Edge of Tomorrow: Cruise már megint szállítja amit kell

Ez tipikusan az az eset, amikor a nem túl jó reklámkampány után reménykedtem, hogy a film mégis működni fog, és bejött. Az X-men után még egy szórakoztató blockbustert kaptunk, olyat ami kitörli a rosszabb heteket az emlékezetünkből.

Miről szól a film? Nem annyira szpoileresen arról, hogy egy idegen faj támadja meg a Földet, szép lassan átveszik Európa fölött az uralmat, mi pedig egy hatalmas ellencsapást, partraszállást tervezünk ellenünk. Ebbe keveredik bele egy marketinges csávó, aki eddig a hadsereg PR-jét intézte, de egy tábornok berágott rá, és gyalogossá lefokozva szépen betolta az első támadó hullámba.

Természetesen az invázió nem úgy sikerül, ahogy a szövetséges erők tervezik, mindenki ott pusztul a fronton, hősünk is, de a következő pillanatban az előző nap reggelén ébred. Így megy harcba újra és újra, amíg egy nap különös nővel nem találkozik a csatamezőn, aki láthatóan rájön a férfi képességére és szól neki, hogy a következő “ébredése” után keresse fel.

Rövidebben összefoglalva egy Groundhog Day csak épp sci-fi köntösben, háborús környezetbe helyezve. Bevallom már a koncepció is bejött, de még így is meg tudod lepni a film a kidolgozásával.

A legjobban az tetszett, ahogy a sima jelenetekbe belefűzték ezt az egész “újraéli a napot” dolgot, volt ahol minden vágás egy következő napot jelentett, és ezt a hangsúlyokon, vagy a párbeszéd kicsit furcsa voltán tökéletesen lehetett érezni, Tom mozgásáról nem is beszélve, ahogy láthatóan harctéri veteránná edződik a karaktere a film eleji botladozás után. Zseniális.

Az Edge of Tomorrow nem a legbonyolultabb időutazós sci-fi, azt amúgy is lenyúlta a Primer magának, de amit felvállalt, azt teljesen jól szállította. A látványra nem térnék ki túlzottan, nekem nagyon tetszett a nem olyan távoli jövőben levő harc, nagyon kilógó gagyit nem láttam, de olyan jelenetet sem, ami csak a kinézete miatt lélegzetállító.

Szóval Tom Cruise már megint szállított egy remek sci-fi-t, és a tavalyi Oblivionhoz képest ezúttal a forgatókönyv is összeszedettebb volt.

human
írta
2014. 06. 01. 17:47
megjelenés
54
hozzászolás


X-Men: Days of Future Past – az Avengers óta nem volt ilyen jó sokszereplős szuperhős film?

És itt nem támad űrbéli hadsereg, aki ellen össze kell fogni, és mindenki a szuperképességének a maximumáig hajtja magát benne, itt maradtunk az emberi döntéseknél, és azok következményeinél.

Lehet, hogy a következő rész, az X-Men Apocalypse majd arról fog szólni, hogy kinek erősebb a képessége, hiszen mindenkinek össze kell majd fogni, de itt maradt az ugyanazért a célért küzdő Eric-Charles duó, akik fő problémája, hogy mennyire hisznek az embereknek és ennek megfelelően milyen eszközökkel küzdenek a békéért. Hiszen az X-men filmek alapja mindig is a “te más vagy, félek” témakör körül forgott.

A történet? A jövőben háború van a mutánsok és a mutánsokra vadászó terminátor szerű gépek, a Sentinelek között. A borzasztó jövő egy konkrét pillanatra vezethető vissza, amit megváltoztatva talán van esély annak elkerülésére. Nosza, vissza is küldik Wolverinet az időben, hogy igyekezzen megakadályozni a sorsfordító dolog bekövetkezését. Persze Charles a First Class végét tekintve nem szívesen segít, ahogy Ericcel sem nagyon akar együtt működni, de végül.. hát azért kitalálható merre vezet a történet nagyjából, de akadnak benne meglepőbb fordulatok szerencsére.

Amikor megláttam, hogy mennyi mutáns lesz a filmben, akkor kicsit megijedtem, hiszen ekkora csapat ritkán sül el jól, de szerencsére Bryan Singer ügyesen bírt a feladattal. Sokan csak pár percet kapnak, ez nyilvánvaló, de ők sem sikkadnak el, Quicksilver például olyan fantasztikus jelenettel bír, hogy öröm nézni, CGI szempontból is.

Azzal kezdtem, hogy nem igazán a képességek fitogtatásáról szól a Days of Future Past, ennek megfelelően az akciójelenetek nincsenek eltúlozva. Ami bekerült harc, az viszont nagyon jól néz ki látványilag is. Mondjuk elnézve a végeredményt kicsit furcsa a 200 milliós készítési költség, bár mondjuk nagyon sok színésznek kellett perkálni valamennyit.

A másik ami jó húzás volt az X-men “rebootolásakor”, a First Classnál, hogy nem spóroltak a színészeken, így a komolyabb drámát könnyedén letudja a James McAvoy, Michael Fassbender, Jennifer Lawrence trió. Mert rendben, jó a forgatókönyv, de ahogy ők életre keltik, az még jobb. Persze Hugh Jackmant is meg kell említenem, de ő csak szokásosan jó Rozsomák, és szerencsére itt közelebb áll az X-men első részéhez, mint a Wolverine Originshez.

A végére mit írhatnék, mint hogy a film utolsó 5 perce talán a legjobb finálé, amit kaphattunk, such feels. Gyönyörűen egybefűzi az összes eddigi X-Men-filmet.

human
írta
2014. 05. 25. 18:41
megjelenés
145
hozzászolás


Captain America: The Winter Soldier – a Marvel bizonyít

A Winter Solder az a Marvel film, ami kicsit visszaadhatja a stúdióban megingottak hitét. Simán a legjobb filmjük az Avengers óta, bizonyos szinten még jobb is annál.

a winter soldier lenyúlt valamit

Ott kezdeném, hogy nem értem a Marvelt. A film egyik nagy meglepetését simán ellőtték előre. Gondolok itt a Winter Soldier kilétére. Erről több vitát is folytattunk kommentekben, hiszen rengeteg képregény rajongó osztotta előre a tudást, én meg törölgettem őket érte, amivel nem értettek egyet. Aztán amikor már a trailerekben is mutatták a katona arcát, akkor feladtam. Ide azért direkt nem emeltem ki a tényleges információt. A lényeg, hogy a francnak lőttek le egy 90 percnél megejtett fordulatot.

Az előbb említett fordulat előre felfedése pedig azért is baj, mert a másik simán kitalálható és borzasztóan klisés megoldás. Mármint aki nem látta előre a másik nagyobb meglepetést, az valószínűleg kevés filmet látott.

Azért ezeket vettem előre, mert a Captain America 2 legnagyobb negatívumai voltak. A film erőssége, hogy mindezek ellenére is borzasztóan szórakoztató. A kapitány a SHIELDnek dolgozik a napjainkban, amikor is az egyik akciója során valami nagyobb összeesküvésbe botlik. Vagyis rajta kapja a fekete özvegyet valami furcsaságon, sajnos nem fehérnemű nélkül. A lényeg, hogy egy egész korrekt nyomozás/kém szál került a filmbe.

Mindezt sikerült valami borzasztóan felpörgetni. Nyilván kit érdekelne, ha Steve Rogers csak simán detektívet játszana, így minden komolyabb nyom mellé kapunk egy korrekt akciójelenetet, amik a legutolsót kivéve baromi jól sikerültek. Szerintem aki Captain America filmre megy, az ne igazán akadjon ki a shield dobálásán, de szerencsére másra is használja a segédeszközt. A trailerben látott liftes bunyó baromi jó, amit csak az nyom le, amikor irodákon át üldöz valakit a kapitány.

black widow minden avengert elkap?

Őszintén szólva teljesen megleptek ezzel a filmmel. A kiszivárgott kezdő jelenet is filmesebb volt moziban, mint monitoron, ami meg utána jött, az teljesen feldobott. Újra megerősítették azt a hitem, hogy elég az eredettörténetekből. Az első részt alig tudnám felidézni, mindig csak az ugrik be, hogy a legjobb jelenete egy 3 perces montázs volt, addig itt, a már felépített univerzumban kalandozó ismert szereplők sokkal érdekesebbek voltak.

ui: a film végefőcíme közben két jelenet van, az elsőre mindenképp érdemes maradni, a második esetleg kihagyható.

human
írta
2014. 04. 13. 19:51
megjelenés
84
hozzászolás


Veronica Mars

A Veronica Mars kicsit a Fireflyra hasonlít, csak sokkal jobb helyzetből készülhetett el a mozifilm hozzá. Mindkettő kevéssé nézett, de kult státuszba lépett sorozat, ami kapott egy lezáró fejezetet, csak a Firefly kénytelen volt jobban lepaktálni a stúdiókkal a Serenity kapcsán, hiszen űr westernt nem lehet lehet 6 millióból forgatni, ellenben nyomozós filmet simán.

Na meg közben jött a Kickstarter is, ahol lehetett kérni az igazi rajongóktól pénzt a filmre! Nyilván a reklámokkal meg az akármilyen terjesztéssel jóval a nép által összedobott összeg felett járt a Veronica Mars-film, ellenben a Kickstarter kampány tökéletes felmérése volt a piacnak, a “jó lenne ha csinálnának valami filmet”, de aztán mégsem érdekel senkit sem helyett tisztán látszott, hogy pénzt előre letéve van érdeklődés.

Akkor rá is térnék arra amit kaptunk. A sorozatot anno imádtam, és nem meglepő módon, mármint ha megnézzük hogy jött össze ez a film költségvetésének egy része, akkor ez nekem szólt. Baromi jó volt újra látni mindenkit, ebben a tulajdonképpen másfél órába tömörített szezonban.

Igazából pont a zsúfoltság miatt tippelnék arra, hogy hiába céloztak meg új nézőket, őket ezzel nem győzték meg. Az apróságok hiányoztak, amik különlegessé tették a Veronica Mars sorozatot. Na meg a történet szerint is öregebb a lány, így kicsit furcsa volt, hogy a “régi eszközeit” vetette be, és itt most nem a kütyükre gondolok.

Ezen kívül szerintem sok volt, hogy a gyilkossági ügy mellé még valamit befűztek a történetbe. Már az is elég lett volna, hogy Veronica visszamegy szülővárosába, szembesül a változásokkal és közben segít régi szerelmének egy gyilkossági ügyben. Erre pont ebből veszett ki a feszültség, Logan fenyegetettségét sosem éreztük, így a tét sem volt olyan nagy. Régen bármikor bajba került, abban azért volt komolyság.

Mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy a nosztalgia faktor miatt baromira jól szórakoztam. A rengeteg kikacsintás, köztük a nekem legjobban tetsző FBI-os, a sok már alapból kedvelt szereplő. Egy dolgot biztos elértek: kedvem támadt újranézni a sorozatot.

Mint film, nem erős a Veronica Mars, mint rajongói kiszolgálás viszont tökéletesen működik, még ha közben kicsit öregebbek lettünk mi is. A long time ago, we used to be friends.

human
írta
2014. 04. 06. 14:09
megjelenés
5
hozzászolás


Lone Survivor: Michael Bay sír magányában

Vagy épp büszkén tekint tanítványára? Nem konkrétan okította Peter Berget, de a csávó teljesen olyan filmeket csinál mostanában, ami egy magasabb szintű Bay-t sugall.

A Lone Survivor főszereplői teljes felszerelésben

Berg tavalyelőtt ott követte el a hibát, hogy a késői, a Transformerses Bayhez nyúlt a Battleshippel. Ott is felülmúlta általam kitűzött mesterét, annyira stupid fun volt a film, de annak bukásán látszott, hogy nem ez a járható út. Berg ezért inkább megrázta magát, visszanyúlt a saját gyökereihez és megcsinálta az utóbbi évek legjobb háborús filmjét ami alatt végig Explosions in the Sky szól.

Hazaszeretet? Pipa.
Brutálisan agyonszűrőzött, szaturált kép? Pipa.
Korrekt színészek? Pipa.
Elfogadható forgatókönyv? Pipa.
Remek akciójelenetek, amik nincsenek is annyira eltúlozva? Pipa.
Minden robban? Dehogy!

A történet egy balul sikerült NAVY SEAL bevetést mutat be, ami során csak egy túlélő maradt. Innen jött a cím nyilván. A trailereknél bosszankodtam, hogy felfedik ki az a bizonyos túlélő, erre a film első perce is rögtön megmutatja nekünk egy flash forwarddal. Nem az a lényeg, ki marad életben, hanem amit ezek a férfiak megtesznek egymásért. És ide akkor illik is a casting, hiszen Mark Wahlberg, Taylor Kitsch, Emile Hirsch és Ben Foster nagyon illett a filmbe.

Külön kiemelném az akciójeleneteket. Nyilván volt bennük túlzás, át kellett jöjjön a harctér kaotikussága, de ezt valahogy sikerült mégis úgy megcsinálniuk, hogy nem rángatták a kamerát, mint egy 6 éves aki először tart ilyet a kezében. A hangok pedig csak a hab voltak a tortán.

A tudod a sorsuk és látod milyen kemény dolgok történnek velük recept miatt elkerülhetetlen, hogy a Lone Survivor sötétségéből kicsi ne szivárogjon a szívedbe a végére. És hát Riggins…

human
írta
2014. 01. 15. 17:31
megjelenés
28
hozzászolás


Fruitvale Station

Igaz történet alapján.
Hatásvadászan, manipulatívan megcsinálva.
Mégis gyomros.

A fruitvale station egyik fontos jelenete

Oscar Grantot 2008 utolsó éjszakáján lelövi egy rendőr. Mi az ezt megelőző napját láthatjuk. Még ha attól el is tekintünk, hogy a fekete fiatalokkal szembeni rasszizmus ebben a formában nem hathat ránk, akkor is…

Itt van ez a fiatal srác, tele rossz és jó tulajdonságokkal, látjuk ahogy próbál élni, de a történtek ismeretében minden egyes jelenet eszméletlenül sötét tónust kap.

A Fruitvale-t amúgy sújtja kicsit, hogy a rendezőjének ez az első filmje, például nem tudja hol kell befejezni, na meg a már említett hatásvadászat is el lett túlozva. Itt arra gondolok, hogy elmondásokból rekonstruálták Grant utolsó napját, és a többsége meg is felel a valóságnak, de azért belekerült pluszba egy kutyás jelenet, csak hogy még jobban értsük.

Mindezek ellenére sem húzza ki a gyufát. Magam is meglepődtem, hogy a sok manipulálás nem a gyufát húzta ki, hanem csak még ütősebbé tette a filmet. Erről mondjuk Michael B. Jordan is tehet, aki most egyértelműen bizonyította, hogy számolni kell vele, ha az eddigi munkái alapján nem lett volna nyilvánvaló.

human
írta
2013. 12. 30. 19:08
megjelenés
11
hozzászolás


This is The End (Itt a vége)

Eddig az év vígjátéka, de persze csak azok számára, akik kedvelik Seth Rogen és James Franco közös barmulásait, az olyanokat, mint a Pineapple Express.

Tényleg teljesen tipikus Rogen-Franco komédia, ami azt jelenti, hogy volt egy csomó szkeccs ötletük, amit összefogtak egy történet szerűséggel. Ezúttal eljön az Apokalipszis, ami pár katasztrófafilm klisé sötét elviccelését jelenti, miközben saját magukon is baromi sokat nevetnek a magukat játszó színészek. Avagy a sztárkultúra is kap egy pofont, ahogy az emberek fejében létező önző Seth Rogent alakítja Seth Rogen, hiszen mindenki a rendes nevén tűnik fel a filmben.

Azt azért bevallom, hogy az első 20 perc hiába tartogat pár vicces cameot és halált (tényleg jön az apokalipszis, rapture meg minden), a film onnantól klappol igazán, hogy ez a pár idióta a világtól elzárva dekkol Franco erődítmény szerű házában. A már említett katasztrófafilm és hát démonos film klisék kifigurázásán túl ide olyan párbeszédek kerültek, hogy leborultam a székről.

Mellesleg hiába Rogen-Franco-film ez nagyjából, a legnagyobb arcok ismét Danny McBride és Craig Robinson voltak! Igazából mindenki virította a lóvét, és kapott poént is rendesen, de kiemelni tényleg az előbbi két nagyágyút tudom. Már persze a Cera és a Watson és a többi cameo mellett, amik mindegyike aranyat ért.

Nem hinném, hogy klasszikus lesz a film, ellenben az önreflexióval teli poénáradat legalább egyszer baromi jól működik.

Thuglife.

human
írta
2013. 10. 23. 16:01
megjelenés
40
hozzászolás


The Kings of Summer

Az a helyzet, hogy idén belehúztak a minőségi felnövés történetekbe. Ott volt a Mud, baromi jó, ott van a Spectacular Now, kritikák alapján az is jó, van ez a Way Way Back, ami szintén minőséginek tűnik. Valamit tuti kihagytam, de inkább rátérnék a nyár királyaira, ami baromira nem lóg ki az előbbi sorból.

vízbe ugranak a Kings of Summer főszereplői

A történet nem bonyolult, két jóbarát elhatározza, hogy építenek az erőben egy házat, és oda költöznek a szüleik elől. Egy furcsa harmadik srác csatlakozik közben valahogy, de simán befogadják a csapatba. A konfliktust természetesen egy lány hozza, máshogy nem is lehetne.

Ami nagyon tetszett a filmben, hogy elég sokat foglalkozik azzal, ahogy a fantáziájukkal elfoglalják magukat a vadonban. Nem pontosan a napjainkban játszódik, de már van mobiltelefonjuk, szóval nem is 80-as évek, mégis azt idézik meg az erdőben, amikor még nem a mindenkivel megosztás volt a fontos, hanem a barátokkal való átélés. Természetesen nem olyan könnyű maguk mögött hagyni a civilizációt, de elég jól elvannak, ezerrel áltatják magukat, hogy ők már férfiak, közben a csirkét boltban fogják az esti vacsorához.

Aztán jön a nő. Vagyis lány, hiszen első szerelmek környékén járunk.

Az tény, hogy a felnőttek szerepe direkt volt eltúlozva, felnagyították a rossz szülői tulajdonságokat, hogy jobban átérezhető legyen a hatásuk, de még ilyen alappal is jól birkóztak meg vele a színészek. Természetesen Nick Offerman volt a legérdekesebb, mondjuk ő kapta a leghálásabb szerepet. A gyerekszínészek pedig remekeltek. Ilyen filmeknél ugye ezen lehetne elhasalni, de a Kings of Summer nem tette meg. Mind a három srác valami sorozatból jött kb., és tökéletesen illettek a filmbe.

ősi szabadságtánc

Nem akarom maximumra húzni, a konfliktus feltűnésétől kezdve vannak ritmus és még írói problémák is a filmmel, de ennek ellenére és hatalmas volt. Elnézve a rendező eddigi munkáit amúgy érthető, hogy kicsit szétcsúszott a film, de a lelkesedéssel bőven javítottak az átlagán.

human
írta
2013. 09. 10. 16:43
megjelenés
8
hozzászolás


White House Down (Az elnök végveszélyben)

A Legjobb Die Hard másolat a Speed óta, Roland Emmerich szórakoztatóan zárja a nyarat, legalábbis itthon.

A White House Down főszereplő párosa

Félre ne értsetek, a film teljesen stupid, de betartja azt a pár blockbuster szabályt, amit kell neki. Rögtön ott indul, hogy nem igazán veszi magát komolyan. Ezzel már fel is múlta idei vetélytársát. Aztán itt a rossz oldalra is egész jó színészeket tettek, plusz velük is foglalkoznak, nem csak random akárkik akarják valami nagy ügyért elfoglalni a fehér házat.

A történet ugye az, hogy egy csoport átveszi a fehér ház feletti uralmat, de egy véletlenül épp ott tartózkodó, nem sokra tartott ügynök szép lassan keresztülhúzza a számításaikat. Azzal kezdi, hogy az elnököt kimenekíti a karmaikból, adu nélkül hagyva a túszpaklijukat. De itt nem is hagyja abba!

Odáig rendben van, hogy a White House Down tempója egész jó, a teremtett világán belül egész korrekten működik az ok és okozat, a pár fontos karaktert valamennyire fel is építik, de a legfontosabb szórakoztató faktort a buddy cop rutin jelenti. Ez az ami nem ment a RIPD-nek, a két főszereplő közötti dinamika. Jamie Fox és Channing Tatum párosa remekül működik. Előbbi ugye a pacifista elnököt alakítja, utóbbi pedig McClanet. Na izé, mi volt a karakter neve.

Így támadják a fehér házat

Rengeteg poén forrása a két főszereplő, de olyan jeleneteké, amiket később még talán emlegetni is lehet. Bár a film legjobbja nem hozzájuk fűződik, hanem egy telefonhíváshoz, amit a gonoszokkal tárgyalni akaró Maggie Gyllenhaal ejt meg.

Remélem lejött, hogy baromi jól szórakoztam ezen a baromságon. A vígjátéki elemek mellett még az akció is egész rendben volt, leszámítva a teljesen abszurdba átmenő autós üldözést. Vajon a bukásban a borzasztó Olympus Has Fallen működött közre? Vagy a rosszul szerkesztett trailerek?

Nobody calls it a blog anymore.

human
írta
2013. 09. 05. 13:04
megjelenés
39
hozzászolás


Furious 6

Ezt írják a film elejére, a Fast 5 után kellett valamit variálni, de természetesen a Fast & Furious filmsorozat 6. részéről van szó. Azt tudom mondani most is, hogy Justin Lin a szemünk előtt alakult még jobb akciórendezővé.

Ne értsetek félre, a film stupid. Az ilyenre inkább azt kell megjegyezni, hogy stupid fun, avagy annyira buta, hogy már jó. A történet némelyik húzásán egyszerűen csak nevetni lehet. Szerintem ez is a lényeg. Teljesen B-film. 160 millióból. Maximumra járatva. Működik már megint. Tényleg eldobtak mindent, ami hihető lehetne. Világhírű bűnözők? Kegyelmet nekik. A család érzése miatt mindenképp haza akarnak költözni a jó levegőjű Los Angelesbe. Az akció közben olyasmit csinálnak, amivel úszik a kegyelem? Nyilván. Márt az dráma és izgalom. Haha.

Amúgy a történet annyi, hogy van egy szuper bűnöző, aki hasonló módszerrel dolgozik, mint Torettoék anno. Rock karaktere úgy dönt, hogy farkas ellen farkast, kegyelemért és az életben levő Lettyért cserébe a bűnöző fejét várja. Vagy testét, lehetőleg lélegző formában. Szóval ezúttal nem heist, mint a Fast 5, hanem nyomozós filmet kapunk. Faék az egész Furious 6, nagyon alap érzelmi skálán mozog.

Ami elviszi mégis a filmet, az a ritmus. Justin Lin pont azon változtatott, amin muszáj volt az 5. rész után: nincs a közepén üresjárat. Tényleg, tojik az karakterépítésre alapozó erősebb forgatókönyvre, tényleges drámára, inkább csak középre is több dolgot tesz. Amikor szinte felesleges mellékszálra megy el 15 perc, semmi új információt nem hoz, az olyan feszesre van vágva, mint az állat. Ezen kívül a poénok mennyiségét is feljebb állították. Üres lenne a jelenet? Akkor jöjjön pár beszólás, vagy valami baromság Romantól.

És mindeközben az akciójelenetek? Szinte a teljes skálát megkapjuk. Rock és Vin ezúttal nem egymással bunyózik, hanem összefog, cserébe a csajok püfölik egymást. Aztán Walker bunyózik. Aztán mindenki bunyózik már mindenhol. Mindezek mellé van pár eszméletlen autós trükk is. Na meg tippre a nagy autóbuzik is megcsodálhatnak pár eszméletlen kocsit mozgás és dörmögés közben. És akkor a kevés, de remekül kidolgozott lövöldözés már csak hab a tortán. Az a hidegvérű csaj, huhh.

Az egyedüli amit valamennyire negatívan megjegyeznék a látványhoz, hogy szinte minden éjszaka játszódik (oké, a tankos nem). Ez az illegális versenynél természetesen alap. A rablásoknál is. Ellenben a végső leszámolásnál felkelhetett volna a nap. Ide azt hiszem el is fér a figyelmeztetés, hogy aki a fizikához ragaszkodik, az inkább ne nézze meg a filmet.

Ride or die, and blow shit up.

human
írta
2013. 05. 25. 16:48
megjelenés
29
hozzászolás


Oblivion (Feledés)

Philip K. Dick szelleme kísért? 2013 a sci-fi éve, és adja az ég, hogy ez legyen a minimum szint, mert akkor idén le fogunk petézni. Egyáltalán nem hibátlan a film, de beszippantja az embert.

A történetről nem akarok sokat írni, egyrészt mert nem annyira bonyolult, és a trailerek is ellőtték sajnos az egyik fordulatot. Megértem, hogy muszáj volt nekik, de ezzel jelentősen csökkentették az élményt. A lényeg, hogy a Föld egy idegen fajjal vívott háború után lakhatatlan, hatalmas eszközökkel szivattyúzzuk ki a maradék vizet. Ennek a folyamatnak a végén tartunk, 2 hét múlva a Titánra költözünk vele. A probléma, hogy a Dögevők ezt próbálják szabotálni, ezért drónok-robotok védik a kutakat. Nyilván ők is meghibásodnak a harcban, így kell egy technikus csapat, aki karban tartja őket. Na mi ezt a duót követjük.

Azt mindenképp tudni kell: nem igazán az akción van itt a hangsúly, bár került az is a filmbe, de inkább filozófiai akart lenni az Oblivion. A címe az önkéntes emléktörlésből jön, mivel a régi borzalmak nyomát a főszereplőink száműzték a fejükből, de pár emlék mégis ott maradt. Ez még nem elég az események beindításához, így a férfi technikusnak érkezik egy katalizátor; érdekes körülmények között talál egy nőt, azt akit állandóan lát az álmaiban. Hogy kerül oda? Miért van az emlékeiben? Na többet tényleg nem akarok elárulni, nem véletlenül említettem PKD-t az elején, olyan a film, mintha az ő fejéből pattant volna ki. Ha így lenne, akkor egy nagyon erős adaptációról lenne szó.

Látványban valami veszettül durva a film. Erre nincs más szó, esetleg valami csúnyább. Ugye elnézve a film előtti ígykészült videókat erre lehetett számítani, de még így is letaglózott. Gyönyörű helyszínek, eszméletlenül kidolgozott eszközök. Simán elfért volna még vagy 20 perc mászkálás a soundtrackre. Itt még ki kéne emelnem a hangeffekteket is, mert a drónok hangja, úristen. Apróság, de nagyon figyeltek rá. Igazából megvalósítás szempontjából szinte tökéletes a film, tényleg látszik, hogy az összes részlet szóba került még valószínűleg azelőtt, hogy egy képkocka leforgott volna. Na jó, ez túlzás, de gyönyörű a végeredmény.

A mázlink, hogy a forgatókönyv sem volt olyan, mint a rendező előző munkájánál, a Tron Legacynél. Ezúttal kevesebb benne a kompromisszum. Nyilván még így is blockbuster, főleg, hogy a párbeszédek nem voltak túl mélyek, de nem próbál annyira mindenkinek szólni, mint a Tron folytatás. Inkább intelligens sci-fi blockbuster a kitűzött cél, nagyravágyóan. Bizonyos szempontból sikerül is ezt megvalósítaniuk, még ha a konfliktus részt lehetett volna értelmesebbre írni. Sajnos ebben rejlik az Oblivion legnagyobb hibája, a felvetett gondolatait egy részen közepesen vezeti le.

A színészekkel sincs baj. Tom Cruise hozta a tőle elvártat, Andrea Riseborough meglepően jó volt. Talán Olga Kurylenko alakításába lehetne belekötni, egy-két érzelmes jelenet necces volt tőle.

Az Oblivion inkább a 2001-re akar hasonlítani: visszafogott, tuti unalmas sok embernek, de akinek nem, az jól fog szórakozni rajta. Bár nem lesz modern klasszikus, de a törekvése miatt simán szemet hunyok 1-2 banális párbeszédén (“Nem az emlékezés a dolgunk, emlékszel?” egy kacajt is kicsikart belőlem.), és a közepén elvő ritmusvesztésen, hiszen a végére visszatalált rá.

human
írta
2013. 04. 12. 13:58
megjelenés
91
hozzászolás


Spring Breakers – Csajok szabadon

Harmony Korine (Gummo, Trash Humpers, Mr. Lonely) nem egyszerű, Terrence Malickon felnőtt rendező, a film reklámkampánya pedig jó pár embert durván becsaphatott. Oké, kb. tudtam mire számítsak, de még annál is művészieskedőbb volt a Spring Breakers.

spring breakers: a csajok és a PoPo

Elvileg ugye arról szól, hogy 4 tinilány kirabol egy kajáldát, és a pénzből elhúz Floridába a tavaszi szünetre. Ott bajba kerülnek, de egy Alien nevű csávó kifizeti értük az óvadékot, befogadja őket. Ők pedig befogadnak tőle dolgokat cserébe. Aztán fordulnak a szerepek. Erre a pár sorra lett felépítve ez a másfél órás álom-meditáció szerű valami. Videoklip? Az biztos, hogy körülbelül 4-5 normális, beszélgetős jelenet van, az is csak pár mondatot jelent. A többi sem egy Hangover vagy Project X, ami ezekből ide szivárgott az gyorsan ki is égeti a rendező. Nagyjából azok fognak dühösen kijönni róla, akiket becélzott a marketing csapat. Nincs itt pörgős gengszterkedés, vagy folyamatos bulizás, inkább csak a mindennapi rutinból a maguk agymosott módján kitörni akaró fiatalokat látjuk. Azokat, akiknek lemenni a tengerpartra és bulizni már spirituális élmény. Nem ismernek mást. Van egy határ, amíg elmennek, erre mind ráébrednek szép lassan. Nincs folyamatos boldogság. Mindezt mint említettem, teljesen meditatívan, költőien. Ismételt szövegekkel és újra meg újra bevágott képekkel és ismételt szövegekkel és bevágott képekkel, neonszínben. Ebbe az állapotba kapjuk az arcunkba a Disney lányok mellét és seggét, James Franco hatalmas alakítását. Amúgy ő volt a legjobb a filmben, simán túllépett a füves Francon, ez az Ózban nem sikerült neki; Gomez pedig a legrosszabb.

Spring breakers: a csajok és Alien

Őszintén szólva nem tudom miért Skrillexet emlegetik a soundtracknél, amikor ott van Cliff Martinez neve, és nem egyszer ugrott be a modern Solaris tőle. Ez nem egy pop mozi, pláza mozi, nem is értem mit keres ott, de nekem tetszett. Spring break forever, y’all.

human
írta
2013. 03. 24. 15:00
megjelenés
19
hozzászolás


Rounders

Valahogy nem tudom megunni ezt a filmet, pedig láttam már párszor. A héten megtekintett Ígéret földje közben jutott eszembe, hogy Matt Damon mintha fiatalon egy kicsit jobban illett volna a szerepeibe, és akkor még kevesebb propaganda felhanggal átitatott drámát is választott. Ennek folyamányaként néztem újra a Pókerarcokat.

Matt Damon pókerarca a Roudnersben

Az idő múlásával egyre jobban tetszik a film. Legutóbbi (a címkét követve olvasható) még hét pontot adtam rá, most már a 8 is könnyedén jár. Tudok mindent előre, mégis érdeklődve nézem. Persze elismerem, hogy több hatásvadász húzás is van a pókerben nagyot bukó, “megjavulni” akaró srác történetében, akinek még a múltbeli adósságaival is szembe kell néznie, de basszus, olyan szép apróságokkal van tele, amik mindig elkapnak.

Az egyik ilyen finomság, hogy teljesen a hold’emre mentek rá, az ember elleni harcra. A filmben senki sem úgy várja megváltó lapot, mint jó pár máshol ábrázolt partiban, ez nem a Maverick (ami a maga módján szintén jó természetesen), hanem mindig az embert játssza a tapasztalt. Rendes indulótőkével neki sem állnak semminek. Vagy ahogy a profik és az amatőrök összekerülnek néha. Vagy.. még sorolhatnám.

Mindezt megfejeli a film a teljesen emberi drámával. Ez alatt nem a maffiának tartozást értem, hanem a barátnőt, aki a maga módján kezeli a helyzetet, a gyerekkori barátot, aki visszahúzza a régi rutinba a főszereplőt, és az ehhez hasonló dolgokat. Öröm volt újranézni.

human
írta
2013. 03. 10. 01:06
megjelenés
9
hozzászolás


Django Unchained

Basszus, Tarantino megcsinálta ismét: Az Inglorious Basterds után megint egy olyan moziélményt hozott, amire csak ő képes. Na jó, ezúttal egy kicsit rezgett a léc az előző munkájához, vagy a Jackie Brownhoz képest, de majdnem 3 óra úgy elrepül, mintha 80 percről lenne szó.

django itt már elszabadult

A történet röviden annyi, hogy egy bizonyos Dr. King Schultz fejvadászkodik a vadnyugaton, de a legutolsó megbízásához kénytelen egy színesbőrű segédet keríteni, mivel csak ő ismeri fel a levadászókat, hiszen azok durván megkorbácsolták régebben. Így kerül a képbe Django. A feladat közben összebarátkoznak, ezért amikor a volt rabszolga elárulja, hogy a legfőbb célja a felesége, Broomhilda (a név nem véletlen, tekintve a cselekményt) kiszabadítása, akkor a német elhatározza: segít neki.

Így bomlik amúgy ketté a film, az első felében fejvadászként tevékenykedik a páros, a második részében pedig megpróbálják csellel kiszabadítani a nőt. Mindkét résznek szerepe van, és áldhatjuk a visszafogottságukat, Tarantino halál nyugodtan meri kibontani ezeket. Egy-másfél órán keresztül építgeti Django és Schultz karakterét. Az egyik noname senki rabszolgából egy tartással és erővel rendelkező ember lesz, mosolyt csalva fajtársai arcára. A másik pedig hiába gyilkol embereket nyugodtan, bár indokkal, mégis kikezdi a rabszolgaság, a rabszolgatartó emberek kegyetlensége. Zseniális, ahogy Európából kiszakadva rácsodálkozik a rasszizmusra. Míg ő társként kezeli a frissen felszabadított Django-t, addig a többség csak nézi a párosukat, hogy “nigger lovon?”.

django itt már elszabadult

A Django Uncained kezdő órájában még rengeteg a humor. Érdekes, hogy itt még minden karakter viszonylag komoly, míg a film második felében az erőszak lesz komoly, miközben DiCaprio lobickol egy over the top szerepben. El is értem a színészekig. Azt kell mondanom, hogy Christoph Waltz és Tarantino egymásra találása fantasztikus dolog. A Basterdsben hatalmasat alakító színész ezúttal is a legjobb szerepet kapta, és úristen de jól bírt vele. A másik, hogy Jamie Foxx szinte az élete alakítását hozza, mindenféle színpadiasság nélkül. Nagyon bejött, hogy nem túlzott el semmit, nincs olyan “na ide nézz” jelenete, de közben jó párszor ott van az egész a tekintetében. Közben DiCaprio ennek pont az ellentetje, de neki ezt kellett tenni. Tele szenvedéllyel és színpadiassággal alakítja a gonosz földesurat, akit csak az indulatai és a felsőbbrendűsége irányít. A legjobb húzás, hogy nem is ő a főgonosz, ezért is fontos karikatúra, elkényeztetett mivolta, hiszen A legnagyobb meglepetés talán Samuel L. Jackson volt számomra. Többnyire elvan a szórakoztató minimumot hozva az öreg, de itt olyan főgenyát alakít, tényleg színészkedik (!), hogy beleborzongsz.

És mindezt 2012-be teleportált spagetti western köntösben. Mammut a film után: “francért nem jön több western”. Nem tisztelgés a stílus előtt, hanem pár kikacsintással (the D is silent) egy komoly darab amit kapunk. Van kirobbanó erőszak, felvillanó flashbackben Django múltja, a végén a Waltz flashback. És ezek még csak a könnyen észrevehető dolgok, hiszen nem véletlenül jár Django a lovával ilyen trükköket, akkor is ha keveseknek esik le.

Bevallom, hogy itt Európában nekünk sem olyan vérre menő a film szerintem. Legalábbis a rasszizmus része biztos nem úgy érintett, mint ahol az örökség része, vagy hogy mondta Spike Lee, aki előre leszólta a Djangot a sok niggerezés miatt. Az nem zavarta, hogy kb. egyetlen normális fehér ember van benne, az összes többi rosszként van ábrázolva.

A film, ami majdnem 3 órás, és mégis úgy hiányoznak belőle dolgok, hogy örömmel vennéd a játékidejéhez adásukat. Mindenféle elemzés és előtudás nélkül, csak érzésre feltűnik ez a részlet, elég csak a Don Johnson szálra gondolni. Amúgy pedig a legjobb westernfilm az utóbbi évben, bár ez nem túl nehéz feladat. Tarantino nem a megszokott vágójával, de ismét egy jó ritmusú, kellően összetett és reflexív, nagyszabású filmet hozott nekünk.

Akit érdekel, az eredeti forgatókönyvet itt olvashatja.

Ami még érdekes apróság, hogy a koponyás jelenetnél DiCaprio tényleg megvágta a kezét, de nem lett szívbajos, folytatta. Őrült ez az ember, és pont ezért imádom. Teljes szívével a szerepben van, és ez látszik is, átjött ott is.

ui: a kommentek spoileresek, vigyázzatok

human
írta
2013. 01. 09. 15:30
megjelenés
41
hozzászolás


Pi élete (Life of Pi)

Filóztam mit írjak a filmről, amivel nem csökkentem az élményt. Igazából a Pi élete nem hazudtolta meg az előzetesét: a giccs határán egyensúlyozik, de sosem billen át, akármilyen érzelmes is némelyik jelenete. Nagyon jó.

A történet röviden annyi, hogy Pi a családjával átköltözteti az állatkertjét Kanadába, mert Indiában már élhetetlenek a körülmények, és útközben hajótörést szenvednek. A fiú egyedül marad egy tigrissel el csónakban, így kell túlélnie. Annyit most elárulok, hogy nem életreszóló barátság lesz ebből, vidám közös játszadozás, és ezzel eljutottunk az át nem lépett giccshatárig. Konkrét cselekményben úgy ennyi is, de valójában egy spirituális utazásról van szó, méghozzá olyan köntösbe téve, amiben az öreg Pi meséli el egy írónak a történteket, hogy aztán az kedjen vele amit akar. Szóval így néha segítenek a narrálással, és hát a film megértésében is szerepet játszik ez.

Mindezt úristen de gyönyörűen. A Life of Pi egy kihagyhatatlan moziélmény, lubickol a nagyvásznon. Olyan képek vannak benne, hogy szószerint csak ámultam, miközben a történetből sem áldozott fel semmit. Tenger rég volt ilyen gyönyörű és haragos is egyben.

Az egyetlen ami felesleges, az a 3D. Bár elvileg arra van kihegyezve, de a beállítások többsége ugyanolyan erős nélküle is. Bár 3D-ben néztem (a szinkron okés), de nem éreztem, hogy plusz szint lett volna; szerencsére nem is arra építették az egészet, hogy wow vízi 3D, hanem csináltak egy nagyon jó filmet, ami úgy mellesleg technikailag is okés.

Érdemes felfedezni, és nem kell megijedni a vallási felhangtól, nem akar rádtukmálni semmi konkrétat.

human
írta
2012. 12. 26. 09:59
megjelenés
31
hozzászolás


A hobbit – Váratlan utazás

Elérkezett ez a nap is, fiatalkorunk újabb története került a nagyvászonra A hobbit személyében, ezúttal persze nem olyan epikus, mint filmbeli előzménye, hiszen most magáról a meséről van szó, a nagy kalandról, amire jó párszor utaltak A Gyűrűk Urában.

Mit tesz egy félszerzet, ha egy nagy utazásra indul az ismeretlenbe? Kalandozik, és jó kalandozó módjára mindenféle kalandokba keveredik. Ez esetben persze nem Frodóról van szó, hanem magáról Bilbóról, aki 13 törp és Gandalf, a mágus társaságában indult el Zsáklakból, hogy visszaszerezzék a törpök királyságát és kincseit Smaugtól, a sárkánytól.

Azt persze most nem árulom el, hogy pontosan miféle kalandokat élnek át az úton, hiszen nem mindenki ismeri őket, és ők is csak részint, másrészt pedig vannak, akik még a könyvet sem olvasták. Annyit azért megemlítek, hogy a történet pár dologtól eltekintve elég hű a könyv rövid cselekményéhez, bár jó sok mellékszállal lett megtűzdelve. Erősen érződik az előszele mindannak, amiről már láthattunk egy trilógiát; hogy ez a valamelyest sötétebb tónus jót tett-e a mesének vagy sem, azt mindenki döntse majd el maga.

Martin Freeman szerintem jó Bilbó volt, mint ahogy a törpöket játszó színészek is jól hozták a maguk szerepét. Gandalfot nem kell bemutatni, és persze ott van Szméagol, aki ismét hozta a már ismert feleselését. Mellettük még páran feltűnnek a régi trilógiából, jó volt újralátni őket is.

Smaugból még nem mutattak sokat, de amit eddig láttam, az igencsak jól nézett ki. Ellentétben pár csatával: azért voltak olyan részek, ahol túlságosan is kilógott a CG. Lehetséges, hogy 3D-ben jobban kijönnek ezek a jelenetek, ezt már nem tudom, mert a 2D-s feliratos verziót néztem, szóval majd ti megmondjátok. De persze ezeket az apró hibákat simán feledtetik a csodás képsorok, amik már A Gyűrűk Urát is jellemezték.

Valahol megértem a fanyalgókat, mert tényleg sok az ide-oda menetel és helyszínváltás, és mégsem történik semmi jelentős, ellenben tudom, hogy én miért imádtam. Mert azonnal elkapott az a bizonyos hangulat, amit Peter Jackson már A Gyűrűk Ura első perceinél is megteremtett számomra. Persze, vannak hibái a filmnek, szerintem nem volt kellőképpen foglalkozva minden törppel, és a már említett sötétebb tónus is kicsit a mese kárára ment, de kíváncsian várom a továbbiakat, majd kiderül, hogy felesleges volt-e vagy sem. Szóval maximális pontot nem kapna, de ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy régebben is simán lepipálták a rendezői változatok a moziverziókat, akkor pláne maradjunk egyelőre csak egy 8/10-nél.

A fiataloknak jobban fekszik a mese, és az a sötétebb dolog sem olyan vészes azért, de egy-két durvább jelenet akad a csatákban, szóval nyugodt szívvel nem merném gyerekeknek ajánlani; de javarészt sokkal könnyedebb kikapcsolódást nyújt a film, mint a korábbiak. Az biztos, hogy én még jó sokszor újra fogom nézni ezt is.

Mammut
írta
2012. 12. 13. 19:10
megjelenés
135
hozzászolás


Az utolsó műszak (End of Watch)

Úristen! Az End of Watch tökéletes lezárása a késő nyári-kora őszi erőszaktriónak, aminek a Lawless és a Savages a további tagjai. Ez utóbbi volt a kemény lazítás a két nagyagyú között. Mindenképp örömteli trend, hogy van piaca a felnőtt filmeknek, és hogy itt még írnak forgatókönyveket is néha.

Az End of Watch egy dráma két zsaruról, akik országos jóbarátok, és teszik a dolgukat. Hiába figyelmezteti őket tapasztalt kollégájuk, hogy idővel jön majd a méteres kékeres hátulról, ők ezt lazán veszik. Többet nem is érdemes tudni a történetről. Tényleg olyan tipikusan filmes zsaruesetekről szól, mint mondjuk a remek Southland sorozat, csak keményebb annál.

A másik, amit mindenképp kell tudni, hogy végig dokukamerás a kép. Az egyik szereplő vesz fel dolgokat, meg a mellkasukon van ilyen apró kamera. Ez a koncepció, még ha néha ki is lóg belőle Az utolsó műszak. Nem találkamerás misztikus, viszont végig imbolyog, meg borzasztó állásokból rögzíti az eseményeket. Ez amolyan nézői figyelmeztetés volt. A másik, hogy akció az nem sok van benne, az is villámgyorsan lezajlik, teljesen realistán, akármit is sugallt a trailer.

Mindezek mellett viszont olyan gyomrosokat osztó dráma, hogy más hangulatban jössz ki a moziból, mint ahogy bementél. David Ayer (Street Kings, Training Day) megcsinálta basszus. A fő karaktereket és barátságukat olyan gyönyörűen építi fel, erről a két remek színész, Jake Gyllenhaal és Michael Peña is tehet, hogy érdekel minket a sorsuk. Konkrétan izgulni lehet értük a csúcsponton, pedig addigra is kaptunk már pár erőszakos pofont a filmtől. Mindezt úgy, hogy a főszereplők valójában átlépik a törvény határait. Annyira megértjük őket a hosszú építkezés során, hogy hiába látjuk a rossz dolgokat, mégis elfogadjuk a zsarupárost végig. Mindebben a dokukamera sokat segít, mivel az egyikőjük “filmezése a filmben” ugye teljesen az ő szempontjára tereli a hangsúlyt, mi pedig azt “kukkolhatjuk”.

Még ilyet! Nem hülye döntések és hatalmas lyukak tátongnak a forgatókönyvben, hanem emberi szereplők lepik el a lapokat, és így a vásznat is. Az End of Watch kemény zsarufilm, elkerülve rengeteg klisét (belső ügyosztály, nyomuló szabálybubus, ilyesmi), nagyon megér minden ráfordított percet.

human
írta
2012. 11. 07. 14:47
megjelenés
23
hozzászolás


Skyfall

Egy kicsit olyan a Skyfall, mintha Mendes megrendelésre forgatna valami akciófilmet, amibe aztán szépen lassan elkezdi beletömni a saját húzásait. Bár logikailag egyre gyűlnek a hibák, de mégis működik az egész. Hogy hiányzik belőle a könnyedség, az már más kérdés. Ez az 50 éves Bond, 2012, realizmus és megbotló terminátorok.

Nagyon úgy tűnik, hogy a film inkább az érzésekre épít, mint a forgatókönyvre. Egy balul elsült akció során Bond rádöbben, mennyire nem szereti az “anyja”, így inkább csajokat húzogat valami tengerparton miközben halottnak hiszik, de amikor az MI6-et és M.-et támadás éri, akkor kénytelen visszatérni. Kár, hogy közben már nem is alkalmas 007-nek, hiszen fizikailag leépült, az alkoholizmus pedig már erősen kóstolgatja, de M. másban nem tud bízni, így mégis hadba rendeli Silva (Javier Bardem) ellen.

Amiben erős a film, az úgy nagyjából az összes Silva vs. Bond jelenet. Bardem nem kicsit tölti meg élettel a nagyjából 3 sorból álló szerepet, ez gyengébb színésszel bizony súlyos pofára esés lett volna. A problémája, hogy eléggé a The Dark Knight jut az embernek az eszébe róla. Ha nem is a szociopata viselkedése alapján, de legkésőbb a fantasztikus terveiről beugrik Joker. Ami neccesebb, hogy a Silva a film vége felé kidobja az agyát az ablakon, de ez kell a retrora törekvő rendezőnek, így Mendes nem bánja a butulását, hiszen így milyen finálét hozhat össze.

Mindezek ellenére a film gerincének remek alapot teremt a két férfi, akiket M. kőkeményen kezelt, hiszen mindketten elindultak a sötét mélységek felé, itt villant kicsit Craig abból, hogy ő színész, de az egyikőjük vissza tud fordulni. Az első találkozásuktól kezdve izzanak közöttük a jelenetek. Tulajdonképpen mindenki más eltörpül, és minden más kiszürkül a filmben. A High tech helyszínről egyenesen az előltöltős pisztolyokhoz vezet az út, pokolba a technológiával.

Bond lő és lőnek rá a Skyfallban

Mindezt valami eszméletlenül szépen bemutatva. Bár a film eleji háztetős rohangálás kicsit unalmas már, de a vonatozás elmegy, és innen csak emelik a látvány tétet egészen a gyönyörű Skóciáig. Bár itt a tényleges történés, a MacGyver húzások kicsit megmosolyogtatóak, mégis Bond megérkezése az országba egyszerűen lejön a vászonról.

Bár nekem Craig még mindig nem Bond, de kémes akciófilmként a Skyfall baromira szórakoztató lett. Bár 140 perc, de nem unatkoztam közben. Még mindig vicces kicsit, ahogy a nőket kezeli, vagy inkább ahogy ők kezelik őt, a forgatókönyvön biztos dolgozhattak volna még (nem akarok szőrszálat hasogatni, de úristen mik vannak benne néha), közben valahogy mégis elkapott a hangulata. Ahogy az új Q laptop harcából átmegy a fizikum felé, az old schoolba, az teljesen beszippantott. Pont ezért nem fogom lepontozni a filmet a hibái ellenére sem.

Tökéletes lezárása a Craig-féle Bond filmeknek, jöhetne az új színész… de nem fog.

human
írta
2012. 11. 04. 17:13
megjelenés
73
hozzászolás


Looper

Rian Johnson (Brick, The Brothers Bloom) ismét bevetette a mashup zsenialitást, és két főbb stílus keveréséből egy teljesen emberi történetet hozott ki.

Gordon-Levitt a fiatal Looperként

A film 2044-ben játszódik, Kansasban. Ezzel kellemesen alávágtak az akadékoskodóknak. Pár olyan bérgyilkosról szól, akik a maffiának tüntetnek el embereket. A csavar, hogy az áldozatok 2072-ből érkeznek hozzájuk. A főszereplő Joe szerint azért van ez, mert kb. 30 évvel később már annyira nehéz eltüntetni (és gondolom azonosíthatatlanná tenni) a hullákat, hogy ez az egyedüli kiút a bűnözők számára. Szerintem itt rögtön volt egy hiba, és apróbb spoiler lesz most: mutatták 72-t, elég sok ember meghal ott, olyanok akiket nem küldenek vissza. A mázli, hogy nem ez a lényeg.

Amit még fontos tudni, hogy ezeket a gyilkosokat hívják Loopereknek, és a nyugdíjazásuk általában az, hogy az utolsó áldozatuk saját maguk a jövőből, méghozzá nagy aranyrudakkal a hátán, végkielégítésképp. Nem túl jövőbiztos munkahely, hiszen tudod, hogy a te loopod is be fog zárulni 30 év múlva, méghozzá biztosan. Így tovább élni elég kemény, miközben még a munkádat is elveszted ugye. Természetesen az események katalizátora az lesz, hogy Joe jövőbeli énje is megérkezik, és hát nem tűri nyugodtan a mellkason lövést.

Igazából az időutazás szálat szerintem nem éri meg feszegetni, ezt az öreg Joe is elintézi azzal, miután beszél egy kicsit róla, hogy egy eléggé homályos folyamatot próbál részletesen leírni. Sokkal inkább érdekes, hogy a karakterek mit tartanak az időről, idejükről. A 30 éves és a 60 éves Joe bár ugyanaz az ember, de mégis mintha két különböző lenne. Az utóbbi a múltba visszatérve változtatni akar a dolgokon, hogy a jövőben máshogy alakuljon a sorsa. A hozzáállása eléggé görcsös kapaszkodást tükröz abba ami az “övé”, és ezért bármit megtesz idővel. Ez a téma többször is előkerül a film alatt: mi az ami a férfié? A 30 éves pedig tojik az öreg magára, csak arra gondol, hogy ha elintézi az idős változatát, akkor megkapja az aranyat és élvezheti a hátralevő 30 évét. Ezt amúgy nem értem honnan veszi, az élvezetet mármint, hiszen eléggé szar élete van ám, nem csak mert drogfüggő, de 2044 egy toldozott foldozott jövő, ami épphogy összetart a mocsok segítségével – poén, hogy ezt a technikai dolgokon is érzékeltetik.

Változásra csak egyiküknek van esélye.

Willis az öreg Looperként

Itt jön be Johnson, hiszen a pár elfogadható akció mellett inkább a karakterekbe megy bele teljesen. Mindkettejük cselekedeteinek következménye van, durva, hogy a személyes loopjuk kapcsán ez még erősebben van érzékeltetve. Volt pár rész ahol összeszorult a gyomrom. Szóval erőteljesen előkerül a drámai szál a film közepe táján, miután felrajzolták a helyzetet amibe kényszerülnek a szereplők.

Azt kell mondanom, hogy a két Joe-t alakító Joseph Gordon-Levitt és Bruce Willis valami zseniális munkát végzett. A rendező és operatőr mellett ők emelik a filmet az átlag felé. Bruce ugye Bruce, a múltja nyomása alatt kicsit megrokkant öregemberként zseniális, de a fiatal Joe-t alakító Gordon-Levitt durván kitett magáért amikor átvett Willis testbeszédéből is egy csomó mindent, így téve egésszé az egy ember képet, amit alkotniuk kellett közösen.

Bár szerintem vannak rések a történetben, hiszen az időutazás miatt ez valamennyire szinte elkerülhetetlen, de megpróbálták komolyan venni a témát, és egy nem semmi sci-fi-dráma-akciót keverni. Remekül szórakoztam rajta. Fenn próbáltam spoilermentes maradni, a Loopert felfedezni fantasztikus, viszont a kommentekkel már nagyon vigyázzatok.

Rian Johnson (Brick, The Brothers Bloom) ismét bevetette a mashup zsenialitást, és…

human
írta
2012. 09. 29. 19:55
megjelenés
55
hozzászolás


A diktátor (The Dictator)

Mondhatnám, hogy “úristen, de rég röhögtem ennyit”, de azért volt egy Ted pár hete. A diktátor más, de szénné röhögtem magam ezen is.

A diktátor és Megan Fox

A film fő baja amúgy, hogy van története. Valójában dobott volna rajta, ha még véletlenszerűbb az egész, szkeccs komédia. Akkor nem is kellett volna a kötelező körökre vinni az utolsó 20 percében, bár még ott is marad röhögni való.

Amúgy ha tényleg érdekel a történet: a Föld utolsó nagy diktátora kénytelen beszédet tartani az ENSZ-ben, New Yorkban. Természetesen az életére törők kihasználják az alkalmat, és letaszítják őt a trónról, egy bábot téve a helyére. Ki más tenné ezt, ha nem Ben Kingsley, a nagy összeesküvő? Természetesen a diktátor ezt nem hagyhatja, így egy régi barátja segítségével megpróbálja visszaszerezni az őt megillető helyet, miközben valami öko maximális tolerancia mindörökké boltban dolgozik. Mindezt akkora politikai inkorrektség halmazában, hogy leborulsz a székről és a könnyed potyog. Lehet ez csak nálam volt tünet a trailerben is szóba hozott, de szerencsére nem teljesen előtt helikopteres jelenet alatt.

– You are a very nice man!
– What the fuck did you just call me?

Ha megpróbálok kicsit komolyabban tekinteni rá, akkor filmként nem működik a Dictator. A történet borzasztóan gagyi, a végén a demokráciáról moralizálás unalmas, pedig előtte a médiát milyen zseniálisan osztják ki, és hát addig is akad jó pár kellemetlen poén, elég csak szóba hozni az utcára szarást vagy a kéztörlővel kirohanást… de minden rossz húzás helyére volt vagy 5 jó.

A diktátor és haverrja

És ha ez nem lett volna elég, akkor még a behozott buddy karakter, a volt rakétatudós csávó (Jason Mantzoukas), hát baszki, az összes jelenet amiben ő és Sacha Baron Cohen feltűnt közösen az kb. színtiszta arany. A film legjobb pillanatai magasan.

– Indulge me. For one second, pretend that I’m an idiot.

– Okay. I’m there.

Tudom, hogy vígjátékokban néha furcsa az ízlésem, itt sokkal több az eltérés hozzátok képest, de ez a fajta politikai inkorrektség eszméletlenül bejött. Cohen legújabb agymenése a sok gyengesége ellenére is rohadt jó. Lehet, hogy a Boratot nem üti, de a Brúnót elfelejthetjük.

Kim Jong-il emlékére.

human
írta
2012. 09. 16. 15:59
megjelenés
19
hozzászolás


← Vissza a jelenbe - A múltba →


Az írott szöveg (c) 2004- , a médiatartalmakkal az eredeti jogtulajdonosok rendelkeznek.