszik a stúdióknak, mert a 14 éves tini nem mehet be csak úgy az előadásra. Ott valamivel jobb lehet az ellenőrzés, legalábbis a pénztáraknál biztosan kérnek személyit a jegyvásárláskor. Ilynekor szokott az lenni, hogy a lurkók valami általuk is nézhetőre vesznek jegyet, aztán átlógnak az R besorolású előadásra. Például a Jackass így húzta fel a vele egyidőben vetített közepes filmet. Az R besorolású filmben már simán lehetnek cicik, káromkodás, rengeteg vér és erőszak, na meg valóságközeli droghasználat.
• NC-17 – 17 év alatt senki nem nézheti meg, még szülői felügyelettel sem. Ez nem lenne olyan vészes, gondolná az ember, de itt jön be az, hogy az aggódó szülők kintről fojtották meg ezeket a filmeket: ha jól tudom se nagyobb boltokban nem árulják őket, például Wallmartban, sem a nagy filmkölcsönzők mint a Blockbuster és a Netflix nem tartanak ilyeneket. És mindezt tetézendő még hirdetni is nehezebb, mert hiába vágnának össze egy pg-13 trailert, vagy hirdetnének rendes újságban, ezek lehozását nem vállalja be egy újság vagy tévé sem. Így bizony a pornóé lett szinte teljesen ez a kategória, rendes, de iszonyat durva film nem merészkedik ide. Többnyire ha az MPAA NC-17-et adna rá esetleg, akkor általában igyekeznek úgy megvágni, hogy beleessenek az R besorolásba inkább.

Jelenleg tehát ez a felállás, és a 13 év alattiaknak nem ajánlott, de azért megnézhető filmek, meg a 17 év alatt csak szülővel megnézhetőek között tátong egy szakadék ahova valami PG-15 illene esetleg, és mondjuk 15 alattiak nem mehetnének be rá, de mégiscsak megengedett lenne egy-kettő yippikájé madafaker.

És hogy miért nem ér az egész semmit?

Mert úgyanúgy a szülőknek kéne figyelni, mint előtte. Bizony, ezek a jelölések nekik szólnak, ahogy a sárga karikák is itthon, hogy tudják mit néz a gyerek, és esetleg megbeszéljék vele a kényesebb témákat, vagy csak úgy megbeszélhessék (esetleg eltilthassák a gyerkőcöt a R filmtől) vele. Tudom mennyire hegyibeszédesnek hangzik, de akkor is nekik szól a tájékoztatás. Bizony, a szülői feladatoktól nem mentesít semmilyen besorolás. Nem véletlen, hogy rengeteg szülő szarik a felnőtt szórakozásra vágyókra, és akkor lenne a legboldogabb, ha a maximum készíthető film pg-13 lenne…

De hát ha egyszer a szülők is tojnak rá, a kíváncsi gyereknek meg jól meg van jelölve, hogy mit nem szabadna néznie, így úgyis azt fogja, tehát semmit nem ér tulajdonképpen. Egy hazai példát mondok. Cora dvd-k, a kisgyerekkel arra jön az anyuka, a kissrác (10-12 éves max) lekapja a Doom dvd-t és berakja a kosárba, hogy ő ezt szeretné. Anyuka látja, hogy ez “valami komolyabb film”, mondja is neki, hogy “mindig ilyesmiket szeretnél” de aztán simán ott hagyja a kosárban, ráhagyja a gyerekre, csak hallgasson el meg legyen jó kedve. Miután elmentek direkt megnéztem és a Doom dvd hátulján ott a 18-as karika. Az a baj, hogy sokan közülük ebben a történetben is azt látják maximum, hogy még durvábban kéne jelölni, nem pedig azt, hogy a szülőknek kéne odafigyelni.

Én az ilyenek miatt hagytam abba a tévézést, mint amit a tv2 művelt tegnap a Conannel. Pedig van rengeteg film, amit az ember nem szerez meg dvd-n (legalábbis én), de ha megy tévében akkor szinte mindig megnézi. Egy példát mondok, Waterworld. De most nem erről van szó, csak erről kellett lemondani a brutális TV cenzorok miatt.

Igenis a műnek a teljessége csorbul, ha még a moziváltozathoz képest is megnyesik, csak hogy leadhassák TV-ben este. Ha valamit “csak szülői felügyelettel” címkéhez készítenek el, akkor abból hiába csinálnak (12) korhatáros filmet, katasztrófa lesz a végeredmény. Elég ha csak a nagy favorit Sziklára gondolunk. Az RTL leadja esti szupermoziként… agyonvágva! De úgy metszenek, hogy a zene is ugrál, mintha bakelitet játszanánk, és karcos lenne a felület. A jelenetek többsége érthetetlen, hiszen szinte minden akció durván ki van herélve, így az egyik pillanatban Cage mondjuk van egy helyen és épp lőnek rá, a következőben meg már tök nyugiban dumál Connery-vel. És akkor ugye a film végét még nem is említettük, ahol teljes egészében kivágtak egy bunyót (minek az a jelenet oda), mert a végén úgy intézi el a gonoszt, hogy ő is kap a gázból, ezért a szívébe kell szúrnia a tűt. Egyik pillanatban még semmi baja Cage-nek, következőben meg meg alig bír mozogni, olyan fájdalmasan emeli fel a fáklyákat, vagy mik azok.

A brutál vágást akkor most átvettük, a Conan is ilyet kapott tegnap, miután mi ajánlottuk nektek. Bocs, de nem feltételeztük, hogyha 16-os karikával megy, akkor is a délutáni matinéhoz vágott verziót adják le. Mert bizony, teljes önszorgalomból, 16-os karikával, 9 után is azt a verziót adták. Most nem a TV2-t akarom oltani egyedül, hiszen a múltkor az RTL Klub a Csillagközi inváziót adta este 10 után, 18-as karikával… agyonvágva! 18-as karikával! Mintha a raktárban nem lenne bejelölve, hogy melyik az agyonvágott este 8-as verzió, és melyik az amit lehet késő este adni. De ezt művelték már az Utolsó cserkésszel is (18-as karika, késő este), csak ott a vágott verzió még azzal is büszkélkedhet, hogy újra van szinkronizálva, ha jól emlékszem. Vagy csak arról lehet megismerni, hoyg tévében csak a régi szinkronos vágatlan? Mindegy, 10 után ment, és orrcsont agybazúzása az nyilván nem fért el benne.

Na ezért hagytam fel én a TV-zéssel, amikor nem elég, hogy agyonvágják, de még akkor is azt vetítik, amikor adhatnák a rendeset. A Viasat mintha nem vágná meg az esti filmjeit. (persze a sorozatokat ők sem kímélik, ha délutánra teszik, xy Light, de legalább előtte leadják este normálisan)

Rájöttem, hogy semmi bajom a szinkronokkal, kivéve a hangkeveréssel maximum. Meg a feliratokkal sincs baj, egyszerűen én vagyok sznob. Van, hogy jön egy mondat és örülök, hogy értem. Magas ló, bocsánat.

Polly works for the Moderation Council. A casual drinker by the age of 14, Polly quickly developed a tolerance usually reserved for Irish dockworkers.

Riszpekt a szabadidőt áldozóknak, de néha vannak mondatok amikbe beletörik a bicska.

Fordítás #2 (ezt igazították minden warez verzióhoz, ha jól látom) – Polly a Moderation Council-nak dolgozik. Alkalmi piásként 14 évesen, Polly gyorsan továbbfejlesztette a megértést, amit általában az ír dokkmunkásoknak tartogatott.

Fordítás #1 (picit jobban boldogult, csak írásjelek nélkül) – Polly a mérsékelteknek dolgozik 14 éves kora óta alkalmi piás Poly gyorsan kifejlesztett képességeket amik általában az ír dokkmunkásokra jellemzőek